Megérkezett Magyarországra a GooglePay, most aztán robbanhat az érintéses mobilos, okosórás fizetés? Mit lépnek a magyar bankok?
Lassan nyolc évvel ezelőtt apuka és tinédzser fia arra jutottak, hogy mekkora menőség bankkártyázás helyett a kisebb tételeket egy karóra terminálhoz érintésével fizetni a boltban, gyorsétteremben. Nem sokkal korábban indult el az érintéses fizetés Magyarországon, és már meg is érkezett a piacra a Takarékbank paypassos karórája, azt mondták, kell a fiúnak egy ilyen. Elmentek egy fiókba, elmondták, miért jöttek, majd mivel senki sem tudta, hogy lenne ilyen termék, megmutatták az erről szóló információkat. Nagy nehezen kerítettek egy ügyintézőt, aki hallott már az óráról, másfél óra papírtöltögetés után ki is nyílt a számla, meg lett rendelve az óra a fiúnak.
Miután megjött, működött is egy darabig, a haverok el voltak kápráztatva a KFC-ben, de aztán egyre bosszantóbb lett, hogy gyakran kellett utánamászkálni. Amikor a netbank leblokkolt rossz kód megadása miatt, az óra is használhatatlan lett, ügyintézni pedig csak személyesen, a bankba beügetve és borzasztó körülményesen lehetett. A fiú másfél év után azt mondta, elege van. Sajnálta kicsit visszaadni az órát, de amikor a fiókban a számla megszüntetéséhez elétettek egy üres A/4-est, hogy írjon saját szavaival egy kérvényt erről, már biztosan tudta, hogy jól döntött. Kicsit nagy volt a kontraszt a formabontó high-tech termék és a szolgáltató általános kőkorszaki infrastruktúrája és ügyfélkezelése között.
A paypassos óra persze csak egy érdekes kitérő volt az érintéses mobilfizetés magyarországi fejlődésében, de már több évvel korábban is rendelkezésre álltak azok a technológiák, amelyekkel a bankkártya beköltözhetett a mobiltelefonba. Aztán miután az Apple letette a garast az NFC (near field communication nevű megoldás) mellett, nem volt kérdés, hogy ez a technológia lesz az alap.
Kordos László, az egyik legismertebb magyar őslénykutató kutatta az ipolytarnóci ősállatok lábnyomait, őslényeket fedezett fel, és sokáig vezette a világszinten jelentős Rudapithecus hungaricus feltárását is. Nemcsak kutat, hanem oktat is, ismeretterjesztő munkáját egy csillagképpel is elismerték.
K ordos László szereti a nyakkendőket. Körülbelül ötvendarabos gyűjteményében van pár merészebb példány, de mind közül kiemelkedik egy selyemből készült gyöngyszem, amit az őslénykutató még Washingtonban vásárolt.
A Richard Leakey paleoantropológus tervezte kiegészítő harsányan hívja fel a figyelmet a professzor szakmájára. A három koponyaleletet, egészen pontosan australopithecusokat ábrázoló ruhadarabot a professzor anno képtelen volt otthagyni a boltban. „Nagyon jó nyakkendő, de ma már inkább ereklye, rengeteget használtam. Egy dologra kellett mindig vigyáznom, hogy nehogy temetésre felvegyem. Az elég morbid lett volna” – mondja a vonal túlsó végén.
Telefonon beszélgetünk, a háttérből időnként mindenféle pittyogás és űrhajóhang hallatszik, de mint kiderül, csak az éppen parkoló autó funkciói rakoncátlankodnak. A hetvenéves Kordos a tanítás és a publikálás mellett még mindig járja az országot, tudományos konferenciákra hívják. Az ismeretterjesztés továbbra is fontos része az életének, de nem tagadja, hiányoznak neki az ásatások. „Nekem a terep az életterem, az villanyoz fel. Ehelyett most naphosszat a számítógépet verem.”
A barlangok rajongója A budapesti Szabó József Geológiai Technikum különleges iskola volt, vegyes tanári karral és széles tematikát felölelő tananyaggal. „A bányászat fejlődőben volt, a szén és acél országában technikusokra volt szükség” – idézi fel Kordos László, a technikum egykori tanulója. Az ásványtant, az őslénytant és a geológiát egyetemi tankönyvből tanulták, így ezek a tantárgyak az egyetemi évek alatt már nem képeztek különösebb akadályt. „A jellegzetes vagy nálunk őshonos kőzettípusokat hátulról kellett felismerni. A markunkba nyomták, és ha nem tudtad, melyikről van szó, bevágták az elégtelent.” Kordos ma is csípőből felismeri a kezébe nyomott kőzeteket anélkül, hogy rájuk nézne.
Kordos professzor nemcsak a söröskupakokat gyűjti otthon…
A kőzetek és csontok iránti rajongása már gyerekkorában kialakult. A miskolci fiú rengeteget kirándult édesapjával a közeli Bükkben, ahol hamar a barlangok rajongója lett. „A Kőlyuk nevű barlang bejárata előtt ki voltak hajigálva mindenféle barlangimedve-csontok. Tizenegy éves koromban, mikor apámmal arra kirándultunk, összegyűjtöttem, és ma is ereklyeként őrzöm őket.”
Nemcsak apjával járta a természetet, hanem pedagógus édesanyja aggteleki kirándulásaihoz is rendszeresen csatlakozott. „Elsősorban a leletek érdekeltek, a barlangok tudományos részei, és hogy mit rejtenek.” Tizenéves korára barlangász lett, és már a középiskolában megjelent három-négy szakcikke a témában. Első komolyabb, önálló kutatáson alapuló tudományos munkája is a barlangokhoz köthető: elsőéves egyetemista volt, mikor publikálta a Barlangok bejárati szakaszának klímaviszonyai című értekezését. „30 éves koromig a munkám a barlangokhoz és a belőlük előkerülő csontmaradványokhoz kötött, aztán nagy szerencse ért. Rudabányán, a volt professzorom, Kretzoi Miklós vezetésével beindultak a Rudapithecus hungaricus kutatásai.”
Diplomáit a Kossuth Lajos Tudományegyetem középiskolai biológia-földrajz tanár szakán és a József Attila Tudományegyetem geológus képzésén párhuzamosan szerezte meg, majd 1975-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett természettudományi doktori címet állatföldrajzból és állatrendszertanból. 1996 óta egyetemi tanár.
A közös ős: Gabi A Rudapithecus hungaricus előember első leletének már a felfedezése sem volt mindennapi. Erről maga Kordos is beszámolt 2015-ben, a Magyar Tudomány című folyóirat Rudapithecus hungaricus: egy nemzeti érték ötven éve című tanulmányában.
„1965-ben a gyakorlott szemű rudabányai geológus a bánya törmelékes felszínén észrevette, lehajolt érte, majd zsebre vágta. Két évvel később Hernyák Gábor munkahelyi fiókjából egy cukroszacskóban vándorolt Budapestre a porladó, fura állkapocstöredék. A Földtani Intézetben az akkor hatvanéves szakértő, Kretzoi Miklós asztalán kötött ki, akinek a feje elvörösödött, szemüvegét homlokára tolta, majd a tudós néhány nap múlva, a Magyar Nemzet című napilapban, 1967. október 10-én megjelent rövid interjúban közölte felfedezését: »Ez a lény már nem volt majom, de még ember sem, csupán megindult az emberré fejlődés útján, 6–10 millió évvel ezelőtt élt.« A leletet, mint újonnan felfedezett emberszerű ősmajmot Rudapithecus hungaricusnak nevezte el.”
„Képzelje el, hogy felfúj egy luftballont, beássa a földbe, majd tízmillió év múlva kiássa, és ugyanolyan állapotban fog előkerülni. Hát, mekkora erre az esély?” – illusztrálja már a telefonban a professzor a rudabányai ásatások eredményének fontosságát. Rudabányán 1971 óta tartanak az ásatások, 78-tól Kordos László vezetésével. Azóta több mint kétszáz majomlelet került a felszínre, sok értékes koponyadarabbal. A Rudapithecus hungaricus leghíresebb képviselője, Gabi (nevét Hernyák Gábor után kapta), az ember és a ma élő afrikai emberszabású majmok közös őse lehet. Ugyan a faj maradványait már több európai helyszínen megtalálták, a rudabányai számít a legrégebbi és leggazdagabb lelőhelynek. A helyszín nemcsak a majmokról, de környezetükről is részletes információkkal szolgál, valamint olyan állatokról, mint a gumósfogú őselefántok vagy a háromujjú őslovak.
Másik nagy kutatása az ipolytarnóci ősállatokhoz kötődik, ahol kollégáival több mint háromezer megkövesedett lábnyomot térképeztek már fel. Az ősvilág Pompejiének is hívott területen a 2014-es leletek alapján 17–18 millió évvel ezelőtt a mai hüllőkre és kétéltűekre emlékeztető lények éltek. Azóta is tart a kutatás, de Kordos László viccesen megjegyzi, ma már „prodzsektnek” hívják.
„Senki sem örülne, ha találnának a telkén egy mamutot, mert ő ebből egy fillért nem kap, és egy rakás kötelezettséggel járna. A legrosszabb esetben még természetvédelmi területté is nyilváníthatják a helyszínt” – mondja nevetve a professzor. A leggyakoribb lelőhelyek az egykor működő bányákból kerülnek ki, ezekből rengeteg maradvány került elő. Kordos szerint nem vagyunk világelsők a leleteket tekintve, de annyi bőségesen akad, hogy a mai magyar paleontológusok kiteljesedjenek.
Úgy látja, hogy az őslénykutatók utánpótlása Magyarországon erős, noha a mostani fiatal generáció más utat követ, mint egykor ő. „Elmentünk a kuriózumok felé, amivel fel lehet tűnni, rá lehet építeni egy karriert, esetleg pénzt is lehet vele keresni. A fiatal generáció ügyesen csinálja, megvannak a vezéregyéniségeik.” Ősi Attila dinótojásáról úgy vélekedik, hogy a három-négy centis tojás mérete ellenére valóban érdekes és fontos lelet, és megérdemli a figyelmet.
„Sokat köszönhetünk neki a kutatócsoportommal, többször bírálta a pályázatainkat, és néha közelebbről, néha távolabbról nyomon követte a munkásságunkat” – mondja a Next címlaposa, Ősi Attila geológus és paleontológus. Ugyan Attiláék nem emlősökkel, hanem többnyire őshüllőkkel foglalkoznak, voltak közös munkáik Kordos professzorral, együtt kutatták például a Gerecsei őskrokodilt. „A tanárunk, részben a mentorunk volt. A tanár úr idén hetvenéves, és Mészáros Lukács kollégámmal, aki szintén Kordos-tanítvány (Attiláék a gerinces paleontológia kurzust hallgatta Kordos Lászlónál – a szerk.) írtunk egy összefoglaló cikket gerincespaleontológiai témában a Földtani Közlönybe, amit neki ajánlottunk.”
780 előadás, 115 ezres példányszám „Ne kerüljük a dolgot, van bennem egy belső szereplési kényszer” – mondja Kordos. Elmondása alapján körülbelül 780 tudományos előadáson van már túl, munkájáért 2017-ben megkapta az év ismeretterjesztő tudósa címet, és elneveztek róla egy égitestet is. Simonffy Géza, a Magyar Rádió tudományos rovatának egyik alapítója figyelt fel Kordos jó beszélőkéjére, és hívta be a rádióba szerepelni az akkor húszas évei végén járó fiatal tudóst. „Még a széket is kitette a stúdió ajtaja elé, hogy ne zavarják a felvételt. Látta, hogy tudok beszélni, és betartom a perceket.” Simonffy ajánlotta be a Móra Kiadóba is, itt jelent meg első könyve, az Emberelődök, ami akkor 115 ezres példányban kelt el.
Az őslénykutató 2007 és 2010 között a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója volt, ám nem igazán szeretett az asztal mögül dolgozni, majd a kormányváltás után lemondott. (Az intézet 2012-ben beolvadt a Magyar Földtani és Geofizikai Intézetbe.) Nem kedveli a „hobbizás” kifejezést, inkább érdeklődésnek nevezi a képzőművészetek iránti rajongását, másik szenvedélyének pedig tízezer darabból álló söröskupak-gyűjteményét tartja. „Nem tudok vele mit kezdeni, de mint múzeumban felnőtt ember, rendszeresen kategorizálom őket.”
A pandémia okozta válsághelyzetek és bizonytalanság minden olyan vonást előhív, amitől egy startup startup. Íme, három jó magyar példa, amit a Forbes.hu-n írtunk meg az elmúlt hetekben.
Ha „egy kis füleki zsidó srácot” élete derekán lovaggá üt a brit királynő, az nem olyan sztori, ami mellett elmegy az ember. De Sir Frank Lowy útja e nélkül is példátlanul kalandos: a Felvidékről a pesti gettón és az izraeli hadseregen át vitt Ausztráliába, ahol a semmiből szupergazdag vállalkozó, futballelnök és filantróp milliárdos lett. 2018-ban 32 milliárd dollárért adta el Westfield Corporation nevű plázacégét. A visszavonult szlovák–magyar–zsidó–ausztrál üzletember ma Tel-Avivban él, októberben múlt 90, és nemrég interjút adott a szlovák Forbesnak. A rövidített verziót közöljük.
Ha az embernek tizenhét évesen rajzolgatni támad kedve, nem feltétlenül úgy lát munkához, hogy évtizedekre szólót alkosson. Marék Veronika meséje mégis így alakult. Első könyve, a Boribon, a játékmackó annyira jól sikerült, hogy a Móra Kiadóban el sem hitték, hogy egy gimnazista ceruzája alól került ki. Később összerajzolt még jónéhány figurát, az egyik legismertebb, a Kockásfülű nyúl a világ kilencven országába propellerezett el. Veronikának most is ugyanannyi ötlete van, mint tizenhét éves korában, és biztos benne, hogy amíg él, írni fog.
A hagyományos kultúrával, a néptánccal is lehet beszélni olyan aktuális témákról, mint a nők elleni erőszak vagy a politika rátelepedése a művészetre – Hégli Dusan, Szlovákia egyetlen hivatásos magyar táncszínházának művészeti vezetője ezt szeretné bebizonyítani. Vezetése alatt a pozsonyi Ifjú Szivek nemzetközi szinten is jegyzett tánctársulat lett.
