Zsiborás Gergő

Előjött belőlem a hobbikertész, de a legrosszabb fajta, aki megveszi és ledugja a magokat, aztán azonnali sikert vár. A március eleji lelkesedést kissé megtörte a havazás, de azóta új és nagyobb kihívás után néztem: a hátsó kertet füvesítem! Mint a gazdaglista szerkesztője, egyértelmű volt, hogy a fűmagot Csányi Sándortól (jó, az egyik cégétől, a KITE-től) veszem. Ástam, trágyáztam, vetettem, lapítottam, majd hosszan és naponta többször néztem a gyepet, pontosabban a helyét. Közben újragondoltam a paradicsompalántázási stratégiát, adtam a földhöz egy kis kávézaccot is, naponta kétszer locsolok. Pár napja jött a megnyugvás: kidugta a fejét a vörös csenkesz, majd, ha álmosan is, de megindult az angol perje és a kis San Marzano ikrek is a napfény felé fordultak. 

Galambos Márton

Gödi hétvégi házunkba húzódtunk vissza, így van rá esély, hogy a gyerekek úgy fognak visszaemlékezni erre az időszakra, mint mi a hószünetre: óriási buli. Éppen iskolába készülő kisfiammal a szokásosnál jóval többet focizunk, még épp partnerei vagyunk egymásnak. De fejlődök én is, különösen miután a Fradi focisuli több részét megnéztem – már mindent értek a (magyar) fociról. Az énidő jelentése is átalakulóban. Hétvégi kikapcsolódásom és magányvágyam nemrég úgy kapott teret, hogy takarítás közben egy (repülőutakra vásárolt) zajszűrős fejhallgatóval Malcolm Gladwell Blink című hangoskönyvét hallgattam a megérzésből hozott döntésekről. Minden szempontból kielégítő másfél óra volt. 

Fekete Emese

Miután elengedtem, hogy hétfőn megtanuljak németül, kedden spanyolul, szerdán franciául, csütörtöktől vasárnapig zongorázni, elővettem örök nyári vakációs hobbimat: új képet rakok smalti mozaikokból – legszuperebb karácsonyi ajándék volt, másfél éve várnak rám a kamrában. (Ilyenekkel dolgoztak 1500 éve a ravennai mesterek.) Csillogó köveket aprítani és rakosgatni felér egy meditációval, illik hozzá a karantén eleje óta naponta frissülő Tranquilo playlist a Spotifyról. Emellett beléptem a View from my window már kétmilliós FB-csoportjába. A világ apró zugaiból érkeznek a posztok: egyetlen kép és pár sor, ki mit lát, és mit érez a bezártságban. Vadidegenek ablakából kinézni egyszerre vígasztal és összeköt.

Melis Dóra

Mintha egy kozák tánccsoport járná az agyvelőmön azt a fura guggolós táncot irreálisan hegyes tűsarkúban – körülbelül ilyen érzés, ha egy hétig fúrnak és kalapálnak az ember mellett. Cserébe a férjem megcsinálta minden idők legszebb gardróbszekrényét, így már nem a kamu Vaszilij széken kell tárolnom a ruhákat. A hangok és káosz miatt egy ideig a kamrában dolgoztam, a legnagyobb kihívás az volt, hogy az online értekezletek alatt minél több kompótot kitakarjak a képből. Egy éles váltással a sufniból egy vidéki teraszra költöztem, és képeslapra való tájban dolgozom jelenleg is. A munka után bevezetett sütögetések miatt állandóan füstszagom van, és egyszer még egy erdei futást is beiktattam. Aggódom az otthoni paradicsompalántáimért, az ideiek sokkal satnyábbak, mint a tavalyi felhozatal.

Gólya Ági

Ciki, nem ciki, a reggeli és délutáni metrórutin hiányzik a legjobban. A podcastjaimmal, a zenéimmel és igen, az embertömeggel. De hogy kevésbé kínos hiánycikkeket is említsek: hiányoznak a kávézóim, a sörözőim, azt hiszem, mostanság kezdődne a szezon, amikor a munkából a metróig körülbelül öt szimpatikus terasz kínálgatná magát. A vendéglátás élményét legalább kajaszinten megpróbálom előteremteni magamnak. A Bon Appetit magazin Youtube-csatornáját bújva igyekszem megfőzni és nem elrontani különleges recepteket. Így ettem kocshudzsangos csirkét, sült-tört burgonyát mazsolás-szardellás szósszal, fahéjas-datolyakrémes csigát, de savanyítottam padron paprikát is. Legyen a találós kérdés az, hogy melyik lett ehetetlen.

Sándor Krisztián

Érzékeny búcsút vettem az évek kitartó munkájával és szorgalmával felhalmozott bontatlan, a hálószobám sarkában gyűjtögetett polcoktól. Konyhai polc a fűszereknek, keskeny polc a dartsnyilaknak – addig porosodtak a gardróbnak támasztva, hogy már kezdtem rájuk konstruktivista dekorációként hivatkozni. Miután mindent felfúrtam, kongó üresség támadt bennem. Már megrendeltem a következő adagot.

Bánáti Anna

A házi őrizet előcsalogatta belőlem az amúgy is bennem élő nagymamát: a reggeli mellé keresztrejtvényt fejtek, nevelem a paprikapalántáimat, és olyan mennyiségben kötök, mint máskor tél közepén. Hogy valamennyire mégis annyi idősnek érezzem magam, amennyi valójában vagyok, online franciaórákat veszek, kipróbáltam, mit tud a Netflix, és listákat gyártok fejben arról, mivel üthetném majd el az időt (hogy aztán ezek közül végül ne pipáljak ki semmit). Ja, meg persze olvasok, de azt amúgy is.

Smejkál Péter

Az igazság az, hogy az itthon töltött napjaimat semmi olyannal nem dobom fel, amikkel egyébként ne tenném. Véletlenül sem nézek furcsa realityket Netflixen, és drukkolok teljesen felszínes, messziről jött hülyegyerekeknek, hogy ugyan találják már meg a szerelmet (most komolyan, Haley, miért nem tárod ki a szíved?!). Nem függök az operatív törzs napi tájékoztatóján, mint Magdi anyus Vili bácsi fülén, és ennél is valószínűtlenebb, hogy videojátékok teljesen elborult kihívásait próbáljam teljesíteni. Ha már itt tartunk, kedves Rockstar Games, próbáltatok ti már legendás halakat fogni a Red Dead Redemption 2-ben? Igen?! IGEN?!?!? Na szóval… minden a megszokott kerékvágásban halad.

G. Tóth Ilda

Minden azzal van tele, hogy mit csinálj a karanténban, én meg pont azt érzem, hogy a home office könnyen 0–24 órás ügyeletbe fordulása és a főzés miatt kevesebb a szabad időm. A főzést nehezíti, hogy bénázok az online vásárlással, így állandóan ötven tojás van itthon. Azért a kertünk szebb, mint valaha, és jó, hogy az üres utcán lehet tollasozni a gyerekekkel, meg a hétvégén sokat olvasni. Pár régi baráttal karanténkenyér-sütő bajnokságot is szerveztünk, mert menedzselünk egy Facebook-oldalt a nagyik otthontartására (Tartsd otthon a nagyit néven). Aki ismer, azt gondolná, hogy esténként színházi közvetítéseket nézek, de mostanában inkább egy vicces startupos tévésorozat, a Silicon Valley zökkent ki.

Bánlaki D. Stella

A karantént az introvertáltakra találták ki – mindig tudtam, hogy egyszer eljön a mi időnk! Nem kell kifogás egy társasági program elutasításához, a nyilvános helyeken mindenki megtartja az érzékeny auránk igényelte több méter távolságot, nem szólítanak meg idegenek az utcán, mert maszk van rajtunk (vagy elég egyet köhinteni), és monitorunk biztonságot sugárzó fényében hidegvérrel szemlélhetjük, ahogy tőlünk távol az összeesküvéselmélet-gyártók és a krónikus pánikolók végleg elszabadulnak. Különösen boldogok a gourmet karanténozók: már a Michelin-csillagot is házhoz viszik, leakciózzák a legjobb champagne-okat, és nem mellesleg jut idő annyira kipucolni a kertet, hogy az élet javát a napsütésben lehessen élvezni.

Váradi Ibolya

Már jóval a vírus előtt tudtam: ez az időszak arról fog szólni, hogy itthon ülök. A koronának hála megspóroltam nagyon sok „nem megyek, szakdolgozatot írok” üzenetet. Amióta leadtam, néha belehallgatok orvostanhallgató lakótársam óráiba, és minden alkalommal hálálkodok, hogy nem az orvosira mentem végül (sokáig tervben volt). Néha pánikszerűen könyveket rendelek, mert attól félek, tovább leszek itthon, mint amennyi kiolvasatlan van a polcomon. Végül is, jobb, mint lisztet halmozni.

Ács Gábor

Végre elolvasni egy csomó könyvet, bepótolni a kimaradt filmeket. Ötletnek jó volt. Lett is belőle 0 könyv, 0 film, de legalább két évad Utódlás, sok jó koncert a gépen a Fishing bázisából és focizás a fiúkkal eldugott erdei tisztásokon. Mert mindent visz a hírhabzsolás, az éjjelbe nyúló agyalás és társalgás arról, hogy milyen új világban élünk majd a járvány után.    

Bagi László

Természetesen én is megtanultam négy új nyelvet, kívül roppanós héjú, belül lyukacsos szerkezetű kovászos kenyereket sütök, lefutok napi két félmaratont, és hála a fegyencedzésnek (és a kenyérdagasztásnak), már csak lapjával tudom bevenni az ajtót. Bálint gazda is büszke lenne az erkélyen indított biokertészetemre, már készülök a paradicsomszüretre, többnapos munka lesz. Napjaim rutinszerűen telnek. Reggel gyakorlom az aláírásom, délelőtt rendezgetem a lemezgyűjteményem, festek. A délután a horgászaté, este motivációs előadásokat tartok a Youtube-on. A lényeg, hogy az ember a járványpara alatt is komolyan vegye az életet!