Épp most készítettem rakott kelbimbót – mondja Anna az online interjú elején. Az egyik legismertebb hazai kulturálisrendezvény-szervező néhány hónapja még elegáns kávéházakban, kiöltözve vezényelte le a főváros neves irodalmi eseményeit. Kelbimbóról akkor még szó sem volt, ám a koronavírus az ő életét is felforgatta, most olyan dolgokra is van ideje, amikre korábban nem: online irodalmi videói mellett főzni tanul. És persze rendületlenül olvas.
Megmutatja a művek mögötti embert
Az 1980-as években szombatonként cigarettafüst lengte be a kor egyik legnagyobb költőjének, Juhász Ferencnek lakását. Nem akárkik szívták a staubot, az írónál a hazai kultúra neves képviselői folytattak eszmecserét Szántó Piroskától Kass Jánosig. Ezek az alkalmak nagyban formálták a két Juhász lány, Eszter és Anna személyiségét és érdeklődését. Korán eldőlt, hogy míg a nővére édesanyjukhoz hasonlóan orvosi pályájára lép, addig Anna édesapja útját folytatja. Bár nem alkotni akart, őt az alkotók és az életművek érdekelték.
„Nehéz helyzetben volt, mert meg kellett találnia magát egy óriási költő lányaként, ráadásul szintén irodalmi területen akart érvényesülni. Hihetetlen teher a közvéleménnyel elfogadtatni azt, hogy »a Juhász lánya vagyok, de magam is vagyok valaki«. Annában az a csodálatos, hogy ezt gyönyörűen tudja egyensúlyozni” – mondja Csányi Vilmos. Őt Juhász Ferenc kérte meg, hogy halála után vigyázzon majd lányára. „Sosem akartam elbújni a nevem mögé – mondja Anna –, mindig kerestem, hogyan lehetne ezen túlnőni.”
Huszonegy évesen nagyot fordult vele a világ. Egy krízishelyzet kapcsán ért érzelmi sokk indukálta addig lappangó immunbetegségét, ami miatt közel egy évig a parádfürdői szanatóriumban élt. Kihullott a haja, és az addig ünnepelt lánynak még tükörbe nézni is nehezére esett. „Sokat gondolkodtam magamról és arról, hogy mi legyen velem. Végül megkaptam egy olasz ösztöndíjat, ami segített újból felépíteni magamat. Ott változott meg minden, és megtanultam elengedni a külsőségeket.” Betegségére tanításként tekint, és úgy gondolja, hogy minden, amit azóta elért, ebből a veszteségből táplálkozik.
Itthon különböző kulturális események háziasszonyaként indult pályája, majd a Hadik Irodalmi Szalon kitalálásával berobbant a szcénába. „Karinthyék a 20-as években felvitték a kulturális térképre a Bartók Béla utat és környékét, és az irodalmi élet fontos képviselői odaköltöztek. Gyakorlatilag Anna is ugyanezt tette, visszarakta a környéket a kulturális közegbe” – mondja Nyáry Krisztián író.
Az estekre rendre öt perc alatt elfogytak a jegyek, ám a rendezvény tizedik évfordulója után Anna külön utakra lépett. A Várkertbazárban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a New York Kávéházban jelenleg is futnak önálló estjei, és Kortársaság címmel irodalmi beszélgetéseket is vezetett a Libri égisze alatt. Pura Poesia néven irodalmi vlogot indított a Marie Clairrel, míg Újbuda tiszteletbeli kulturális nagyköveteként a kerület művészetének fellendítésén dolgozik.
Klónozzák a modellt
Anna szoros kötődése édesapjához nemcsak szakmai életére, hanem magánéletére is hatással volt. „Gyerekkoromban játékból minden évben hozzámentem apukámhoz. Az érzelmi kötöttség felnőtt nőként felelősség is volt, nem tudtam senkinek odaadni magamat. Az elengedés a papa halálával történt.” Férjével, Csáky Attila producerrel édesapja halála után pár hónappal, egy irodalmi esten találkozott. „Egyértelmű lett minden. A férjem jelenti azt a biztonságot, amit otthon is láttam.”
Lányuk, a kétéves Mimi (aki Anna anyai dédnagymamája után kapta a Hermina nevet) hasonló közegbe született bele, mint édesanyja. Állandó vendége az irodalmi estéknek, és megszokta már, hogy otthonukban rendszeres a pezsgés. Édesanyjához hasonlóan neki is van kapcsoskönyve, amibe a kor nagy alkotói írnak bele egy-egy megjegyzést. Míg Anna füzetébe Illyés Gyula vagy Weöres Sándor kedveskedett pár sorral, addig Miminek a jelen művészei. „Hasi például nagy rajongója Miminek”– mondja Anna Vecsei H. Miklós színészről.
Anna a hazai oktatást meglehetősen száraznak és tankönyvszagúnak tartja, ami sok diákot elkedvetlenít a magyaróráktól. Vallja, ha belátunk az alkotók életének kulisszái mögé, megismerjük a motivációikat, érzelmeiket, sokkal nagyobb kedvvel forgatjuk a műveiket. A járvány előtt dolgoztak Nyáry Krisztiánnal egy kávéházi sorozaton, diákoknak szánt rendhagyó irodalomórákon. A projekt szeptemberben indulna, de ha a koronavírus ezt megakadályozza, maradnak az online megoldásnál.
„Gyorsan léptem: átálltam az élő videókra meg az online beszélgetésekre” – mondja a kialakult helyzetről. Kávéházi vendégei kitartottak mellette, követték az online térbe is. Most könyvtárszobájában beszél művekről, vagy a hazai kulturális élet releváns szereplőivel társalog. „Egy élőzést akár tíz–tizenötezren is néznek, ez azt mutatja, hogy folytatni kell. Az érdeklődés nem maradt el, csak átalakult.”
„Karantén ide vagy oda, még mindig sokan olvasnak. Sokan most, a bezártság alatt értették meg, hogy a könyv mekkora menedék lehet.” Ha valaki, ő ezt pontosan tudja: huszonegy évesen, az egyéves szanatóriumi időszak alatt Tóth Árpád verseskötetébe kapaszkodott.
5 könyv karantén idejére Anna ajánlásával:
- Bereményi Géza: Magyar Copperfield
- Szabó Magda: Pilátus
- Térey János: Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba
- Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
- Csányi Vilmos: Édes Janka
Anyagiak
Anna a Hadik Irodalmi Szalont kezdetben nagyrészt saját pénzén működtette. Kapott támogatást a Nemzeti Kulturális Alaptól és a Magyar- -Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesületétől (MASZRE), rendezvényre lebontva 150 000 forintot. Tíz év alatt kiépített egy támogatói kört is, megrendelői, akik a kulturális rendezvényekre rendszeresen felkérik, online is finanszírozzák programjait. Irodalmárként ő -Juhász Ferenc életművének gondozója, a hagyatékot és a jogdíjat édesanyjával és nővérével együtt kezeli.
Fotó: Orbital Strangers
