Bíró Szabolcs úgy érezte, üzen neki az univerzum. Más magyarázata nem lehetett, hogy már sokadszor botlott bele abba a drapp borítós, tekintélyes köteteket felvonultató regénysorozatba, ami – akár egy bandériumi zászló – messziről hirdette nemes hadvezére dicsőségét. „Szó szerint ott volt, utamat állta egy halom Hunyadi” – idézi fel, miként ismerte meg 2011-ben Bán János sorozatát. Szabolcs ekkor már aktív író volt, 2008 óta dolgozott első történelmi regényén. A 2012-es Non nobis, Dominé-t a Líra-csoporthoz tartozó Athenaeum gondozásában kiadott, eddig hat kötetet megért Anjouk-sorozat követte, amiből több tízezer darab kelt el.
Már általános modell, hogy a krimiket, sci-fiket vagy fantasyket író szerzők átállnak a történelmi regénysorozat műfajára. Alighanem más lenne a helyzet, ha egy kecskeméti újságíró nem dönt úgy, hogy ha törik, ha szakad, megírja a Hunyadi-klán történetét. A sorozat 2008-ban indult, most tartunk tíz kötetnél, év végén kéne kijönnie a tizenegyediknek. „Nagyon remélem, hogy tizenkettő elég lesz” – sóhajt fel mosolyogva Bán János, nekem valami mégis azt súgja, hogy nem igazán biztos a dolgában.
Pedig általában határozott, céltudatos embernek jellemzik. Írói álneve is ezt sugallja: példaképétől, Jókai Mórtól származik, az átlagtól eltérően magyar hangzása van. Mikor először állt elő az ötlettel, hogy magyar álnéven jelenne meg, a kiadó ágált. Mostanra viszont Bán Mór márka lett, még a Hunyadi-ciklus előtti könyveit is kiadták az új nevén. Bizony, volt pár.
