Karrier

Szombat Éva a magyar kortárs fotográfia talán legellentmondásosabb arca. Munkáira jellemző a giccs, a glamour és az irónia, amivel sokan nem tudnak mit kezdeni, ráadásul előszeretettel nyúl tabutémákhoz. Képeit imádják vagy utálják, de biztos, hogy szó nélkül senki sem megy el mellettük. Ezzel ő is tisztában van, és büszke rá, mert szerinte jobb valamilyennek lenni, mint semmilyennek. 

„Volt már, hogy egy nemzetközi divatcég hazai képviselete felkért egy kampányfotózásra, majd a külföldi központ vezetői állítólag teljesen kiborultak, miután ránéztek az Instámra. Akkor keményen kampányolniuk kellett mellettem a hazaiaknak, de végül megkaptam a munkát” – mondja. Képeit egyébként lehozta már a Vice, a Huffington Post és a spanyol Vogue is, és bár annak idején háromszor felvételizett a Mome fotográfia szakára, ma a tanszéken tanít. 

Szerencsés, mert amikor kedvenc projektjéről kérdezem, azt mondja, az éppen aktuális munkáját szokta annak hinni, aztán a következő feladat mindig felülírja az előzőt. 2013-ban Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat kapott, akkor a boldogságot kutatta a képeivel, azóta készített már sorozatot nőkről és a szexjátékszereikről, de a saját testét is fotózta már terápiás jelleggel az önelfogadás jegyében. Ezúttal a stílus rovat fotóit is ő készítette, mert komolyan veszi az önkéntes karantént. 

Stílus

„Annyira jól esett végre felöltözni és kisminkelni magam!” – ezzel a mondattal sem indult korábban interjú, de a koronavírus ezt is elintézte. Éva reggelente sokat szokott agyalni az aznapi szettjén, néha többször is átöltözik, mielőtt elindulna otthonról. Ez egy ideje kimarad a reggeli rutinból, hiányzik is neki. „Az öltözködés az önkifejezés eszköze, amit tudatosan lehet használni, de a játékosság, ami benne van, a boldogság forrása is lehet. Rengeteg lehetőség rejlik a ruhákban, olyanná alakíthatod magad, amilyenné csak akarod.” 

A kiindulási alap sokszor egy egyszerű fekete szett, amit aztán feldob valami extrával, és itt tényleg nem mindennapi dolgokról van szó: párducmintáról, színes szőrméről, neon színű nejlonról, tervezői darabokról vagy egyedi, vintage kincsekről. Fast fashion üzletbe maximum fehérneműért vagy alapdarabokért megy be, mert sem a minőséggel, sem a kínálattal, de a dolog etikai hátterével sincs kibékülve. Szívesebben kutat bolhapiacokon, talált már arany bőrkabátot, gazdagon hímzett farmeringet, selyem bomberdzsekit és filmszalag mintás blúzt is. 

„Ami húsz–harminc évvel ezelőtt készült, de ma is kifogástalan állapotban van, az valószínűleg még nagyon sokáig fogja bírni a strapát, szemben azokkal a fast fashion darabokkal, amiket egyszer kimosol, és végük” – mondja Éva. A tervezői darabokat is kedveli, nagy kedvencei a gyerekkori jóbarát és divattervező Sármán Nóra munkái. Tőle több ruhája is van, az esküvőjén is az ő kreációjában állt az oltár elé. Úgy érzi, három–négy éve találta meg igazán önmagát, azóta érzi jól magát a bőrében, és ez az öltözködésén is meglátszik. 

A fotón viselt szettet – pontosabban a fedetlen hasat – korábban például nem merte volna bevállalni. Sokáig az „ápol és eltakar” elv szerint öltözött, de aztán rájött, hogy ezzel igazából nem ért egyet, csak a külvilág sulykolta belé. „Mindig nagyobb voltam, mint a barátnőim, ami néha nehéz volt. Nagyon sokat köszönhetek a férjemnek, Dávidnak, mert úgy szeret, ahogy vagyok, és tett érte, hogy ezzel én is ugyanígy legyek. Rájöttem, hogy ha nagy a fenekem, akkor nekem ez a szupererőm. Mindenkinek más, nekem ez.”

Relax

Az utazás mindig feltölti, férjével folyton tervezik a következő utat, most egy bécsi kiruccanásuk és a nyaralásuk is határozatlan időre eltolódott. Sok helyen járt már, minden más miatt tetszett neki, de különösen szereti New Yorkot és a spanyol utat, ami egy horrorfilm-fesztiválra vezetett. A sorozatok és a filmek nagy rajongója, imádja a 80-as, 90-es évek kultfilmjeit és sorozatait, a trash esetlenségét pedig bájosnak és szerethetőnek tartja. A Rémálom az Elm utcában és a Twin Peaks mellett olyan modern kedvencei is vannak, mint például az HBO saját gyártású sorozata, az Euphoria. 

Vállalja, hogy nála a regényeket már rég kiütötte a nyeregből a Netflix, de pszichológiai témájú könyveket szívesen olvas. Rengeteg kiállításra jár, de a megnyitókat nem szereti. „Sok az ember, sok az inger, pont a lényegét veszti el az egész, nem lehet látni semmit. Befogadni sokkal jobban lehet egyedül. Bár a barátaim megnyitóján mindig ott vagyok, kiállításra járni mégiscsak egyedül a legjobb.”