Étteremként és találkozóhelyként is messzemenőkig üdvözölt a Dobrumba-birodalom feltűnése a Moszkva téri sivatagban.
Nagyon jó ütemben vagy nagyon türelmesen kellett gasztrohipszternek lenni a közel-keleti konyhákat a marokkóitól a zsidóig vegyítő, kocsmásan-rométtermesen lelazult Dobrumba pár évvel ezelőtti nyitásakor. El lehetett kapni a nyitás heteiben, aztán hosszú hónapokon át csak meggondolt, hetekre előre bejelentkezéssel, és talán mostanra eljutottunk odáig, hogy hétköznap meg lehet kísérelni spontán aznapi foglalásokat.
A budai unokatestvér, a Pingrumba a mindörökké Moszkva téri fekete lyukba települt – ahonnan a közeli dombok első alaptáboráig kellett menni, ha az ember kávénál-burgernél többre vágyott egy délutáni-esti találkozóhoz –, és a pesti alapgondolat kaukázusi–indiai mutációját hozta ide. Ez megint kellően széles merítés ahhoz, hogy különböző ízlésű emberek is képesek legyenek ebédelni egymással. Sőt szerintem szélesebbre is sikerült a Dobrumbáénál, ahol azért el kell egy kicsit vonatkoztatni, ha valakinek alapvetően kiütése van a humusztól.
Szombaton ebédidőben először telt házas sóhaj a jussunk, aztán a nagyon igyekvő személyzet talál nekünk egy asztalt a remek átriumban. Vannak hideg és meleg mezék, mindkettőből válogatás is, meg főételek az irigyeknek, akik nem osztozkodnak. Utóbbiak fele a saksukás-kebabos Dobrumba-világot hozza, de becsúszott egy-egy iránias hal és ragu, meg két curry is. Mi a kis tálak felé megyünk: az üzbég savanyított tojással szeretnénk köszönteni a mindenféle -isztánokat (pont a tojás a legkevésbé érdekes benne, de a humusz meg a savanyított zöldségek újak és jók együtt), az aszalt fügés sült kecskesajtot meg az asztalunkat is elintéző pincér javasolja. Gránátalmás, fenyőmagos, csodálatos, önmagában ezért vissza lehet majd járni.
Small & Sweet a javából: a Csinta pici és édes, pedig semmi cukor nincs benne, csak gyümölcs. Abból viszont jó sok.
„Előfordult már, hogy a Csintát kolbásznak nézték: annyira újszerű volt, hogy nem tudtak vele mit kezdeni az emberek” – mondja Vámos Eszter, közben férje és alapítótársa, Redő Péter szaporán bólogat. Pedig a pomázi műhelyükben készülő nasi aligha elégítené ki a húsimádók fehérje- és zsírigényét, és aki kiveszi a csomagolásból, azonnal láthatja, hogy húsmassza helyett gyümölcsből készül. Méghozzá irtó sokból: „Egy kiló legyártásához nyolc kiló gyümölcsöt használunk fel” – mondja Péter. Innen ered a szlogenjük is: 800 százalék gyümölcs.
Eszter és Péter 2010 környékén döntöttek úgy, hogy kipróbálják, milyen nyersen, azaz sütés-főzés mentesen étkezni. Ennek a kísérletfolyamatnak lett eredménye a Csinta, no, meg az azt megelőző, kézművességen alapuló vállalkozásötleteiknek. „A Csinta ezeknek az érett verziója – mondja Péter. – Kis dekorációk helyett valami olyasmit szerettünk volna, amit amellett, hogy jó érzés megalkotni, innovatív, és a világnak is jó.” A nyers étkezéssel végül egy év után felhagytak, de a gyümölcslepény készítésével nem.
A gyümölcsszeletek műfaja persze nem az ő fejükből pattant ki először, de a házaspár szerint fontos különbség, hogy míg a snackek többsége szárított gyümölcsökkel ízesített datolyamassza (ez tartja össze az összetevőket, és ezért ugyanolyan ízű kicsit mindegyik), addig a Csinta hazai gyümölcsökből készített szószok szárításából jön létre. „Nem csupán olyan ízű, hanem abból van” – foglalja össze Eszter.
„A gyerekek találtak meg minket” – folytatja, arra utalva, hogy az alternatív gyümölcsök első felvevőpiaca egy meglepő helyszín, a Kékvölgy Waldorf lett – ide járt a házaspár két lánya. Később több lelkes szülőtársuk is betársult a cégbe, ma már tízen vannak: akad, aki a reklámhoz ért, egy szobrászművész anyuka tervezte a csomagolást, a „800 százalékkal” pedig matematikus társuk rukkolt elő. „Ha úgy vesszük, ez kicsit közösségi biznisz” – mondja Péter.
Ezzel párhuzamosan a csobánkai családi ház konyhájából a pincében kialakított konyhába költöztek, majd miután ezt kinőtték, elfoglalták a padlást is. Pomázi műhelyükben 2017 óta készülnek a falatkák egy három-négy fős csapat és egy 40–50 millió forintos befektetés segítségével. Úgy számolják, az új műhellyel az eddigi kapacitás öt–tízszeresét tudják elérni: egyelőre napi két–háromezer darabot készítenek, de folyamatosan fejlesztik a technológiát.
Csintákat a saját webbolt mellett főleg független boltokban, kávézókban lehet kapni, de fent vannak a Kifli.hu-n is, a Puskinban és a Tabánban pedig pattogatott kukorica helyett (vagy mellett) ehetik őket a mozizók. Hat hónapig a Dm is forgalmazta a nasit, de Eszteréknek nem volt céljuk, hogy a nagy láncokban megtalálható legyen.
A vírus szele őket is megcsapta. Az első hullámban érezhetően kevesebb fogyott a Csintából a boltokban, és az is visszavetette növekedésüket, hogy a kávézók és a mozik zárva tartottak. Szeretnék megvetni lábukat más országokban is: Svédországban már színre léptek, a járvány előtt egy brit céggel tárgyaltak az Amazon által 2017-ben felvásárolt, organikus élelmiszereket áruló Whole Food Marketben való debütálásról.
Aloha Kft.
Árbevétel (millió forint) 2018: 17,2 2019: 22
Adózott eredmény (millió forint) 2018: −8,3* 2019: 4,3
*Az üzem kialakításának befektetése miatt. Forrás: Bisnode, cégközlés
Az elmúlt év legnagyobb kiszállói között az élelmiszeripar volt a sláger, magyarokkal az élen: a már régóta elkerülhetetlen piaci konszolidáció éllovasai a hazai nagyvállalatok voltak. A műanyagiparban külföldi cégek csipegettek, és a gyógyszer- és egészségiparban is volt mozgolódás. Mészáros Lőrinc és körei haraptak egy szeletet a Budapest–Belgrád-vasútépítésből, és belenyúltak a veszélyeshulladék-kezelésbe, továbbá egy klasszikus startupexitet is láthattunk az USA-ba, egy egészen különleges iparágban. A listát böngészve egy felfutó trendre is felfigyelhetünk: egyre gyakoribb, hogy magánbefektetők egy csoportja áll össze, és vásárolja be magát középvállalatokba, ezzel párhuzamosan egyre aktívabbak a piacon a rejtélyes befektetői hátterű, de kormányközeli szereplőkhöz köthető magántőkealapok is.
Egy bolt, ahol senki sem kereskedő, a kínálat mégis megszégyeníti a legnagyobb delikáteszeket. Willmann Fábián személye és üzlete, A másik bolt is ikonikus lett Budapest egyik eldugott szegletében.
Képzeld el, hogy a tésztától a húson és a sajton át a legutolsó bazsalikomlevélig a tányérodon minden a téged körülvevő birtokról származik. A Graefl Major nem divatból használja a fenntarthatóság és a „farm to table” fogalmakat, a személyes jelenlét és odafigyelés itt tapintható. Szerencsés Györgyi és férje, Szepesi Péter logisztikai cégük, a Wici Intertransport Kft. profitját forgatja vissza értékteremtésbe és -megőrzésbe. A 100 százalékban magyar tulajdonú vállalat így most saját erőből újítja fel az ország egyetlen megmaradt szecessziós kastélyát – ez a szemlélet semmikor nem volt még annyira aktuális, mint most.
