Üzletember, befektető, mentor, nyilvánosbeszéd-tanár és evangélikus prédikátor – ez mind állhatna a névjegykártyáján, ha lenne neki. De nincs, és azt vallja, hogy nincs is rá szüksége, mert a beszéd, különösen a nyilvános beszéd az ember biológiai névjegye. Ő pedig már letette a sajátját. Aki ma Magyarországon modern beszédkultúrával és retorikával foglalkozik, annak biztosan nem kell bemutatni a hardverileg magyar, szoftverkészletében inkább amerikai Benkő Vilmost, a Toastmasters itthoni meghonosítóját és a Speak Academy megalapítóját. Mintegy ezer tanítványának mester, példakép, motivációs atombomba, vagy csak röviden: „A” Vili.
Tizenhét évesen, a denveri gimnázium nyolcszáz diáktársa előtt tartott első nyilvános beszéde alkalmával Willy Benkő csúnyán felsült. Ahogy ott állt a zsúfolásig megtelt terem színpadán és arra készült, hogy elmondja a diákönkormányzati elnökválasztásra előre megírt és kívülről betanult hatásos kampánybeszédét, bekövetkezett minden szónok rettegett rémálma. Kiesett az első szó, amivel indítani akart, nem tudott megszólalni, két percig arra sem volt képes, hogy elővegye a zsebéből a papírt, amire a beszédét leírta. A jelenetet persze sokkal kínosabbnak érezte, mint amilyen valójában lehetett – végül csak elmondta (felolvasta), amit akart, és meg is nyerte vele a választást –, de addigi élete legnagyobb kudarcának élte meg.
Nem olyan start ez, ami után fényes üzleti retorikai karrierről álmodik az ember. Magyarországi, kelet-európai énünk ilyen helyzetekben olyasmi reakciókhoz szokott, minthogy „engedd el, fiam, majd más területen sokkal sikeresebb leszel”. De mivel az eset Amerikában történt, a „ha valamibe belebuksz, akkor állj fel, és addig csináld, amíg nem sikerül” hazájában, a folytatás is máshogy alakult. Éppen azon az úton indult el, ahol a legmélyebb gödörbe lépett, és több évtized elteltével mára nemcsak angolul, hanem magyarul is az egyik legkeresettebb beszédtrénerré vált, többszörös retorikaiskola-alapítóként harminc éve két nyelven gyakorolja és tanítja a szuggesztív nyilvános beszédet.
Szövegét már rég nem magolja be kívülről (másnak sem tanácsolja), de kezében egy elmaradhatatlan spirálfüzettel szorgosan jegyzeteli a gondolatokat, számítógépén vaskos történettárat épít, rengeteget olvas, és idézeteket raktároz, miközben szándékosan keresi a helyzeteket, ahol a beszédnek tényleg tétje van.
Persze, majd pont a Forbes marad ki a karantén alatti kertészlázból! A szerkesztőség több tagja is belevágott a zöldítésbe, ki a haszonnövényekre, ki a látványra hajtva. Ha már az Oázis a címlapsztori, itt vannak a mi kertjeink is.
G. Tóth Ilda Virágaink eddig is voltak, meg némi fűszernövény (menta, bazsalikom, oregánó és kakukkfű), de a karantén nagy eredménye egy magaságyás lett. A kisebbik lányom és a férjem rakták össze, több száz kiló földből és levágott növénydarabokból, a legviccesebb pillanat az volt, amikor elkészült, és az éppen ezerrel érettségire tanuló nagyobbik lányunk kibújt a szobájából az „és ezt most hová teszitek?” kérdéssel. A nagyon pici kertünkben azóta is burjánzó pici ágyásban van minden napra termő koktélparadicsom, háromféle paprika, zsálya, petrezselyem, háromféle bazsalikom, no meg zeller. Utóbbiból annyi terem, hogy valaki igazán megmondhatná, mit kezdjek vele.
Fekete Emese Nem akarok senkit leparasztozni, de a haszonnövények vs. virágkertészet viszonylatában mindig beugrik Péterfy Gergely idézete: „A paraszt és a proli csak annak tulajdonít értéket, amiből közvetlen haszna van, meg tudja inni vagy enni, vagy rögtön pénzre cserélheti… A polgár hosszú távra tervez.” A regényben ezt amúgy az olvasásról mondja letűnt korok egy büszke polgára, nálunk meg a teraszon érvényesül. A virágok hálásak a karanténnak: az egynyáriakat hamarabb elültettem, és mindennap becézgettem, így a reggeli nagy vihar után is szépek a petúniák, begóniák, muskátlik és pár másik, aminek nem tudom a nevét, a leander hősiesen legyőzte a kórt, ami tavaly ősszel megtámadta, mielőtt becipeltük télre, a hortenziák szokás szerint kihajtottak idén is, és töretlenül bontják óriási – bár évről évre kicsit fakóbb színű – virágaikat. A bentről kivitt fikusz megbolondult örömében, egyedül a rózsákkal történt valami rossz, a leveleik lukacsosak, ennek még utána kell néznem, Péterfy ebben nem szaki.
Bánáti Anna „Megfogyva bár, de törve nem.” / „Halálhörgés, siralom.” Előbbi a márciusban szárba szökkenő lakáskertészeti lelkesedésemet írja le, utóbbi a növényeim erre adott reakcióját. De versidézetek helyett beszéljenek inkább a számok! Citrompalánták: 6/3 Paprikapalánták: 24/13, ebből termés összesen egyetlen palántán (az sem nálam) Mangó csíráztatása: 4/0 Bazsalikompalánták: végtelen/0 Menta: 100 százalékos ki-nem-növési arány
Melis Dóra Az öcsémtől megkaptuk a világ legrondább fröccsöntött varját, hátha jó lesz az egyre elviselhetetlenebb galambtámadások ellen. Az eredmény: a galambok szó szerint tojnak rá, de az anyósomtól kapott hajnalka virág legalább bátorítóan átöleli erkélyünk koronaékszerét. A balkoncsendéletnek a mini napraforgó és a háttérben látható, azóta már utolsókat rúgó paradicsomok adnak üde keretet. (Tudom, marha kicsi a cserép, de nem gondoltam volna, hogy egyáltalán bármi is kinő.)
Bánlaki D. Stella
Március utolsó hetét a fagyos föld kapálásával töltöttem. Ebből májusra semmi sem látszott. Mindegy, ez ennél is rosszabbul festett az elmúlt tíz év nagy részében.
Aztán a kis belvárosi kertet bemutattam a kedvenc szőlész-borászomnak. Neki egy órába telt, ami nekem két napba.
Szerencsére a 30. szülinapom júniusra esett.
Júliusban elindultam fűmagért. Augusztus végén úgy érzem, most már inkább megvárom a jövő tavaszt. Vagy a következő karantént.
Sándor Krisztián Tavasz óta tartós tejet sem igazán akartam már venni, így a karanténkertészkedés témában sem érhet az a vád, hogy hosszú távra rendezkedtem volna be, de túl sokszor mentem el a Füvészkert mellett, hogy visszafogjam magam. Így spanoltam le ezzel a derék japán kecskerágóval, aki Takuma Szato néven mutatkozott be. Szato-szannal bibliai csapásokkal küzdöttünk meg az együtt töltött pár hónap alatt. Először a levéltetveket vertük vissza, majd az egyik májusi felhőszakadás alatt omlott rá fél kiló vakolat, legutóbb pedig valami gombát szedett össze. De nem olyan fából faragták, hogy feladja: olyannyira nem viselték meg a viszontagságok, hogy augusztusban behúzta a második Indy 500 győzelmét!
Zsiborás Gergő Márciusban kezdtünk bele a kertészkedésbe, mindent magról ültettünk, mert „a palánta a gyengék fegyvere”. Amit ültettünk: paradicsom (Marzano), cukkini, uborka, paprika, dinnye. Termés mindegyiken lett. A cukkini gyönyörű növény, de sajnos összefonódott a teraszunkra felfutó szőlővel és fügével, a terméséhez pedig kell napfény, árnyékban hamar elfonnyad.
Cukkini
Marzano-tanulságok Ami kis betűvel van ráírva a zacskóra: nem, nem kell minden magot elültetni, több évig is jó. 70 palántát osztogattunk szét – természetesen mindenki másnak előbb lett termése, mint nekünk. Ami nagy betűvel van ráírva a zacskóra: 20–30 centi magas, nagy terméshozammal. Na, nálunk van 1, 86 méter magas is, egy árva paradicsom nélkül. Egy, más virágok közé szóródott magról kelt szakadár hozza eddig a legtöbb paradicsomot, az is jó nagy lett, de legalább elnyújtózott a korláton.
Marzano
Dinnyeprojekt Két szót ismerek: mindig és soha. Mindig is ültettem dinnyét, de soha nem lett ekkora. A magról nevelt palánta megjárta az anyósomék lakását, a Ráday utcában nevelkedett, aztán a tinédzserré érett ifjú a teraszunkon teljesedett ki. Tanulság: tudtam, hogy sok vizet kér, de amiről az ember azt gondolja, hogy elég, azt meg kell szorozni hárommal, és jó lesz.
Dinnye
Amire büszkék vagyunk: biofegyverrel vertük vissza a vándorpoloskák támadását – reggel és este is kézzel irtottam (nyomtam össze, gyújtottam fel, fullasztottam vízbe) őket. Működik. Full bió minden.
A játékszenvedélyen túl komoly üzleti megfontolás tolta előre a legnagyobb bevételű magyar játékfejlesztő céget. A Zen Studios világszínvonalú ügyfélkörrel dolgozik egy budai irodában, ahol még az ablakokat is el kell sötétíteni, nehogy kiszivárogjon egy még be sem jelentett Star Wars-film.
Sok hazai grafikus van, akinek egyik kifejezőeszköze a notesz, olyan vállalkozásból azonban, ahol a füzet nemcsak egy felület, hanem a cég szíve-lelke, már jóval kevesebb. Papírból megélni 2020-ban sem lehetetlen, de az egyszeri vásárlók mellé nem ártanak a nagy, céges löketek – esetleg egy saját bolt.
A United Consult megalakulásakor még valóságos sci-finek tűnt az önvezető autó vagy éppen az arcfelismerés, és az óriási digitális adathalmazok is csak a Mátrix filmek futurisztikus látványvilágából lehettek ismerősek az átlagember számára. Ezek azonban mára mindennapjaink részévé váltak, az idén húszéves budapesti IT-cég pedig továbbra is a jövő technológiáit keresi és építi a jelenben.
