„Ajánlottak havi 4200-at, és azzal kecsegtettek, hogy pénteken munka után lemegyünk a Duna-partra halat enni. Jónak ígérkezett a környezet, a kollégák is, nekem meg mindig is matekos agyam volt, hát picit számoltam, és rájöttem, hogy jobban járok a Kalászi úti iskolával, mint a 4500 forintos martonvásári gépészmérnöki állással, ami napi negyven perc közlekedéssel járt volna. Nem bántam meg” – meséli Szabó István, hogyan választotta inkább a matematikatanári pályát, miután 1985-ben Székelyföldről egy szerelem – majd házasság – miatt Pestre költözött. (Előzőleg persze tanári és mérnöki diplomát is szerzett Marosvásárhelyen.)
Matekos agya az elmúlt csaknem harminc évben a vállalkozásában is sokszor jól jött, és az interjún is csak úgy löki a számokat. Fejből tudja, hogy most éppen hatezerféle játék van abban a Baross utcai üzletben, aminek a hátsó részében beszélgetünk. Gondolkodás nélkül sorolja az évszámokat, ahogyan azt is, hogy mikor mi mennyibe került, és hogy melyik hónapban hány dollárt fizetett egy-egy konténer Ázsiából hozott termék szállításáért. A főnöki iroda mindössze néhány négyzetméter, a back office többi része csordultig van a karácsonyi rohamra váró játékokkal, így István még az ablaktalan apró szobán is osztozik az egyik kollégájával.

Na, meg egy trekkingkerékpárral. Úgy egy óra beszélgetés után veszem a bátorságot, és megkérdezem, hogy ő jár-e vele. (István 64 éves, elegáns kötött pulóvere és bőr övtáskája alapján nem a hipszter, bicajos cégvezető típus ugrik be róla az embernek.) Büszkén vallja be, hogy napközben tényleg bicajjal rohangál a városban, például a Deák téri pingpongklubjába. Igaz, isten őrizze, hogy a főútra kimerészkedjen. „Mindig a kis mellékutcákban tekerek oda. Pár éve volt egy trombózisom, utána letiltott az orvosom a fociról, most pingpongozom helyette. Amúgy itt lakom a környéken, de nemrég vettem Zuglóban egy lakást, és majd ha kevesebbet dolgozom, csütörtöktől vasárnapig ott pihengetek, úszni járok, kocogok a patakparton.”

Fakopács vs. fakopáncs
Ceaușescu kivégzése után a harmincas évei elején járó István felszabadultan járt rokonlátogatóba Erdélybe, és az egyik ilyen kiruccanásról hozott az akkor kétéves fiának, Bálintnak egy kis favonatot. „A feleségem mondta, hogy Magyarországon mennyire drágák a fajátékok, miért nem próbálom meg eladni, amit kint vettem.” Azon nyomban be is sétált az akkoriban a Ráday utcában működő Burattino játéküzletbe. „Mondtam a tulajnak, Gyuri bácsinak, hogy én tanárember vagyok, elég, ha annyit fizet, hogy kijöjjön belőle a 127 forintos vonatjegy, meg egy kis kávé és egy-egy szappan az eladóknak, és szívesen hozok be neki fajátékokat.”

Aztán a hónap végén, amikor ment a jussáért, mindig úgy kellett kiimádkoznia „Gyuri bácsiból”, ami neki járt. Úgy tűnt, a holmi nem kelendő. „Egyszer észrevettem, hogy például a kedvencemet, azt a gyönyörű duplaszárnyas piros farepülőt, amit egy egér vezetett, 850 forintért tette ki, pedig én 105-ért hoztam neki. Hát persze, hogy annyiért nem vitték el! Na, ekkor vetette fel egyik tanárkollégám, hogy miért nem nyitunk boltot mi. És nyitottunk. Vagyis ha annak idején a burattinós Gyuri bácsi időben kifizet, most nincs Fakopáncs. Aztán pár éve, már rég nyugdíjasként bejött hozzám az öreg, hogy mit ajánlanék az unokájának, és örömmel nyugtázta, hogy a hagyománya jó kezekbe került.”

A bolt először a Váci úton, a Könyvesház épületében nyílt meg Játékkuckó néven, és hol István édesanyja, hol a tanárkolléga, Diószegi Csaba nyugdíjas anyósa árult benne, amíg a két fiatalember az iskolában tanított. Ahogy teltek az évek, persze egyre több munkaórát tettek a vállalkozásba ők ketten is, főleg a hétvégéken. Mind többet árultak vásárokon, például nyaranta a Mesterségek Ünnepén, karácsony előtt a Vörösmarty téren, és nagyon sok játékot adtak el a hozzájuk elzarándokló óvónőknek is. De István egészen 1997-ig másodállásban, tanítás mellett vitte a boltot. „Szerencsésen párosult az én gyors agyam Csaba precizitásával, tíz évig jó társak voltunk.”

A Baross utcai pincét 1992-ben vették meg, ekkor alakult a cég is, és ki kellett találniuk egy jobb nevet a Játékkuckónál. Akkor merült fel a Fakopáncs név – ha már úgyis fajátékokat árulnak –, ámde István kötötte az ebet a karóhoz, hogy abba a szóba bizony nem kell n betű. „A székely agyammal úgy kombináltam, hogy kopácsol a harkály, szóval úgy kell lennie a szónak, hogy fakopács. Összehívtam az iskolában a biosz- és a magyartanárokat, az egyik ezt mondta, a másik azt, végül úgy döntöttünk, mindkettő helyes.” Az n betű azóta is más színű a cég logójában.

A székely agyammal úgy kombináltam, hogy kopácsol a harkály, szóval úgy kell lennie a szónak, hogy fakopács.

A látványos cégnövekedés a 90-es évek második felében kezdődött. 97-ben a József körúton nyitottak boltot, majd az Erzsébet körúton, plázába először – a Savoya Parkba – csak 2012-ben merészkedtek be. A cégközpont és a fő Fakopáncs bolt az egykori Baross utcai pince szomszédságában van, ahol régen Vasedény üzlet működött. Amikor az tönkrement, megkérdezték Istvánéktól, nem akarják-e kivenni a több mint hétszáz négyzetméteres helyiséget. „Gondoltuk, egy évre megpróbáljuk, mert annyira kedvező, kétszázezer forint volt a havi bérleti díj, hogy kár lett volna kihagyni.
Amikor egy év múlva meghirdették eladásra, a kutyának sem kellett, mi megvártuk, amíg harmadik körben jóval olcsóbban árulják, és baráti kölcsönökből megvettük az ingatlant.”

Zebra vs. pinty
Amikor a játékkereskedelmet cégformába öntötték, már nem Erdélyből hozták az árut, a kolozsvári gyár időközben befuccsolt. Csak kevés dolgot, például István saját tervezésű, tologatós pillangóját és a játék szövőszéket szállította be két erdélyi fafaragó, Istvánék pedig lázasan kutattak hazai gyártók után. „Sajnos, a hazai kézművesipar erősen leépülőben volt akkor már.”

István azt mondja, akit csak tudott, felkarolt a magyar készítők közül. A kesztyűbábokat például évtizedek óta Mohácsi Ildikó, a Puppet-World Kft. alapítója tervezi és varrja nekik. „Egyszer egy rövid időszakra mástól rendeltünk bábokat, de azok olyan ormótlanok voltak, hogy akadt köztük, amit csak zebrapintynek hívtunk, mert nem lehetett eldönteni róla, hogy zebra vagy pinty – nevet. – Burján Zoli szép puzzle­ket hoz nekünk húsz éve, Raduka Lajos pedig Gyermelyről már a 90-es évek eleje óta esztergál szövőkereteket, építőkockákat, Montessori-játékokat, babaágyakat, és jelentős részben a tőlünk származó bevételéből építette fel a nagyobb asztalos- és játékműhelyét.”

A Raduka Kft. évtizedeken át kizárólag a Fakopáncsnak gyártott játékot, ám idén tavasszal Raduka Lajos és cégtársa-felesége szólt Istvánnak, hogy az év végén abbahagyják, miután alkalmazottat sem találnak, és amúgy is jó pár éve nyugdíjasok. Radukáné Kapu Ágota annak idején az óvónői munkát adta fel a családi cégért, azt mondja, sokáig nem győztek elég fakockát gyártani. Így az sem ártott nekik, hogy egyre nagyobb minőségben dőlt be a kínai importjáték, ami az első években elég silány volt, de mára István szerint is kifogástalan.

Az óvodai bútorokat nagyrészt az Alfa Rehabilitációs Közhasznú Nonprofit Kft. asztalosműhelyétől rendelik, munkát adva legalább száz mozgássérültnek. A memóriajátékokat és a dominókat pedig a Baross utcai bolt ma is műhelyként működő pincéjében sokáig István öccse, Zoltán készítette – ő Diószegi 99-es kiválása óta a Fakopáncs ’92 Kft.-ben is résztulajdonos. A 2000-es évek elején viszont a tőzsdei bevezetés miatt drámaian felment az orosz és ukrán rétegelt lemez ára, ezért a helyi gyártás nagyon megdrágult. „Egy kínai üzem pedig adott egy kedvező ajánlatot.”

Lolita vs. Bryan
István nem tagadja, hogy a kínálat nagyjából háromnegyede ma is a Távol-Keletről jön. A 90-es évek közepétől rendszeresen látogatták a nemzetközi játékvásárokat – főként a nürnbergit –, hogy beszállítók után nézzenek. Csaknem húsz éve vásárolnak a világszinten elismert kínai Viga Toystól, vagyis Lolitától és Bryantől – a tulajdonos házaspár a külföldi vevők, például István kedvéért vette fel ezeket a neveket.

„Kezdetben egy pici műhelyük és raktáruk volt, szinte bicskával faragták a játékokat, ám annál több jószándékot és szakértelmet tapasztaltunk felőlük. Azóta viszont hatalmasat nőttek, és már minőségi problémák sincsenek a termékeikkel – mondja István. – Lolita állandóan azzal jön nekem, hogy »Steve, mondd meg, mit szeretnél, és mi azonnal megtervezzük és legyártjuk!« Megnézik a katalógusunkat, és ajánlkoznak, hogy ezt-azt ők kihozzák nekünk olcsóbban, mint a magyar gyártók. De én szoktam nekik mondani, hogy »my Hungarian friends’ work! Nem cserélem le, akármennyivel olcsóbb a tiétek!« Erre Brian rendszerint vitába száll Lolitával, és elmagyarázza neki, hogy »Steve-nek vannak magyar barátai, akik fontosabbak, mint az, hogy mi olcsóbban csinálnánk.«”

A Fakopáncsnál körülbelül öt évvel ezelőttig tíz–tizenöt százalékkal többet rá tudtak tenni a kínai játékok beszerzési árára, mint a hazai portékáéra. A közelmúltban azonban megdrágultak a távol-keleti játékok is, idén hetente öt–nyolc százalékkal emelkedtek az importköltségek, miután a szállítási mizéria begyűrűzött. „Korábban egy 25 négyzetméteres konténerért 1800 dollárt fizettünk, de idén már négyszer-ötször újra kellett számolni mindent, ahogy először 2900-ra, majd 3500 dollárra nőtt a díj, Mire észbe kaptam, már 6800-at fizettem érte, most pedig örülök, ha 12 500 dollárért be tudok hozni egy konténert – mondja István. – Mint a rendes tücsök, harminc évig abból éltünk, amit karácsonykor megtermeltünk.
Az első években májusig volt elég árura az előző évi pénzünk, majd ahogy nőtt a cég, ezt kitoltunk szeptemberig, de most nem látjuk, mi lesz a drámai áremelkedésből. Eddig húsz százalék volt a szállítási díj a beszerzésihez képest, most nyolcvan százalékra nőtt.” (Egy évben nagyjából huszonöt–harminc konténernyi árut hoznak be Kínából.)

18 euró vs. 60 euró
Az üzletet a járvány alatt maguk a munkatársak újították fel. „Ha már nem lehettünk nyitva, legalább kerestek a kollégák. Ugyan levittük a munkaidőt négyórásra, de így mindenkit megtarthattunk. És miután jött egy 22 milliós és egy 27 milliós árajánlat a felújításra, osztottam, szoroztam, elmentem az Obiba, és tízmillióból kihoztuk saját kezűleg.”

Éppen a járvány időszakában nyitottak üzletet a Westendben – ez részben el is vitte a 2019-es profitot –, de István szerint most kezdi összeszedni magát. Néhány hónapra Budára is benéztek: a MOM-ban ideiglenesen megkaptak egy helyiséget kedvező, nettó 18 eurós négyzetméteráron, de amikor a kedvezmény lejárt, a hatvan–nyolcvan eurós díjat már nem tudták kigazdálkodni, bármennyire is jól mentek arrafelé a drágább Fakopáncs-portékák, például a fából készült, harmincezer forintos kis konyhák vagy negyvenezres készségfejlesztő játékok.

Baráti tanácsra indították el 2007-ben a webáruházat, ami ma már a forgalom felét hozza. „Évente harmincezer csomagot szállítunk ki, karácsony előtt tiszta őrület, ami itt folyik, hátul minden tele van áruval. November eleje és december 20. közt annyit adunk el, mint az év többi részében összesen” – mondja István.

Lolita állandóan azzal jön nekem, hogy „Steve, mondd meg, mit szeretnél, és mi azonnal megtervezzük és legyártjuk!”.

A webáruház sok korábbi, rengeteg munkával járó értékesítési csatornát kiváltott. Az első években karácsony előtt hetven–nyolcvan óvodába vittek reggelente, hét óra előtt mintakollekciókat, szombat-vasárnap pedig rendszeresen vásárokba jártak. A Vörösmarty téri karácsonyi vásáron is minden évben kint voltak – 2010-ig. „Egy idő után a gyerekek is azt mondták, hogy »apa, eleget mentél szombat-vasárnap, most már ülj itthon is picit«. A webáruház úgyis behozza, ami elveszett azzal, hogy hétvégén kevesebbet dolgozunk.”

Ikonikus Fakopáncs-játékok, amikre a tulajdonos a legbüszkébb:

Szorzótábla

Naptár

Mágneses horgászjáték

Formalap

Játékkonyha

Vonatkészlet

Az óvónénik katás cégeit is számolva legalább hatszáz viszonteladójuk van, a legnagyobbakkal, például a Regio Játékkal, évtizedek óta adnak-vesznek egymástól. „A fajáték prémium termék a játékpiacon, nem az első választása egy szűkebb pénztárcájú vevőnek. Egy nagyobb játékboltban pedig, amilyenek a mieink is, illik mindenféle terméket tartani – mondja Gyaraki József, a Regio tulajdonosa. – Másrészről viszont a Fakopáncs üzletek is kénytelenek a fán kívül más típusú játékokat is árulni, amiknek jó az árrésük, hiszen egész évben nehéz lenne megélni csak fajátékból. Tőlünk veszik például azokat a készségfejlesztőket és a társasjátékokat, amiknek mi vagyunk a hivatalos hazai forgalmazója, és a karácsonyi szezonon kívül is jól mennek.”

Hogy védje a hagyományos magyar kereskedelmet, István azt mondja, alapelve, hogy mint nagykereskedő sosem szolgál ki multikat. „Hát hogy nézne ki szegény vidéki kisboltos, ha karácsonykor mindenki a Tescóban venne fajátékot, tőle meg csak az év többi részében vásárolnának, amikor a hiperben nincs játék – magyarázza. – Szoktak is jönni hozzánk a vevők, hogy szeretnének kiegészítőket vásárolni a Tescóban vett, sajátmárkás vonatkészlethez. Ilyenkor kénytelen vagyok azt mondani nekik: ha nem nálunk vették, sajnos, nem tudunk passzolót adni.”

Fakopáncs ’92 Kft.

Alapítás:
1992
Tulajdonos:
Szabó István (85%) és Szabó Zoltán (15%)
Létszám:
24 fő

Árbevétel
(millió forint):
2018
523,5
2019
549,2
2020
548,8

Adózott eredmény
(millió forint):
2018
4,1
2019
-37,5
2020
28,8

Forrás: Dun & Bradstreet