Ferrari
Senkinek sem kell bemutatni a Ferrarit, a gépjárműipar Cristiano Ronaldóját, annak is él egy kép a fejében a tűzpiros autóról, akit egyáltalán nem érdekel ez a világ. A fővárosi szalon elegáns, de nem hivalkodó, az átlagos Ferrari-vevő is laza, nem igényli a formalitásokat. Annyira erős a márka iránti hűsége, hogy itt az értékesítés nem is eladást jelent, hanem konzultációt a vevővel. Ahogy a szalon salesmenedzsere mondja: „Senkit sem kell győzködnünk, hogy vegye meg az autót.” Pedig ottjártunkkor hatvanmillióról indult a legolcsóbb kocsi.



A szalon így is nagyjából ötven új autót értékesít évente. Ez főleg onnan nézve nagy szám, hogy az átlagos Ferrari nyilván nem az első, de nem is a második autó a garázsban. „A legnagyobb ügyfelünknek – nem magyar – negyvennyolc Ferrarija áll a garázsban. Legnagyobb hazai vásárlónknak tizennégy van, de van tizenöt olyan kliensünk, akiknek legalább négy Ferrarija van.”

A legnagyobb hazai vásárlónknak tizennégy Ferrarija van, de van tizenöt olyan kliensünk, akiknek legalább négy áll a garázsban.