A MasterGood cégcsoport ugyan a korábbi generációk keze nyomát is magán viseli, de a világ 43 országába exportáló konszern id. Bárány László és fiai keze alatt került fel nemzetközileg is a térképre.
2006-ban balesete volt, ami időt és alkalmat teremtett id. Bárány Lászlónak az élete vagyoni értelemben vett áttekintésére is. A már korábban is sikeres út ekkor új aspektusokkal gazdagodott és tisztult is egyszerre az egyik leghasznosabb baráti tanács mentén: „A cégvagyon nem a Tiéd, hanem a cégé, csak és kizárólag a magánvagyon, ami a sajátod. Magára vessen, aki nem különít el magánvagyont.” Ezután fiaival együtt a saját vagyon kezelésének tanulási folyamatában osztalékágon kezdték felépíteni magánvagyonukat. Természetesen míg a generációs különbségek mentén ebben a két fiú merészebb volt, addig László konzervatívabb. Azt vallja, hogy mindenki csinálja azt, amihez igazán ért; számára nem volt kérdés, hogy professzionális vagyonkezelővel együttműködve állampapírban, devizában és újabban kisebb mértékben részvényekben tartja a pénzét.
A generációváltás kérdése 9-10 éve vált aktuálissá. Első körben a döntési kompetenciák átadása volt a központban. Ez a Bárány családban teljes konszenzusban zajlott, a céges döntéshozatal maradt 1/3-1/3-1/3 arányban, a céges vagyoni kérdésekben így közösen, egyenlő arányban döntenek. Minden bizonnyal a tulajdonosi rész átcsoportosítása a legnehezebb része a folyamatnak, nem is anyagi, sokkal inkább pszichológiai értelemben. „Ez a fázis jelentette a valódi kihívást” – mondja László, akit saját bevallása szerint ez viselt meg a leginkább, ám most már egyértelműen azt érzi, hogy végül sokkal többet kapott azzal az érzéssel, hogy a fiai ezt a gesztust sokszorosan viszonozták, mint amit elveszített azzal, hogy a magánvagyonából „korán” jelentős részt átadott. Ez olyan bizalmi tőkévé alakult, ami rendkívül erőssé teszi hármójuk összetartozását. Ma az osztalékokból egyaránt egyharmad arányban részesednek, a magánvagyon kérdésében pedig mindenki maga dönt. A tulajdonosi részek átcsoportosítása egy 4 éves, 3 lépésből álló tervben valósult meg, végül Lászlónál 5 százalékos tulajdonrész maradt.
Kétségek persze folyamatosan felmerültek a tulajdonátadás szinte minden elemét illetően: nem volt-e az átadás még korai, esetleg lehetett volna a fiúknak jobban kezelniük a friss felelősségeiket, mégis két fontos tényező segített számára tovább haladni: egyrészt László őszintén úgy látja, a fiainál nincs tehetségesebb utód a környezetében, másrészt vallja, hogy ha az ember rálépett egy útra, onnan már nem lehet visszafordulni, csupán az adott információk birtokában korrigálni. „Bármennyire is nagy gyakran a csábítás, az útról nem szabad letérni. Több hasonszőrű családnál azt látom, hogy vagy nincs meg a bátorság, hogy elinduljanak az úton, vagy ha elindulnak, nem monitorozzák a folyamatot és ezért térnek le róla.” Azóta havonta tartanak tulajdonosi találkozókat, és így kialakult egy őszinte és átlátható kommunikáció, ahol egyik fél előtt sincsenek rejtett forgatókönyvek.
Ha egy kórházban hiány van vérkészítményekből, a Vérlovagok azonnal pótolják az Országos Vérellátó Szolgálat központi raktárából. Motorral, vérrel akár 13 perc alatt megteszik a Székesfehérvár–Budapest-távot, Youtube-csatornájukon emellett önkéntességre és felelős vezetéstechnikára tanítanak. Ötfős csapatukban színművész, vezetéstechnikai tréner és basszusgitáros is van.
Volt, hogy a műtő előtt kapták ki a kezükből az életmentő vért, de olyan is előfordult, hogy rájuk telefonáltak: már nem kell annyira sietni. Mentették már meg egy két hónapos kisbaba életét azzal, hogy Budapestről mindössze tizenhárom perc alatt értek le Székesfehérvárra a vérrel.
„A feladat egyszerű, annyi, hogy egy csomagot vigyünk át A-ból B-be. Csak az a különbség, hogy míg egy pizza nem hűlhet ki, addig a vér nem melegedhet fel, és mindenképpen oda kell, hogy érjen időben” – mondja Pribil Sándor, aki tizenhárom éve a dunaújvárosi Magyar Mentőszolgálat Alapítvány kuratóriumának elnöke. (A szervezet nem keverendő össze a hasonló nevű Országos Mentőszolgálat Alapítvánnyal – a szerk.) A Vérlovagok az alapvetően hajléktalanellátással és hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatásával foglalkozó alapítvány projektjeként indult tavaly. Öt önkéntesből áll, akik sürgősségi vérszállítást vállalnak motorral heti öt napon át, huszonnégy órás ügyeletben.
Ha Zsolt felrak egy videót arról, ahogy motorozik, és kétszázan jelentkeznek, hogy ezt ők is csinálnák, akkor elkezdünk faragni az országban kétszáz önkéntest.
Tavaly tavasz óta körülbelül százhúsz útjuk volt, mind balesetmentes, vagyis százhúsz ember életének a megmentéséhez járultak hozzá. Az alapítvány ehhez négy motort és egy autót adott felszereléssel együtt, az Országos Vérellátó Szolgálat pedig helyet ajánlott fel budapesti központjában, ahol az önkéntes vérlovagok az ügyeleti idejüket tölthetik. Ha valamelyik kórházban nincs elég vér, akkor ők azt azonnal odaviszik a budapesti központi raktárból. Januárban, az idei első sürgősségi vérszállításukon például a megkülönböztetett jelzésű autójukkal huszonhárom perc alatt szállítottak Budapestről Tatabányára életmentő készítményt egy ötvenéves, súlyosan vérző betegnek. Ez az út alapesetben háromnegyed órás.
Sándor szerint ma Magyarországon naponta ezerhatszáz véradóra lenne szükség ahhoz, hogy minden kórházba jusson elég készítmény, az elegendő mennyiség a legtöbbször összejön, de hektikusan ingadozik. A Vérlovagoknak akkor van a legtöbb dolguk, amikor nincsen elég véradó. „Van olyan munkanapunk, hogy ezer kilométert autózunk vagy motorozunk, és van, hogy nem megyünk sehova, de attól a járműveket készenlétben kell tartanunk” – mondja Sárvári Zsolt vérlovag és vezetéstechnikai instruktor. A csapatba tartozik még a szintén instruktor Esztocsák Sándor, Buch Tibor színművész és Erdélyi Krisztián, az Ossian rockzenekar basszusgitárosa is.
A Youtube-on is gyorsulnak A Vérlovagok céljai nem merülnek ki a sürgősségi vérszállításban. Youtube-csatornájukra eddig több mint tizenkétezren iratkoztak fel. Ide sürgősségi útjaikról töltenek fel videókat, közben vezetéstechnikai instrukciókat is megosztanak, például arról, hogyan segíthet egy átlagautós a forgalomban a megkülönböztető hang- és fényjelzéssel közlekedőknek. „Ha valaki ma Magyarországon befekszik egy kórházba, elvárja, hogy egy orvosi beavatkozáshoz minden szükséges eszköz ott legyen. De ha rákérdezünk, hogy ő ehhez mivel járult hozzá, adott-e már életében vért, sok esetben kiderül, hogy még soha. Azért is vagyunk jelen az online térben, hogy erre is felhívjuk a figyelmet” – mondják.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
A csatorna elindítása óta naponta négyen-öten jelentkeznek hozzájuk önkénteskedni. Bár bőven akad, aki a feladat fontosságát látva szeretne csatlakozni, sok jelentkezőt csak a legális száguldozás lehetősége vonz. A Vérlovagok szeretnék idén bővíteni a csapatot, már most legalább tízszeres náluk a túljelentkezés. „Ha Zsolt felrak egy videót arról, ahogy motorozik, és kétszázan jelentkeznek, hogy ezt ők is csinálnák, akkor elkezdünk faragni az országban kétszáz önkéntest. Ha hozzánk nem is fér be, lehet, hogy miattunk fog más lehetőségeket keresni” – mondja Sándor.
Szerinte a civil szervezetek feladata lenne, hogy ne csak azt mutassák meg, melyik óvodában voltak éppen kerítést festeni, hanem azokat az önkénteseket is, akik csatlakoznak hozzájuk. A videókat is éppen azért készítik, hogy bevigyék a köztudatba: az önkéntesnek ugyanolyan munkahelye és hétköznapi gondjai vannak, mint bárki másnak, mégis önzetlenül rászán heti néhány órát, hogy hozzájáruljon egy jó ügyhöz. Új vérfutárokat akkor fognak keresni, ha idén sikerül egy vidéki vérszállító szervezetet is felépíteniük. A legfőbb kritérium a felelősségvállalás képessége lesz, hiszen aki bevállal egy műszakot, az nem szervezhet arra az időpontra például tárgyalást, aztán vonhatja a vállát, hogy mégsem jön.
Itthon eddig nem volt motoros sürgősségi vérszállítás, de Sándorék külföldi példák alapján hosszú távra terveznek. Az önkéntesek később nemcsak vért, hanem apróbb berendezéseket vagy akár labormintákat is szállíthatnának egyik kórházból a másikba. Ezzel egyrészt költséget vennének le az egészségügy válláról, másrészt a hatékonyságot is növelnék.
Magyar Mentőszolgálat Alapítvány – Vérlovagok projekt Az alapítás éve: 2020 A csapat: 5 önkéntes motoros Éves költségvetés: 40 millió forint
Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forinttal?
10 000: Tankolnának belőle.
100 000: Az autó és a motorok felszerelésére költenék.
1 000 000: Egy vidéki vérszállító szervezet alapítására fordítanák.
Úgy tűnik, a közelében sem járunk még a hőn áhított, hatvanszázalékos immunitásnak, pedig ez a szint jelentené azt, hogy az életünk visszatérhet a normalitásba. Európai körképünkön hasábokkal jelöltük, hogy a lakosság hány százaléka kapott már legalább egy oltást a koronavírus ellen. Ehhez hozzá kell még számolni azokat, akik átestek a víruson, de az erre vonatkozó adatok csalókák. A tagállami statisztikákba csak azok kerültek be, akiket az orvosi ellátórendszerben regisztráltak, így nincsenek benne azok, akiken tünetmentesen vonult végig a betegség. De így sem érdemes országonként öt-hat százalékpontnál többet rászámolni az oltottsági mutatókra.
Huszonévesen, kirakós képeslapok gyártásával kezdett vállalkozni az Isaák házaspár, ma Budapest egyik legnagyobb és legszebb papírboltját vezetik. A Green Papír a tollóriások, a kézműves manufaktúrák és a luxuskuriózumok ősforrása.
Földbe állt a kiskereskedelmi ingatlanok piaca Budapesten, a belvárosban 25 százalékkal több a kiadó üzlet a tavalyinál. És ami a számok mögött van: két vállalkozás története Pesten és Óbudán – az egyik még kitart, a másik már feladta.
