A példánynak van értéke, nem a könyvnek

Újpest és Angyalföld határán szinte észrevétlenül forrt egybe két világ: a háború előtti falusias környezet és a szocializmus maradványainak durva szürkesége. Szürreális, milyen békésen megfér egymás mellett a macskaköves utcára nyíló baromfiudvar és a félig lepusztult, szocreál betontömb. Ebben a kevert, színes környezetben az már nem is meglepő, hogy a közelben, az egyik nagyobb házban félmillió könyv, köztük igazi ritkaságok lapulnak.


„Itt katalogizálják a könyveket felvásárlás után, ez itt a csomagoló, itt a számlázó” – mutatja Krix Andrea, a Régi Könyvek Kft. egyik tulajdonosa, miközben a hátsó irodába tartunk. Mindenütt könyvek, ezrével állnak halmokban, óriászacskókban. Majd átmegyünk a raktáron, ahol kétszintes, közel tízméteres polcrendszeren, tömött sorokban terebélyesedik a több mint félmillió kötet.


A hátsó irodába érve az asztalnál félretolok egy eredeti, dedikált Krúdy-regényt, hogy alatta meglássam a dedikált Radnóti-kötetet és egy öreg papíron József Attila Nem én kiáltok című versét, szintén aláírva. „Erről amúgy kiderült, hogy nem eredeti” – mondja Jáky Balázs, a cég másik tulajdonosa és ügyvezetője, Andrea párja. „A papír egyidős József Attilával, de az aláírása gyanús volt. Bevittük a Petőfi Irodalmi Múzeumba, és egyből látták, hogy a régi Révai Nyomda gépein nyomtatták a 20-as években, de nem Attila írta alá. Így nem árverezzük el, inkább csak szép emléknek jó, nem aukciós tárgynak.”