Vizuálisan erős Hoffer Rajmund Pozsonyi úti boltja, a kirakat és a belső polcok is a plafonig vannak pakolva értékesnél értékesebb, különlegesnél különlegesebb finomságokkal – a tulajdonosnak pontosan a fejében van, melyik sarokban mi bújik meg.
Gyerekkoromban, amikor kaptam egy kis zsebpénzt, mindig sajtot vettem belőle. Mindig mást, abból a tíz fajtából, ami akkoriban kapható volt Magyarországon – értem meg interjúnk felénél a szenvedélyt, ami Hoffer Rajmundból árad. – Aztán később, amikor elkezdtem dolgozni az ország első sajtboltjában, az még jobban megerősített benne, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom.”
Rajmund a vendéglátásban minden volt – szakács, pincér, cukrászinas –, épphogy csak mosogató nem. Végzett mixer- és sommelier-képzést is, aztán belevetette magát az iparba, ahogy az ott lenni szokott, napi bő tízórás munkarendben. Szerette, ugyanakkor menekülés is volt ez a javából, miután 21 évesen elvesztette édesanyját. T. Nagy Tamás sajtboltjában is rengeteget tanult, majd tapasztalatai és álmai összegyúrásából született a Fromage 2012-ben.
„Én nem ismertem a környéket, egy ismerősöm ajánlotta a Pozsonyi utat. Ahogy ideértem, azonnal megfogott az atmoszféra, mondtam is, ebből még lehet egy gasztroutca, megvan hozzá a varázsa.” Kibérelte a szűk üzlethelyiséget a Katona József utca sarkán, és úgy képzelte, majd a kirakatban is sajtok lógnak. A jelenleg a padlótól a plafonig szorosan sorakozó termékeknek úgy az ötvenede volt az akkori készlet – egy–kétmilliónyi megtakarítással a zsebében Rajmund, ha akart volna, sem tudott volna rögtön a mostanival vetekedő értékű árukészletet felhalmozni. „Október 17-én kinyitottuk az ajtót, és beállt a sor – ez motivált.” Feleségével, Hoffer-Szabó Beatrixszal onnantól egy éven át heti hét napon, napi tizenhárom órában dolgoztak a talpalatnyi helyen, „hogy minél gyorsabban megismertessük magunkat, hogy a vásárlók visszajöjjenek, és szájról szájra elterjedjen a hírünk”. Így is lett, sőt közben az is kiderült, mire van igénye a kerület lokálpatrióta közösségének.
Mennyi a beltartalom a Déryné bujálkodó szövegei és házhoz szállítós üzemmódban is átgondolt részletei mögött? Rendeltünk.
Az éttermeket sújtó újabb lockdown ősz végére nagyon egy irányba tolta a mezőnyt: lényegében mindenki, aki eredendően nem foglalkozik házhoz szállítással, elengedte a szokásos étlapját, és a szállítást jobban viselő comfort foodra rendezkedett be. Többféleképpen is ki lehetne tűnni innen, a Déryné például elsősorban a Woltra írt, marketingtörténeti mértékben túlfűtött szövegeivel teszi. A hallevesben bohém fehérbor van, a cukkinispagetti egy epic hit, az uborkasalátához mindig óvatosan hámozzák a Cegléd melléki uborkát (ez fontos: a gondatlan, önveszélyes uborkahámozás kerülendő), és a bundáskenyér kenyér és tojás orgiája a szájban. Mondhatnánk erre, hogy túl van tolva, mert eléggé túl van, de olyan emberekről beszélünk, akik sikerre vitték a házhoz szállított bundáskenyeret, szóval tudniuk kell valamit. A műfaj csúcspontján, a secret tomato minute-nél azért ez odáig jut, hogy a leírásból nem derül ki, hogy tulajdonképpen micsoda az étel, de minden ételrendelésbe kell izgalom.
Mindenesetre, ha nem egy sálban, bepezsgőzve és Mel Gibsonként a nappaliban táncolva írta ezeket az étlapköltő, rém csalódott lennék. Természetesen a befőttesüvegekre, amikben a levesek érkeznek, is az van írva, hogy reuse with love. Lényegesen minőségibb az érzet, mint egy agyonfóliázott műanyag mélytányérnál, viszont csak az emberiség ügyesebbik felének (amelyikbe én nem tartozom bele) fog sikerülni anélkül mélytányérba átöntenie a tartalmat, hogy a betétek nagyokat csobbannának a végén.
A #kicsiknek blokkból érkező húsleves alapleve rendben van, de nekünk is túl sós, nemhogy annak a gyereknek, akinek rendeltük. Nem is kapja meg az egészet, amit nem nagyon sajnál, hiszen se hús, se répa nincs benne azok közül a dolgok közül, amik érdekelték volna.
A bouillabaisse (marseilles-i mosolygós halleves szerelemmel és szeretettel) kellemesen csíp, savanykás a paradicsomoktól, és a műfaj átlagánál csak jóval diszkrétebben tengerízű; két jelzésértékű kagylóval és egy darabka tőkehallal érkezik. Szerintem nincs olyan, hogy valami túlságosan halas, de fogjuk fel úgy, hogy ez lehetne a budapesti bouillabaisse-ok kapudrogja. Nem kötelező kellék hozzá a rouille, a „rozsdás”, fokhagymás, aioli-szerű szósz, de a Dérynééhez szerintem passzolna. Ezt onnan sejtem, hogy a cézársaláta szardellás-citrusos házi majonéze nagyon jó, feledteti a serpenyős csirkemell szokott semmilyenségét is. Csirkemellel készül a brassói is, de ott sokkal több értelme van, mert puha maradt és kacsazsír vonja be, miközben az egész fogást rengeteg frissen vágott majoranna húzza új irányba. Akik az egynemű borsos fokhagymaízt keresik, nem fogják megtalálni, de valami jobbra lelnek a helyén. (Igaz, a só itt is megborult.)
Szerintem a szilvás gombóc sem a gyerekkorból még halványan fejsejlő csoda, abban az értelemben, hogy az én gyerekkoromból sokkal tömörebb gombócok sejlenek fel egyáltalán nem halványan, bármennyire is szeretem a nagymamáimat. A Déryné gombóca gőzgombóc méretű, légies, a morzsája ropog, a tölteléke fanyar, és a családból mindenki szívesen megenné egyedül. Főételeket és desszertet kell a Dérynéből rendelni, és biztos, ami biztos, egy egykilós, remek, rozsos, maszkulin, roppanós héjú kovászos kenyeret is kérni a csomagba: jobbak lesznek a napok, amíg az elfogy.
Még két bisztró otthonra Fricska: Békeidőben a város egyik legjobb ár-érték arányú ebédmenüjét adja a bisztró – és ezt a szokást voltak kedvesek a kiszállítós hónapokban is megtartani. Háziasétel-monotónia megtörésére különösen ajánlott, a legtöbb napon lehet rizottót, halat, bárányt, nyulat stb. találni. A házi savanyúság kötelező, ha a rendeléshez nem passzol, majd elfogy valami mással. Stand25: A decemberben Forbes-címlapos Szulló–Széll-házaspár fesztelenebb, háztájibb éttermének a kiszállítása is ilyen, tejszínes, vékony rétegekkel dolgozó rakott krumplival, parasztsonkás cordon bleu-vel. A fogásokat otthon be kell fejezni, az instrukciókat soroló lapról kiszól Széll Tamás hangja.
Összefogás az építőipari ügyeskedés ellen, youtuber hidegburkolók és családi kripta mint pozitív társadalmi példa – Illy Gáborral, a 30 éves Baumit Magyarország ügyvezetőjével beszélgettünk a cég sikerének titkáról, a piacon betöltött meghatározó szereppel járó különleges kötelezettségeiről, és arról, miért fogjuk oktatóvideók segítségével magunknak kifesteni a lakást a jövőben.
Mindketten (félig) pályát váltó színészek, egyikük csak elvonulva tud írni, másikuk élvezi a filmkészítés logisztikai teendőit. Mundruczó Kornél és Wéber Kata „nem hordják egymást kalapdísznek”, és hiába a már patinás életmű, nem csak az alkotás az életük. Pieces of a Woman című új közös filmjük január 7-étől látható a Netflixen.
Hatszázalékos recesszióval vészelheti át a magyar gazdaság az idei évet, de kínzó kérdés, hogy menthető lett volna-e a gazdaság jóval kevesebb halálos áldozat mellett is? A Forbes negyedéves és éves makrogazdasági jelentése.
Még a második generációs családi cég is ritka itthon, az meg pláne, hogy már a harmadik nemzedék is ott üljön a vezetésben. A Schiller csoportnál a generációk váltása leképezte a cég fejlődését: az apa megalapította, a fiú középvállalattá fejlesztette, az unoka épp nagyvállalattá formálja a családi vállalkozást. Üzleti portré egy bő negyvenéves, prosperáló vállalatról az alkatrészszagú gumijavítótól a 24 milliárdos árbevételig.
