Magyarországon minden korszaknak megvan a maga hiánycikke. Ami a szocializmusban a banán, az a 2000-es évek elején a könnyen elérhető digitális gyártástechnológia volt. Bár léteztek innovációs laborok, dizájnstúdiók és high-tech ipari eszközök, ezek mind együtt még nem igazán. Még a Kitchen Budapestben (Kibu), a Telekom patinás innovációs műhelyében sem annyira, hogy az igazán kísérletező kedvűek is megtalálják a megfelelő technológiákat hardveres projektjeikhez, azaz amikor konkrét fizikai terméket készítenek.

Pap Dávid ügyvezető, egy kis műszaki affinitással

Juhász Márton és Sik Eduárd, a Kibu kutatói is ilyen falakba ütköztek, a hardveres prototípusok elkészítéséhez ugyanis egyszerre kellenek technológia, eszközök, lehetőség a gyors iterálásra és a kisszériás, mégis precíziós gyártásra. Osztozott az érdeklődésükben Lakatos Dávid is – szintén kibus berkekből –, aki most az unikornis státuszú bostoni Formlabs termékfejlesztési igazgatója, előző startupját, a Soldot pedig a Dropbox vásárolta fel. Amikor a panaszaikkal megkeresték Somlai-Fischer Ádámot, a Kibu társalapítóját, ő rögtön irányba állította őket: „Akkor csináljatok egy Fablabot.”

Fabrikációs Laboratórium Kft.

Alapítás:
2011
Tulajdonos:
Pap Dávid
Létszám:
3 fő
Árbevétel
(millió forint):
2018
156,2
2019
88,0
2020
31,0*
Adózott eredmény
(millió forint):
2018
91,1
2019
2,7
2020
n. a.
*Becslés.
Forrás: Bisnode, cégközlés

A Fablab, vagyis a Fabrikációs Laboratórium pontosan az, amit a neve sugall. Korábban csak ipari körülmények között elérhető gyártástechnológiákhoz ad hozzáférést. Ezenfelül globális mozgalom és önszerveződő közösség is, eredetije a világhírű amerikai MIT egyetemen született (ahová Dávid később járt is, és a Fablab koncepciójának atyjától, Neil Gershenfeldtől is tanult). „Mint amikor először lehetett festéket és ecsetet kapni a boltokban, hogy ne csak az arisztokraták festhessenek” – von párhuzamot Dávid, aki ma három utcára lakik az egyik első bostoni egységtől. „Jó érzés, hogy még tizenöt–húsz év után is naponta látok fiatalt, öreget játszani ezekkel a gépekkel.”

Ma már több mint kétezer Fablab van a világon, a budapesti egység a 2011-es elindulásával az egyik korai fecske, negyvenegyedik volt a sorban. Fablabot bárki indíthat, nem franchise-modellben működik. Ez persze azt is jelenti, hogy a szükséges gépeket saját erőforrásból kell beszerezni, de a labor céljait mindenki a helyi igényekre és hiányosságokra szabhatja. Olaszországban ez a misszió a leszakadó városrészek újraiparosítása, Hollandiában az egyetemekkel való szoros együttműködés, Budapesten a tehetséggondozás. Feltétel még a Fablab chartájának aláírása, amiben az aláírók vállalják, hogy a tudást megosztják, az innovációt pedig jó célra használják fel.

„Ahogy egy könyvtárban a világ összes tudásához hozzáférsz egy olvasójegy áráért, úgy a Fablabban is alacsony belépési küszöböt szeretnénk tartani, hogy a technológiákat bárki megismerhesse.” Ezt már Pap Dávid ügyvezető mondja a Fablab Eötvös utcai műhelyében, a körülöttünk duruzsoló 3D nyomtatók, CNC marógépek és lézervágók alapzajában. Dávid korábban projektmenedzser volt a mostani Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elődjénél, a Fablabhoz önkéntesként került, amikor az alapítók ismeretségi körében elterjedt az indulás híre. Mindenki az idejével és kétkezi munkájával segítette az akkor még Holló utcai műhely nyitását.
„Naivitással és egy csavarhúzóval kezdtük, ott a helyszínen mindenki igazi első generációs entrepreneur volt – mondja Dávid. – Azt éreztem akkor, amit szerintem mindenkinek éreznie kéne az élete adott pontján: hogy valami felvillanyozza, és hajlandó több energiát belerakni, mint amije van.” Pláne, hogy Dávid az előző munkájában azt tapasztalta, hogy az állami ösztönzőrendszer segítségével nem születik igazi vállalati innováció.
A pályázatoknak erős könnyűpénz-hatásuk van, sokszor a megnyerésük a cél, nem pedig az, hogy a létrehozott fejlesztés hosszú távon is sikeres legyen. Dávid a nemzetközi irodából alulról jövő kezdeményezésbe vágyott.
Az alapítók kibus tapasztalatai csak részben voltak használhatók a Fablabnál, ugyanis a hardver és a saját üzlet teljesen más tészta. Saját lábán megálló, független műhelyt képzeltek el, ezért nemet mondtak a kockázatitőke-befektetők ajánlataira. Kicsiben kezdték, egyetlen 3D nyomtatóval és egy CNC-géppel. Az eredeti üzleti tervet tényleg a könyvtári olvasójegy mintájára, mint havidíjas előfizetési rendszert képzelték el, akkora összeget azonban nem akartak elkérni, ami az álmodott színvonalhoz kellett volna.

Ekkor megtalálták a piaci rést, ami megteremtette a biztos hátteret, és mégsem vált szükséges rosszá: a prototípus-fejlesztést és -gyártást. Működő prototípusig eljutni az egyik legelső és legfontosabb feladat a cégek életében, és ebben a Fablab jó partner lett. Nagy figyelmet kapott, mert kapós volt, amit csinál, így Dávidéknál könnyen és gyorsan a legújabb technológiákhoz juthattak a küszködő startupperek.

A törzsvendégek egymásra találnak
A prototípusprojektek behúzására a network újra mozgásba lendült. A Kibun keresztül azonnal eljutottak a Telekomhoz, nekik egészségügyi ruhát fejlesztettek, majd az NNG-vel kezdtek hosszú együttműködésbe. És hogy fejlődjön a tehetséggondozási vonal is, amikor bejött egy megkeresés, megnézték, kiket tudnak bevonzani a körükhöz tartozó freelancerek és tehetséges diákok közül. A tehetséggondozásra fordított összeget mindig külön feltüntetik az ügyfélnek adott árajánlatban.

A legnagyobb presztízsű prototípusprojektjük 2015-ben jött, a Siemens elektromos repülőgépének gyártottak akkumulátor-modulokat. Ilyen projektet általában csak komoly saleses és marketingmunkával vagy meggyőző track recorddal lehet elnyerni. (Bár a repülőnek volt egy sajnálatos balesete, az nem kötődött a Fablab munkájához.) A startupboom is a kezükre játszott. Náluk készült a Platio nevű startup energiatermelő térburkolatának prototípusa újrahasznosított városi műanyagból, és az egykor több finanszírozási kört megélt, azóta sajnos megszűnt Codie és Aero Glass is velük valósította meg a robotikával és kiterjesztett valósággal kapcsolatos fejlesztéseit. Most formálódik egy együttműködés Lakatos Dávid jelenlegi startupjával, a Formlabsszal is.

Az egyéni felhasználók a műhelyt egy havi megmunkálási csomagot tartalmazó tagsági díjért vagy az adott eszközért időarányosan fizetve tudják használni. Előbbi bruttó 64 ezer forint, utóbbi eszközönként eltérő, egyes 3D nyomtatók nettó óradíja például 1000–1200 forint között alakul. A diákok és azok a rendszeresen visszajárók, akik már képesek az eszközök önálló üzemeltetésére, engedményt kapnak. Így a 3D nyomtatások óradíja 500–700 forintra megy le, és a Fablabtól kedvezményesen tudnak alapanyagot is vásárolni.

A prototípusfejlesztés árát mindig az adott fejlesztési feladat határozza meg, és a Fablab igyekszik megértetni a partnerekkel, hogy szinte lehetetlen előre kiszámolni egy még nem létező termék szériagyártásának költségeit. A tervezési óradíjak nettó 4500 és 14 500 forint közé esnek a feladat összetettségétől függően, és volt már példa nettó 75 ezer forint prototípus-fejlesztési projektértékre is. A működési költségek oroszlánrészét ma is a prototípus-fejlesztés fedezi, a cég tízéves fennállása alatt nem vett igénybe külső finanszírozást.

A továbbiakban szeretnének kicsit eltávolodni ettől a modelltől, és az oktatási tevékenységükre fordítanák a figyelmet. Partnerük a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, ahol Dávid tanít is. Ha valaki megkeresi őket egy iskolai projekttel, bevonják a fejlesztésbe, és bár ezek a törekvések az egyetemeken is megvannak, a Fablabban sokkal több a diákra fordítható egységnyi idő. „Az, hogy nálunk az emberek egymásra találnak, nem hoz közvetlen hasznot, de mégis ez a legmegtérülőbb. Itt egyszerű beszélgetésekből születnek új ötletek. Az éttermekben is mindig egymásra találnak a törzsvendégek” – mondja Dávid, aki kifejezetten szereti, ha azt látja, hogy diákjai egy idő után többet tudnak nála. Jó kapcsolatot ápolnak konkurenseikkel is, például a budapesti Makers­pace-szel, a békéscsabai Kollaborral, egy debreceni gyártóműhely létrejöttében segítenek is.
Tisztában vannak vele, hogy a növekedésüknek van plafonja, de ahogy Dávid mondja, inkább negyven–ötven éves víziókban gondolkoznak, mint az évről évre megtérülésben. Az oktatási és a tárgykultúra fejlesztése nem is értelmezhető máshogy. Dávid egyik kedvenc Keynes-idézete mutatja az irányt: „recepteket szállítani könnyebb, mint sütiket.”

1.2016-ban a navigációs szofvert fejlesztő NNG a Fablabot bízta meg egy olyan műszerfal megtervezésével és legyártásával, amin a fejlesztéseiket demózhatták az autógyártóknak olyan kiállításokon is, mint a CES.

2. 2020-ban Miklós Ádám Red Dot díjas formatervezővel, a T-Systems partnereként, az Audi megbízásából információbiztonsági kioszkot fejlesztettek.

3. 2021-ben önálló irodai bútorok tervezésébe és gyártásába fogtak Made by FabLab márkanév alatt. A termékekkel olyan cégeket szeretnének megszólítani, amelyek támogatnák a műhely tehetséggondozási tevékenységét.

4. A 2020-ban elindított Envelope projekt keretében helyi alkotók illusztrációit nyomtatták ki faképeslapokra. A fotón Rebák Tamás születésnapi illusztrációja látható.