A járvány miatt? A jó idő miatt? A dugók miatt? Mindhárom okból egyszerre? Akárhogy is, egyre több fővárosi jár kerékpárral. Sokan távol akarták magukat tartani a tömegközlekedéstől és a lezárások okozta egyre súlyosabb közlekedési dugóktól, és úgy tűnik, nem is akarnak ezen változtatni. Az érthető, hogy télen közlekednek a legkevesebben bicajjal, de azt gondolná az ember, hogy a legnagyobb kánikula közepén a legtöbben szívesebben választják a légkondit. Nos, nem: általában júliusban tetőzik a budapesti bringásforgalom, így volt ez idén, a legnagyobb hőhullámok idején is.
Forrás: A budapesti kerékpárszámlálók adatai, BKK Megjegyzés: Az eredményeket befolyásolhatják az időjárás, a számlálók meghibásodása és az útfelbontások, karbantartások okozta lezárások is.
Motiváltabbak lettek a gyerekek, meglódult a tanárok kreativitása, így mindenki jobban érezte magát az amúgy elátkozott digitális oktatás alatt. Legalábbis azokban az iskolákban, ahol a pedagógusok bevezették a Hashtag.school videójátékokban megszokott, gamification jellegű digitális értékelési módszerét vagy a tananyagszerkesztő programját, amiben játékos feladatokat állíthattak össze a gyerekeknek.
Prievara Tibor angoltanár évekkel ezelőtt kifejlesztette az oktatásban sajátos, gamificationalapú módszerét. Ennek az a lényege, hogy a gyerekek nemcsak dolgozatokat írnak és azokra osztályzatokat kapnak – ahol alapvetően úgy alakul ki a jegy, hogy levon a tanár pontokat a hibákért, vagyis mindig csak rontani lehet –, hanem választhatnak a felkínált feladatok közül, és így pontokat szereznek. Ők maguk irányítják tanulási útvonalukat azzal, hogy eldönthetik, melyik feladatokat oldják meg. A hónap végén pedig megkapják az osztályzatukat az elért pontok alapján. Így nem egyetlen dolgozaton múlik a jegyük, vagyis kevésbé lesz stresszes a tanulás, mindig készülnek, és a videójátékok világából hozott pontrendszer izgalmat hoz az oktatásba.
Nem egyetlen dolgozaton múlik a jegyük, így kevésbé lesz stresszes a tanulás, a videójátékok világából hozott pontrendszer izgalmat hoz az oktatásba.
Tibor 2015-ben írta meg A 21. századi tanár című könyvét, és miután abban bemutatta ezt a stresszmentes értékelési rendszert, sok tanár és diák kezdte használni. A Hashtag.school márkanév mögött álló Enabler Tanácsadó Kft.-t egy informatikus barátjával, Jancsik Istvánnal és Záhorszky Tamás befektetővel alapította meg, és 2019-ben seed befektetőként beszállt a cégbe az Impact Ventures Magántőkealap II.
Az ed tech startup eredetileg nem a digitális oktatásra, hanem a hagyományos, tantermire készítette el a rendszerét, de a járvány alatt mindent ingyen kínált a tanároknak és a diákoknak. Idén februárban, amikor a középiskolások már három hónapja online tanultak, Tiborék bootcampet szerveztek tanároknak. Az elsőt februárban hirdették meg, amire 350-en jelentkeztek, közülük első körben 35-en végezték el a gyorstalpalót – fele részben gimnáziumi, felében általános iskolai pedagógusok –, a másodikon már 130-an vettek részt.
„Aki a honlapunkat nézi, tényleg azt látja, hogy semmiért sem kell nálunk fizetni” – nevet Tibor, amikor rákérdezek, hogy mégis miből van bevételük. Mint kiderül, elsősorban white label szoftverek fejlesztéséből, ami azt jelenti, hogy olyan vállalkozásokat szolgálnak ki, amelyek belső fejlesztés nélkül szeretnék növelni e-learning-portfóliójukat. „Ha nem akarnak saját keretrendszert kifejleszteni, nálunk modulárisan össze tudják állítani rövid idő alatt olyan funkciókból, amikre szükségük van.” De ősztől részben fizetőssé teszik alaprendszerüket is, amit az oktatás területén használnak.
A számítástechnika története többnyire számítógépekről és egyéb hardverelemekről szól. Most elindulunk a legkisebb elképzelhető elemtől, a villogó visszajelző lámpától, ami egy egész korszakot meghatározott.
Vidd ki az erdőbe, és dobd el ott! Ezt a viccnek szánt mondatot szokták használni a Vilhemp tulajdonosai, ha a termékeikről beszélnek. Persze eszük ágában sincs szemetelésre buzdítani senkit, evőeszközeik és szívószálaik kizárólag természetes anyagokból készülnek, és komposztálhatók.
Azt szokták mondani, azért jobb a Tátra szlovákiai oldalát választani, mert a lengyeleknél, aki csak teheti, egyszer egy évben elvonul a hegyekbe. Valójában talán a szlovákok sincsenek ezzel másképp, csak hát a lengyelek negyvenmillióan vannak, a szlovákok meg csak ötmillióan. Ráadásul több és magasabb hegycsúcs van a szlovák oldalon, és még a turistaútvonalak is hosszabbak. Ennek megfelelően Szlovákia felé vettük az irányt, hogy megnézzük, mire jutott egy szlovák házaspár és a világ legnagyobb német szállodalánca egy-egy századfordulós tátrai grand hotellel, alig pár hegycsúcsra egymástól.
