Karrier
Gricser Péter az egyetemi évek után légiutas-kísérőnek állt. Imádta, de egy ponton mégis úgy érezte, váltania kéne. „Buli volt, de rájöttem, hogy ott csak pénzt tudok csinálni, karriert nem. Hiányzott a perspektíva, ezért átgondoltam, melyik az a szektor, ami borítékolhatóan hosszú távú fejlődés előtt áll” – mondja. Ráérzett: 1999 nyarán értékesítő lett a Westel 900 egyik üzletében, ma, huszonkét évvel később a Telekom értékesítési és műszaki kiszolgálási igazgatója, és két és fél ezer ember munkáját irányítja. Úgy érzi, innen is van hová fejlődnie, még mindig van, ami hajtsa, és szenvedélyesen szereti, amit csinál.
Stílus
Annak, aki majdnem két méter magas és a rendszerváltás utáni Magyarországon nő fel, nem magától értetődő, hogy az öltözködés önkifejezési eszköz is lehet. „Hiába volt menő, nem lehetett 501-es Levi’s farmerem, mert a kelleténél öt–tíz centivel rövidebb volt a szára. Nekem nem volt természetes, hogy úgy öltözhetek, ahogy szeretnék, ezért amikor megjelentek itthon a hosszított fazonok, nálam elindult a ruhavásárlási boom.” Ma már eléggé impozáns a gardróbja: rengeteg ing, zakó, nadrág, farmer és cipő sorakozik benne.
Az első emlékezetes vásárlása az érettségi öltönye volt (igaz, azt még csináltatnia kellett), aztán sok másik hasonló darab következett. „Ezzel a magassággal – hacsak nem hízik el az ember – nehéz nem jól viselni egy öltönyt.” Amikor dolgozni kezdett a Telekomnál, a klasszikus nagyvállalati értékrend szerint öltözött, és mindennap elegánsan járt. Bár ma is élvezi, ha öltönyt vehet fel, miközben felfelé lépkedett a ranglétrán, az öltözködése lazult. „A székházban rengeteg farmer-tornacipős ember dolgozik, és ettől még nem értenek kevésbé a munkájukhoz, és nem veszik kevésbé komolyan a feladataikat. Ez rám is hatott” – meséli, miért választ már ő is inkább inget és nadrágot vagy farmert és pólót.
Péternek már nem okoz gondot a vásárlás, de szívesen ugrik ki Bécsbe, mert ott még mindig szélesebb a választék. Leginkább a multibrand üzleteket szereti, mint amilyen a Peek & Cloppenburg és a Van Graaf, de nagy kedvence a parndorfi outlet is. „Megengedhetném magamnak, hogy ne outletben vásároljak, de vásárláskor is előjön az értékesítési területen dolgozó énem, akinek fontos, hogy jó üzletet kössön. Ez egyfajta vadászösztön.” A jó akciók kifogásán túl a másik dilije, hogy csaknem mindennap felvesz valami telekomos cuccot, a fotózás napján például magenta színű Tisza cipőt visel a megfelelő zoknival. Ez nem elvárás a cég részéről, és nem is stréberségből csinálja: egyszerűen csak élvezi a dolgot, és jó játéknak tartja.
Az évek alatt letisztultabbá vált az öltözködése, és egyre jobban rászokott a minőségre: rájött, hogy érdemes befektetni a ruhatárába. Nem cseréli szezononként a holmijait, inkább ilyen téren is hosszú távra tervez.
A felesége leszoktatta a túlzott ékszerviselésről, ma már csak jegygyűrűt és karórát hord rendszeresen. Rajong a komoly órákért, jelenleg hét darab van a gyűjteményében. „Volt okosórám is, de azt a szépséget, minőséget és precizitást, amit a svájci óraszerkezet jelent, nem helyettesítheti semmi. Lenyűgöző, mit pakolnak bele a mesteremberek: több száz vagy akár ezer mozgó szerkezet összehangoltsága kell a tökéletes működéshez. Ez nekem összecseng azzal, amit arról gondolok, hogyan lehet egy nagy létszámú szervezetet jól működtetni.”