„Honnan jöttél, Dani? Magyarországról? Akkor neked nem lesz gondod.” Mindez egy őszi délutánon hangzott el Herefordshire megyében, a cider egyik őshazájában, ahol az italnak még múzeuma is van. Október volt, napos, jó idő, de azért angol jó idő, szóval pulóver és esőkabát kellett. John Worle, a cideralmafák egyik szaktekintélye tartott oktatást, a fiatal Haberl Dániel pedig jól figyelt. Az angol őszintén nagyra értékelte a magyar almát, de tanítványa tudta, hogy almaborkultúra itthon gyakorlatilag nem létezik.
„Mennyire meséljem hosszan?” – kérdez vissza a mindig mosolygós Dani, amikor arról kérdezem, hogyan jutott el az első, amúgy nem túl emlékezetes lutoni egyetemi bulis pillepalackos almaboros találkozás után addig, hogy harmincévesen főállású ciderkészítő legyen. Hagytam sokáig mesélni.
Haberl Péter, Dani mérnök édesapja gyakran járt Villányba, és magával hozta a borok szeretetét. Ez a fiára annyira ráragadt, hogy gimnazista barátaival borklubot szervezett, aztán a családi kapcsolatok révén az egerszalóki St. Andrea Pincészetnél kötött ki. „Úgy mentem oda, hogy micsoda, miért kerül ennyibe? És úgy jöttem el, hogy miért kerül csak ennyibe? Eszméletlen mennyiségű munka van vele” – meséli a nyári gyakorlatról. A következő években tanult Ausztriában, dolgozott etyeki pincészetnél, járt vidéki angol pubokban, ahol a környékbeli termelők hordóit is csapra verik, és a családi nyaralás alatt megfordult normandiai ciderkészítőknél is.
Öt éve édesapjával elkezdték felépíteni azt, amit ma is látunk. Kis, lerobbant etyeki présházakat vettek meg, megtisztították a dzsumbujos udvarokat, felújították a házakat, elültettek háromszáz Angliából hozott almafát, majd 2017-ben megalapították a Budaprés Kft.-t. (A cég most ott tart, hogy csak ciderből tavaly tízmillió forintos bevételt és 1,2 milliós nyereséget ért el.) Négy évvel ezelőtt elkészítették az első évjáratot, ami egyértelmű siker lett – bár azért a pozitív visszajelzéseket is a helyén kezelték, tudták, ha az ember alkoholt visz a barátainak, ritkán mondják, hogy „na, vidd innen!”.
Közben Dani elvégezte a már említett angliai tanfolyamot, és belevetette magát a tesztelésbe, ma már harmincöt kipróbált almafajtánál tart. Mert jó alma tényleg van, de mit lehet tenni, ha a legnépszerűbb bolti ciderben több a cukor, mint a kólában? „Almanemzet vagyunk, régen is készítettek itthon almabort. De botrányosan alacsony áron akarják megvenni az almát, miközben kilónként tíz forint a termelőknek a világot jelentené.”
