Egy hatékony, jól automatizálható CRM-rendszer nélkül már egyetlen cég sem működhet jól. A stratégia hiánya azonban nem optimális megoldásokhoz vezethet, a Salesforce globálisan piacvezető rendszere viszont tökéletes skálázhatóságot és rugalmasságot biztosít, ami a cégek és az ő ügyfeleik igényeit is folyamatosan ki tudja szolgálni.
A világon végigsöprő járvány első sokkja után hamar megjelentek az első olyan írások, melyek azt latolgatták, mennyire fogja átalakítani magán- és üzleti életünket a kialakult helyzet. Bükkösy Ádám, a Salesforce regionális értékesítési igazgatója szerint mostanra a változás mértéke már nem kérdés. „Korábban is volt egy digitális transzformációs trend, de ez most már nem egy lehetőség vagy választás, ha akarjuk, ha nem, ez van.” A cég felmérése szerint ügyfeleik 69 százaléka gondolja úgy, hogy gyökeresen megváltozott az, ahogy dolgozunk és ahogy az ügyfeleket kezeljük. De ugyanígy megváltoztak a vásárlási szokások, ezzel együtt az értékesítés, a marketing eszközei és csatornái is. „Mások az elvárások ügyfélszolgálat tekintetében is, egy vásárló elvárja, hogy valós időben kommunikáljanak vele, tudják, hogy ő kicsoda, mit vásárolt korábban, akár vissza is tudja küldeni azt a terméket, az új ajánlatokról pedig személyre szabott módon értesüljön” – mond egy jellemző példát Bükkösy Ádám.
KÉPBEN LENNI – 360 FOKBAN
Ezeket az igényeket pedig elavult, átgondolatlanul fejlesztett rendszerek nem tudják kiszolgálni. Az 1999-ben alapított, kezdetektől felhő alapú CRM-megoldásokat kínáló, ma már ezen a területen mind bevételben, mind funkcionalitásban világszinten piacvezető Salesforce rendszerének bevezetésével viszont bármilyen vállalat szinte azonnal megfelelhet ezeknek a kihívásoknak. „Az első lépés az kell legyen, hogy mindent tudjunk az ügyfélről, sok helyen a különböző szoftveres megoldások miatt úgynevezett adatsilók alakulnak ki, amelyek között nincs átjárás – magyarázza az értékesítési igazgató. – A Salesforce rendszerének alapját a 360 fokos, egységes ügyfélkép jelenti, tehát az ügyfelekről minden adat egy egységes adatbázisba kerül. Erre aztán igény szerint lehet ráépíteni bármilyen üzleti folyamatokat, legyen szó értékesítésautomatizálástól kezdve az ügyfélszolgálat-automatizáláson át a marketingautomatizálásig.”
A halál elkerülhetetlensége minden korban foglalkoztatta az embereket – és az is, hogy a földi lét itt hagyása után valami maradjon utánunk. A remény, hogy a biológiai végzet nem egyenlő a teljes megsemmisüléssel. Csak amíg korábban a barlangrajzoktól, írott művektől és a vallásoktól remélték az emberek örökségük fennmaradását és továbbélésüket, a 21. század egészen új lehetőségeket kínál.
Sokan ridegnek gondolják a technológiát. Azért vettünk részt a kísérletben, mert kíváncsiak voltunk, hogy egy ilyen megoldás nyújthat-e vigaszt – mondta tavaly év elején a dél-koreai Vive Studios igazgatója, Li Hjonszok egy interjúban, miután cége virtuális valóságban újraalkotott egy hétévesen elhunyt kislányt. Az édesanyja így VR-eszközök segítségével találkozhatott lánya digitális másával. Ahogy arra számítani lehetett, a gyászoló anya zokogva beszélt az avatarhoz, és próbálta magához ölelni három éve halott lányát. Reakcióját nézve, egyáltalán nem biztos, hogy megnyugvást hozott neki a digitális találkozás.
Ezzel együtt azonban a technológia és a mesterséges intelligencia rohamos fejlődése miatt már nem az a kérdés, hogy születnek-e az élet és a halál újradefiniálásáért kiáltó kezdeményezések, hanem hogy mit kezdjünk velük.
Őrült vagyok, de jóindulatú A 2014-ben az Egyesült Államokban megalapított közösségi oldal, az Eter9 azt ígéri regisztrált felhasználóinak, hogy aktivitásuk alapján reprodukálni tudja őket haláluk után, például folytatja helyettük a bejegyzések gyártását, vagy akár kapcsolatba is léphetnek velünk a hátramaradottak. „Gondolom, sokan őrültnek tartanak. De elég elképesztő ez az egész, nem?” – tette fel a kérdést a Eter9-t megalapító Henrique Jorge egy előadásán.
Az egyébként inkább félszeg, középkorú startuppernek, és nem eszét vesztett professzornak tűnő Jorge hangsúlyozza, hogy nem a halált akarja legyőzni, inkább lehetőséget teremtene eddig elképzelhetetlennek tartott találkozásokra. A béta-verziót majdnem százezren próbálták ki, és ugyanennyien regisztráltak a teljes szolgáltatásra is.
Az Eter9 nem az egyetlen meghökkentő kezdeményezés. Az Eternime hasonló szolgáltatást ígér, a kaliforniai Replika a megnyugtatásunkra alkalmas avatarokat hoz létre, a Safebeyond és a Gonenotgone olyan videók, képek és üzenetek elmentését teszi lehetővé, amiket megjelölt személyeknek juttat el a felhasználó halála után – így egy özvegy évtizedekkel párja eltemetése után is kaphat születésnapi üdvözletet.
Az idő dönti el Bár kétségtelenül lehetnek előnyei a digitális utóéletnek, az eddigi kezdeményezések egyelőre a kérdések sorának megfogalmazására késztetnek, és sokkal kevesebb válasszal szolgálnak. „Attól, hogy megteremtettük magunknak a lehetőséget, ez nem biztos, hogy jó – mondja Villányi Gergő pszichológus. – Bármennyire is fájdalmas a gyász, a halál egyértelmű határt húz az élők és a holtak között.” Szerinte legfeljebb nagyon heves gyászreakciónál lehet hasznos egy ilyen program használata. „Nem látok nagy különbséget a halottlátó médiumok által közvetített, és egy algoritmussal létrehozott válasz között. Joghatás kiváltására ugyanis egyik sem alkalmas” – mondja Mayer Erika ügyvéd, internetjogi szakértő. Szerinte mivel kiszámíthatatlanul és sokszor magunknak is ellentmondva hozunk döntéseket, a jog szemszögéből nézve nehezen lennének értelmezhetők digitális utóéletünk cselekvései.
A jogász azt mondja, a magyar infotörvény alapján az örökösünk korlátozottan rendelkezhet közösségimédia-profiljainkról, de az adatainkhoz nem férhet hozzá. „A Facebooktól például hiába kérné ki az örökös a Messenger-üzeneteket, a profil és vele együtt a kezelt személyes adatok törlését viszont kérheti” – így pedig a halál utáni bejegyzéseket képező algoritmusok alapjai szűnnének meg. Az örökösök ráadásul sértve érezhetik kegyeleti jogukat, ha profilunk halálunk után még vidám bejegyzésekkel bombázza őket – így akár erre hivatkozva is elképzelhető lenne az utóéletprofil törlése.
„De, ha Tesla és Einstein gondolatait törlik, azzal nem biztos, hogy helyesen cselekszenek” – mondja Orosz Gábor Viktor teológus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, utalva ezzel a lehetséges egyértelmű haszonra, amit a programok hozhatnak a társadalomnak. Elvégre, ki ne lenne kíváncsi Leonardo Da Vinci gondolataira a 21. századról?
Orosz szerint a veszély részben abban áll, hogy a mesterséges intelligencia segítségével elérhetőnek vélt örök életbe vetett bizakodás pszeudovallássá válik, ami illúzió. Az ember minden látszat ellenére halandó marad. „Másrészt az embert a bűnre való hajlamától még a legkiválóbb algoritmus sem képes megszabadítani. Mivel ezeket emberek készítik, ezért a ránk jellemző negatív tulajdonságokat nem lehet teljes mértékben kiiktatni, gondoljunk csak az ismeretek hiányára. Miként a véletleneket sem” – mondja az evangélikus lelkész.
„Az is lényeges szempont, hogy életünk értékét végessége is meghatározza – mondja Orosz. – Tudjuk, hogy ma lehet szeretnünk és megbocsátanunk, mert a halál után erre nem lesz lehetőségünk, az idő értékes. Sokan valószínűleg a digitális utóélet tudatában úgy lennének vele, hogy mivel végtelen az idő, ráérnek megbocsátani és bocsánatot kérni.”
Villányi szerint pedig az sem biztos, hogy az egyelőre legbarátságosabbnak tűnő, gyászt feldolgozni segítő algoritmushasználat valóban pozitív hatást gyakorolna. „Ha elhunyt családtagunk, akitől nem tudtunk elbúcsúzni, avatar formájában az utolsó találkozáskor sem hoz megnyugvást, akkor csak újabb terhet pakoltunk magunkra.” A pszichológus szerint lehet, hogy az egész őrületnek sokkal egyszerűbb dolog szab majd akadályt. „A Zoom-fáradtság is megmutatja, hogy nagyszerű a technológiai fejlődés, de érzelmi struktúránk képtelen kezelni. De nem is baj, hiszen élő emberi kapcsolatokhoz szoktunk. Mindkettő hangsúlyos: az élő és az emberi is.”
Ez a nyár mostanáig biztosan nem olyan, mint a többi volt. Május végéig nem fürödtünk a Balatonban (ha csak nem vagyunk őrültek), hiába raktuk vízre a hajót, mert folyton esett az eső, és hideg volt, és nem terveztünk nagy nyaralásokat, mert mostanáig fogalmunk sem volt, hogyan alakul a járványhelyzet. Nem vettünk könnyű, igazi strandra való ponyvaregényeket sem, mert leginkább csak siettünk kifelé minden (könyves)boltból (már ha egyáltalán bementünk online böngészés helyett), és amúgy sem vagyunk abban a lendületes nyár elejei rozéfröccs- és vattacukor-hangulatban. De jó könyveket ettől még olvastunk.
Magyarországon a párok 15 százaléka (100–150 ezer pár) érintett meddőségi problémákban. Az, hogy csak 15 százalékról van szó, már önmagában azt jelenti, hogy sok mindenre képes az orvostudomány. A jelenséggel és az egyre későbbi gyerekvállalással azonban hosszú távon számolni kell – így megoldást is kell találni rá.
Bódis József és Kovács L. Gábor orvosprofesszorok évtizedek óta kutatják a fogamzás előtti, közbeni és a megtermékenyítés utáni akadályokat – az első magyar lombikprogramtól a legutóbbi magyar szabadalmakon át a jövő lehetőségeinek megteremtéséig ér a kezük.
Tavaly több mint száz százalékos hozamot produkált, a májusi nagy beszakadást viszont kivédte az első Magyarországról kezelt kriptoalap. Szabó Dávidot, a CryptoPosition Investment Fund vezetőjét a lufipukkanás utáni piaci kilátásokról és az alap működéséről is kérdeztük.
