Egy hatékony, jól automatizálható CRM-rendszer nélkül már egyetlen cég sem működhet jól. A stratégia hiánya azonban nem optimális megoldásokhoz vezethet, a Salesforce globálisan piacvezető rendszere viszont tökéletes skálázhatóságot és rugalmasságot biztosít, ami a cégek és az ő ügyfeleik igényeit is folyamatosan ki tudja szolgálni.
A világon végigsöprő járvány első sokkja után hamar megjelentek az első olyan írások, melyek azt latolgatták, mennyire fogja átalakítani magán- és üzleti életünket a kialakult helyzet. Bükkösy Ádám, a Salesforce regionális értékesítési igazgatója szerint mostanra a változás mértéke már nem kérdés. „Korábban is volt egy digitális transzformációs trend, de ez most már nem egy lehetőség vagy választás, ha akarjuk, ha nem, ez van.” A cég felmérése szerint ügyfeleik 69 százaléka gondolja úgy, hogy gyökeresen megváltozott az, ahogy dolgozunk és ahogy az ügyfeleket kezeljük. De ugyanígy megváltoztak a vásárlási szokások, ezzel együtt az értékesítés, a marketing eszközei és csatornái is. „Mások az elvárások ügyfélszolgálat tekintetében is, egy vásárló elvárja, hogy valós időben kommunikáljanak vele, tudják, hogy ő kicsoda, mit vásárolt korábban, akár vissza is tudja küldeni azt a terméket, az új ajánlatokról pedig személyre szabott módon értesüljön” – mond egy jellemző példát Bükkösy Ádám.
KÉPBEN LENNI – 360 FOKBAN
Ezeket az igényeket pedig elavult, átgondolatlanul fejlesztett rendszerek nem tudják kiszolgálni. Az 1999-ben alapított, kezdetektől felhő alapú CRM-megoldásokat kínáló, ma már ezen a területen mind bevételben, mind funkcionalitásban világszinten piacvezető Salesforce rendszerének bevezetésével viszont bármilyen vállalat szinte azonnal megfelelhet ezeknek a kihívásoknak. „Az első lépés az kell legyen, hogy mindent tudjunk az ügyfélről, sok helyen a különböző szoftveres megoldások miatt úgynevezett adatsilók alakulnak ki, amelyek között nincs átjárás – magyarázza az értékesítési igazgató. – A Salesforce rendszerének alapját a 360 fokos, egységes ügyfélkép jelenti, tehát az ügyfelekről minden adat egy egységes adatbázisba kerül. Erre aztán igény szerint lehet ráépíteni bármilyen üzleti folyamatokat, legyen szó értékesítésautomatizálástól kezdve az ügyfélszolgálat-automatizáláson át a marketingautomatizálásig.”
1983 januárjában minden magyar újság egy frissen megalakuló részvénytársaságról írt. A Novotrade-et három bank alapította, és az volt a különlegessége, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nem volt külföldi tulajdonostárs a cégben. Részvényeit magánszemélyek nem jegyezhették. Eleve nagyon kevés részvényt bocsátott ki, sőt már az is sajtóhírnek számított, ha elkelt két Novotrade-papír. De a cég így is nagy pezsgést keltett, általa lett világhírű a magyar szoftverfejlesztés.
A Rényi Gábor és Szilágyi József által alapított Novotrade eredeti célja bármely olyan magyar innováció exportálása volt, amiért valutában fizetnek nyugaton, esetleg délen vagy keleten. A lényeg a valuta volt. Ezt a bevételt használta fel egyrészt Magyarországon hiánycikknek számító javak importálására, másrészt valuta felhalmozására. Mivel a Novotrade-et minden érdekelte, amit akár kis tételben is exportálni lehetett, egészen lenyűgöző híreket közölt róla a korabeli sajtó. A könnyűszerkezetes téeszépülettől az Izraelnek szállított kivicsemetékig terjedt a termékek listája. Igen, Magyarország exportált kivit, erre varrjon gombot, aki tud.
Gyorsan kiderül azonban, hogy a cég egyik fő profilja a számítógép- és szoftverkereskedelem lesz. Az üzletnek előbb az importlába alakult ki. A számítógépek behozatala már korábban megkezdődött, még ha ezt a valutakeretük, az innen-onnan összemaszekolt dugipénzük terhére tették is az emberek. A Valóság című folyóirat 1984-es 2. számában Kozák Gyula számolgat egy sort, ebből tudjuk meg, hogy egy alapkiépítésű személyi számítógépet 150–2000 nyugatnémet márkáért lehetett beszerezni. A Commmodore 64 ára 600 márkára rúgott, ami az NSZK-ban negyven munkaórányi bérnek felelt meg.
Magyarországon a legolcsóbb gépet is – ami a valuta átváltásával 3400 forint lett volna akkoriban – a vámon húszezer forintra értékelték, ez után kellett fizetni. Összehasonlításképp: a húszezer forint egy kezdő tanár féléves fizetése volt. A cikk által hozott rémtörténet szerint húszdollárnyi, azaz egy doboz floppylemezre 4300 forint vámot állapítottak meg. Kozák azt is hozzáteszi, hogy egy házaspár valutakeretébe az fért bele, hogy egy olcsó, két-háromszáz márkás gépet megvegyenek, ha a nyaralás alatt sátoroztak, és otthonról vitt élelmiszert fogyasztottak.
Novotrade-szervíz korabeli számítógépekkel Fotó: Fortepan
Itt a gép, csak tessék A Novotrade ilyen körülmények között kezdett el egyrészt számítógépeket forgalmazni, másrészt számítógépeket lízingelni. A kereslet már létezett, a cég adta a kínálatot. Olyan személyi számítógépeket tett elérhetővé akár ipari felhasználásra is, amik a világ többi pontján jellemzően hobbista gépnek számítottak. Megtehette, mert például a hazai fejlesztésű M08X számítógép ára félmillió forintra rúgott. Egy Commodore vezérelni tudott CNC-gépet, de boldogult a gépműhelyek speciális hardvereivel vagy bármely nagyobb számításigényű géppel is. A táblázatkezelésnek köszönhetően pedig például üzemanyag-nyilvántartásra tudták használni a számítógépet a szállítmányozási cégek.
A számítógépek behozatala már korábban megkezdődött, még ha ezt a valutakeretük, az innen-onnan összemaszekolt dugipénzük terhére tették is az emberek.
Ne felejtsük, a Commodore sokkal erősebb hardver volt, mint például a cikksorozatunk első fejezetében tárgyalt M–3 ősszámítógép (Forbes, 2021/04). A A Kozák-cikk legérdekesebb szövegrészlet (a cég logójára emlékeztető rövidítéssel) a C=64 képességeit tárgyalja, és egy robbantástechnikai szakkönyv lábjegyzetében olvasható. A következő mű létezésére világít rá: Hidak rombolásának megtervezése Commodore 64 mikroszámítógép segítségével – programcsomag. A ZMKA Újítási Bizottsága által elfogadott újítás, 1991.
Kezdetben a lízingelt gépeket akár 200 százalékos áron is el tudta adni a cég, később, bevallásuk szerint, 120–130 százalékos árral dolgoztak. Mire azonban a Novotrade idáig fejlődött, két újabb üzleti lábbal bővültek: megjelent a profilban a számítógépes könyvek kiadása és tanfolyamok szervezése, valamint a szoftverkereskedelem is. Utóbbi ráadásul exportként is.
A nyugatra eladott első játékok a Chinese Juggler (kiadta az Ocean) és a Caesar the Cat (kiadta a Microsoft) voltak. Ezek egyaránt megjelentek Commodore-ra és ZX Spectrumra is. A legnagyobb hírverést az Eureka! kapta, amit a nem lineáris olvasásra szánt, úgynevezett lapozgatós könyvek mestere, Ian Livingstone írt. Öt idősíkban játszódott, és a játékot elsőként végigvivő játékos 25 ezer fontot nyerhetett vele. Erre másfél évet kellett várni, Livingstone és a magyar programozók megdolgoztak a pénzükért. Később ezeket a játékokat további magyar fejlesztésű, részben oktatási célú programok követték. A Novotrade több ötletpályázatot is kiírt játéktervekre, akkora igény volt új játékszoftverekre. Ahogy megindult a magyarországi iskolák felszerelése is számítógéppel – többek között az olcsóbb C=16-tal és Plus4-gyel –, úgy jelent meg az igény az oktatási szoftverekre is.
A fejlesztési üzletág kialakítása lényegesen nehezebb lett volna, ha az 1956-ban az Egyesült Királyságba disszidáló Stein Róbert nem segíti a magyarokat. Ő indította be a hivatalos C=64-exportot, de ő volt az is, aki felfigyelt rá, hogy létrejött egy újszerű orosz játék, ami érdekes lehetne nyugaton. Alekszej Pazsitnov Tetris című játéka évekre meghatározta az ügyességi-logikai játékok fejlődési irányát. „Rényi Gábor csinált mindent Magyarországon, én csak hoztam a kompjútert, és vittem ki a szoftvert, amit fejlesztettek” – mondta Stein a Vakondok 4. dokumentumfilmhez készült, a Youtube-on elérhető interjúban. Ennél persze komolyabb szerepe is volt: ő volt a kapcsolat a Commodore-hoz.
A mai startupos hírekhez képest nagyon visszafogott, nagyon kritikus sajtója volt a Novotrade-nek.
A nyugati világ és Magyarország ellátottsága és számítógépes kultúrája között óriási szakadék tátongott. A mai BETT oktatástechnikai kiállításhoz hasonló londoni expón eladóként, sőt fejlesztőként volt jelen a Novotrade. A magyar szoftvereket pedig nemcsak el lehetett adni külföldön, de nagy sztorinak is számítottak. A Financial Times Szoftver Budapestről? Ez a logikus címmel közölt cikket a szoftveriparról. A New York Times pedig 1985-ben arról írt, hogy szoftveripar növekszik Magyarországon. A cikk Dömölki Bálintot, a magyar számítástechnika egyik apafiguráját idézi. A Számítástechnikai Koordinációs Intézet egyik vezetője arról számolt be, hogy az SZKI hárommillió dollár értékben exportált hardvert és szoftvert nyugatra.
Kádár János is megtekintette Különösen érdekesek azok a cikkek, amelyek a szellemi tulajdon és szellemi munka fogalmát próbálják valamilyen módon megfejteni. „Aztán kinyit egy másik újságot, ahol azt olvassa, hogy az évenkénti hét–nyolcmillió dolláros szoftverexportunk még futhat néhány kört, mire eléri például a magyar libatollkivitel értékét, ráadásul még ez a pár millió dollár is jobbára a szaktudás pénzre váltásából, és nem világhírű termékek sorának exportjából jön össze” – írja a Magyar Ifjúság 1986-ban, erősen szkeptikus cikkében. A kérdés viszont nem csak az MI újságírójában merül fel. Sem a hazai szoftveriparba, sem a szoftveripar tartósságába vetett hit nem jelenik meg – a mai startupos hírekhez képest kifejezetten visszafogott és kritikus sajtója volt a Novotrade-nek.
A cég eddigre tanfolyamokat és táborokat szervezett, rendszeresen hirdetett a sajtóban, és a KISZ által fémjelzett Fiatalok Expóján is felállított egy standot. Itt a gépeket Kádár János is megtekintette, de sajnos senkiben sem volt annyi PR-érzék, hogy leültette volna sakkozni a számítógéppel. A cég mai fejjel nehezen megérthető módon terjeszkedett új területekre. Az újabb számítógépek behozatala – például a Magyarországon kívül mindenhol megbukó Enterprise 128K – még érthető volna. De ugyanilyen természetességgel került be a Novotrade az autósportba, még ralicsapatot is szponzorált. 1989-ben pedig már Ford, Iveco és Nissan haszongépjárműveket is értékesített, majd a 90-es években a PGA Csoporttal alapított céget a Nissan személyautók forgalmazására.
A különböző terjeszkedési kísérletek mellett a Novotrade egyre sikeresebb játékfejlesztővé vált. A nyolcbites számítógépek, azaz a Commodore és Spectrum korszakának legsikeresebb játékát 1989-ben készítették el: az Impossible Mission II. a korszak összes elképzelhető mikroszámítógépére és PC-re is megjelent. Az alig két év múlva beköszöntő rendszerváltozással pedig kinyílt a világ.
Az Ecco The Dolphin című játékot még a tévében is lehetett nézni Fotó: GamescorE Blog // CC-BY
A jó külföldi kiadói kapcsolatokkal rendelkező vállalathoz konzolos megrendelések is érkeztek. Az Ecco The Dolphin című játékukra nemcsak azok emlékezhetnek, akiknek volt Sega Megadrive konzoljuk, hanem azok is, akik a tévében elkapták, ahogy Vajdics Zsolt, azaz Martin, az 576kbyte újságírója, a Szegasztok című műsorban végigjátssza a játékot. Ma ezt a műfajt gameplay videónak hívják, és tele van vele a Youtube.
A Novotrade történetét egészen a 2000-es évekig lehetne mesélni, mert különböző utódvállalatai és stúdiói addig működtek. Mi viszont lezárjuk a sztorit 1996-ban, amikor a Sega szórakoztatóipari vállalat, a fentebb említett Megadrive konzol gyártója megvásárolta a céget. Ezután továbbra is önálló vállalatként működött, a Jurassic Parktól a Cápáig számos ismert filmhez készített játékokat, de valahol meg kell húznunk a vonalat, és az a pont, amikor már senki sem tette fel a kérdést, hogy miért nem libatollat exportálnak videójáték helyett, épp megteszi.
Offline rendezvényt továbbra sem rendezhettünk, de a Forbes Élőben minden csütörtökön elhozzuk a forbesos beszélgetések hangulatát. A vendéglátás és a szórakoztatóipar újranyitása alkalmából meghívtuk Gerendai Károlyt, beszéljen nyári terveiről. Wáberer Györgyöt kormánybiztosi munkájáról és a közalapítványi átszervezésekről kérdeztük, és benézett az Emag-Extreme Digital ügyvezetője, Várkonyi Balázs is, miután a GVH trükkös akciózásért alaposan megbüntette a céget. Mindhármukkal Galambos Márton, a Forbes főszerkesztője beszélgetett.
A Nudli működik kiszállítós tésztás helyként is, de fizikai étteremként bizonyára azon fog múlni a sorsa, hogy ősszel visszatérnek-e a turisták, és ráhangolódnak-e a feltétekkel kikerekített magyar tésztaételekre.
A halál elkerülhetetlensége minden korban foglalkoztatta az embereket – és az is, hogy a földi lét itt hagyása után valami maradjon utánunk. A remény, hogy a biológiai végzet nem egyenlő a teljes megsemmisüléssel. Csak amíg korábban a barlangrajzoktól, írott művektől és a vallásoktól remélték az emberek örökségük fennmaradását és továbbélésüket, a 21. század egészen új lehetőségeket kínál.
A Fortély-sátor Alapítvány szétszerelhető szabadulószobák formájában viszi el a sikerélményt a hátrányos helyzetű fiataloknak. A nonprofit tevékenységet a céges csapatépítőkből fedezik, ötletük van elég a jövőre, csak forrás kellene még hozzá.
