Dübörög tovább a Forbes Élő a Facebookon, Galambos Márton főszerkesztő minden csütörtök délután egy-egy Forbes-arccal, menedzserrel, üzletemberrel beszélget. Az elmúlt hetekben itt volt velünk a járványt kőművesmunkával végigrobotoló Cserpes István, Balogh Péter angyalbefektető, akiről kiderült, hogy mindig felmegy a pulzusa, ha végignézi a Forbes gazdaglistáját, és Wettstein Albert – a letűnt korok arisztokratáit idéző név egy igazán újító húszéves startuppert takar.
Január 28. Cserpes István A Cserpes Tejivó alapítója kőművesmunkával nullázta le az agyát a járvány alatt: támfalat épített napi nyolc órában. Azt mondja, így tartotta frissen magát, és tudott tiszta fejjel válaszolni a hetente felmerülő néhány céges kérdésre. Vállalatának irányításába ugyanis már nem nagyon szól bele, inkább hadvezér, mint százados a csatatéren. „Szóval a kollégák küzdenek, mint malac a jégen, én meg próbálok új irányokat kitalálni, van ötletem bőven.”
Február 11. Balogh Péter Nem vágyik a Forbes gazdaglistájára, de mindig felmegy a pulzusa, amikor végiglapozza. Az NNG alapítója és egykori főnöke sok éve már angyalbefektető és a Cápák között című műsor egyik stabil cápája. Portfóliójában most körülbelül 35–40 cég van, de maga sem tudja pontosan felsorolni őket. „Nem néhány nagy buliban szeretek benne lenni, hanem kis tétekkel, egészen korai fázisban sok helyre pénzt tenni.”
Február 18. Wettstein Albert Lelkes egyetemistákból álló startupnak indult tavaly a Munch.hu, a ma már rapid terjeszkedésben lévő ételmentő applikáció. „Ahol ételfelesleg van, ott ne a kukába dobják, hanem dobják fel a Munchra” – mondta el a Forbes Élőben Wettstein Albert, az egyik alapító. Mint kiderült, egyre több befektető keresi meg őket, mert „mostanra egy olyan üzleti kultúra alakult ki, amiben a társadalmi értékteremtés is számít, nemcsak a haszon”.
Egyszerre népies és kortárs – a Berber Budapest kézzel csomózott szőnyegei az Atlasz hegység eldugott falvaiból jönnek Magyarországra. A berber szövőközösségek munkái magyar dizájnerkörökben is egyre népszerűbbek.
Körösényi Bori a vállalkozására szánt összes pénzét otthagyta abban a marokkói hegyi községben, aminek létezését is csak az sejti, aki ismerős a környéken. Remélte, hogy a hárommillió forint értékű berber szőnyegkészlet hiánytalanul eljut majd Magyarországra.
A közgazdász végzettségű Bori második gyermeke születése után új szakmai kihívásokra vágyott. Beiratkozott egy szőnyegszövő kurzusra, és ihletet keresett. A marokkói Azilal régióból származó szőnyegekre már korábban felfigyelt. Tetszett neki, hogy a natúr gyapjú alapon erős színekkel és mintákkal dolgozó szövőközösségek kortárs darabokat készítenek. „Nagy felfedezés volt, hogy az Azilalok mennyire modernek. Az arányérzék tetszett meg: a szőnyeg úgy lesz izgalmas, hogy a végeredmény mégse csiricsáré.”
Az Atlasz hegység szövőközösségei több ezer éves hagyományos technikákkal készítenek modern szöveteket, a termék nem tudatos tervezés, hanem ösztönös szövés eredménye. Ugyan maga a csomózási technika és stílusjegyek már generációk óta öröklődnek, még sincs két egyforma szőnyeg. Borit első körben az inspirációszerzés motiválta, de hamar rájött, hogy a szőnyegek hazai forgalmazásával piaci rést is betölthet. „Itthon nem nagyon láttam főprofilként hasonló kínálatot. Az orientális, mélybarna szőnyegek elérhetők, de én modern vonalat kerestem.”
Ismerősökön keresztük jutott el egy Tarik nevű marokkói fiatalemberhez, aki jelenleg is fő kapcsolattartója, és akin keresztül végül is az a bizonyos első szállítmány is hiánytalanul megérkezett Budapestre, és beindította a boltot. A berber közösségek gyakorlatilag a térképen sincsenek fent, így Tarik óriási segítség volt már a felkeresésükben is. Szerepe a karantén ideje alatt még inkább felértékelődött. Bori és férje, Pásztor Tamás a határzárak miatt csak az első alkalommal utaztak le a gyártás helyszínére, aztán online folytatták a beszerzést és a szállítást. Tarik felmegy a hegyekbe, telefonnal lefotózza például, hogy Fadma, az egyik szövőnő hogyan halad a szőnyeggel, majd a képet neten továbbítja Borinak.
A kiadások javát a szállítási költségek adják, a szőnyeg kalandos úton jut el a végcélig. A hegységből furgonnal egy marrákesi szőnyegkereskedőig viszik, onnan Casablancáig szállítják. Innen hajóval egy európai kikötővárosba kerül, Budapestre végül közúton ér el. A Berber első raktára Bori édesanyjának házában volt, a szőnyegeket azóta az Art Quarter Budapest egyik helyiségében lehet megnézni. A tavaly februártól működő vállalkozás júliusban indult be igazán, jelenleg körülbelül kétszáz szőnyegük van, az új szériát a bevételekből fedezik. Egy szőnyeg ára mérettől függően 100 és 300 ezer forint között mozog.
Tervben van a webshop is, de a közösségi oldalak már így is hozzák a vevőket. A vásárlóknak az is csalogató, hogy otthonukban kipróbálhatják a szőnyeget. A bérbeadások is nőnek, egyre több lakberendező és építészstúdió kölcsönözi ki például fotózásokra az egyedi darabokat. Külföldre már tizenöt darabot adtak el, ami jó alap arra, hogy nemzetközi szinten is erősödjenek.
Mára egyértelmű, hogy azok a vállalkozások, melyek képesek a működésüket innovatív módon összehangolni a fenntarthatósági célokkal, napjaink véleményvezéreivé válnak. Segítenek megtanítani azt az újfajta társadalmi felelősségvállalást, ami megoldást nyújt az éghajlatváltozás problémájának kezelésében az üzleti életben. A VELUX tetőtéri ablakok gyártásában piacvezető márka CEE régiójának alelnöke, Mészáros Krisztián személyesen is motiváltnak érzi magát, hogy egy olyan mintavállalatnál dolgozhat, amely jövőbemutató, fenntartható példát mutat a régió vállalkozásainak. Tavaly szeptemberben jelentették be fenntartható fejlődés stratégiájukat, amelyben elkötelezték magukat arra, hogy 2041-ig a cégcsoport eléri a teljes élettartamára vonatkozó karbonsemlegességet – ami azt jelenti, hogy a cég nemcsak jövőbeli, hanem múltbeli szén-dioxid-kibocsátásáért is felelősséget vállal. 2030-ra pedig 100%-ban szén-dioxid-semleges működést vállaltak és azt, hogy 50%-kal csökkentik teljes ellátási és értékláncuk és termékeik szén-dioxid-kibocsátását. Mészáros Krisztiánt kérdeztük.
Az éves adatokon jól látszik a járvány hatása: nagy zuhanás a második negyedévben, majd lassú felkapaszkodás a harmadikban. A turizmus lenullázódott, az építőipart az állami beruházások mentették, a bolti forgalom viszont nem tűnt el, a tavaszi sokk után visszamentünk vásárolni.
Olaszországtól Oroszországon át Türkmenisztánig, Makótól Nyíregyházán át Szombathelyig és tovább – ahol új gyárak, raktárak vagy üzletközpontok épülnek, ott a Metál Hungária Holdingnak van munkája. Térképen a legnagyobb beruházások, amelyeken a kilencvenes évektől kezdődően az MHH végezte az oldalfalburkolást és a tetőhéjalást – a pezsgőgyáros Kreinbacher kevéssé ismert oldalát mutatjuk.
