Ültettél ma már fát?

Képzeljenek el valakit, aki két, amúgy biztosan rettentően fontos dolga között mintegy mellesleg gyorsan elültet egy fát. Mivel mostanra a saját környezetében mindenhol facsemeték nőnek, az ültetéshez nap mint nap messzebbre kell barangolnia, vállán az ásóval, hogy megtalálja az aznapi fácska helyét. Hol saját földterületekre ültet, amelyeket kifejezetten ezért vásárolt, hol elhagyott telkekre, közterületre, és néha bizony – gerillamódszerekkel – olyan helyre, ahova talán nem is volna szabad. De ki tiltja meg neki – ahogy Jakabovics Tibor fogalmaz –, hogy „csakazértis” megmentse a Földet? S örömmel látja, hogy többnyire még a kakukkfiókaként elültetett fákat is elfogadja, befogadja a világ. Ha minden jól megy, pár évtized múlva majd árnyékot adnak, lombjukkal megkötik a szén-dioxidot, a port, a légszennyezést, vizet párologtatnak, akár gyümölcsöt is lehet szemezgetni róluk.

Szinte megszállottan ültet fákat – az év minden egyes napján. Nincs olyan, hogy ha egy nap többet ültet, akkor másnap nem kell kimenni. Mindennapi lelkigyakorlattá és testedzéssé vált számára a fák ültetése és gondozása. Hogy mennyire komplex élmény ez, arról a Mókusugrás – Ültess fát! című könyve tanúskodik, amellyel 2021 tavaszára készült el. A különös, magával ragadó könyv több síkon futó szépirodalmi alkotás, amelyben gyermekkori emlékek, kisnovellák, tudományos ismeretterjesztés és az emberiség jövőjéről szóló miniesszék fonódnak össze. A Mókusugrás főszereplői a fák, a nagymama, egy múltbéli falu, egy jövőbeli űrkolónia és az elbeszélő, aki egyre csak ültet és gondolkodik...

Ízig-vérig szépirodalom, ami megnevetteti, meghatja és elgondolkodtatja az olvasót is.