Noszvaj, március eleje. Távol Budapesttől, távol a hírektől, kiszakadunk. Csak egyetlen nap, de azért jó. Kellett. Rügyeznek a fák, az erdőben a levegő mellett a csendet is harapni lehet. Néha belém mar a lelkiismeret-furdalás, hogy más a bombák között, mi meg itt… A lightos túra után teázunk egyet a főutcán, majd beugrunk az élelmiszerboltba kifliért, hogy legyen otthon estére. Idős asszony áll tanácstalanul a tésztáspolc előtt, menekülteknek vásárol. „Májkrémet vegyek, vagy milyen tartós élelmiszert még?” – kérdezi a közelben álló eladótól. Végül a tészta kerül a kosárba, aztán megint megállnak. „Tudja, ez olyan kiszívós gyümölcspüré, a gyerekeknek” – mondja az eladó. Kilépek a kiflis zacskóval a kora tavaszi napfénybe.
Eddig Ukrajna volt Európa éléskamrája, most mi vagyunk az övék, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.
Ukrajnát Európa éléskamrájának nevezik, a földek majdnem háromnegyede mezőgazdasági termőföld, több mint harmincmillió hektáron nő búza, kukorica, napraforgó és még sok más növény. Máskor. Most többek között Magyarország és Európa az ő éléskamrájuk, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. A jelenlegi helyzetben talán nem túl patetikus, és nem is túl erőltetett, ha külön kiemeljük belőle az „élés” szót.
Ebben a mellékletben most mégis csak nyomokban van háborús tartalom, a magyar agrárium elfelejtett, de újra felbukkanó növényével, az ipari kenderrel foglalkozunk. Azokkal az úttörőkkel, akik szakmai alapon élesztenék újjá a kendertermesztést és a növény felhasználását. Itt van Kálomista Gábor Pál és Beke Tomaj, akik – nem túlzok – mindent tudnak a kenderről. Aztán egy innovatív kistermelő, aki már wakeboardot is készített kenderpozdorjából, és egy kenderházépítő selfmade man a szegedi tanyavilágból. És azt tudtad, hogy a kender lehet az új esőerdő, ráadásul gyakorlatilag vegyszermentesen termeszthető?
Magyarországon egyébként is nagy potenciál van a biotermelésben, erről Drexler Dórával, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetőjével beszélgettünk.
Kicsit készülünk a húsvétra is: meglátogattunk egy kis családi vállalkozást Európa tormaközpontjában, a Hajdúságban. Heit Lóránd és felesége, Szilvia elmondták, hogyan lettek pedagógusból „tormászok”. Egy másik házaspár, Kerekes Attila és Héver Tímea hetente több száz kilométert ingázik Budapest és Tiszakerecseny között, hogy beregi csirkéiket nevelgessék. A francia tojásból kikelő Alemittáért sorban állnak a Michelin-csillagos séfek. Csak paradicsomból több mint 400 fajta magját tartja egy fóti kisvállalkozás, a Valeyrac Exotics, amely itthon kevésbé elterjedt növényeket, például robbanódinnyét vagy épp örmény méteres uborkát termeszt. A tavasszal és a nyárral beköszönt a gyümölcsszezon, de nemcsak epret lehet szedni (persze az is milyen jó), hanem kákit, fügét, fanyarkát is. Összegyűjtöttük a különlegesebb fajtákat, amiket magunk szedhetünk le éléskamránk megtöltéséhez.
