Hitelcsúcs, kamatcsúcs. Lassan egy terjedelmesebb hegyvonulat összes különböző ormát el lehetne nevezni, ha csupán az elmúlt egy év gazdasági fejleményeinek szalagcímeiből kölcsönöznénk. Nem lenne druszája egy tetőpontnak sem: pörög az infláció, egekben a forint, a Magyar Nemzeti Bank pedig jóformán lavinákat kerülgetve csákányozza felfelé a jegybanki alap- és az egyhetes betéti kamatszintet is. Csakhogy a remegő kezű hegymozgató közben maga is elindít pár lavinát, ahogy azt most a lakáshitelek piacán is látni lehet. A kereskedelmi bankok előtt sincs más út: ha drágulni kell, drágulnak ők is.


Távcsővel nézve még talán azt is mondhatnánk, hogy minden a legnagyobb rendben. Idén januárban 108 milliárd forintra – tavalyhoz képest csaknem 84 százalékkal többre – kötöttek szerződést az újdonsült lakáshitelesek. Viszont ha közelebb hajolunk, már szembetűnő, hogy a trendet az állami támogatások keze mozgatja. A támogatott konstrukciók már az összes folyósítás több mint egyharmadát képviselik, a maximum háromszázalékos hiteldíjmutatók felfűtik a kihelyezéseket. A lavina alatt? A szabadpiaci környezet hitelesei.


Három élethelyzetben – két korábbi hiteladósén és egy leendő lakásvásárlóén – nézzük meg, hogy öt év alatt hogyan lett a fix a király, miért gondolkodnak sokan hitelkiváltáson, előtörlesztésen, és hogy érdemes-e kivárniuk azoknak, akik az állami kapaszkodók nélkül kell, hogy megkeressék a legjobb lakásvásárlási lehetőségeket.