A z ukránok sárga szalagot ragasztanak magukra, az oroszok pirosat vagy fehéret. A háború ilyen brutálisan egyszerű. Aki mindkét szalagot felragasztja, gondolom, rövid úton lelövik, biztos, ami biztos. A magyar kormány mégis valami ilyesmivel próbálkozik, mert jó rég felragasztotta magára a nyugati és a keleti színt is, és nem volt bátorsága vagy lehetősége most az egyiket letépni. Számháborúban elmegy, háborús helyzetben veszélyes. A kétszínűséggel együtt járó propagandának „köszönhetően” a jobboldali szavazók egy része komolyan gondolja az Egyesült Államokról és Oroszországról, hogy „egyik kutya, másik eb”. Fatális tévedés.
A demokrácia, a kapitalizmus és Amerika mint világbirodalom nem tökéletesek. De jobbat még nem láttunk.
Amerika is birodalom, birodalmi logikával. Terjeszkedik, befolyásol, lenyom kisebb országok torkán dolgokat. Tetszik ez nekünk? Nem tetszik. Ahol érdekünkben áll, meg kell próbálni ellenállni, amíg megéri. Ettől még mindenki, aki járt már Oroszországban és az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában, minden kétséget kizáróan látja, hol jobb az élet. Az oroszok sem véletlenül veszik azokat a villákat Európa-szerte. Ki vesz dácsákat Oroszországban? De ha nekik nem hiszünk, legalább kisemmizett, megerőszakolt, megnyomorított szüleinknek, nagyszüleinknek, dédszüleinknek higgyünk – nem fedve el a szovjetek szerepét a nácik legyőzésében.
De nem, nem változott meg azóta Oroszország. Pont most mutatja meg, hogy ott ragadt valahol a XX. század elején, szemben Németországgal, ami például megváltozott. A demokrácia, a kapitalizmus és Amerika mint világbirodalom nem tökéletesek. De jobbat még nem láttunk. A világbirodalmak sorában hiszem, hogy ez Amerikára is illik. Milyen szerencsém van, hogy egy 101 éves amerikai márkát képviselhetek Magyarországon.
Úgy döntöttünk, hogy ebben a lapszámban ingyen adunk hirdetési lehetőséget azoknak az egyházi és civil szervezeteknek, akik a menekülteket támogatják. Sokan segítenek, így sok olyan oldalt találtok a mostani lapban, amin egy ukrán nemzetiszín szalag van a jobb felső sarokban, úgy, mint ezen az oldalon.
A címlapsztori sem szólhat másról, mint a háború hozta új helyzetről. Ilyenkor ösztönösen azok felé az üzleti-gazdasági gondolkodók felé fordulunk, akiknek tapasztalata és tudása miatt kíváncsiak vagyunk a véleményére. A leggazdagabb magyar Péterffy Tamás a West Palm Beachről például faék egyszerűen látja a jövőt. Az oroszok addig bombáznak, amíg a korábban elfoglalt területeket és a neutrális Ukrajnát meg nem kapják. Szalay-Berzeviczy Attilával a Forbes.hu-n készítettünk interjút – ami többé-kevésbé be is járta a magyar internetet –, itt a lapban most csak egy részletet hozunk belőle, szerinte érdemes az első világháborúhoz vezető utat újra átnézni, és ha lehet, tanulni belőle.
Itt az oldal végén jókor mondom, de aki inkább másfelé fordítaná a figyelmét, mert óvja magát, vagy csak bölcsen meghatározta, hogy napi 20, 30 vagy 60 percet foglalkozik az orosz–ukrán háborúval, szóval nekik is van bőven ajánlatunk. Az éves startupjelentésünktől a Chefparade történetén és a Gazda különszámon át a Bridge Budapest legújabb könyvlistájáig, amiben ezúttal – micsoda időzítés – kikapcsolódást és feltöltődést adó regények vannak.
