Noszvaj, március eleje. Távol Budapesttől, távol a hírektől, kiszakadunk. Csak egyetlen nap, de azért jó. Kellett. Rügyeznek a fák, az erdőben a levegő mellett a csendet is harapni lehet. Néha belém mar a lelkiismeret-furdalás, hogy más a bombák között, mi meg itt… A lightos túra után teázunk egyet a főutcán, majd beugrunk az élelmiszerboltba kifliért, hogy legyen otthon estére. Idős asszony áll tanácstalanul a tésztáspolc előtt, menekülteknek vásárol. „Májkrémet vegyek, vagy milyen tartós élelmiszert még?” – kérdezi a közelben álló eladótól. Végül a tészta kerül a kosárba, aztán megint megállnak. „Tudja, ez olyan kiszívós gyümölcspüré, a gyerekeknek” – mondja az eladó. Kilépek a kiflis zacskóval a kora tavaszi napfénybe.
Eddig Ukrajna volt Európa éléskamrája, most mi vagyunk az övék, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.
Ahhoz képest, hogy nem egyértelmű, a Meshuga tulajdonképpen bár, szórakozóhely vagy étterem, közel-keleti vonalon egészen jókat lehet enni benne.
Jelentem mindazoknak, akik aggódtak: háború ide, covid oda, a pesti bulinegyed visszatért, és egyből vissza is csatolták oda, ahova tartozik: a Ryanairhez. Ennek megfelelően a Gozsdu-udvarba betérni újra olyan, mint az euró- (vagy font-) övezetbe utazni mostanság: el kell fogadni, hogy az ember pénze kevesebbet ér – gyanítható, az itteni árak is eleve euróban születnek.
A Meshuga a néhai Mátka (Forbes, 2019/07 – köszi, covid!) helyén nyílt meg az év elején, majdnem teljesen az udvar origójában. Péntek estére épphogy egy becsúszó foglalást tudtunk intézni, a bejáratnál listával ellenőrzi egy lány, van-e helyünk, és már csak azért is angolul szól hozzánk, mert magyarul nem tud. Odabent is több körben kell magyarra állítani a pincéreket, és ott sem mindenkit lehet. A téliesített teraszon kapunk helyet, hősugárzó és hangszóró alá (utóbbinak még lesz jelentősége), ennél csak jobbat tud választani bárki, akinek lehetősége van rá.
Török–izraeli keresztezés a konyha (ez a személyzetre is vonatkozik, a látványkonyhára nézve Németh Szilárd Csepel határáig menekülne), kis magyar csavarocskákkal, például brióssal kínálják a nyitó mezzéket. Elképzeljük a szezámkrémet az édes bucin, és inkább a haltatárt kérjük helyette tésztakosárban, tormával, zöldalmával, mentával. Annyira friss az ízhatás, hogy egy pillanatra (pont eddig tart megenni) elfelejtjük a fogás még a Gozsdu-szorzóval együtt is húzós árát.
Utána zsályás, gesztenyés, vajas gnocchit kérünk, plusz feltétnek libamájjal – utóbbit el is hagyhattuk volna, mert egyszerűen nincsen már hova krémesíteni a fogást, a kis tésztagombócok viszont így sem nehezülnek el. Hasonlóan jó választás a tépett kacsa mentás joghurttal, salsával és szumákos hagymával. Ehhez kicsi és haszontalan palacsinták jönnek, amikből alulméretezett tacókat gyártunk magunknak, de egyszerűbb csak összekanalazni az alkatrészeket, amikor ezek elfogynak. Az Isztambul saláta is több körrel veri a sarki gíroszos görög salátáját: egyrészt eleve íze van márciusban, másrészt boldogan kanalazzuk ki alóla a gránátalmás vinaigrette-et.
Desszertet három okból sem kérünk: nemigen férne hova, és menet közben már belekóstolunk a ház kis ajándék koktélshotjába, amiben önmagában bőven elég gyümölcsszirup meg rózsavíz van egy estére. A harmadik ok meg az, hogy miután egymás után három közeli asztalról is kiderül, hogy szülinaposok ülnek ott (úgy derül ki, hogy az egész konyha kivonul kolompolni és megpróbálni énekelve túlharsogni a hangszórókból bömbölő anatóliai lakodalmas születésnapi dalt), a hangerő már marad is fenn, és a DJ a beszélgetés lehetőségét nagyjából elimináló közel-keleti popra vált. Nincsen még fél kilenc.
Amikor elmeséljük fizetés közben az egyetlen magyar pincérsrácnak a meglepettségünket, nevetve mondja: ez egy ilyen hely, majd a címben olvasható ígéretet teszi hozzá. A jó nemzetközi konyhát vivő éttermek, ugye, azt ígérik, hogy egy estére elrepítenek valahova az asztal mellett: nos, a Meshuga erre egy időgépet is rápakol, és abba a Törökországba visz el, ahol huszonkét éves vagy.
Meshuga Budapest VI., Holló utca 12–14. A teszt időpontja: 2022. március 11.
Ezt ettük: Isztambul saláta: 2600 Duck Msahan: 6000 Gesztenyés gnocchi libamájjal: 6000 Haltatár: 5800 Egy nagy víz: 950 Két pohár prosecco: 4000 Szervizdíj: 3296 Összesen: 28 646 forint
Budapest belvárosának kellős közepén nyitotta meg legújabb és a világon is egyedülálló pop-up szalonját a Pappas Auto, aminek nem csak a lokációja különleges. A Mercedes-Benz Luxury Showroom a márka legizgalmasabb modelljeinek szentélye, ahol az eddigieknél is emlékezetesebb élmény autót vásárolni.
Schneider Electric
2022 Április Támogatói tartalom Schneider Electric
Napjainkban a felhasznált energia mennyiségével már tisztában vannak a vállalatok, hiszen ez alapján kell fizetni a számlát. Sok helyen akár még arról is van kép, melyik eszköznek mekkora az energiaigénye és milyen hatásfokkal működik. Viszont elképesztően bonyolult, ha nem lehetetlen megállapítani azt, hogy ez a működés optimális-e, vagy éppen a karbonkibocsátás mekkora és hogyan lehetne kevesebb. Legalábbis a megfelelő mérési rendszerek nélkül biztosan. A Schneider Electric IoT-alapú energiamenedzsment-rendszere okos készülékekkel, vezérlőkkel és folyamatosan fejlesztett applikációkkal támogatja az átlépést az új energiakorszakba. Hajós Balázst, a cég sales igazgatóját kérdeztük arról, hogy mit jelent az Energia 4.0, hogyan növelheti a magyar cégek versenyképességét, miként csökkentheti kibocsátásukat és hozhat akár megtakarítást is számukra.
2022. február 24. Vlagyimir Putyin hadserege kora reggel megindul Ukrajna ellen, a dátum úgy ég az emlékezetünkbe, mint az igazán sötét történelmi pillanatokat megillető ritka fordulópontok egyike. Ami után átértékeljük a biztonságról és a békéről alkotott képünket, keressük az új kapaszkodókat, és figyeljük a mélyebb összefüggéseket. Nincs jó hírünk: a világ a háborútól függetlenül is a feje tetejére állt, az infláció nélküli nyugodt gazdasági növekedés évtizedének vége.
