A Budapest Bike Maffia éves költségvetésének másfélszeresét szedte össze, amióta kitört az ukrajnai háború, de ennek egy részét továbbosztja kevésbé látható, kisebb szervezeteknek. Az évek óta épített civil kurázsi a legrosszabb időkben mutatja meg legjobb arcát. Most sem csalódtak.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Február 24-én korán reggel a szokásos teendőhegyek várták Havasi Zoltánt, a Budapest Bike Maffia vezetőjét. Arra számított, megint pörgős napja lesz. Csakhogy kora hajnalban kitört a háború a szomszédban, és a „pörgős nap” hirtelen egészen máshogy nézett ki a civil szervezet és az ő életében is. „Sokkos állapotba kerültem. Öt órán át csak híreket és elemzéseket olvastam, nem akartam elhinni, hogy megtörténik. Már dél körül volt, mikor megráztam magam, és azt mondtam, hogy oké, akkor ezzel most azonnal dolgunk van” – meséli.
Gyakorlott segítő lévén tudta, mit kell tennie: összefogás a régi bajtárs Age of Hope-pal, határ menti kapcsolatok beizzítása, Facebook-esemény. A két szervezet három nap múlva akkora gyűjtőakciót hozott össze a háború elől menekülők megsegítésére, amihez foghatót azóta sem láthattunk. Három órával a gyűjtés megkezdése után már adománystopot kellett hirdetni, a bekészített három kisbusz helyett a nap végén nyolc kisbusz, egy teherautó és nyolc személyautó indult el a Gyáli útról az ukrán–magyar határátkelőkhöz, és több adományozó is saját autóval csatlakozott a konvojhoz. Zoltán becslése szerint legalább ötezer ember fordult meg a gyűjtőponton négy óra alatt.
Hasonló folyamatok hasonló helyzetet kezdenek kialakítani most, mint 1914-ben, mondja Szalay-Berzeviczy Attila. A Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke és a március végén megjelent A nagy háború százéves nyomában című könyv szerzője szerint olyan szankció nincs, ami kizárólag az oroszoknak fáj, de nem is így kell feltenni a kérdést. Részlet e Forbes.hu-n megjelent nagy interjúból.
Új könyved fülszövegén, pedig azt évekkel az ukrajnai háború előtt írtad, az áll: az első világháború tanulságai segíthetnek a harmadik világháború megelőzésében. Rémesen aktuális lett ez a felvetés, de mennyi ebben a drámai túlzás? Soha senki sem indít azzal a céllal háborút, hogy az aztán világháborúvá eszkalálódjon. Az eddig mindkétszer úgy következett be, hogy a támadó fél elszámolja magát: túlértékeli képességeit és lehetőségeit, valamint jócskán alulbecsüli az ellenfelét. 1914-ben a Monarchia vezetése Szerbia megtámadásáról, míg a németek a Belgiumon át indított inváziójukról gondolták azt, hogy a túlerejüknek és a fejlettebb fegyverzetüknek köszönhetően az mindössze egy villámhadjárat lesz.
Tehát az első világháború első fontos tanulsága az volt, hogy egy morális fölényben a hazáját védő haderő potenciáljának sokszorosára képes, amivel aztán gyorsan elnyeri a világ többi részének szimpátiáját és támogatását. A másik fontos tanulság számomra pedig az lett, amit a második világháború is visszaigazolt, hogy egy globális konfliktust nem lehet autokratikus rendszerek hadseregeivel megnyerni.
Mindkét világháborút elsősorban azért tudták a nyugati szövetségesek megnyerni, mert kevesebbet hibáztak. Erre pedig azért voltak képesek, mert demokratikus rendszereikben katonai vezetésük polgári ellenőrzés alá volt rendelve. A Német, az Orosz és az Oszmán Birodalom, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregei felett teljhatalmú uralkodó gyakorolta a kontrollt. A fékek és ellensúlyok hiányában működő katonai döntéshozatal már rövid távon is teljességgel alkalmatlan a háborúzással járó katonai, politikai, gazdasági és társadalmi kockázatok felismerésére és hatékony kezelésére.
Ezért nem véletlen, hogy agressziót mindig csak ilyen hátterű országok követnek el, és ezért aztán képesek akár világháborúba sodorni a világot, mielőtt menetrendszerűen beleszaladnak egy nagy vereségbe. Minden történelmi tanulság ellenére Putyin mégis belevágott egy újabb háborúba, amiről aztán gyorsan kiderült, hogy a moszkvai vezetés szinte minden ponton elszámolta magát. Ennek következtében most azért izgulhat a világ, hogy az ukrajnai háború ne eszkalálódjon egy újabb globális katonai konfliktussá.
A világ mennyire kalkulálta el magát? Mindenki váltig állította még február közepén is, hogy minden józan érv a háború ellen szól, és hogy Putyin ezt nem fogja meglépni. A napóleoni háborúk lezárása és az első világháború kitörése között eltelt száz évet joggal nevezték a relatív béke, a technológiai fejlődés, a gazdasági növekedés, a városi polgárosodás és a gyarmatosítás aranykorának. A racionalitás 1914-ben is azt mondatta, hogy mindenki egyaránt érdekelt a béke fenntartásában, hiszen egy modern háborúban már a győztesek is többet veszítenek, mint amennyit általa nyerhetnek.
Ekkorra azonban már egy évszázad eltelt az előző nagy európai háború óta, és nagyjából ennyi időre van szükség, hogy mindenki eltávozzon az élők sorából, aki közvetlen vagy közvetett tapasztalatból ismerhette meg, mit jelent egy átfogó európai háború. Távozásukkal fokozatosan megszűnt a háborútól való félelem a békében felnőtt, és a békéhez hozzászokott emberek gondolkodásában, miközben a politikusok új generációi a katonai konfliktusra kezdtek ismét mint lehetséges opcióra tekinteni. Azt gondolom, hogy valójában a két világháború túlélői miatt nem tudott végül a hidegháború harmadik világháborúvá átfordulni, hiszen ők a személyes tapasztalataik miatt mindkét oldalon fékként voltak jelen a döntéshozatali folyamatokban.
Legalább öt háború vagy terrortámadás okozta sokk hagyott már markáns nyomott a pesti tőzsde indexén 1990 óta. A látványos zuhanások után azonban mindig nagy erősödés jött, és a történelmi recept elég meggyőző: aki a puskaropogásra – lehetőleg nem az első napon – bevásárolt, és legalább három hónapot várt, nem járt rosszul.
Budapest belvárosának kellős közepén nyitotta meg legújabb és a világon is egyedülálló pop-up szalonját a Pappas Auto, aminek nem csak a lokációja különleges. A Mercedes-Benz Luxury Showroom a márka legizgalmasabb modelljeinek szentélye, ahol az eddigieknél is emlékezetesebb élmény autót vásárolni.
Amikor 2006 elején elindult a Chefparade, Kócsa László azt gondolta, öt vagy tíz év lehet az ötletben, a legrégebbi és legnagyobb magyarországi főzőiskola mégis már működése tizenhatodik éve vége felé jár, miközben a legtöbb versenytárs kikopott mellőle. Katalógusában legalább százötvenféle kurzus van, a kurzusok felét mindig műsoron tartják, havonta száz–százhúsz foglalkozást hirdetnek meg, több mint kétszázezren jártak már náluk, és karácsonykor háromezer fa alatt volt ott a voucherük.
