Szorítja a mellkasom, hogy jól költsük el

ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyar­országon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.

Február 24-én korán reggel a szokásos teendőhegyek várták Havasi Zoltánt, a Budapest Bike Maffia vezetőjét. Arra számított, megint pörgős napja lesz. Csakhogy kora hajnalban kitört a háború a szomszédban, és a „pörgős nap” hirtelen egészen máshogy nézett ki a civil szervezet és az ő életében is. „Sokkos állapotba kerültem. Öt órán át csak híreket és elemzéseket olvastam, nem akartam elhinni, hogy megtörténik. Már dél körül volt, mikor megráztam magam, és azt mondtam, hogy oké, akkor ezzel most azonnal dolgunk van” – meséli.


Gyakorlott segítő lévén tudta, mit kell tennie: összefogás a régi bajtárs Age of Hope-pal, határ menti kapcsolatok beizzítása, Facebook-esemény. A két szervezet három nap múlva akkora gyűjtőakciót hozott össze a háború elől menekülők megsegítésére, amihez foghatót azóta sem láthattunk. Három órával a gyűjtés megkezdése után már adománystopot kellett hirdetni, a bekészített három kisbusz helyett a nap végén nyolc kisbusz, egy teherautó és nyolc személyautó indult el a Gyáli útról az ukrán–magyar határátkelőkhöz, és több adományozó is saját autóval csatlakozott a konvojhoz. Zoltán becslése szerint legalább ötezer ember fordult meg a gyűjtőponton négy óra alatt.