Vibráló athéni kreativitás, tengerparti fine dining ehetetlen és páratlan fogásokkal és egy távoli sziget. Ikarosz szigete, a csendes Ikaría, ahol összeérnek az étkezések, feltűnően sok a matuzsálem, és az élet nyugodt ritmusát a szieszta és a fieszta diktálja.
Írta: Cseke Eszter és S. Takács András
Dugig tömött kukák mellett parkol le a taxi Athén belvárosában, a Perianth Hotel utcájába egyszerűen nem fér be az autó. Az illatozó virágosok és trendi bárok szegélyezte Iríni teret most csakis görögök töltik meg, még itt Athénban is véget ért a nyár, a ballonkabátos idő beálltára pedig szélnek eredtek a turisták. 2021 novemberében járunk, talán már vannak, akik látják a covidalagút végét, de hogy pár hónap múlva háború dúl majd Európa szélein, még senki sem sejti. Az omikron-variáns hulláma épp emelkedőben, a legnagyobb fejfájást az okozza, hogy bejön-e a telefonon az oltási igazolvány, és maradhatunk-e a szuvlákira az étterem teraszán.
Néhány nap múlva a hosszú élet titkairól forgatunk Ikaría szigetén, de a gyerekek miatt nem vállalkozunk késő esti és hajnali repülőjáratokra, így két napot a fővárosban töltünk, mielőtt Törökország partjai felé vesszük az irányt. „Az életben nincs már több móka…” Lassan tizenöt éve, hogy legutóbb bömböltettük ezt a Kispál-slágert, de most annyira pofátlanul szép a kilátás az Akropoliszra abból a bizonyos athéni hotelszobából, hogy teljes hangerőre csavarjuk az art deco stílusban berendezett szoba dizájnhangfalát, és a szikrázó napsütésben Lovasival együtt „énekeljük el azt, hogy vége…” A végére hatéves fiunk is tudja már a szöveget, öt hónapos húga meg bólogat a basszusra. Még aznap este az Akropolisz tövében sétálgatunk, jól megnézzük magunknak, hova mászunk fel másnap, közben feljön a hold, és a tetőteraszok megtelnek élettel.
Pálfi Patrik először kacsáknak termelt kendermagot, majd megindult a fantáziája: saját kendermagfeldolgozási módszert alkotott, aztán wakeboardot csinált, idén pedig jön a kendersör és a kenderszappan.
„Falun élek, hamar híre ment, hogy kendert fogok vetni, úgyhogy bementem a rendőségre, és előre elmondtam nekik, hogyha véletlenül feljelentenek, tudják a rendőrök, mire jönnek ki.” Pálfi Patrik kistermelő 2016-ban kopogtatott be a soltvadkerti rendőrségre. Azóta foglalkozik kendertermesztéssel és -feldolgozással a Bács-Kiskun megyei Bócsán. Sokat olvasott a növényről, hogy mennyi oxigént termel, és úgy gondolta, kompenzálhatja utazásai ökolábnyomát, és a vitamindús táplálék-kiegészítőül szolgáló kendermaggal a család többezres szárnyasállományát is el tudja látni. „Olyan ez, mintha kaviáron hizlalnék disznót.”
Három és fél hektáron termel biokendermagot, szezon előtt, február végén még a tavalyi kenderszárak maradványai meredeznek a földön. „Ezt biztos nem tudod elszakítani” – nyújtja felém az egyik szárról leszedett kenderkócot. És tényleg: ujjfehéredésig próbálkozom, sikertelenül. A – már csak babonából is – minden évben április elsején elvetett kendert Patrik az egyik évben sima kombájnnal aratta le, de mivel a növény szára feltekeredik a gépben, és akár tönkre is teheti, így minden sor után ki kellett szednie a nem odavaló növényrészeket.
„Ha ez nem marihuána, akkor miért éri meg?”
Kecskés Éva, aki egy kisebb területen maga is termel kendert Pest megyében, ugyanazt mondja a gépek fontosságáról, mint Patrik és Kálomistáék: fontos a megfelelő célgép, de sokba kerülnek, néhány hektárra nem is éri meg megvenni őket. A gépesítés hiánya és a kézi aratás nehézségei gyakran veszik el az érdeklődő gazdák kedvét a kendertől, mondja Éva.
Patrikék az utóbbi években kézzel arattak. Kivágták a növényt, majd két–három hétig fedett helyen szárították. A szárban lévő nedvesség így felvándorol a magba, ami nagyobb és édesebb lesz. Ezután jön a leginkább munka- és időigényes fázis, a cséplés. A kicsépelt magok tisztítása és UVC-fényes fertőtlenítése után következik a hántolás. Patrik kistermelőként viszi az üzletet, most jutott oda, hogy nagyjából meg tud élni a kenderből, mondja, de fontos lenne a technológiai fejlesztés.
A magból olajat és magas proteintartalmú fehérjeterméket is készít, idén pedig szappant és sört is szeretne gyártani a kenderből. A kenderszárat évek óta gyűjti, ezzel is szeretne majd valamit kezdeni, tavaly például már tesztelte a kenderrostból készített wakeboardját.
A piacokon árulva közvetlenül is visszajelzést kap a vevőktől, a 40–60-as korosztály simán kábítószernek nézi a kendermagot. „Látom a tekintetekből, néha be is szólnak.” Volt, aki azt kérdezte, hogy ha ez nem marihuána, „akkor miért éri meg”. A piacon kóstoltat is, itt is volt, hogy valaki lenmagnak nézte, majd amikor megtudta, hogy kendermag, visszaadta Patriknak a kóstolót.
Kecskés Éva, akit Patrik csak a „magyar kenderanyának” nevez, azt mondja, a drogpolitika ráült a kendertermesztésre, és sajnos az honosodott meg, hogy „ha kender, az csak rossz lehet”. A szakma szereplőinek és a kender iránt érdeklődőknek Éva és férje, Attila, ennek megváltoztatása érdekében tartja meg több éve Pátyon a Kendertánc nevű rendezvényt.
Kálomista Gábor Pál és üzlettársai lassan kilenc éve, „dzsungelharcban” építgetik kenderes vállalkozásaikat. Csúcsévükben 300 hektáron vetettek, termésüket részben külföldön tudják feldolgoztatni. Most új, maguk nemesítette fajtákkal támasztanák fel itthon a termelést, közben már most kendermagrekorderek.
Lényegében a sütő mellől ment a kórházba második gyermeke születésekor az eleinte csak hobbiból cukrászkodó Tóth Melinda. A hétvégékre eső tortamegrendelésektől menekülve aztán átálltak férjével az előre csomagolt granolákra, magkrémekre és gyümölcsszeletekre.
Minden támogatás jól jön a biotermelőknek, de ahhoz, hogy a gazdák elmozduljanak a hagyományos termeléstől, nem csak pénzre van szükség. Interjú Drexler Dórával, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetőjével. Elhangzik a pocakpopuláció szó is.