Nehéz eklektikusabb időutazást elképzelni negyedóra alatt, mint egy „kenderbeton” feliratú autóval végigszáguldani a Szeged környéki tanyavilágon. Időgépünk ugyan nem egy DeLorean (a Vissza a jövőbe filmtrilógiában a főszereplő, Marty McFly időgépautója – a szerk.), hanem egy Isuzu pickup, sofőrünk pedig Marty McFly helyett Horesnyi Béla (56) kenderházépítő szaktekintély, de a történelmi rétegek így is percenként váltják egymást. A kidőlt-bedőlt falú tanyaépületek között süvítő, március eleji, jéghideg pusztai szélben fenyegetően meglibbenni látszik egy-egy suba árnyéka az alföldi betyárok idejéből, hogy aztán a meggörbült téridőegyenesen átlendülve megérkezzünk a 21. századi kenderházakhoz.
Háromszáz év múlva is ház lesz
Domaszék és Kiskundorozsma között épül a két legújabb kenderfalú épület. Ránézésre könnyűszerkezetes fakonstrukciók, de annál sokkal masszívabbak és nehezebbek, tartószerkezet nélkül a kenderfalak és födémek köbméterenként három mázsát nyomnak, és egy száz négyzetméteres házhoz 120 köbméter kell. Cserébe a betonalap fölött ökoházat kapunk, remek energetikai értékekkel. A hatályos szabványok szerinti minimum 35 centiméter helyett Horesnyiék negyven–ötven centi vastagra építik a falakat, így nem kell külön szigetelni a házat.
Keletkezik egy „gyakorlatilag hőhidak nélküli, teljesen termikus burok”, és egy természetes mikroklímát biztosító, lélegző, páraáteresztő falazat, amit a még évtizedekig kötő mész tartósan fertőtlenít, mondja Béla. A kenderfal életciklusa akár háromszáz év is lehet (van ilyen idős épület Japánban, ma már múzeum), és a használat végén az anyag teljesen lebomlik. Ez az egyetlen építőanyag, ami nemhogy karbonsemleges, hanem karbonnegatív, mert a kender termesztésének és a mésznek köszönhetően több szén-dioxidot köt meg, mint amennyi az előállításához kell.
Egy kenderház alapja, váza és a falai átlagosan három hónap alatt készülnek el, de további öt-hat hónap szükséges a kiszáradáshoz, addig nem lehet sem vakolni, sem nyílászárót beépíteni – ez a legnagyobb versenyhátránya. Nyugat-Európában már gyártanak eleve kiszárított kendertéglát, de ez Magyarországon még nincs megoldva, pedig elősegítené a kenderházak terjedését.
Beton, ami nem is beton
A technológia nem bonyolult, OSB lapokkal bezsaluzzák az egyszerű ácsmunkával felhúzott szerkezet homlokzati falait és a födémet, majd ebbe öntik, majd tömörítik a kender, a mész és a víz megfelelő arányú keverékét. Betonnak (tévesen) nem az összetétele, hanem a keverési technika miatt hívják: a betonhoz hasonló módon és arányokban zajlik a helyszínen, keverővel, de cement egyáltalán nincs benne. Az eljárás közelít a vályogépítészetben használt technikához, de a vályognál sokkal jobb hőszigetelést és tartósságot eredményez.
A falazás kézi munka, amit – és ez az egyik nagy vonzereje – házilag, kalákában is lehet csinálni. „Gyerekek is szokták, és nagyon szeretik, remekül összehozza a családot, ha ők húzzák fel a falakat – mondja Béla. – Néhány szakember segítségével, egy egynapos képzés után menni fog, hatvanöt éves asszony is épített már magának kenderházat.”
A szomszédban – a szomszédság itt erős túlzás, légvonalban is több száz méter – épp tíz tonna kenderpozdorja-bálát pakolnak le egy kamionról. A kéthektáros telken két szürkemarha, kicsit arrébb egy szamár is figyel, akár nekik is hozhatták volna alomnak a bálákat, mert a pozdorját jó nedvszívó-képessége miatt erre a célra is használják, de most itt is ház épül belőle.
Az építtetők, Szűcsné Jároli Andrea és férje az alig nyolc kilométerre levő Szegedről fognak kiköltözni, városi állásuk mellett szeretnének „belekóstolni az önfenntartó dolgokba”, hogy gyerekeik se vegyék természetesnek, hogy „minden készen van, lássák, mi minden kell ahhoz, hogy valami eljusson a boltokba”. Egy száz négyzetméteres házhoz szükséges 13–14 tonna kender alapanyag négy–ötmillió forintba kerül. Közben elkezdődik a bálák lepakolása, a targoncás természetesen a szomszéd, élőben demonstrálja a kalákát.
Két hektár termése kell egy házhoz
A kenderpozdorja a növény autó-, textil-, élelmiszer- és gyógyászati ipari feldolgozásának szinte teljesen felhasználatlan mellékterméke, a kender szárának belső, fás része. Bár a rendszerváltás után drasztikusan visszaesett itthon a kendertermesztés, a 70-es években még ötven–hatvanezer hektáron termett a növény a Kápát-medencében. Béla számítási szerint az akkori kendermennyiségből évi húsz–huszonötezer ökoházat is fel lehetne építeni a mostani nyolc–tízzel szemben.
A szomszédban épp tíz tonna kenderszárpozdorját pakolnak le bálákban egy kamionról.
Az ökoház kifejezést Kárpáti József, a Makész elnöke is sokszor használja. A folyamatot, miszerint a könnyűszerkezetes építkezés ma már sokkal inkább fenntarthatósági szempontból fontos, jól jelzi a rövidítés átalakulása: a Magyar Könnyűszerkezet-építők Szövetségéből Magyar Környezettudatos és Szerelt Technológiás Vállalatok Szövetsége lett. „Valóságos technológiai forradalom zajlik” – mondja. A mezőgazdasági eredetű építési termékek, elsősorban a fa és a kender felhasználásának aránya folyamatosan nő a hagyományos, beton-, tégla- és gipszalapúakhoz képest.
A KSH adatai szerint a tavaly épült húszezer lakóépület fele lehet családi ház, aminek József becslése szerint – a 2000-es év három százalékával szemben – legalább ötöde szerelt technológiás. Árelőnye egyik megoldásnak sincs, egy 10 × 10 méteres modellház alapkivitelben ugyanúgy nettó 450 ezer forintba kerül négyzetméterenként. A vékonyabb falaknak köszönhető legalább tíz négyzetméter hasznosterület-növekedés, az alacsonyabb fűtésszámla, és a környezettudatos megfontolások egyre inkább a könnyűszerkezetes ökoházak felé billentik a vásárlókat. A kenderfalban József szerint is hatalmas potenciál lenne még, a volument szerinte több edukációval és marketinggel lehetne növelni.
Mindketten úgy becsülik, Magyarországon ma jó, ha 1200 hektáron terem kender, de nem igazán tudunk mit kezdeni a megmaradt kenderszárral, pedig két hektár termése nagyjából elég is lenne egy átlagos ház felhúzásához. Ezért Horesnyiék is főként Romániából szerzik be a kellő méretűre tört pozdorját, a mészalapú kötőanyaggal együtt. Béla tavaly négy házat épített, a többinél szakmai segítséget nyújtott, és az alapanyagot biztosította.
A kender árát alacsonyan tartja, hogy az egyéb természetes építőanyagok (vályog, szalma) a megszokott felhasználáshoz képest magasabb beszerzési költségét a kenderrel hidalja át – az esetleges konkurenciát semlegesítve így próbál versenyképes lenni. „Tízszázalékos haszonkulccsal nem élnénk meg ebből.” Ezért a kivitelezéssel kell üzleti eredményt produkálni. Tavalyi áron, ötszázalékos áfával, hitelfelvételi lehetőséggel, bruttó 480 ezer forint a kenderház négyzetméterára, ami így feleannyi sincs, mintha valamelyik budapesti kerületben vennénk egy négyzetmétert. Horesnyi kenderházas cége, a Café Plusz Kft., 2021-et 140 millió forint bruttó árbevétellel zárta.
Béla még téglaházban lakik
Béla, bár ő a magyar kenderházépítés apostola, még egy domaszéki téglaházban lakik, de a közelben hamarosan elkészül új lakóhelye, ahol még az alapzat is kenderrel van kikövezve. Stílszerűen itt, néhány raklapnyi burkolatra ülve, nagykabátban folytatjuk a beszélgetést. Béla tősgyökeres szögedi, az „őzést” sem divatosságból használja, igazáról mélyen meggyőződött és másokat is meggyőzni vágyó ember. Igazi self made man.
A gépipari technikum után tizenkét évig rendőr, bűnügyi technikus volt, a bevetési csoport tagja. Helyszínelt Magda Marinko (a 90-es évek hírhedt sorozatgyilkosa, életfogytig tartó fegyházbüntetését tölti – a szerk.) gyilkosságainál is. Aztán 1996-ban épületgépész édesapja vezetésével építkezni kezdett. „Én voltam a segédmunkás.” A második ház felhúzása után beleszeretett az építőiparba, és építőipari vállalkozó lett. Ingatlanfejlesztőként épített már mindent, könnyűszerkezetes és téglaépítésű, illetve családi és társasházakat.
Otthonát (ahol feleségével él, lányai már felnőttek) nyolc éve kezdte építeni Ytongból, mert akkor még nem hallott a kenderházról. Alapvető fogékonysága az ökotudatos gondolkozásra, az alternatív gyógymódokra és életvitelre vitte el a témához: egy internetes keresgélés közben fedezte fel a néhány évtizede a franciák által újraélesztett kenderépítészetet. Mestere Paolo Ronchetti, neves kendertéglagyártó volt, nála tanulta ki a műfajt Olaszországban.
Innen aztán nem volt megállás, megszerezte az összes szükséges képesítést, és bár még mindig nem tud csak a kenderházakból megélni – „az Ytongon sokkal nagyobb a haszon” –, küldetésnek fogja fel, hogy ebből kell házakat építeni. Nemrég Szlovákiában húzott fel egy egyedi tervezésű, nyolcszögletű épületet, itthon most éppen Mogyorósbányán készül egy Horesnyi-féle kenderház.
