Minden támogatás jól jön a biotermelőknek, de ahhoz, hogy a gazdák elmozduljanak a hagyományos termeléstől, nem csak pénzre van szükség. Interjú Drexler Dórával, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetőjével. Elhangzik a pocakpopuláció szó is.
Az EU-ban a koronavírus alatt rekordnövekedést ért el a biopiac. Miért fordultak az emberek egy gazdaságilag is megterhelő időszakban a drágább biotermékek felé? A járvány sok globális problémára ráirányította a figyelmet. Elsősorban az egészségmegőrzésre, de ez nem függetleníthető attól, hogy a mezőgazdasági területek élőhelyeket vesznek el, ami összefügg a biodiverzitás és a természetes élőhelyek csökkenésével, a klímaválsággal. Sokakban fogalmazódott meg, hogy mit tud tenni ezek ellen. A legkézenfekvőbb változtatni az életünkön, például azon, hogy milyen forrásból szerezzük be az élelmiszereinket. Erre mondják, hogy egyénileg változtathatunk, de ezzel a rendszerszintű problémákat nem lehet megoldani.
Fogyasztási szokásainkon mi tudunk leginkább változtatni, nem a nagy rendszerek. Ismerjük a problémáinkat: a fokozott húsfogyasztást és ezzel összefüggésben a takarmány előállítására használt óriási földterületeket. A felhasznált hektárok „átváltása” egy kiló húsra nagyon rossz arányt ad – ráadásul a fehérjetakarmánynak importált szója több mint kilencven százaléka génmódosított. A másik gond, hogy harminc százalék fölött van az élelmiszer-veszteség. Van persze különbség abban, hogy valami a földeken marad, a hűtőnkből kerül a szemétbe, vagy az áruházakból, de utóbbiaknál már látjuk a pozitív törekvést. A harmadik, hogy hogyan termeljük meg az élelmiszert. Életmódunk megváltoztatására, a fenntarthatóságra lemondásként gondolunk. Pedig az ökológiai élelmiszerek ízben, minőségben többet adnak, legtöbbször nagyobb az élvezeti értékük, és még jót is teszünk velük a környezetnek és az egészségünknek. A termelési mód tudatos megválasztása mellett az élelmiszerpazarlás és a húsfogyasztás visszafogása is kulcskérdés. Adottságainkból kifolyólag viszont a legtöbb alapélelmiszert itthon is meg tudjuk termelni, akár ökológiai minőségben.
Öt évvel ezelőtti magazinszereplőnk alig győzte magába fojtani 2017-es cikkünkben, mekkora változásra készültek. Az időzítés bája már csak ilyen. Csányi Zoltán fehérnemű- és ruházati webshopja azóta nevet és szintet is váltott. Várost viszont nem, a tulajdonos-ügyvezető a hatodik iksz után is játszi könnyedséggel ingázik Szeged és Pest között. A hdishop.hu-ból lett Dressa történetének folytatása.
ZV-Impex Bt. Alapítás: 1992 Székhely: Szeged Tulajdonosok: Csányi Veronika és Csányi Zoltán (ügyvezető)
2016 Árbevétel: 166,7 Adózott eredmény: 7,2 Az egyik első hazai webshop tizenhárom évvel az indulás után beállt egy stabil, nyereséges teljesítményre. Viszont ebben az évben megírtak egy ötéves rebrandingtervet is. „Még annyira az elején voltunk, hogy amikor Laza Bálinttal (a Forbes volt újságírójával – a szerk.) megcsináltuk ezt az interjút, szinte ki sem mertük mondani, milyen hatalmas feladat vár ránk” – emlékszik vissza Zoltán. Menekülni akartak a hdishop.hu névtől, ami – utólag úgy látják – „rossz döntés volt”, nagyban gátolta fejlődésüket a szerencsétlennek bizonyuló névválasztás.
Közben konkurensük lett a Wallis Csoport érdekeltségébe tartozó Dressa, mindig rájuk licitáltak, többet költöttek hirdetésre, jobb keresési eredményeket produkáltak. Szó sem volt még ekkor márkaeladásról, sőt akkortájt közép-európai régiós álmokat is dédelgettek.
2017 Árbevétel: 225,6 Adózott eredmény: 13 „Nem tudjuk őket legyőzni, csak ha felvásároljuk őket” – bökte ki egy ponton Zoltán egyik kollégája 2017-ben. Akkor csak jópofa viccnek tűnt, de idővel valósággá vált. Közben megjelent a Forbes cégportréja Zoltánékról, benne az áthallásos gondolatok: „Első nevük Harisnyadiszkont volt. A vásárlók elkezdték a neten osztani a boltjukat, de csak hdi néven hivatkoztak rá. Túl hosszú volt az eredeti név, úgyhogy hdishop.hu-ra váltottak.”
„Ha új vevő jött, ott csodálkozott, mi ez a szerencsétlen Hidi-hadi. Hívtak minket előtte úgy is, hogy »Kedves Hidishop, Hadishop«. A hdishop.hu sehogy sem volt értelmezhető, ezt csak mi értettük, meg az a néhány fórumozó hölgy, aki elnevezett bennünket anno” – nosztalgiázik jókedvűen Zoltán.
2018 Árbevétel: 310,7 Adózott eredmény: 42,9 Aztán 2018 őszén felröppent a hír: eladósorba kerül a Dressa, hiába öntött egy rakás pénzt a hirdetési piacra a Wallis, végül kiszáll. Zoltánék nagyon menekülnének már az előző névből, a rebrandinges terveket is leegyszerűsítené ez a lehetőség, közben a Dressa is elkezdte önálló márkájának, termékeinek felépítését. Így hát sebtiben bejelentkeztek a márkáért, kezdetét vette a háromkörös tender.
Az új név úgy megy a fejbe, mint kés a vajba.
2019 Árbevétel: 362,3 Adózott eredmény: 35,6 Március 8-án egymás markába csapnak a felek, a Dressa a ZV-Impexé. Öt év titoktartást írtak alá, így az adásvétel összege ismeretlen. Egy hónappal a papírok aláírása után Zoltánék már Dressa néven futnak. „Az új név úgy megy a fejbe, mint kés a vajba – mondja Zoltán. – Amivel mi végigszenvedtünk majd egy évtizedet, azt a névváltás egy csapásra megoldotta.” Már ebben az évben érzékelhetők voltak a szinergiák a működésben is, az árbevételben is.
2020 Árbevétel: 528,3 Adózott eredmény: 83,3 Erősödik a márka és a termékportfólió, zajlanak a termék-, gyártási és varrodai fejlesztések, a covid rátesz még egy lapáttal. Felrobban a járvány alatt az e-kereskedelem, Zoltánék parádés, félmilliárd feletti bevétellel zárják az évet. Mindezt minimális toborzás után is visszafogott, tíz fő alatti létszámmal. „A logisztikai rendszerünknek köszönhetjük – mondja Zoltán. – Annyira leautomatizáltuk, hogy így a háromszorosára nőtt csomagdarabszámot is ki tudtuk szolgálni, belsőleg tudtuk skálázni a munkatársak teljesítményét. Velem együtt, hiszen olykor én is beálltam csomagolni.”
2021 Becsült árbevétel: 520 Becsült adózott eredmény: 40 A még nem végleges tavalyi árbevétel a 2020-as szint körül mozgott, bár az ellátásilánc-válság és a húzómárkák (Triumph, Sloggi, Dorina) áruhiánya okoztak némi kellemetlenséget. Csakhogy már a saját márkás Dressa termékek is tudják kompenzálni a százmilliós nagyságrendű kiesést. A női és férfi Dressa fehérneműk szinte teljesen hazai bérgyártásban készülnek, a többi ruházati termékkörön túl a táskarészlegre is egyre inkább ráfekszenek.
2022 Korábban Zoltán és neje, Veronika az exiten morfondíroztak, de nyugdíj vagy cégeladás helyett most már úgy tűnik, a generációváltásé lesz a főszerep. Két gyermekük közül Árpád egy IT-s cég fejlesztőjeként talált vissza a családi vállalkozáshoz, ma már mint technológiai vezető vállal napról napra nagyobb szerepet a cég életében. Közben a szülők is egyre hátrébb terveznek lépni, bár ez nehéz, elvégre mégiscsak három évtizedes működésük csúcsára értek, bennük is újfajta gondolkodás indult el. Zoltán azért igyekszik tartani a napi nyolc órát, vagy legalábbis „összekötni a kellemest a hasznossal”, például az olasz üzleti utakat Garda-tavi családi csobbanásokkal.
És a használt zoknik? Zoltán szerelemprojektje, a használt, lyukas zoknikat begyűjtő és újrahasznosító Zokni Csereprogram, köszöni szépen, 23 tonnányi összeszedett zokni után is jól van. De ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, ha azt vesszük, hogy egy négyfős család önmagában évi két kiló zoknit fogyaszt el. Zoltán szerint itthon még mindig nem annyira akarnak az emberek áldozatot hozni a környezettudatosságért.
Márpedig magának a használt zokninak elenyésző az értéke ahhoz képest, mennyi energiát, időt és pénzt kell fektetni az újrahasznosításába. Zoltánék ezért iskolákban edukálnak, idén ősszel mélyebben beleássák magukat az e-kereskedelem környezeti terheiről szóló kutatásokba, valamint nyáron újult lendülettel vásárolnak fel ereklyéket tavaly megalapított Zoknimúzeumukba. Szóval ha valakinél akad minél régebbi, eredeti csomagolású zokni, most már tudja, kinél házalhat vele.
A Budapest Bike Maffia éves költségvetésének másfélszeresét szedte össze, amióta kitört az ukrajnai háború, de ennek egy részét továbbosztja kevésbé látható, kisebb szervezeteknek. Az évek óta épített civil kurázsi a legrosszabb időkben mutatja meg legjobb arcát. Most sem csalódtak.
Nyomtatott magazinos szerkesztőségben megélni a mindennapos online munkát mindig izgalmas volt. Az elmúlt hónapokban még izgalmasabbnak bizonyult. A Forbes.hu a kezedben forgatott lapokkal egyenértékű büszkeségünk. Büszkén mutogatjuk róla márciusban megírt sztorijainkat, nagy dobásainkat. És még a hibákat is.
Pannon. Telenor. Yettel. Három név, egy mobilszolgáltató. Tizenkét év után ismét váltanak, a norvég anyacég licencét ugyanis nem újította meg a vállalat kelet-európai üzletágát felvásárló cseh PPF Csoport. Interjú Marek Sláčíkkal, a befektetőcég magyar, szerb és bolgár telekommunikációs piacáért felelős ügyvezető igazgatójával a márkaváltás miértjéről, mikéntjéről, a Yettel piaci pozíciójáról és arról, hogyan változik egy vállalat stratégiája, amikor a szomszédban háború van.
Vibráló athéni kreativitás, tengerparti fine dining ehetetlen és páratlan fogásokkal és egy távoli sziget. Ikarosz szigete, a csendes Ikaría, ahol összeérnek az étkezések, feltűnően sok a matuzsálem, és az élet nyugodt ritmusát a szieszta és a fieszta diktálja.
