Meg fogjuk érezni, ha ez megváltozik

Az EU-ban a koronavírus alatt rekordnövekedést ért el a biopiac. Miért fordultak az emberek egy gazdaságilag is megterhelő időszakban a drágább biotermékek felé?
A járvány sok globális problémára ráirányította a figyelmet. Elsősorban az egészségmegőrzésre, de ez nem függetleníthető attól, hogy a mezőgazdasági területek élőhelyeket vesznek el, ami összefügg a biodiverzitás és a természetes élőhelyek csökkenésével, a klímaválsággal. Sokakban fogalmazódott meg, hogy mit tud tenni ezek ellen. A legkézenfekvőbb változtatni az életünkön, például azon, hogy milyen forrásból szerezzük be az élelmiszereinket.
Erre mondják, hogy egyénileg változtathatunk, de ezzel a rendszerszintű problémákat nem lehet megoldani.


Fogyasztási szokásainkon mi tudunk leginkább változtatni, nem a nagy rendszerek. Ismerjük a problémáinkat: a fokozott húsfogyasztást és ezzel összefüggésben a takarmány előállítására használt óriási földterületeket. A felhasznált hektárok „átváltása” egy kiló húsra nagyon rossz arányt ad – ráadásul a fehérjetakarmánynak importált szója több mint kilencven százaléka génmódosított.
A másik gond, hogy harminc százalék fölött van az élelmiszer-veszteség. Van persze különbség abban, hogy valami a földeken marad, a hűtőnkből kerül a szemétbe, vagy az áruházakból, de utóbbiaknál már látjuk a pozitív törekvést.
A harmadik, hogy hogyan termeljük meg az élelmiszert. Életmódunk megváltoztatására, a fenntarthatóságra lemondásként gondolunk. Pedig az ökológiai élelmiszerek ízben, minőségben többet adnak, legtöbbször nagyobb az élvezeti értékük, és még jót is teszünk velük a környezetnek és az egészségünknek. A termelési mód tudatos megválasztása mellett az élelmiszerpazarlás és a húsfogyasztás visszafogása is kulcskérdés. Adottságainkból kifolyólag viszont a legtöbb alapélelmiszert itthon is meg tudjuk termelni, akár ökológiai minőségben.