Ismételten elkészítette éves, átfogó jelentését a Startup Hungary, az adatok egy részét a Forbes előzetesen megkapta. Ami igazán látványos tavaly után is, az a hihetetlen optimizmus, ami – az idei adatok alapján – a valóságban már kevés magabiztosággal párosul. Az emelkedő kamatok kijózanodást is hozhatnak, bár kihelyezhető állami forrásból még bőven van Magyarországon. A hazai ökoszisztéma egyik legfontosabb erőforrása továbbra is az az üzleti tudástőke, amit külföldről tud megszerezni.

Egyre aktívabbak a külföldi befektetők, a többségnek mégis elérhetetlenek
A kutatás alapját képező komplex kérdőívet idén is több mint kétszáz startup töltötte ki, 84 százalékuk mondta azt, hogy nemzetközi szinten is meghatározó játékos lesz, míg negyven százalék felett volt azok aránya, akik szerint unikornis válhat belőlük (vagyis értékük eléri az egymilliárd dollárt). Ez még nagyobb ambíciókról tanúskodik, pedig abból tavaly sem volt éppen hiány, ugyanakkor ma már azt is látjuk, hogyan teljesítettek a magabiztosnak tűnő vállalkozók.

A tavalyi kutatásban 34 százalék mondta, hogy a következő tizenkét hónapban nemzetközi hátterű kockázatitőke-befektetőtől vonna be forrást, ma már látjuk, ez végül csak pár cégnek sikerült. Továbbra is csak tíz százalék körül van azok aránya, akik nemzetközi befektetőtől tudtak tőkét felszívni annak ellenére, hogy a külföldiek egyre aktívabbak, és a magyar piacon komoly versenyt támasztanak az állami és EU-s források miatt nagyon is túlburjánzó magyar kockázatitőkés világnak.

Ambíció bőven van, magabiztosság már nem nagyon.

A külföldi szereplők jelenléte a tudás beáramlása és a meglévő kapcsolatrendszer miatt nagyon fontos a hazai ökoszisztémának. Az utóbbi két év azt mutatja, hogy a magyar befektetői szakma krémjének el kell hitetnie az ígéretes startupokkal, hogy vannak olyan jók, mint külföldi versenytársaik (erről lásd összeállításunk második felét). A korai fázisú befektetésekre szakosodott, a Boltban és a Spotifyban is hamar fantáziát látó – stockholmi központú – Creandum például kifejezetten aktív a magyar piacon, olyan magyar top startupok vannak a portfóliójában, mint a SEON, a Shapr3D vagy a Craft.

Külpiacok: gyenge jelenlét
A hazai befektetők legfeljebb a három–ötmillió eurós sávban helyeznek ki tőkét, ilyen üzletből is viszonylag kevés van, efelett már szinte természetes is a külföldi befektetők belépése. A főleg állami és EU-s forrásokat használó befektetési alapok ez alatt a szint alatt aktívak. Nekik nem feltétlenül jó hír, hogy a friss kutatási adatok azt mutatják, a startupok 37 százalékának egyáltalán nincs külföldről származó bevétele, további 33 százaléknak pedig ötven százalék alatt marad az exportbevétele. Kérdés, hogy náluk mi húzza majd azt a növekedést, amiből a befektetők hozamot remélnek.

Az a fránya bürokrácia
A startupok most is nagyon komoly akadálynak látják a jogi szabályozást és a hazai bürokráciát együttvéve, ami a többség szerint a növekedési potenciáljukra is hatással van. A kitöltők negyede éppen ezért eleve külföldi entitást alapított, és közel ugyanennyien tervezik külföldi cég alapítását a magyar mellé. A befektetők és az alapítók viszonyát szabályozó jogi megoldások az angolszász jogban bevettnek számítanak, és ott a munkavállalói részvényprogramot is egyszerűbb lepapírozni. Ezek természetesen Magyarországon sem elérhetetlenek, de túlságosan sok figyelmet vonnak el olyan cégektől, amiknek a versenyelőnye a fejlesztés gyorsaságában rejlik.

Véget ér a jó világ – most már tényleg?
A magyar startupok optimizmusa érthető, ha egyvalamiből rengeteg van itthon, az a pénz. Az állami MFB csoporthoz tartozó Hiventures a régió legaktívabb szereplője, a Dealroom adatbázisa szerint több mint 330 portfóliócégben van jelen. Az alapkezelő állami és EU-s forrásokat egyaránt használ, utóbbiakat jövő év végéig kell kihelyeznie, és minden jel szerint ez össze is fog jönni.

A Hiventures 143 milliárd forintot tud felhasználni befektetésekre, ennek még a felét sem helyezte ki. Növekedési szakaszban lévő cégek finanszírozására bőven van még forrása, ezt ráadásul 2030-ig kell elköltenie, vagyis egyáltalán nem szorítja az idő. Ennek pedig kiemelt jelentősége lesz, mivel annak a jó világnak, amiben eddig éltünk, vége.
A világ nagy jegybankjai elkezdtek szigorítani, és a kamatok emelkedése kiszáríthatja a kockázatos befektetési területeket, mondani sem kell, startupokba fektetni extrém kockázatokkal jár. Az orosz–ukrán háború sem éppen erre hajtja a befektetőket. Azt épp a pandémia mutatta meg, hogy a magyar állami források védőernyőként tudnak működni – kérdés, hogy ha hosszan elhúzódóan lesznek mostohák a pénzpiaci körülmények, az inkább tetemre hívja-e a startupokat startuppá tevő készségeket, vagy megint az állam felé tekintenek majd segítségért? Az is biztos, hogy a választások előtt a magyar kormány annyira kiköltekezett, hogy a korábban elutasított kedvezményes EU-s hitelekre is ráfanyalodott, vagyis borítékolható, hogy a következő években nem a startup-finanszírozás lesz a prioritás.

Ahol előreléptünk

A Startup Hungary szerint idén száz cég nem töltötte ki a kérdőívet, kétharmaduk megszűnt, vagy közel áll hozzá (noha egy éve csak tíz százalék gondolta, hogy elbukhat). Az ugyanakkor a magyar piac korábbi „hagyományaihoz” képest üdvözlendő, ha a szektorban lesz pörgés, vagyis a befektetők minél hamarabb leírják veszteségeiket – és az alapítókkal együtt a tanulságokat felhasználva lépnek tovább, akár újabb projektekbe.

A kutatás két kiemelt kategóriába sorolja a legjobb startupokat. A „bajnokok” között azok vannak, akik havi nyolcvanezer eurós bevétellel, legalább ötszázalékos havi növekedéssel és nemzetközi befektetővel rendelkeznek. Ebbe a klubba tíz új tag lépett be, összesen így már 28-an vannak (a „trónkövetelők” száma részben emiatt csökkent, részben sokan el is hullottak innen). Érdekesség, hogy sokkal többen végeznek tanácsadást és egyedi fejlesztést, mint tavaly. A Startup Hungary szerint ez annak a jele, hogy a cégek egy része a skálázható termékfejlesztés mellett a gyors bevételszerzésre helyezi a hangsúlyt (ez lehet a pandémia hatása is).

Ami nagyon-nagyon hiányzik
Ha befektetéskor egymilliárd dollárra értékelnek egy startupot, az már azt jelenti, hogy egy alapítói csapat nemcsak technológiában alkotott nagyot, de képes volt kihasználni az abban rejlő üzleti potenciált is. Elképesztően sok mozaikdarabnak kell a helyén lennie ahhoz, hogy ez összejöjjön. Magyarország a régióban alaposan le van maradva ebben a tekintetben, az utolsó ilyen sikersztorink a Logmein volt.

A cseh Productboard két hónapja érte el az unikor­nis szintet, a bolgár Payhawk március elején, miközben a tavalyi év egyik legnagyobb üzleti sztorija a New Yorkban tőzsdére lépő román UIPath-é volt. A Forbes értékelése szerint a magyar startupok közül két olyan van, amelyik közel kerülhet ehhez a szinthez, információink szerint egyikük lapzártánk után jelenti be, hogy komoly befektetési kört zár nemzetközi partnerekkel.
A Startup Hungary kutatási anyagát a Forbes.hu-n tesszük közzé.