Az érzés ismerős. A nyár kikapcsol, lelazít, a celeblistánk ámulatba ejt (idén módszertanilag megújítva, elmélyítve, Knittel Martin szerkesztésében!), az agyam hátsó felében pedig ott ül a kérdés: mi lesz ősszel. Két éve csak igazán, de még tavaly is így teltek a nyári hónapok. Akkor azt lestem mindenki mással együtt, mit hoz a covid, most azt latolgatjuk, mit jelenthet az infláció, az élelmiszerhiány, a háború, a még mindig itt ólálkodó járvány és az ezekből kialakuló egyre bonyolultabb válságok sora. A hatások egy részét már most is érezzük: az árak egyre magasabbak, a gyors változások az energiaárakban és az adózásban mindenkinek házhoz viszik a változást. Nem tudjuk, mi jön pontosan, de az biztos, hogy bátorságunkra és alkalmazkodóképességünkre, kitartásunkra szükség lesz.

Imponáló eleganciával keresik az egyensúlyt a jó üzlet, a jó tartalom és a jó élet között.

Mint Cseke Eszternek és S. Takács Andrásnak, az On the Spot párosának, amikor elindultak Gázába filmet forgatni, vagy egymás kezét fogva átkeltek a kizárólag férfi felkelőkkel tömött Tahrir téren. Eszter és András igazi Forbes-sztori. Saját erejükből, saját kameráikkal értek el sikereket itthon és a nemzetközi piacon is úgy, hogy közben értékteremtő munkát végeznek. Amit nagy stábok komoly büdzsével nem tudtak elérni, ők megcsinálták ketten, mert bátrabbak, elszántabbak, kitartóbbak és ötletesebbek voltak. Tizenhárom éve navigálnak a médiapiacon úgy, hogy szponzoraik számára kellően nagy legyen a közönségük, de ne túl nagy, hogy már csak szenzációhajhász filmekkel tudják kielégíteni őket. Imponáló eleganciával keresik az egyensúlyt a jó üzlet, a jó tartalom és a jó élet között. Utóbbiról sokat tudunk, mert A jó élet rovat rendszeres külső szerzői a magyar Forbes indulása óta. (Éppen ezért felmerült, hogy ne szerkesztőségi tag írjon róluk, de hamar kiderült, hogy sok más kollégával Eszter és András szorosabb baráti kapcsolatban van, mint a Forbes újságíróival, akiket nem ismernek, hiszen a szerkesztőségben sosem fordultak meg.)

Auguszt József nem lehet nagy utazó, mert napjait hétről hétre családjának Fény utcai cukrászdájában tölti, még a kenyeret is ő veszi reggel fél nyolckor a tőlük saroknyira lévő Jókenyér pékségben. Tudom, mert gyakran akkor veszem a reggeli kávém, és sokszor futok össze a séfsapkában érkező élő legendával, a pék kisasszonyok már várják az előre bekészített veknikkel. Auguszt bácsit a nap hátralevő részében a cukrászda kasszájánál lehet leginkább megtalálni, ami régi szokás szerint egy külön sarokban van a boltban. A kulisszatitkon kívül minden más kiderül a kitartásból és alkalmazkodóképességből is sokat vizsgázó ötgenerációs családi vállalkozásról Bánáti Anna portréjában. Ez csak azért nem, mert amikor elmeséltem Annának, azt mondta, hogy „ez jó lesz az intróba”. Jó lett.