A klímaváltozás egyre több iparágban kongatja meg a vészharangot, hol halkan, hol hangosabban, de amit mi, fogyasztók láthatunk, az az, hogy egyre több cég hirdeti magáról, hogy termékei fenntarthatóak. Igen, még az óragyártók is.
Kutyaévekben érdemes számolni: egy év a kriptopiacon hétnek számít a mainstream üzleti életben. Az AsicMinerz másfél év alatt jutott el egy szétfagyáshoz közeli első estétől az impozáns irodaházig, az első érméktől a gigantikus energetikai tervekig. A két alapító nagyon egy hullámhosszon van, és úgy érzik, végre sikerült, amiről húsz éve álmodnak: csinálni valami igazán nagyot.
„Mínusz tizennégy fok volt. Tudtuk, addig nem megyünk el innen, amíg mindegyik gép el nem indul. Estére már csak ketten maradtunk ott. Hajnali négy felé fejeztük be, addigra szétfagyott mindenünk. De amikor minden a helyén volt, elkezdtük felkapcsolni a felszerelést, felbúgtak a bányagépek. Ömlött belőlük a meleg, mi is felengedtünk kicsit. Monumentális volt.”
Vajon hány ügyfelet lehet meggyőzni csak a panorámával? – merengek, ahogy a korlátra dőlve nézegetem a hegyek előttünk végigfeszülő, kertvárosi részét. Az ötödik emeleti erkélyről remekül látszik Buda legbudábbik része, a Hegyvidék teljes pompája, a romantikus utcácskáktól a sznob villákig tartó teljes felhozatal.
Nagyon impozáns az egész, nem véletlenül van itt, a MOM Parkkal szemben lévő HillSide irodaházban a Concorde Értékpapír, a Waberer’s Medical Center és a Fundamenta főhadiszállása is. Aki magas státuszú ügyfeleket akar megfogni, nem költözhet rangon aluli helyre. Hájer Dániel és Józsa Bence, az AsicMinerz két alapítója is büszkén, csillogó szemmel beszél az új irodáról. Értik, milyen előnyökkel jár, hogy a Concorde alatt van a központjuk. Pedig alig múlt másfél éve, hogy bejegyezték a vállalkozást, az AsicMinerz márkanevet birtokló EEHS Hosting Zrt.-t Tizennyolc hónap telt csak el a mínusz tizennégy fokban fagyoskodástól a hegyvidéki kilátásig.
Józsa Bence és Hájer Dániel: „Sokan jönnek be úgy, hogy tudják, mi az a bitcoinbányászat, de igazából itt derül ki, hogy mégsem.”
Nem vagyok one-man show „A régi irodánk egy co-working helyen volt” – magyarázzák, ahogy leülünk az egyik tárgyalóban. A kriptopiacon köztudottan sok az átverés és a kamuprojekt, majdnem mindegyik ügyfelük megégette már magát valahol korábban. „Bizalmat és hitelességet ad, ha presztízshelyen vagyunk, nem egy közösségi irodában. Főleg úgy, hogy kevés ügyfél van teljesen képben azzal, mit is csinálunk. Sokan jönnek be úgy, hogy tudják, mi az a bitcoinbányászat, de igazából itt derül ki, hogy mégsem.”
Ezt pont felém fordulva mondják, pedig beszélgetésünk hangulatát nem a nekem való magyarázás határozta meg. Dániel és Bence nagyon egy hullámhosszon vannak már vagy húsz éve, kérdéseimre is jellemzően egymásnak sztorizgattak a cégről, a piacról, a lehetőségekről, élvezik az ötletelést. „Mindig is ilyenek voltunk – mondja Bence. – Valami nagy dolgot akartunk felépíteni. Amikor elmegyünk piálni, letudjuk a kötelező köröket, család, barátok, ilyesmi, aztán erre terelődik a beszélgetés.”
Klasszikus egyetemi barátság az övék, tizennyolc éves korukban akadtak egymásba a Szegedi Tudományegyetemen, mindketten közgázra jelentkeztek. Eltérő közegből jöttek, egy pont volt közös: vállalkozni kell, valamit alkotni, valami nagyot durrantani. Ehhez képest ez a közös, nagy durranás jó sokáig nem jött össze. Hiába a sok brainstorming, nem akartak közös céget, nehogy ártson a barátságuknak. Külön irányban haladtak, több vállalkozásötletet is megpróbáltak, hátha összejön valami igazán nagy.
Dánielé a kalandosabb út: volt itt főállású tőzsdei kereskedés, borokkal és díszüvegekkel foglalkozó cég, csomagolóanyag-biznisz, étrendkiegészítő készítése és forgalmazása. Bence még alkalmazott volt az egyetem után, majd belefogott egy pár évig tartó, önálló vállalkozói létbe, de igazán sikeres projektje nem volt. „De tudod, mit tanultam meg belőle? – lelkesül fel. – Nem vagyok one-man show! Kell egy társ, akiben megbízom, akivel kiegészítjük egymást.” Egymás felé fordulnak, ahogy Dániel is helyesel: „Igazából csak egymásban bízunk.”
Akárhogy számoltam, megérte „Nem volt semmilyen IT-s hátterünk” – mondják mosolyogva, amikor már épp feltűnt, hogy csak két dolog nem hangzott még el a szakmai előtörténetükből, az informatika és a kriptovaluták, ami – tekintve, hogy kriptobányászok irodájában vagyunk – meglepő. Bence 2015 körül találkozott először a bitcoinnal, de annyira nem érdekelte még a technológia. Dániel 2017 tavaszán ismerte meg, vásárolt is kriptovalutát, amiből pár hét alatt sokszoros hozamon szállt ki, onnantól beszippantotta ez a világ.
Ő beszélte rá Bencét, hogy bányászni kell. „Az elején még csak számolgattam a megtérülést, mindenhogy az jött ki: megéri bányászni. Ilyenkor érméket gyűjtesz. Ha bikapiac van, sokat profitálsz, ha medvepiac, akkor kicsit kompenzálnak az új érmék. Ráadásul a bányászatnál van valami fizikai, kézzelfogható eszközöd, aminek értéke van.”
Az üzleti modell egyszerű: az AsicMinerz az ügyfél befektetéséből bányászgépeket vesz, és üzemelteti őket. Gyakorlatilag hosting szolgáltatást látnak el, akár szervereket is üzemeltethetnének, tevékenységi formában ugyanaz. Amiben egyedi a dolog, az a bányászathoz kapcsolódó szaktudás. Az IT-oldala miatt a kriptobányászat nem mindenkinek érhető el és végezhető kényelmesen, én is lukra futottam pár éve egy otthoni bányagéppel. Tanulni kell, érteni hozzá, állítgatni, nekem, IT-hülyének felesleges macera az egész.
Bencéék ezt a tudást hozzák, hogy az ügyfélnek csak a pénzt kelljen odaadnia, majd várnia, hogy az érmék csorogjanak a kriptotárcájába. Az AsicMinerz nem kezel érméket, és a gépek tulajdonjoga is az ügyfélé. A cég csak a gépek üzemeltetéséért felel, és számít fel díjat, ami minden ügyfélnél és minden géptípusnál változhat.
Az idős orosz bácsika „Lettországig repültünk, ott találtunk egy gyártót, aki megfelelő konténert tudott csinálni a gépeknek. Egy kis, idős orosz bácsika a családi házban gyártotta a konténereket. Csak néztünk, hogy ezért kár volt kirepülni” – mondanak egy jellemző sztorit, mennyire nem volt még meg a bányászokat segítő hazai infrastruktúra.
A bányagépek beszerzése is gond volt. 2020 őszének végén járunk, a bitcoin már ívelt felfelé, hiány volt a bányagépekből. És az átverés is sok volt a piacon. Sok történetet lehetett hallani, hogy kamugépeket hirdettek. Bence végül kirepült Dubajba, ott talált megfelelő ASIC-gépeket (specifikus, kifejezetten bitcoinbányászatra fejlesztett áramkörökből álló gépek). „Karácsony előtt egy nappal utaztam ki. Végignéztem, ahogy az összes gépet felpakolják. Eléggé paranoiásnak gondolhattak, emlékszik vissza már nevetve. A céget is érdekesen jegyezték be. Könyvelőjük javaslatára a Zrt.-t materializált, gyakorlatilag látra szóló részvényekkel alapították, így a cégjegyzékben nem látszódnak a tulajdonosok. De a papírok kettejük, illetve egy-egy családtagjuk birtokában vannak. A kriptovilágban nagyon hangsúlyos diszkrécióval magyarázzák ezt a ritka eljárást.
Az első ügyfél nevét nem fedik fel, ő sem akar megjelenni a Forbesban, de egy nagyobb, kilenc számjegyű összeggel szállt be az első projektbe. A forrásból Bencéék ASIC-gépeket vettek, és az egyik pesti hőerőműben állították fel a felszerelést. Ott történt meg az éjszakai fagyban a huszonkét órán át tartó szerelgetés. De nagyon megérte, az a konténer ma is működik az eredeti helyszínen.
Kriptocsomópont A hazai kriptós közösség kicsi, de összetartó. Ha valaki erős kompetenciával jelenik meg a piacon, hamar híre megy, és szájról szájra terjed a híre. Így volt ez az AsicMinerzzel is, az első megbízás hozta magával a többit. Bencéék az ügyfelekről sosem beszélnek konkrétan, de mint mondják, hozzájuk inkább magyar, kisebb részben külföldi, de vagyonos vállalkozóréteg jár. Az átlagos ügyfél nagyjából százezer dollárral, mai árfolyamon körülbelül negyvenmillió forinttal száll be, de vannak, akik csak pár millió forinttal indulnak. Igaz, mióta otthoni bányagépeket is forgalmaznak, van egy vásárlói rétegük, akik pár ezer dollárt költenek csak bányászatra. A hazai piacon rövid kérdezősködés után megtudható, ki az, aki Bencéékkel bányásztat. Rétfalvi Gábor, a hazai fejlesztésű metaverzum, a Next Earth alapító-CEO-ja (írtunk róla a Forbes.hu-n) a maga sajátos stílusában, lendületesen magyarázza. „Daniék nagyon jó srácok! A közösségben ajánlották őket, megbíztam bennük az elejétől. Ha kijön a matek, és megbízhatónak találok valakit, akkor nem keresek mást.” A cég hatszázezer dollárt fektetett be, ennyiből vett bányagépeket, amiket az AsicMinerz üzemeltet. A megtérülési ráta jelenleg, a húszezer dolláros bitcoin környékén nagyon alacsony, de ahogy Gábor is mondja, most nem a hozam a lényeg, hanem az érmegyűjtögetés.
Ahogy Gábor is említi, a közösség ereje nagyon fontos a kriptovilágban. És Dánielék tesznek is érte, irodájuk egyfajta gyülekezőhely lett, sokan járnak fel hozzájuk dolgozni, tárgyalni, akár rendezvényeket tartani. Ábrahám Endre, alias Silur, a hazai kriptoközösségben jól ismert blockchainfejlesztő és etikus hekker (portré a Forbes.hu-n) rendszeresen, heti egy-két alkalommal jár fel az AsicMinerz irodájába dolgozni. Nem egyszer előfordult már vele, hogy a nagy iroda egyik tárgyalójából kijőve olyanokba botlott, akikről nem is tudta, hogy jönnek. „Nagyon jó náluk a hangulat, érezhető, hogy mindenkit megmozgat ez a pszeudo-Wall Street-érzés. Az én munkámhoz is sokat hozzátesznek a pozitív hullámok.”
Legyen saját erőműved! Gépeik már két nagy helyszínen működnek: Kanadában és Oroszországban egy-egy vízerőműre kötve, ez talán a legstabilabban termelő nagyerőmű-fajta. Az orosz telepet a háború miatt most számolják fel, Svédországba költöztetik át az infrastruktúrát. Cégüknek nagy mennyiségű, lehetőleg tiszta és zöld energia kell, míg a svédeket igazából az érdekli, hogyan tudják újrahasznosítani a bányászat közben termelődő hőt.
És itt kanyarodunk rá az érmegyűjtögetésnél és a bitcoinnál is sokkal fontosabb dologra. Ahogy Bence fogalmaz: „A bányászat harminc százalékban a pénzről, húsz százalékban az IT-ról szól. A maradék ötven százalékban az energetikáról. A bitcoinbányászat elképesztően energiaigényes tevékenység, fogyasztása befér a világ harminc legnagyobb energiaigényű országának listájára. A bányászoknak elemi érdekük, hogy a létező legolcsóbb, legzöldebb energiaforrást használják. És mivel tavaly ősszel a mindenkori csúcsot jelentő, 68 ezer dollár fölött volt a bitcoin árfolyama, az ágazat egy része a mostani medvepiac ellenére is tele van pénzzel, bőven van honnan forrást szerezni.
A bányagépek üzemeltetése sokkal egyszerűbb, mint megfelelő energiaforrást találni. Lelkesedéssel mesélik, hogyan jutottak el a felismerésig: mindaz, amit csinálnak, igazából az energetikáról szól. És most már sokkal nagyobbról is álmodnak, mint a puszta bányászat. „Az a legjobb és legbiztonságosabb, ha van egy erőműved” – mondja Bence. Az viszont felettébb beruházásigényes. A zöld energia innovációjába nagyon komoly tőke áramlik, több ágazat érdekelt az új, tisztább megoldásokban. Gyakorlatilag adja magát egy befektetési alap ötlete, ami a régióban egy szinte teljesen kihasználatlan területbe csatornázna tőkét: a geotermikus energiába.
„Európában még nincs olyan alap, ami kizárólag geotermikus energetikai innovációba fektetne” – ezt már egy Luxemburgban élő, magyar befektetési menedzser mondja. A szakember Európa egyik kiemelkedő, húszmilliárd eurónyi vagyont kezelő alapjánál dolgozik, jelenleg még a főállása mellett készíti elő az AsicMinerz geofundjának indulását. Amint az alap a jövő év elején elstartol, főállásban átigazol, megszűnik az érdekütközés, és majd a nevét is leírhatjuk. Ő úgy mondja, sok befektető fél egy kicsit a geotermikus energiától, mivel kevésbé ismert terület, és az elején nagyon nagy befektetést igényel. „Magyarország nagyon jó helyszín, sok jó minőségű, jórészt kihasználatlan lelőhellyel.” Az alap nagyjából ötvenmillió euróval indulhatna el, de a cél a 250 millió eurós szint. A tervek szerint hat–nyolc erőmű építését finanszíroznák az alapból, legalább hetven százalékukat itthon, a többit külföldön. „Már a fundraising korai szakaszában komoly befektetői érdeklődés van külföldön és Magyarországon is, főleg a mostani energiaválság idején.”
Az alap még csak terv, de a luxemburgi szakember és Dánielék nagyon eltökéltek. Az elmúlt pár év kriptopiaci felfutása alatt több kriptovalutákra épülő tőkealapot is terveztek vagy valósítottak meg a világon. Ezek mérlege a mostani medvepiac alatt alaposan megborulhat, ahogy be is borult pár alap közülük. Nem véletlenül hangsúlyozzák Dánielék, hogy a geofund euróalapú lesz, nem lesz kitéve a kriptopiaci ingadozásoknak.
Így készülj a stagflációra!
Befektetési szempontból meghatározó, hogy az elszálló infláció egyre jobban növeli a recesszió bekövetkezésének kockázatát. Az Egyesült Államokban lassul a gazdasági növekedés, de a visszaesés várhatóan elkerülhető, míg Európában a háborús hatások miatt nagyobb a recesszió esélye.
Ez a stagflációs környezet rosszul érinti a magasan értékelt növekedési – főleg tech – részvényeket, miközben az emelkedő államkötvény- és reálhozamok támaszt nyújthatnak a még mindig alacsonyabb értékeltségen forgó „hagyományos” cégeknek. Azok a vállalatok is profitálhatnak a helyzetből, amelyek könnyebben át tudják hárítani költségeiket a fogyasztókra. Tipikusan ilyen ágazatok a hálózatos iparágak, a közmű- és energiacégek, de az ingatlanpiacon és az infrastrukturális beruházásokban érdekelt vállalatok is vonzóak maradhatnak az inflációhoz kötött bevételeik (például az inflációt követő bérleti díjak)
miatt.
A fejlődő piacok közül Kínára érdemes figyelni, mivel a kínai jegybank és a költségvetés gazdaságélénkítő lépéseinek következtében az év második felében várhatóan fellendülő gazdaságot a részvénypiac is követheti.
A mostani gazdasági helyzet jó esélyt ad arra, hogy az aktívan kezelt kötvény- és részvényalapok felülteljesítsék a passzív alapokat. Ezeket az alapokat kezelőjük nagy szabadságfokkal képes az aktuális trendeknek megfelelően formálni, és a reakcióidejük is rövidebb. Ezzel szemben a passzív alapok (tipikusan ilyenek az exchange traded fundok, vagyis az ETF-ek) szigorúan lekövetik a benchmarkjuk összetételét, ám az irányadónak használt tőzsdeindexekben rendszerint felülreprezentáltak a növekedési részvények ahhoz képest, amit most vagyonkezelői szemmel indokoltnak látok.
A devizában tartott megtakarítások stabilitást adhatnak befektetéseinknek, ezt a július elején új történelmi mélypontra gyengülő forint is alátámasztotta. A stagflációs trendek miatt a dollár tovább erősödhet, ezt a szempontot is érdemes figyelembe venni a portfóliónk kialakításánál.
A világ gyorsan változik, a fentiek a szerző július 18-án érvényes véleményét tükrözik.
Kiss Péter, az Amundi Alapkezelő befektetési igazgatója
Szenvedélyüket és gondolataikat – a bányászat és a cégük további építése mellett – egyre jobban az energetika köti le, vérmesen magyaráznak arról, milyen lehetőségek állnak előttük. „Mindig is valami nagyot akartunk alkotni. Ez lesz az.”
Zseniális ötlet. Olyan, mint a műtárgybizományos, akinek még a galériabérletét is a megbízók fizetik. Vagy egy bróker vagy nagykereskedő hosszú távú fix megbízásokkal. Spekulatív szakmából fix jövedelmet húzni. A 250 millió eurós alap megint a mások jelentős rizikóján tuti bevétel modell. Kalap le, ha sikerül.
Tengerpart, citrusligetek, szarvasgombaillat, luxusszállodák, Michelin-éttermek. Ebből a listából külön-külön is bármelyik jól cseng. A jó hír az, hogy ötórányi autóútra vannak tőlünk, méghozzá egy helyen. A félsziget sok magyar utazónak legfeljebb egy megálló – vagy még az sem – volt Jesolo felé küszködve, pedig önmagában is fantasztikus úti cél. Főleg, amikor a benzint és a közvetlen vendéglátást is aranyárban mérik.
Cseke Eszter és S. Takács András nem határozták el, hogy Balin fognak élni, egyszerűen odasodorta őket a sors, és a spirituális, varázslatos indonéz szigeten ragadtak. Korábban eszükbe sem jutott, hogy elköltöznek valamelyik filmjük helyszínére, inkább egy magyarországi búvóhelyre vágytak, ahová jó hazajönni – és erre pár évvel ezelőtt rá is leltek a Dunakanyarban, a nagymarosi hegytetőn. Családi életük újabb és újabb témák felé vitte őket a világban, miközben On the Spot márkanév alatt készülő dokumentumfilmjeikért már nemcsak a hazai, de a nemzetközi csatornák is versenyeznek. Forgattak háborús övezetekben, a születés csodájáról, diktátorok gyermekeiről, az egyik utolsó afrikai törzsről és a hosszú élet titkairól. És közben az is előfordult, hogy összehoztak valakinek egy találkozást Ferenc pápával.
Őrültség a magyar cipőipar romjain cipőgyárat nyitni? Nem, de nem is annyira egyszerű. Gondi Sándor és Tóth Máté, a tiszaföldvári GT Sportcipő Manufaktúra két fiatal alapítója nagy fába vágta a fejszéjét az olcsó importtal telített piacon, de nulláról felépített márkájukkal és tiszta bőr sportcipőikkel jól veszik a kanyarokat. Évente tízezer pár cipőt gyártanak, és az utóbbi hat évben a korábban őket kigúnyolók véleménye is megváltozott.
