A klímaváltozás egyre több iparágban kongatja meg a vészharangot, hol halkan, hol hangosabban, de amit mi, fogyasztók láthatunk, az az, hogy egyre több cég hirdeti magáról, hogy termékei fenntarthatóak. Igen, még az óragyártók is.
Ferran és Albert Adrià egykor kifejezetten sejtelmesre vett, labirintusokkal kombinált katalán csúcsétterme néhány hete újra megnyílt. Alaposan megváltozott,
de a lényeg megmaradt.
Barcelona éttermi világa örökre összefonódott az egykori El Bulli étterem hagyatékával. A legendás séf, Ferran Adrià étterme annak idején a molekuláris gasztronómia fellegvára volt, és három Michelin-csillaga mellett a világ legjobb éttermeit összesítő World’s 50 Best lista első győztese is. Ezt a kitüntető címet 2009-ig még négyszer sikerült megszereznie (csak a koppenhágai Noma tudott ötször is az élen végezni). És ha már Noma (Forbes, 2022/05.), talán nem teljesen véletlen, hogy a mostani legnagyobbak, René Redzepi vagy Massimo Bottura is ott kezdték a karrierjüket. De a legjobb barcelonai séfek is szinte mind ott indultak, ma például a Disfrutart és az Estimart teszik naggyá.
Itt keresd! Enigma Carrer de Sepúlveda, 38–40, Barcelona, Spanyolország
Bár Ferran ma már nem aktív a konyhában, örök társa és egyben öccse, Albert komoly szerepet vállal az utódéttermekben. A pandémia ugyan kicsit megtépázta az étterembirodalmat, a Tickets például sohasem fog már kinyitni, de egy másik zászlóshajó, az Enigma pár hete új életre kelt.
A világ legízesebb ételei Az utcáról szinte észrevehetetlen étterem eredetileg rejtélyes folyosókon, hat különböző helyiségen át vezette a vendégeket a három–hat órás vacsora alatt, és közben negyven meglepetésfogás került elő a legváltozatosabb helyekről. A hétszáz négyzetméteres tér mára már sokkal jobban hasonlít egy hagyományos étteremre, a vándorlás is megszűnt, helyette hagyományos étlapról választott tetszőleges fogásokat fogyaszthatunk, és csak akkor megyünk át egy-egy különterembe, ha valamilyen speciális élményt is kipróbálnánk. Mint amilyen például a szusibár, ahol szinte Japánban érzem magam a rövid nigiriválogatás elfogyasztása közben.
De az igazi attrakció, ahol tényleg tündököl az Adriákra jellemző hihetetlen precizitás, technológiai tudás és kreativitás, az az étlap többi része. A helyi tapasbárok legnépszerűbb fogásai mellett bátran válogatnak az egész világból, a legízesebb, legkoncentráltabb tételeket készítik el, természetesen az El Bulli örökségéhez méltón, és néha azért visszakacsintanak az Enigma korábbi klasszikusaira is. Így újítják meg teljesen akár a pizza műfaját is, és kreálnak apró falatkákat belőle, szuper ropogós, hajszálvékony tésztalapon ízes, fantáziadús feltétekkel, mint amilyen az avokádó-királyrák-petrezselyem emulzió vagy az ibériai sertés-kacsamáj-pisztácia. Minden falat elegáns, mégis hordozza a házias ételek legnagyobb erényeit is. Délután aztán hangulatos koktélbárrá alakul az étterem, és persze az italválasztéktól is könnyen tátva marad a száj, vannak például ehető koktélok is…
Kevesebb a rejtély, nincs már kristálykenyér, de van helyette egy egészen kiváló, laza, mégis nagyon különleges gasztronómiai élmény.
Fantasztikus kaják, még két lépés, hogy rövidüljön a látogatás, már megyünk is.
Nemrég jelent meg az első Forbes Levegő összeállítás a húsz legmenőbb magyarországi fenntarthatósági projekttel. A zsűri két különdíjast is választott, őket a júliusi magazint ünneplő Kilövés rendezvényünkre is meghívtuk. Éljenek a vércsék és az újrahasználható kajásdobozok!
Írta: Tilesch György A pandémia előtti utolsó San Franciscó-i koktélpartin hosszan beszélgettem egy google-ös mesterségesintelligencia-guruval. Azóta tele lett a nevével a világsajtó. A mérnök-etikus Blake Lemoine szerint ugyanis LaMDA nevű nyelvi MI-modelljük öntudatra ébredt, önálló gondolatokat és valós érzelmeket fejezett ki, sőt még ügyvédet is kért magának, felkészülve a várható viszontagságokra. Bár Blake-et sokan vádolják […]
Takkra töltött elektromos Porsche, száz kilométer szabad száguldás a szerpentineken, e-hajókázás ebéd után – huszonnégy tömény óra Szardínián, ahogy a zöld világ tehetősei csinálják.
Van, aki gyerekkora óta készül arra, hogy Forma–1-es mérnök legyen, de akad olyan is, akit nem különösebben érdekeltek az autók, csak a véletlen sodorta ebbe a világba. Milyen út vezet a motorsportok csúcsára, és milyen az élet ebben a rendkívül versengő, száguldó környezetben? Két, Forma–1-es csapatoknál dolgozó fiatal mérnökkel beszélgettünk.
Cseke Eszter és S. Takács András nem határozták el, hogy Balin fognak élni, egyszerűen odasodorta őket a sors, és a spirituális, varázslatos indonéz szigeten ragadtak. Korábban eszükbe sem jutott, hogy elköltöznek valamelyik filmjük helyszínére, inkább egy magyarországi búvóhelyre vágytak, ahová jó hazajönni – és erre pár évvel ezelőtt rá is leltek a Dunakanyarban, a nagymarosi hegytetőn. Családi életük újabb és újabb témák felé vitte őket a világban, miközben On the Spot márkanév alatt készülő dokumentumfilmjeikért már nemcsak a hazai, de a nemzetközi csatornák is versenyeznek. Forgattak háborús övezetekben, a születés csodájáról, diktátorok gyermekeiről, az egyik utolsó afrikai törzsről és a hosszú élet titkairól. És közben az is előfordult, hogy összehoztak valakinek egy találkozást Ferenc pápával.
