A klímaváltozás egyre több iparágban kongatja meg a vészharangot, hol halkan, hol hangosabban, de amit mi, fogyasztók láthatunk, az az, hogy egyre több cég hirdeti magáról, hogy termékei fenntarthatóak. Igen, még az óragyártók is.
Ami a jóbarátoknak a Central Perk, a Gilmore lányoknak a Luke’s, vagy Cooper ügynöknek a Double R Diner, az a Forbes újságíróinak Az öszvér. Nekünk csak Öszi.
Hogy a szerkesztőség szívében különleges helyet foglal el az Öszi, Bagi László kollégánknak köszönhetjük. A Cseh sörök barátai Facebook-csoportban szúrta ki, hogy nyílt egy hely, ahol jó áron csapolnak cseh söröket. Az utolsó tagmondat minden szava meggyőző volt. Mikor megtudta, hogy a Bernard iránti tízéves vágyakozása teljesülhet be, ami huszonévesen egy csehországi eszperantó konferencián szerzett csúnya torokgyulladás miatt elmaradt, az Öszi azonnal kedvenc lett. És maradt.
Az élet már nem ad annyi lehetőséget, hogy a délután 3-as nyitás környékén jelentőségteljes pillantásokat váltsunk egymással a szerkesztőségben, és leugorjunk egy (és csakis egy) ihletadó Bernardra. Viszont amikor sikerül, még mindig jó. Mint egy régi barátság.
Újságíró kérdezi, hogy honnan a név: cseh sör + magyar pálinka = Az öszvér.
Egyszerű, de nem igénytelen A Zichy Jenő utcai krimó épp „művészkávézó” volt, amikor 2014-ben lecsapott rá az ízig-vérig vendéglátós Tátrai család (a szülők és három gyerekük mind ezt csinálják), hogy a haldokló koncepcióba cseh sörökkel leheljenek új életet. A család nevéhez fűződik az óbudai Zöld Kapu vendéglő is. Ami ott a piros kockás abrosz és az árnyas terasz, az Az öszvérben a masszív, elpusztíthatatlannak látszó fabútorzat, a téglafalak és a bömbölő Rammstein. A pult mögött Tátrai Bendegúz, a legidősebb fiú, ma már ő felel egyedül Az öszvérért.
„Cseh csapoltak elképesztően olcsón” – így hangzik az értékajánlat, és a hely ennek maradéktalanul eleget tesz. Van itt Černá Hora, Velen, Rychtář Rataj, és ugye Bernard is. Az első a legolcsóbb a csapon a 490-es, utóbbi 790 forintos korsóárával a legdrágább, és így is 100-150 forinttal alatta marad a belvárosban csapolt Dreher átlagárának. Üveges sörökből még szélesebb a felhozatal, engedve a keresletnek, kivételnek beengedték a hűtőjükbe a magyar Szent András Sörfőzde (Forbes, 2021/8.) gyümölcsös söreit is.
A sörökért Bendegúz és édesapja járnak ki kisbusszal egyenesen Csehországba, havonta egyszer úgy háromezer korsónyit hoznak. Eleinte csak azt szerették volna kínálni, ami nekik is ízlik. De rájöttek, hogy az ő ízlésük kissé eltér a tömegétől, elkezdték figyelni a sörértékelő oldalakat, és azt hagyták állandó kínálatban, ami népszerű és igényes is. Addig egyszerűsítettek mindent, amíg lehet, de nem tovább. Igaz ez százötven tételes minőségi pálinkakínálatukra is: egyszerűen nem fogy, ezért fokozatosan leépítik.
„Ősztől tavaszig nagyon szeretem a vendéglátást. Olyankor lehet pörögni, tele van a hely, mindenki jól érzi magát. Nyáron elég unalmas, hiszen ez egy pincekocsma” – mondja Bendegúz a munkájáról. Ha nincs a családi örökség, talán még unalmasabb lett volna, mert eredetileg erdésznek készült. Sok az állandó arc, és ők sem megvadulni jönnek, brit legénybúcsús még egyszer sem tévedt be, ezt a harmóniát Bendegúz szeretné is megtartani. „A legdurvább sztori az volt, hogy valaki elaludt a vécén, és kicsit nehéz volt felkeltenem” – mondja nyugodtan. Nem mi voltunk.
Cseke Eszter és S. Takács András nem határozták el, hogy Balin fognak élni, egyszerűen odasodorta őket a sors, és a spirituális, varázslatos indonéz szigeten ragadtak. Korábban eszükbe sem jutott, hogy elköltöznek valamelyik filmjük helyszínére, inkább egy magyarországi búvóhelyre vágytak, ahová jó hazajönni – és erre pár évvel ezelőtt rá is leltek a Dunakanyarban, a nagymarosi hegytetőn. Családi életük újabb és újabb témák felé vitte őket a világban, miközben On the Spot márkanév alatt készülő dokumentumfilmjeikért már nemcsak a hazai, de a nemzetközi csatornák is versenyeznek. Forgattak háborús övezetekben, a születés csodájáról, diktátorok gyermekeiről, az egyik utolsó afrikai törzsről és a hosszú élet titkairól. És közben az is előfordult, hogy összehoztak valakinek egy találkozást Ferenc pápával.
Nagy ugrások, helycserék és izgalmas új dobogósok. Idén minden eddiginél több szempontot vettünk figyelembe a magyar celebvilág osztályozásánál, részletes módszertanunk alaposan átrendezte a mezőnyt. A fő kérdés azonban most sem változott: kik voltak képesek énmárkájukat valós üzleti sikerré, üzleti értékké kovácsolni?
A salgói Cigánydomb legkisebb, neorealista királyfija szerencsét próbál – nevét hetedhét országon is túl zengi a dzsesszvilág. Snétberger Ferenc rapszódiája a szegénységspirálból való kitörésről, Stendhalról és a nevét viselő gitárról.
Talán az ütött gyomron, ahogy azon a poszteren mosolygott. Vagy az, hogy azt a besárgult posztert mintha épp az én pillantásom mentette volna meg a teljes megsemmisüléstől. Ráadásul az üveg alatt volt egy döglött molylepke is. Hogy került oda? Mikor? Az előző pillanatban? Tavaly? Vagy már hatvan éve, 1962-ben, amikor annak az akkoriban szenzációs színdarabnak a reklámozásához elkészítették? Az egész kép […]
