A klímaváltozás egyre több iparágban kongatja meg a vészharangot, hol halkan, hol hangosabban, de amit mi, fogyasztók láthatunk, az az, hogy egyre több cég hirdeti magáról, hogy termékei fenntarthatóak. Igen, még az óragyártók is.
Ferran és Albert Adrià egykor kifejezetten sejtelmesre vett, labirintusokkal kombinált katalán csúcsétterme néhány hete újra megnyílt. Alaposan megváltozott,
de a lényeg megmaradt.
Barcelona éttermi világa örökre összefonódott az egykori El Bulli étterem hagyatékával. A legendás séf, Ferran Adrià étterme annak idején a molekuláris gasztronómia fellegvára volt, és három Michelin-csillaga mellett a világ legjobb éttermeit összesítő World’s 50 Best lista első győztese is. Ezt a kitüntető címet 2009-ig még négyszer sikerült megszereznie (csak a koppenhágai Noma tudott ötször is az élen végezni). És ha már Noma (Forbes, 2022/05.), talán nem teljesen véletlen, hogy a mostani legnagyobbak, René Redzepi vagy Massimo Bottura is ott kezdték a karrierjüket. De a legjobb barcelonai séfek is szinte mind ott indultak, ma például a Disfrutart és az Estimart teszik naggyá.
Itt keresd! Enigma Carrer de Sepúlveda, 38–40, Barcelona, Spanyolország
Bár Ferran ma már nem aktív a konyhában, örök társa és egyben öccse, Albert komoly szerepet vállal az utódéttermekben. A pandémia ugyan kicsit megtépázta az étterembirodalmat, a Tickets például sohasem fog már kinyitni, de egy másik zászlóshajó, az Enigma pár hete új életre kelt.
A világ legízesebb ételei Az utcáról szinte észrevehetetlen étterem eredetileg rejtélyes folyosókon, hat különböző helyiségen át vezette a vendégeket a három–hat órás vacsora alatt, és közben negyven meglepetésfogás került elő a legváltozatosabb helyekről. A hétszáz négyzetméteres tér mára már sokkal jobban hasonlít egy hagyományos étteremre, a vándorlás is megszűnt, helyette hagyományos étlapról választott tetszőleges fogásokat fogyaszthatunk, és csak akkor megyünk át egy-egy különterembe, ha valamilyen speciális élményt is kipróbálnánk. Mint amilyen például a szusibár, ahol szinte Japánban érzem magam a rövid nigiriválogatás elfogyasztása közben.
De az igazi attrakció, ahol tényleg tündököl az Adriákra jellemző hihetetlen precizitás, technológiai tudás és kreativitás, az az étlap többi része. A helyi tapasbárok legnépszerűbb fogásai mellett bátran válogatnak az egész világból, a legízesebb, legkoncentráltabb tételeket készítik el, természetesen az El Bulli örökségéhez méltón, és néha azért visszakacsintanak az Enigma korábbi klasszikusaira is. Így újítják meg teljesen akár a pizza műfaját is, és kreálnak apró falatkákat belőle, szuper ropogós, hajszálvékony tésztalapon ízes, fantáziadús feltétekkel, mint amilyen az avokádó-királyrák-petrezselyem emulzió vagy az ibériai sertés-kacsamáj-pisztácia. Minden falat elegáns, mégis hordozza a házias ételek legnagyobb erényeit is. Délután aztán hangulatos koktélbárrá alakul az étterem, és persze az italválasztéktól is könnyen tátva marad a száj, vannak például ehető koktélok is…
Kevesebb a rejtély, nincs már kristálykenyér, de van helyette egy egészen kiváló, laza, mégis nagyon különleges gasztronómiai élmény.
Fantasztikus kaják, még két lépés, hogy rövidüljön a látogatás, már megyünk is.
A salgói Cigánydomb legkisebb, neorealista királyfija szerencsét próbál – nevét hetedhét országon is túl zengi a dzsesszvilág. Snétberger Ferenc rapszódiája a szegénységspirálból való kitörésről, Stendhalról és a nevét viselő gitárról.
Talán az ütött gyomron, ahogy azon a poszteren mosolygott. Vagy az, hogy azt a besárgult posztert mintha épp az én pillantásom mentette volna meg a teljes megsemmisüléstől. Ráadásul az üveg alatt volt egy döglött molylepke is. Hogy került oda? Mikor? Az előző pillanatban? Tavaly? Vagy már hatvan éve, 1962-ben, amikor annak az akkoriban szenzációs színdarabnak a reklámozásához elkészítették? Az egész kép […]
