„Betörök a boltomba” – nevet Simon Anna ügyvezető, amikor nyitás előtt a Juta Óra és Ékszer budapesti Árkádban lévő üzletébe próbál velem bejutni. A boltot védő rács ugyanis a megszokottnál nehezebben engedelmeskedik az automata beállításnak. Van is miről lerántani a leplet a Juta üzletekben: rendszerint a karácsonyi időszakban legnagyobb náluk a pörgés, éves forgalmuk harminc százalékát ekkor tudják le, üzleteik árukészletének értéke is ekkor a legnagyobb. „A férjeink néha megjegyzik, hogy nem tudták, mit vállalnak velünk karácsonykor. Hálásak is vagyunk nekik a türelmükért” – avat be Anna az ékszerkereskedők adventi életébe.
Nem grammra mértük az aranyat
Anna és testvére, Zsuzsa a rendszerváltás óta irányítják az egyik legsikeresebb magyar ékszer- és órakereskedést. Történetük harminc éve íródik, és hamisítatlan családi sikersztori. Édesapjuk, Simon Péter még a vasfüggöny leomlása után Németországból Budapestre utazó unokatestvérével kezdte a bizniszt. A tavaly elhunyt Zinner Tamás azzal a tervvel jött Magyarországra, hogy az utoljára a gyerekkorában látott rokont meggyőzze, érdemes lenne itthon közös vállalkozást indítani. Kávézni hívta Pétert.
Karácsony előtt előfordult, hogy be kellett zárni az ajtót, mert annyi vevő volt bent, hogy másokat már nem tudtunk beengedni.
„Mondtam, hogy köszönöm szépen, de nem” – emlékszik vissza kezdeti vonakodására Péter, aki azelőtt nem sokkal indította lemezeket áruló pavilonját a Nagyvárad téren. (A borszakmában is eltöltött tizenöt évet, később pedig – a Juta mellett – a TTL nevű padlószőnyeg-áruházlánc egyik tulajdonosa volt.) Aztán mégis adott egy esélyt a beszélgetésnek, és ők ketten hamarosan egy jó hangulatú, ötórás találkozón voltak túl, ami megágyazott a cégalapításuknak.
A németországi rokon Hongkongban gyártotta a Juta márkájú órákat, kezdetben ezeket kezdték el árulni itthon. „Felépítettem egy piacot, aminek a lényege az volt, hogy az akkori Centrum Áruházakban indítottunk stopping shop egységeket. Ez azt jelentette, hogy kaptunk néhány pultot, így bemehettünk olyan helyekre, ahol már árultak órákat. Mai szemmel nézve nem éppen értékesítésre alkalmas feltételek voltak” – mondja Péter.
Az első órákat 1989 tavaszán adták el, aztán egy év sem telt el, amikor már volt akkora forgalom, hogy önálló üzletben gondolkozhattak. Az ötmillió forintos kezdőtőke és némi áruhitel nagy részét Tamás adta, Péternek százezer forintja volt az indulásban – mindez mai értéken számolva hetven–nyolcvanmillió forintot jelentene.
1990-ben költöztek első üzletükbe, Péter egykori kedvenc antikváriumának helyiségét vették meg az Erzsébet körúton, és ékszerekkel bővítették a kínálatot. A hatvan négyzetméteres eladóterű boltban 3,5–4 kiló aranyat is tartottak egyszerre – ez abban az időben még soknak számított. De ők az árura másképp tekintettek, mint a legtöbb ékszerüzlet. „Akkoriban még mindenki grammra mérte az aranyat, mi már akkor is fazonra. Az üreges fülbevalókat is úgy árultuk, hogy a többiekétől eltérően nálunk a polírozás miatt nem lehetett látni, hol vannak forrasztva. Sokat adtunk a minőségre” – mondja Péter.
A minőség előtérbe helyezése nagyban Tamás hozzáállásának volt köszönhető. „Azt mondta, nem az a lényeg, mennyiért adunk valamit, hanem hogy szép és jó legyen, annak is meglesz a vevője” – idézi fel Péter unokatestvére gondolatait. Ez Németországban működőképesnek tűnik, de a rendszerváltás Magyarországának piaca merőben más volt. „Igazából naiv voltam, és elhittem, hogy van egy réteg, amelyik szereti a szépet.”
Hamarosan bebizonyosodott, hogy érdemes volt Tamás tapasztalatára és elképzeléseire alapozni. „Az Erzsébet körúti boltban karácsony előtt előfordult, hogy be kellett zárni az ajtót, mert annyi vevő volt bent, hogy másokat már nem tudtunk beengedni.” Népszerűségük egyik oka az volt, hogy több óramárkát ők forgalmaztak először Magyarországon, így volt ez a Breitlinggel, a Zenithtel, a Raimond Weillel, a Maurice Lacroix-val és a Cartier-vel is. Hamarosan terjeszkedni kezdtek, nyílt Juta üzlet a Haris közben, ott csak bérelték a helyiséget, a Kígyó utcában viszont vettek egyet. Péter két lánya, Anna és Zsuzsa – főleg az utóbbi – pedig egyre élénkebben érdeklődött a vállalkozás iránt.
A tárgyalásokon Zsuzsi (jobbra) a keményebb, Anna (balra) lágyabb személyiség.
A februári nemből júniusra igen lett
Zsuzsa gyakran segített be a boltokban. A 2000-es évek közepén már egyértelmű volt, hogy mindenképpen a Jutával képzeli el a jövőjét. Tárgyalt, operatív ügyeket intézett, a mindennapos bolti munkából is kivette a részét. Annánál egy évvel korábban, 2006-ban végzett a Budapesti Gazdasági Főiskola (ma egyetem) külkereskedelmi szakán. Anna viszont nem feltétlenül a Jutában képzelte el a jövőjét – ahhoz, hogy ez megváltozzon, a Juta újabb úttörő szerepe kellett. 2009-ben behozták Magyarországra a dán ékszergyártó óriást, a Pandorát, ami tőlünk nyugatabbra már akkor fogalom volt. Zsuzsa és édesapjuk a divatmárkák neves müncheni ékszervásárán, az Inhorgentán járt, ott véletlenül találkoztak Tamással, aki 2000-ben kiszállt a magyar üzletből. De a rokonnak még így is volt egy jó tanácsa.
„A Pandorának nagy standja volt, ahol mondtuk nekik, hogy szeretnénk Magyarországra hozni a márkát. Megköszönték az érdeklődést, de közölték, hogy a jelenlegi piacuk Lengyelország, Japán és Dél-Afrika. Ezután futottunk össze Tamással” – idézi fel Zsuzsa. Tamás azt tanácsolta, írjanak a Pandora dániai központjának. A hosszú mailezgetésekből aztán nemsokára megegyezés született. „A februári nemből júniusra igen lett.” Az „enyhe jetlaggel” lehozott pandorás tárgyalás és a Juta üzletek megtekintése után a dán ékszercég megegyezett a Simon családdal, hogy övék a magyar piac.
Az első Pandora monobrand üzletet a pesti belvárosban, a Kígyó utcában nyitották meg, és rögtön hét Juta üzletben kezdődött el az árusítás. Alig egy év együttműködés után pedig a Pandora felajánlotta a közös cég indítását – ennek irodája a Váci utcában nyílt meg egy üzlettel együtt, Zsuzsa innentől itt dolgozott. A napi munkától egyre inkább visszavonuló Péter viszont nem maradhatott egyedül a Juta vezetésével.
„Engem akkor vettek fel pszichológia szakra, és nagyon szerettem volna elvégezni. Eleinte úgy gondoltam, majd tanulok mellette, de hamar kiderült, hogy a kettő együtt nem fog menni” – mondja Anna, aki ekkor szállt be a napi munkába.
Győrben öt évet küzdöttünk azért, hogy a lehető legjobb helyen nyithassunk.
A Pandorával végül – az Alleeban, az Árkádban, az Arénában, a Váci utcában megnyitott boltok után – elváltak útjaik. Erre Zsuzsa ma is csalódottan emlékszik. „Amikor a pandorások látták, hogy a multibrand üzletben jól mennek az ékszereik, sorra felmondták a szerződéseket, és megnyitották a saját boltjukat. Azóta új üzletet nem nyitottak. Kifizettek, de nem voltak gálánsak” – mondja. Közben 2015-ben Péter felhagyott a napi operatív munkával, és a cégvezetést átadta Annának és Zsuzsának.
Lage, lage, lage
A Pandora, bár kétségtelenül az egyik legfontosabb sztori a családi vállalkozás történetében, összességében csak egy epizód az elmúlt harminc évből, amit sokkal inkább jellemeznek a tartós sikerek. Ha ezek szóba kerülnek, szinte mindig velük együtt említik Tamást. „Lage, Lage, Lage!” – vagyis elhelyezkedés, visszhangozza Anna a rokon németül elmondott krédóját az üzletnyitás egyik legfontosabb szempontjáról. „Győrben öt évig küzdöttünk azért, hogy a lehető legjobb helyen nyithassunk” – szemlélteti Anna, mennyire komolyan veszik az elvüket.
A plázákban rendszerint a földszintet és az Inditex csoport üzleteinek közelségét (a vállalathoz mások mellett a Zara, a Stradivarius, a Bershka és a Pull & Bear tartozik) szeretik. „A Zara jó szomszéd” – mondja Anna. Nem akarnak túl tágas teret maguknak, hetven négyzetméter eladótérnél nem mennek feljebb, jobban szeretik, ha sűrűbben tudják kitenni az árut. És a kirakatra is sokat adnak. „Az a lelke az üzletnek” – mondja Péter, újból unokatestvérét idézve.
„Zsuzsi nem ismerte a párom, mégis tökéletes jegygyűrűt segített választani” – ezt egyik törzsvásárlójuk, Szilágyi Gergely mondja. „Sok helyen kedvesek a vevőkkel, de ezt a könnyed ráérzést csak Zsuzsánál tapasztaltam. Egy beszélgetés után rögtön hoz két-három dolgot, amiből egy biztosan tökéletes lesz” – mondja Gergely. „Néha kérek egy képet arról, akinek az ajándékot veszik, ez is segít az ajánlásban” – teszi hozzá Zsuzsa.
Az pedig a nővérek szerint legalább ennyire fontos, hogy nem csak olyat ajánlanak, ami nekik tetszik – és ehhez a beszerzésnél is tartják magukat. „Ez nagyon nem könnyű!” – értenek egyet. Ez az egyetértés másban is megmutatkozik: a Juta mostani sikerei nem kis részben az Anna és Zsuzsa közti összhangnak köszönhetők. Azt mondják, vakon bíznak egymásban, és bár Zsuzsa visszautasítja az álmodozó címkét, azt elismeri, hogy ő inkább „nagyvonalakban” dob be ötleteket, Anna pedig a néha túl ambiciózus terveket lehozza a földre – hogy aztán együtt megvalósítsák őket.
„A tárgyalásokon Zsuzsi a keményebb, Anna lágyabb személyiség. Jól szét tudják választani, ki mit csinál, és elfogadják egymás döntéseit. És rendszeresen figyelik a nemzetközi trendeket” – ezt Daróczy Péter, az Óramű Kft. ügyvezetője mondja róluk. Cége a Zeppelin órák kizárólagos forgalmazója, így került kapcsolatba a Jutával.
Juta Kft.
Alapítás:
1990
Tulajdonosok:
Simon Anna, Simon Zsuzsa
Árbevétel
(millió forint):
2018
285,1
2019
326,8
2020
203,3
Adózott eredmény
(millió forint):
2018
1,4
2019
−21,6
2020
−18,5
Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
A nullát követő vessző utáni harmadik jegy
Összesen 31 alkalmazottjuk van, de a munkaerőhiány az ékszerészszakmát is elérte. „Ha sikerül jó becsüst találni, az aranyat ér” – mondja Anna. De nem könnyű, ezért főként a szakmában nem járatos eladókat tudnak felvenni. „Mindenkiből kihozható sok minden, hozzáállás kérdése” – jegyzi meg Anna. Külön gond, hogy az utóbbi időben a vevők is egyre felkészültebbek. Anna szerint sokan úgy érkeznek az üzletbe, hogy pontosan tudják, mit jelent egy kő tisztasága vagy a karát.
Az sem könnyíti meg Anna és Zsuzsa dolgát, hogy a szaktudás elsajátítása mellett egy átlagos boltban megszokottnál nagyobb fegyelmet is elvárnak. „Nem engedjük, hogy telefonozzanak a dolgozóink munkaidőben. Nagyon nem néz ki jól, ha erre jön be a vevő” – mondja Anna. „Mi nem kiszolgálunk, hanem eladunk” – teszik hozzá. Rendszeresen járnak külföldi ékszerkiállításokra is, hogy követni tudják a legújabb trendeket. Ez a hozzáállás meghozza a gyümölcsét, a Calvin Klein órák eladásában a pécsi üzletük teljesített a legjobban 2019-ben. „Lenyomtuk a Mariahilferstrassét” – mondja mosolyogva Anna, majd hozzáteszi: a náluk kapható márkáknak a Tommy Hilfigertől a Thomas Sabóig a magyar piac „a nullát követő vessző utáni harmadik jegy”.
A járvány az ékszerpiac mindennapjait is felforgatta, de tudták tartani a lépést. A webshopban felpörgött az értékesítés, az már 27 százalékát teszi ki a teljes forgalmuknak. Az arany ékszereket azonban még mindig inkább a boltban veszik, az online növekedést elsősorban a nemzetközi márkák ékszerei adják, a Tommy Hilfigertől a Calvin Kleinig. Ezzel együtt megérzik az okosórák terjedését, a hagyományos karórák eladása visszaesett. Az utolsó két év veszteségét viszont egyrészt a Mammutban és a Kökiben lévő üzletük mínuszos működésével magyarázzák, illetve azzal, hogy 2020-ban három és fél hónapig be kellett zárniuk a járvány miatt.
A közeljövőben nem akarnak mindenáron új üzletet – egy nyitás 100–150 millió forintos befektetést igényel –, inkább a webshopot fejlesztenék. A Pandorához hasonló lehetőséget viszont keresik, mert „egy nagykereskedés kiépítése mindig rengeteg kihívással jár”. Megfogalmaztak egy még ennél is ambiciózusabb célt is: „Szeretnénk, ha az embereknek az órát és az ékszert hallva a Juta üzletlánc jutna eszükbe.”
Hol és mikor lett Juta üzlet?
Árkád Budapest:
2006
Árkád Győr:
2009
Allee:
2009
Árkád Pécs:
2014
Szentendre:
2017
Mammut: 2002–2020
(A covid után nem nyitották újra a veszteséges üzletet.)
Köki:
2011–2019
(A másik veszteséges üzletük volt, már a covid előtt bezárták.)