Nagy Ervinre mindig hallgattak a szülei. Engedték, hogy biciklin nyakába vegye Dunaújvárost, ha épp udvarolni támadt kedve, mehetett, amikor tizenhat évesen elszegődött Münchenbe kubikolni, de meghallották azt is, hogy színész szeretne lenni. Később SZFE-s tanárai sem próbálták megzabolázni szépfiús vidéki nyerseségét, hagyták, hogy ösztönei úgy működjenek, ahogy kell. A szabadságérzet vezérelte, amikor 1999-ben társult a Katona József Színházhoz, és akkor is, amikor két évtizeddel később úgy döntött, eljön. Sohasem volt még annyira a maga ura, mint most, de függetlenségét hamarosan teljesen új szintre emeli – ezúttal azonban már nem színészként.
I.
„Láttam rajta, hogy bátor. Hogy van benne valamiféle elemi kíváncsiság. Hogy jókedvűen kockáztat. Hogy nem akar vigyázni magára, nem védi magát. Ezek nem a jó színész alaptulajdonságai. Hanem a nagy színészé.”
Enyedi Ildikó
Enyedi Ildikó a Terápia castingján találkozott először Nagy Ervinnel, de már évekkel előtte felfigyelt rá – elsősorban nem a színházban, mint mások, hanem Török Ferenc 2004-es, Szezon című filmjében. Ervin addigra már keresett színész volt, a rendező a filmet látva mégis azt érezte, hogy többre, mélyebbre is képes. „Tudtam, hogy itt még nagyon nagy tartalékok vannak – meséli az első emlékéről. – Nagyon szeretnék még egyszer életemben dolgozni vele, és egy nagy, összetett szerepet írni neki. Rendező vagyok, így önző módon azt remélem, hogy a színészet megmarad a fő szenvedélyének. De tudom, hogy nagyon sok minden más is érdekli a világból.”
Tekintettel a körülöttünk és ezáltal sokunkban zajló krízisek kaliberére, vajon eljött-e az idő, hogy néhány alapfogalmunkat új tartalommal töltsük meg? Az egyik legirritálóbb mozdulatlanság a siker körül van. Mit is jelent a siker, ami elérendő? Hogy tisztességgel vagy anélkül, arról sincs konszenzus, pedig milyen jó lenne árnyaltabban beszélgetni róla. A siker trükkös. A többség küzd érte, és a többséget frusztrálja is. A nyomában […]
Tekintettel a körülöttünk és ezáltal sokunkban zajló krízisek kaliberére, vajon eljött-e az idő, hogy néhány alapfogalmunkat új tartalommal töltsük meg? Az egyik legirritálóbb mozdulatlanság a siker körül van. Mit is jelent a siker, ami elérendő? Hogy tisztességgel vagy anélkül, arról sincs konszenzus, pedig milyen jó lenne árnyaltabban beszélgetni róla. A siker trükkös. A többség küzd érte, és a többséget frusztrálja is. A nyomában pillanatok alatt lehet eljutni a „mennyi az elég?” kérdésén át a világban elképesztő mértékűvé vált egyenlőtlenségekig. Ameddig ez a fogalom nem telik meg kiegyensúlyozottabb tartalommal, számos problémánk marad.
A színpadon: „A sikeres üzlet nem jár párban a sikeres élettel.” — Pistyur Veronika
Szerencsére vannak, akik megkezdték az újradefiniálást. Például a Zebras Unite mozgalom alapítói. 2017-ben azt mondták, az unikornis mellett az üzleti élővilág észreveendő fajtája a zebra. Olyat legalább már többen láttunk. Kisvállalkozásokat neveznek így, amelyek fenntarthatók, de nem feltétlenül lesznek pár év alatt milliárddolláros üzletek. Az alapítók kisebb növekedésű cégeket építettek, nehezen találtak üzleti partnereket, befektetőket, mert ambíciójuk nem tűnt kiugrónak, és így a várható siker sem.
Kihívásukkal nincsenek kisebbségben. Szerintük az unikornisok kergetése torz elvárást kreált az elmúlt évtizedekben. Tévesen helyezik a mennyiséget a minőség, a fogyasztást az alkotás fölé. Az unikornisok valószerűtlenek, és rendkívül ritkák. Az annál agilisabb, nem túl harsány zebrák viszont nagyon is léteznek. Társadalmilag és pénzügyileg is hasznosak. Nem áldozza fel egyik a másikat, csordába verődve segítik egymást. Páratlan állóképességgel és tőkehatékonysággal rendelkeznek, amíg a körülmények lehetővé teszik túlélésüket. A felgyorsult változások következtében ma egyre több a zebra, mégsem éljük meg úgy, hogy valamiféle normaformáló, felszabadító erővel hatnának.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Augusztusban más jön!
Gigantikus még a siker másik oldalának reprezentációja. Irigylésre méltó vagyon, presztízs, kiemelkedő láthatóság. A siker velejárói és fokmérői. Gyakran volumenalapú kísértések, kirívó kivételek. Miért válik a siker ráadásul egyesek börtönévé? Több, komoly sikereket felmutatni képes üzleti szereplő nyílt meg depresszióról, kritikus kiégésről az utóbbi időben. Évtizedeken át küzdöttek a még komolyabb teljesítményért és elismerésért, hajtottak minden áron. Aztán egyszer csak nem értik, mi volt az a siker, amire vágytak, és ami egy ponton mégis atomjaira hullott. A sikeres üzlet felépítése nem jár párban a sikeres élet felépítésével.
Az elmúlt fél évben negyven mélyinterjút készítettünk felsővezetőkkel. Mindenkitől megkérdeztük, mikor meghal, mit szeretne, ha mondanának róla. Többségük egybehangzóan azt válaszolta, reméli, annyit, hogy jó ember volt. Senki sem sorolta a sikereit, a vagyonát, a teljesítményeit. Ez lenne a siker? Hogy legalább nem ártottam? Hogy segítettem, ha megtehettem?
Feloldás lehetne a siker személyre szabottabb definíciója, és nem a növekedés, az előrelépés, a haladás egyértelmű elvárása. Ehhez kellene többségi felhatalmazás, hogy ér nem mennyiségi alapon feltételezni a sikert. Hogy ne számítson kudarcnak összerakosgatni a siker szertehullott atomjait, és nem építeni belőle újra (vagy soha) akkorát, mint azt elvárják. Siker lehet a célvonal átszakítása helyett az odavezető út egyensúlya. Egy díj, egy lista, egy mérőszám elérése helyett annak megélése, hogy a hétköznapok élhetők és akár élvezhetők. Lehet eredmény, ami nem kerül a nyilvánosság tizenöt percnyi figyelme elé. Hogy siker a bizalom és a hitelesség, és a szakmai tudáson túl megjelenő humanista értékek a vezetésben, a vállalható működés. Vagy siker a ma kihívásai közepette mentálisan egyben maradni. A növekedési számok mellett elővenni annak kérdését, vajon hány ember életére gyakorol pozitív hatást a tevékenységünk. Jó lenne a kivételek helyett új mércéket alkotnunk, hogy a megélhetés és érvényesülés terhe az élet esélyeit kevésbé árnyékolja be.
Gyanús, hogy ameddig a csillogó sikertörténetek mellett nem lesz kis keretes írásokban, szinte elvárhatóan feltüntetve, mi volt az adott siker ára, addig ezek a sikerek sokaknak nem inspirációt, hanem frusztrációt jelentenek. Pedig zebrából lényegesen többet láttak már, mint unikornisból.
A Forgó eddigi tagjai: Simó György, Pistyur Veronika.
Senki sem nyit úgy ajtót, mint Nagy Ervin. Beront, de közben csak megérkezik. Egy robbanás a mozdulat és a jelenléte is. Most már azt is tudom, hogy ezt a rengeteg energiát gyerekkorában mivel kötötte le. Versenysportoló volt, akkor még követte az apai mintát, idősebb Nagy Ervin az MTK profi focistája volt. De Ervin szülei valamit nagyon tudtak, vagy […]
Három éve ilyenkor 325 forintért vettünk eurót, most 400-ért. Nem elég, hogy önmagában a forint gyengülése jócskán megdrágította a magyar utazó külföldi nyaralását, más költségek is csúnyán elszálltak, mire a covid után tömegével távolabbi tájakra is kiszabadulnak az emberek. Most aztán főleg érdemes odafigyelni a további pénzügyi csapdákra is, összegyűjtöttük, hogy a saját szervezésű nyaralásokon mire érdemes leginkább odafigyelni, nehogy egy következő kiruccanás költségét hagyjuk ott önként és dalolva a szolgáltatóknál.
Több hónapnyi online ötletelés és számtalan virtuális üzenetváltás után a koronavírus-járvány alatt találkoztak először személyesen, és mára barátság fűzi össze A család, az család kampány mögött álló apákat.
Figuratív, finom vonalú, színes és légies. Ilyenek Fábri Zsuzsanna illusztrációi és művészi tetoválásai. Ruhatervezőnek tanult, aztán hamar rájött, hogy maga a rajzolás jobban érdekli, mint a divatvilág. Főállásban egy menő fővárosi tetoválószalonban alkot, mellette a Forbesnak illusztrál.
