Ahol a legmagasabb luxusszint és a mediterrán szívélyesség páratlan panorámával párosul, ott a The Maybourne Riviera.
Írta: Jókuti András
Pascal, a taxisofőr nem túlzott, miközben a nizzai reptérről kanyarogtunk a hegyi szerpentineken a Maybourne Riviera felé: ez bizony azur, azaz kék. De még mennyire kék, sőt, égszínkék! Beszélgetésünk nem csak nyelvismereti hiányosságok miatt maradt meg az esszenciális jelzőknél, az ötven–hatvan éves sofőr ugyanis végig a feleségével – aki eleve Mon Amour néven volt eltárolva a telefonjában – folytatott meglehetősen élénk, és még annál is szerelmesebb diskurzust. De hát mivel is töltené az idejét egy taxisofőr (vagy bárki más) a Côte d’Azurön, mint azzal, hogy szerelmes?
Roquebrune-Cap-Martin talán nem eléggé népszerű úticél a hazai utazók körében, pedig a kiejtése egyszerűbb, mint gondolnánk: rokbrün-kapmartan! És ha már ezzel megbirkóztunk, tényleg érdemes alaposan körülnézni ebben a kisvárosban, ahol a legendás modernista építész, Le Corbusier töltötte idejét egy – mára már a világörökség részét képező – maga tervezte vityillóban a tengerparton. De itt van talán egész Franciaország legrégebbi erődítménye is, kiváló kilátás nyílik róla a nagy kékségre is, útban lefelé pedig egy kétezer éves olajfa hozza termését ma is.
Neogrády-Kiss Barnabás fotóművész felnövéstörténete kitartásról, gyógyulásról, lányokról és élni akarásról. Ajánló a Forbes.hu-ról.
Interjú előtt mindig elküldöm az alanynak, hogyan dolgozunk, hogy tiszták legyenek a feltételek. Megnézheti a szöveget, de csak a tárgyi tévedéseket javítjuk, mást nem. Mindenki így dolgozik a Forbesnál. De Barnival nem így kezdtem. Tudtam, ahhoz, hogy megbízzon bennem, máshogy kell nekiállnunk története megírásához. Kimentem hozzá az Art Quarter Budapestbe, ittunk egy kávét, ettünk egy-egy szem tárkonyos bonbont a kedvenc csokiszalonjából, körbevezetett, kérdezett rólam. Aztán beszélni kezdett. Megebédeltünk, ittunk egy fröccsöt, és beszélt még öt órát. Milliószor elbizonytalanodott, akarja-e, és meggyőzni sosem én tudtam. „Jól van, Ági, csináljuk, persze, csináljuk” – így lendült tovább pár perc után. Őt csak az akaraterő tudja továbbvinni. Ahogy eddig. Részlet a cikk alapjául szolgáló beszélgetésünkből.
Barni: Az a lényeg, hogy nekem a második agyműtétem után – asszem, tizennyolc éves koromban volt – újra kellett tanulnom mindent. Ági: Mennyire mindent? Beszéd, járás, gondolkozás.
Írva kommunikáltál? Konkrétan. Vicces volt, mert amikor hazakerültem, így néztem a tévét a szüleim szobájában. Ketten sétáltak a jelenetben, beszélgettek. Láttam a csávó arcát, aztán vágás, és azt láttam, aki nem beszélt. Mondom, mi az isten ez a film, azt mutatják, aki nem beszél? Aztán véletlenül jobbra néztem, és láttam, hogy a tévé fele még folytatódik jobb oldalra. Hoppá, a fele kimaradt. Összeraktam, hogy elszállt a látásom fele jobbra.
Egyik pillanatról a másikra? Nem, hát biztos régebb óta, csak akkor raktam össze. Minden évben kontrollra kellett járnom, de én sohase mentem, mert féltem. Mindig anyáék mentek el, én meg mindig megkérdeztem őket, hogy kiszedtek-e mindent. „Persze, Barnuci” – mondta mindig anyukám. És ezt minden évben így eljátszottuk.
Na, és akkor 2019-re erősödtem meg annyira, hogy egyedül akartam elmenni a dokihoz. Nagyon féltem, rettegtem az egésztől, vagy tízszer akartam visszafordulni, végül odaértem, vittem a leletemet, nézett rám nagyon kedvesen László. A doki. Ugyanúgy nézett ki, mint amikor műtött, és nagyon kedves volt, én meg ott így elbőgtem magam. Minden kijött, hogy hoppá, most tényleg idejöttem. És akkor nézi a leletet, és azt mondta, tökéletes. Már kezdett megnyugodni a szívem. Aztán azt mondta, nem nőtt. Mi nem nőtt? Nem kellene semminek ott lennie. De maradt még valami kicsi, foszlányszerű dolog, ami ott tokosodik, kábé így mondta. És akkor én megsemmisültem. Hogy mégis van valami a fejemben.
És akkor én megsemmisültem. Hogy mégis van valami a fejemben.
Úgy érezted, hazudtak neked a szüleid? Úgy. Na, de várjál! 2021-ben teljes nyugiban ültem a műteremben. Beugrott egy emlék, hogy 2008-ban a műtét utáni első kontrollon ott voltam. És hallottam, ahogy a doki mondja, hogy még maradt valami. Tehát én tudtam ezt az alatt a tíz év alatt. Valójában nem anyáék ejtettek át, hanem én próbáltam becsapni magam azzal, hogy megyek egy képzeletbeli szituáció felé. És így visszapörgetve láttam, hogy miért csináltam mindent, miért hoztam létre azokat az imákat, miért kértem mindig egy újabb napot, amikor egyezett az óra meg a perc, miért kezdtem el a szeánszaimat csinálni a Belgával meg József Attilával, miért nem mertem belenézni az orvosi papírokba. Az egésztől menekültem.
Miközben az infláció megállíthatatlannak tűnik, a kormány a választási győzelem után sem enged a mesterségesen alacsonyan tartott hatósági árakból, és furcsán célzott különadókkal próbálja helyrebillenteni a költségvetést. A forint ezt egyáltalán nem díjazta. Negyedéves makrogazdasági összefoglaló.
A Márton házaspár a 40-es évek végén a Rajk- és a Mindszenty-perről tudósította a nagyvilágot, kisebbik lányuk már Amerikából folytatta az örökséget. Marton Kati huszonévesen elnyerte a televíziózás Pulitzerét, négy évig tartó munkával nemrég megírta a magánéletét köztudottan nagyon óvó politikus, egyben a világ egyik legbefolyásosabb embere, Angela Merkel életrajzát. Kapcsolatrendszere nemzetközi, újságírói profizmusa amerikai – lelkületre viszont továbbra is éppúgy magyar, mint nyolcéves korában, amikor szüleivel elmenekült Magyarországról.
A Sotheby’s a járvány miatt átírta három évszázados, ódon üzleti játékszabályait. A nagymúltú aukciósház az NFT-piac hullámait meglovagolva, Netflix-szerű algoritmusokkal hajt a fiatalabb generációk pénztárcájára. Az amerikai Forbes cikke.
Több hónapnyi online ötletelés és számtalan virtuális üzenetváltás után a koronavírus-járvány alatt találkoztak először személyesen, és mára barátság fűzi össze A család, az család kampány mögött álló apákat.
