Halloween éjszaka. Már fél órája rizsszemeket takarítanak az alig százfős terem kárpitjáról. Tele volt a helyiség, úgy kellett kirugdosni a dorbézoló vendégsereget. Mindig ez megy itt – legalábbis amikor az 1975-ös Rocky Horror Picture Show-t vetítik az ikonikus Margit körúti moziban, a Bemben. Sőt, szerte a világon bevett hagyomány a kultikus film esküvői jelenetének násznépével együtt ünnepelni és szórni a rizst.

Na, nem mintha gyakori lenne itt az ilyesmi. Mégis, a Bem azon kevés mozik egyike, ahol veszik a poént. Elvégre repertoár-, más néven reprízmoziról van szó. Elfér itt egymás mellett az agyonjátszott klasszikus, a meg nem értett független film és a kisujjeltartós művészkedés is. Pár hónapos rendszerrel hozzák vissza a műsorra ismétlődő kínálatukat, friss premierekre csatlakoznak rá korábbi filmekkel, jubileumi vetítéseket tartanak, vagy csak vászonra tesznek legendás mozgóképeket, hogy az is láthassa, akinek anno nem volt rá lehetősége.

A Bem mozi csak 2016 óta, akkor is sokéves szünet után kezdett el reprízmoziként működni. A feltámadáskor egyfilmes eseménymozinak indult, A Jó, a Rossz és a Csúf című örök érvényű western épp akkor lett ötvenéves. „Kérdés volt, hogy érdekel-e bárkit is egy régi film egy nem túl csúcs moziban. Igaz, filmszalagról” – emlékszik vissza Szomszéd Gergő, a Bem mozi üzemeltetője. Celluloid egy újranyíló teremben, ráadásul Budán, ahol a multiplexeken túl moziügyileg nem volt nagy mozgás. Mondani sem kell, pikkpakk megtelt tucatnyi vetítés, így tért vissza a Bem.

Sörösrekeszekre a mozivarázstól
A saroképületben, pontosabban a kávézóban 1908 óta vetítenek filmeket Helios név alatt. Rendes formában filmszínház csak 1913 óta működik itt, előtte tébolydának volt a hely bejelentve. Hívták azóta a mozit Admiralnak, Adriának, végül az 50-es évek óta Bemnek. A rendszerváltás után a főváros, pontosabban a Budapest Film (Bufi) lett a tulajdonos egészen 2009-ig. Az utolsó tíz évben érdekeltségei révén Kántor László producer üzemeltette a helyet. Nemcsak felújította a termet, de a mozi az ő ideje alatt lett a fővárosi artmozik és az Europa Cinemas hálózatok tagja is.

Jött aztán a válság, a Bufi pedig az Átrium és Európa mozikkal együtt a Bemen is túladott. Az utóbbiból iszonyú botrány volt, mivel a Bufi nem kizárólag moziüzemeltetési célzattal árulta a helyet, halálra ítélve vele a százéves mozit. Akartak a helyére mindent, kaszinót, bankot, zöldségest. Végül a mozi melletti, ugyancsak kultikus kocsmarészért felelős Stiller Nándor ment fel az akkori Bufi-vezérigazgatóhoz, Port Ferenchez, hogy az eladásig nem veheti-e ki ő a termet.
„Szerintem azért adta ki nekem, hátha elcsitul a botrány” – emlékszik vissza Nándor, aki tizenöt éve viszi a sörözőt. Így született meg a Bem Filmturkáló, jóllehet roppant rövid ideig tartott a hattyúdal. „Részint mert nem értettünk hozzá, nem is voltunk ilyen iszonyú moziőrültek, mint Gergő” – vallja Nándor. A Bufi utáni új tulaj, ifj. Mudura Sándor, a néhai romániai milliárdos fia sem akarta üzemeltetni a mozit, így tényleg elsötétült a vászon, a teremben ezután csak koncerteket tartottak és alter lemezeket rögzítettek.

Gergő az évezred elején még mint vendég ült az ötméteres vászon előtt. „Kopott budai mozi volt, nem nagyon volt profilja, nem volt se művészmozi, premiereket sem adtak igazán, és utánjátszóként sem működött annyira.” Gergő foglalkozott korábban művelődésszervezéssel, vitt vidéki kocsmát, könyvtárban is dolgozott, de még szellemíró is volt. „Ilyen hülyeségek” – mondja. Épp az egyik „hülyeségét” abbahagyva ment ki 2015-ben unokatestvéréhez Melbourne-be. Az Astor a város, sőt a világ egyik leghíresebb reprízmozija: gigantikus épület, régi stílusú, ezerüléses teremmel. Gergő itt látta húszméteres vászonról, igazi filmszalagról a Szárnyas fejvadászt. Beindult a fantáziája, ha csak kívülről is, mint visszajáró vendég itt szívta magába, hogyan is működik egy ehhez hasonló hely. Bár Ausztrália nem lett a szíve csücske, a repertoármozi annál inkább. 2015 nyarán jött haza. Fél évre rá fel is támasztotta a Bemet.

Fölösleges még egy
Átrium, Pólus: Gergő több mozinál is házalt a repríz ötletével, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nándort ekkor még nem ismerte, de betért néha a kocsmába, az évek óta érintetlen moziterem ajtaja mellett iszogatott. „Gyanús volt, hogy sörösrekeszek állják el – mondja. – Beengedtek. Mondom, gyerekek, nem is tudtam, hogy van még kihasználatlan moziterem Budapesten. Nándorral nem volt nehéz. Mondom: akkor csinálnám a mozit. Erre ő: jó. És ennyi.” Fővárosi fenntartású artmoziból akkorra csak a Tabán maradt meg Budán. Az újranyíló Bemből sem művészmozi lett. „A körúton tudok hármat. Fölösleges volt még egy.”

Filmes klikk ide, szakzsargon oda, a londoni Prince Charles Cinemáról áradozva mesél. A kívülállónak is rögvest világos, szerinte miért az „a világ legjobb repertoármozija”. Kreatívan kitalált filmmaratonok, rengeteg filmszalagos vetítés, és fél évre előre megvan a műsor. Persze, a Bem adottságai és piaca jóval szerényebbek, mindenesetre Gergőt jócskán megihlették a kint látottak.
A terem nem sokkal a 2010 környéki bezárás előtt lett felújítva, ezzel nem is volt gond. A gépházzal már annál inkább. Két darab 70-es évekbeli, a 90-es években ide installált csehszlovák vetítő porosodott hosszú évekig a kacattárolásra használt vetítőben. Szegény párák, szakértő kezelésre volt szükségük. Gergő megismerkedett a város legendás mozigépészével, Rácsik Dezsővel, több évtizedes tapasztalata és lelkesedése tényleg példátlan. A reprízes terveket is hasonló lélekkel fogadta, sorra szánta rá a hétvégéket a gépház kipucolására, felújította a gépeket, az induláskor pedig mindent ő vetített. „Kicsit fura figura – mondja Gergő. – De a gépészek általában azok.”

Ausztriából segítettek neki új lámpát, ékszíjat szerezni, megígérve, hogy a kék színű gépek évtizedekig fognak muzsikálni. Már ha igény lesz rá. Eleinte volt is. A Jó, a Rossz és a Csúf 35 mm-es tesztje hangos siker lett, a David Fincher-féle Hetedik is, sőt az újranyitást övező sajtóvisszhangra sem lehetett panasz. Gergő egy-egy filmszalagos vetítésen pár százezer forintot kockáztatott. Ebbe beletartozott, hogy a brit kópiakölcsönzőből megjön az esetenként félmázsás film, az akkor nyolcvan–száz eurós jogdíj kipengetése, illetve hogy magyar felirat is kellett. Ami azért is volt macerás, mert az analóg vetítés alá külön kell vetíteni a digitális feliratsávot, esetenként még szinkronba is kell hozni a filmmel, hiszen a szemcsés, de autentikus képet adó 35 mm-es szalag nem forog tökéletesen, van, hogy fél–egy másodperceket akad. Ja, mert itt természetesen eredeti a hang, elvétve tettek kivételt szinkronos verziókkal, például Az oroszlánkirállyal vagy Kern András Woody Allen-hangjával.

Bármit, csak Bud Spencert ne
„Levetítettünk mindent, amit filmszalagról lehetett. És voltak bukták is, a Született gyilkosok vetítéseinél például elgondolkodtató volt, hogy már harmad ház se volt rájuk.” Gergő eredeti haditervét a celluloiddal körülbelül fél évig folytatta. „Jó dolog az analóg, de rá kellett jönnöm, hogy túl nagy macera.” Ma már a filmszalagos brit cég is alig dolgozik analóg kópiával. Végül előkerültek a forgalmazók is, mondván: Gergő, miért nem vetítetek inkább digitálisan, Blu-rayről? Így tettek, az emberek pedig ugyanúgy jöttek, szóval áttértek rá. Sem ő, sem „fura” gépész barátja nincs oda érte annyira. De ez van. Azért évente elő-előkerül egy-két rendes kópia.

Nincs ok szomorúságra, innentől gyakorlatilag mindent le lehetett vetíteni, és havi néhány alkalom helyett szép lassan elindultak a napi vetítések. A művészfilmek villámtempóban kopnak ki a pesti mozikból, Gergő ilyenkor le is csap az egy-két hónapos darabokra, és hónapokig telt házzal tudja őket adni. Utánjátszó mozikra, ahol olcsóbb jegyekkel és nem premierfilmekkel mennek, szerinte hihetetlen igény mutatkozna a városban. Csakhogy erre nincs elég vászon, a nagy láncok és multiplexek pedig inkább a premierekre szánják termeiket, pláne a mozi covid utáni új világrendjében, amikor már csak évi féltucat eseményfilmre szűkül a közönség figyelme – és lehet, hogy sokat mondtam.

A Bem erre például tematikus vagy jubileumi vetítésekkel tud szépen ráfonódni. Nemrég debütált a Jurassic-franchise új (Gergő szerint „valószínűleg borzasztó”), Jurassic World: Világuralom című része, náluk erre úgynevezett double feature (dupla vetítés) futott a legelső filmből, valamint a pár évvel korábbi visszatérésből, a Jurassic Worldből. Tartottak az eredeti Top Gunból is vetítést, természetesen a Maverick alcímű sikerfolytatás apropóján. A közönség állítólag kevésbé a geek, Marvel-képregényfilmekért rajongó fiatal férfiakból áll össze (bár tesztelésnek már itt is vetítenek régebbi szuperhősös darabokat), sőt jellemzően nők tódulnak be hozzájuk, romantikus filmet adni mindig telitalálat.

Ma már egy hónappal előre közhírré teszik a műsort, napi két vetítéssel. Filmje és jogdíja válogatja, mikor melyik vetítés nyereséges. „Félháznál kábé jók vagyunk, onnantól lehet exponenciálisan pénzt keresni.” Star Wars-filmekre, Jim Jarmusch, Tarkovszkij, Tarr Béla vagy Tarantino rendezéseire szinte garantálható a telt ház. Gergő szögezte már le filmről, hogy soha az életben nem fogja vetíteni, aztán mégis vetítette. „Rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én mozim. Nem az én ízlésem a lényeg, hanem a közönségé.” Bud Spencert akkor sem fog adni, bírja, meg minden, „de azért mégse legyen már”.

A Bem, mondja Gergő, mindig Budapest legolcsóbb mozija próbál lenni. Szerinte ezt most is tartja az 1500 forintos jegyárral, bár a mai gazdasági helyzetben lehet, hogy lassan emelnie kell. Tavaly ilyenkor 1400 forint volt a jegy, hat éve, A Jó, a Rossz és a Csúfra még csak egy ezres.

A Bem 10 legnépszerűbb filmje
(Zárójelben a bemutató eredeti éve)

Járvány, Netpincér, adománygyűjtés
2020 márciusától valahogy így zajlott Gergő élete a koronavírus-járványban: „Először depresszióba estem. Nyáron kicsit újra tudtunk nyitni, aztán újra be kellett zárni. Ősztől Netpincér-futárkodtam. És vártam a híreket. Meg fizettük a bérleti díjat.” Novembertől 2021. májusig nulla bevétellel billegett a mozi. A végén már nagyon necces volt, vagy enged a tulaj valamennyit, vagy ötösük lesz a lottón. Szerencsére legalább az előbbi megtörtént. Közben közösségi adománygyűjtő kampányt indítottak, sok száz ember támogatta őket több millió forinttal, cserébe mozibérlet és borcsomag is járt. Gergőt lenyűgözte a feléjük áradó szeretet, a tavalyi nyarat a védettségivel és a maszkviseléssel nem is élték volna túl az adományok nélkül. Aztán az év eleji lazítás a mozilátogatási szabályokban még náluk is nagy látogatói bummot hozott. Pedig Gergő se hitte, hogy még a Bemben is ennyit számít, ha majd nem kell se maszk, se igazolvány.
Most úgy tűnik, 2022 hozni fog nekik annyit, mint a vírus előtti utolsó év, sőt bevételben rekordév van kilátásban. Gergő mint egyéni vállalkozó viszi a Bemet, az első fél évet látva tizenöt–húszmilliós éves bruttó bevétellel zárhat a mozi. Ez havi szinten másfél, kétezer eladott jegy, vetítésenként jó harmad házzal.

A járvány alatt másik külföldi magánbefektetőhöz került az ő négyszáz négyzetméterük és az a mögötti irodájuk. Ami a szomszéd pulttal kialakult szimbiózisukat illeti, mindkét egység feje úgy tartja, hogy a mozi és a kocsma nem feltétlen szorulnak egymásra, bár ártani sem árt az egymás mellett élés. „Hasonló az arculat, a szellemiség – mondja Nándor. – Olyan filmek vannak, amik bírják az ilyen fiatal, bulizós közönséget, meg fordítva.” És igen, be lehet vinni piát a vetítésre, ha esetleg a Rocky Horror-os példából nem volna egyértelmű. Csak okosan, persze.

Jaksity györgy kommentje:
Nagyszüleim balkonjáról kiváló rálátás adódott a Bem mozira, de nem emlékszem, hogy gyerekkoromban átjártunk volna mozizni. Abban pedig biztos vagyok, hogy nagyszüleim nem jártak ott soha, mint ahogy nagymamám értetlenül nézte az erkélyről kihajolva, hogy kik azok a hülyék, akik az alattunk levő étterembe járnak, amikor ott van a jó hazai koszt. Mondjuk náluk tényleg volt, igaz, abban az időben nagyjából hatféle ételt voltam hajlandó megenni.