Írta: Schwarz Gábor

Evolvens – az eddig legsikeresebb magyar mikromárka
Több tucat cég versenyez a mikromárkák másfél ezer euró alatti árazású részpiacán. Mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége: ez lehet a tok vonalvezetése, a számlap stílusa vagy az anyaghasználat. Ennyi pénzért nem várhatjuk el a különlegességeket, az úgynevezett in-house megoldásokat a dizájnon kívül, de az egyediséget és a nagy márkák tömeggyártott darabjainak versenyképes alternatíváit igen. Egyes gyártók minden szériájukat meghatározott darabszámban limitálják, és ügyesen ráéreztek, hogyan ragadják meg az órakedvelők figyelmét, és hogyan érjék el, hogy ne csak szeressék, de vágyják és akarják a termékeiket.

Zelos – magasan az árkategória fölötti kidolgozás
A mikromárkák többnyire az alapító ízlését tükrözik, a siker egyebek mellett azon múlik, hogy az új formavilág mekkora űrt tölt be. Erre a piacra lépett be 2017-ben Ming Thein és öt órafanatikus barátja, ők alapították a Ming márkát. Ming dizájner, 2012 óta foglalkozik profi szinten órafotózással, híres svájci gyártóknak készít képeket, talán a legjobb a szakmában. Rövid ideig a neves Hasselblad fényképezőgép-gyártó cégben is vezető pozíciót töltött be, és nem utolsósorban klasszikus értelemben vett óragyűjtő.

Az első modell, még 900 frankért
Egy gyűjtőben idővel megfogalmazódik a gondolat, hogy mi az, ami még nincs, miben lehetne jobbat, mást, érdekesebbet, szebbet készíteni. A Ming legjobb tulajdonsága, hogy termékfókuszú, mindegyik tulajdonos valódi órakedvelő, aktívan részt vesz a cég életében, és együtt hozzák létre az új modelleket. Noha a cég maláj, az órák Svájcban készülnek, és csak a végső minőségellenőrzésre szállítják őket Kuala Lumpurba.

Eddig szinte példátlan siker kíséri a márka kifejezetten rövid történetét. 2017-ben mutatták be az első modellt (Ming 17.01), a 900 svájci frankra árazott óra két színváltozatának 150-150 darabját pillanatok alatt elkapkodták. Hasonló sikere lett a nem sokkal utána kiadott 19.01-nek, az már 6800 svájci frankba került. Ezek az órák most a listaáruk sokszorosát érik a szürkepiacon.

A felsőbb kategóriás 19.01
Ennél a modellnél már látni lehetett, mekkora ereje van, ha részben szakmabeli, valódi órakedvelők készítenek órát, és úgy használják az internetes szakmai fórumokat, közösségi médiát és szaklapokat, hogy az leginkább az előnyükre váljon. Az első Ming órák óta nem volt olyan modell, amelyik ne kelt volna el pillanatok alatt. A néhány száz darabos kollekciók iránti érdeklődést a webes felület sem tudta mindig kiszolgálni.

Szimpatikus, hogy értékelik a vásárlói hűséget: előre közzéteszik, hogy melyik nap, hány órától adhatnak le előrendelést a korábbi tulajdonosok az új kollekcióra, egy nappal később jöhetnek azok, akik most vennék meg első Ming órájukat.

Több mint szép
Az elmúlt öt évben az órák piaca és főleg az órák szürke- (használt) piaca nagyot változott. A keresettebb modellek ára akár három–négyszeresére is nőtt: míg ugyanaz a tizenöt–húsz éves óra öt évvel ezelőtt 350–400 ezer forintért elérhető volt, ma 1–1,2 millió forint, ilyen a Pierce Brosnan féle James Bond Omega Seamaster 2531.80-as karórája is. Az újabb kollekciókból is kiemelkedett néhány különösen keresett modellcsalád, mint a Patek Philippe acél sportórái, a Nautilus és az Aquanaut, előbbi a listaárának (harmincezer euró) ötszöröséért kapható azonnal a szürkepiacon. De a Rolex legtöbb férfimodellje, például a GMT-Master II, valamint a Daytona is az újkori 10–14 ezer eurós áruk kétszereséért, háromszorosáért forognak. Listaáron ugyanezekért éveket kell várni.

Egy 2022. áprilisi modell: a várólisták újabb királya
Nehéz megmondani, mekkora buborékról beszélünk, vagy tényleg olyan kiemelkedő a minőség, hogy a túlkereslet által felpumpált ár az órák valódi értékét tükrözi, mindenesetre a gyártók nem véletlenül találták ki a listaáraikat. Azokon ők már egyébként is igen látványos hasznot húznak. A másodpiacon látható összegek – szerintem – egy egész elképesztő hájpot tükröznek, amit három dolog is táplál: az órakedvelők táborának jelentős növekedése, a karóra befektetési szerepének erősödése, és különböző online szaklapok véleményformáló és trendmutató ereje. Ebbe a hájpba pedig könnyedén belecsúszhat egy olyan márka is, ami mögött van érték és tartalom, friss dizájn és jó médialefedettség.

Egy különlegesség: a 20.11 Mosaic
43 elkészült modellváltozat és öt év után már láthatók a Ming sikerének főbb pontjai. Elsőre felismerhetővé teszik a típusokat az egyedi dizájnelemek: a kifelé ívelt masszív tokfülek, a kerek tokforma, a markáns felhúzókorona, az egyedi, gömbölyített kardmutatók, a számlap külső peremén jellegzetes dizájnelemekkel építkező, futurisztikus perc-skála.

Minőségi gyártókkal dolgoznak. Olcsóbb óráikhoz Sellita vagy ETA szerkezeteket használnak minimális módosításokkal, a prémium modelleknél a svájci Schwarz-Etienne dolgozik nekik meglévő szerkezetek teljesen egyedi átalakításával. A tok-, számlap- és mutatógyártó alvállalkozókkal is a legjobb minőséget célozzák. Bár a jó ár-érték arány szempont, spórolásnak nyoma sincs. Az órák többségéhez a párizsi Jean Rousseau szállítja a bőrszíjakat. Klasszikus stílus modern, már-már futurisztikus vonalvezetéssel. Nem ültek fel a tíz–tizenöt évvel ezelőtti oversizing divatra, óráik többsége 40 milliméter alatti átmérővel készül.

Az első komolyabb balhé
Néhány leszállított modellnek nem voltak szinkronban a mutatói – ezen a példányon épp igen. Egyébként öt év alatt 43 modell egy olyan gyártótól, amelyik a semmiből nőtt ki, hatalmas teljesítmény, még úgy is, hogy a tokforma legfeljebb részleteiben változik, és a márka képzeletbeli arculati kézikönyve elég konkrét határokat szab meg.

A fő kérdés, hogy ennyire széles ársávban – 900-tól 50 000 svájci frankig készítenek órákat –, a klasszikus stílust futurisztikus vonalvezetéssel ötvözve meddig lesz a mai szinten vágyott márka a Ming. Az ötlet remek, a megvalósítás jó, de még túl fiatalok ahhoz, hogy hosszú távú következtetéseket vonhassunk le.