Több mint tíz éve készítik Budapest egyik legdrágább fagylaltját, legújabban pedig kulturális mecenatúrát is felvállaltak. A Fragola alapítói, Tihanyi Eszter és Török Balázs százmillió forintos beruházással színházi előadásokat, koncerteket és kiállításokat is befogadó bisztrót nyitottak Újlipótvárosban, miután négy évvel ezelőtt már elkezdték a szezonális fagylaltbizniszt kiegészíteni pizzériákkal. Idén meglesz az egymilliárdos forgalom – már bőven nem csak gombócból.
Kandírozott citrusfélékkel dúsított fagylaltot kísérletezett ki pár évvel ezelőtt a Fragola budai üzemében Henri Gonzo zenész és a gasztrolánc tulajdonosa, Török Balázs. „Addig a legbézikebb citromfagyi volt a kedvencem, de amikor felajánlották, hogy bemehetek valami újat kreálni, gondoltam, hát csináljuk. Mindenféle extrával megspékeltük, aztán a Pozsonyi Pikniken a koncertem alatt és még utána egy ideig az újlipótvárosi fagylaltozójukban is árulták” – meséli Henri a zenekaráról Fran Palermóra keresztelt a gombócról. (Henri két éve szerepelt a 30 sikeres magyar 30 alatt nevű Forbes-listán – a szerk.) A bevételt – százezres nagyságrendű összeget – a fiatal zenész javaslatára egykori gimnáziumának adományozták, mert pedagógusai annak idején sokat segítettek neki a nehéz időszakaiban, sőt, ahogy mondja, nemcsak neki, de oda járó húgainak és öccseinek is.
„Korábban is minden évben támogattunk egy-egy jó ügyet, például az Autistic Art Alapítványt vagy a Démétér házat, majd úgy gondoltuk, jó lenne fiatal tehetségeket is felkarolni. Lányainkkal együtt sok kortárs, underground könnyűzenét meghallgattunk, és először Henrit választottuk ki a tehetsége miatt – mondja Tihanyi Eszter, Balázs felesége, a Fragola társtulajdonosa. – Sokat mesélt nekünk szövevényes életéről, és mikor azt kérdeztük, ki volt rá a legnagyobb hatással, elsőnek a gimnáziumi igazgatója és kórusvezetője nevét mondta. Ezért találtuk ki a jótékonysági akciót.”
Balázsék kapcsolata azóta is megmaradt Henrivel, ő tervezte május végén megnyitott újlipótvárosi bisztrójuk, a Teatro di Fragola logóját és plakátját, és az első fellépők között is ott lesz a fővárosi kulturális szcéna legújabb helyszínén.
Bevalljam-e, hogy ezen sorok írásakor épp húslevest főzök? Illik ezt egy Öko mellékletben? Mindegy, már leírtam. Igazi hétköznapi luxus ez, egy átlagos kedd nem így néz ki. Egy kisebb betegség indokolja, hogy előkerült a konyhaszekrény mélyéről a piros lábas. Vagy fazék? Ezt sosem tudom, pedig anyukám már jó rég elmagyarázta a különbséget. Délelőtt tíz, jön […]
Bevalljam-e, hogy ezen sorok írásakor épp húslevest főzök? Illik ezt egy Öko mellékletben? Mindegy, már leírtam. Igazi hétköznapi luxus ez, egy átlagos kedd nem így néz ki. Egy kisebb betegség indokolja, hogy előkerült a konyhaszekrény mélyéről a piros lábas. Vagy fazék? Ezt sosem tudom, pedig anyukám már jó rég elmagyarázta a különbséget.
Délelőtt tíz, jön az utcába a kukásautó, vissza az átlagos keddhez. Gyerek az ablakra tapad, a kukások jófejek, integetnek, közben mesélem a hatévesnek, milyen menő elektromos kukásautókról írtunk ebben a lapszámban. A fékpedál lenyomása nélkül lehet fékezni velük, és a zöld rendszámos járgányokat nem biztos, hogy hallanánk, legfeljebb akkor, amikor bebillentik a szemetes tartalmát az autó gyomrába. (Abba bele sem merek gondolni, hogy az egész bulit lekéssük az ablakban.)
Ha már billentés! Egy ideje erősen piszkálgatjuk a Föld legfontosabb, átbillenő rendszereit, és ezzel nem lassú változást idézünk elő a klímában, hanem egymásra ható dominókat piszkálunk. Eldőlésük radikális következményekkel járhat. Mi lesz velünk 2077-re, de akár 2050-re vagy 2035-re? Miért kerüljük az ezzel kapcsolatos kényelmetlen kérdéseket, és hárítunk mindent a természetet kizsákmányoló kapitalizmusra, mikor felelősségünk tulajdonképpen százszázalékos? Szelektív hulladékgyűjtésünk tényleg csak aranyos szélmalomharc a gyárkémények pöfögése mellett? Címlapanyagunkban ezeket a kérdéseket elemezzük.
Délután kettő, menjünk a játszótérre. „Oké, hogy ma már nem vagy lázas, de azért ne menj közel a többiekhez, csak levegőzünk egy kicsit, és megyünk is be” – próbálom mederben tartani a dolgokat, közben lehuppanok egy padra. Azt, hogy milyen klassz padokról írunk, épp nem tudom elmondani a szaladgáló gyereknek (vajon érdekelné?), úgyhogy elmondom nektek: a Kuube épp meghódítja a világot napelemes okospadjaival. Lehet rajtuk telefont tölteni, wifit használni, időjárásról tájékozódni, vagy zenét hallgatni. Gyakorlatilag nincs olyan hely a világon, ahonnan ne érdeklődnének a budakalászi cég padjai iránt.
Nagy ugrásra készül a budapesti Greehill is, amely már részt vett Szingapúr zöld okosvárossá fejlesztésében. Mesterséges intelligencián alapuló technológiájukkal naponta ötvenezer városi fa állapotát lehet ellenőrizni, és meg tudják mondani például, hogy beteg vagy veszélyes-e egy fa. Elhoztuk egy negyvenévesen céget alapító nyíregyházi vállalkozó, Kulcsár Ildikó sztoriját is. Vegyész lévén tudta, milyen veszélyei vannak egy klasszikus tisztítószernek, úgyhogy Natur Cleaning márkanév alatt környezetbarát mosószert kísérletezett ki.
Délután négy, nappali. „Kicsit bekapcsolhatod a tévét.” Már dübörög is a projektoron az állatos csatorna. Nemrég kellett nagyobb csomagra váltanunk, hogy az állatrajongó nézhesse az eddig csak a nagyszülőknél látott műsorokat. Reklám. Nem, nem lehet lenémítani, mert akkor lekési a műsor folytatását. Nem baj, elmagyarázom, mi a céljuk ezeknek, és hogy nem fogjuk megvenni a tizedik műanyag vackot csak azért, mert rányomtatták a kedvenc mesefiguráit.
Végre vége a reklámnak, vadon élő tigrisek „beszélnek” a képernyőn, a csatorna WWF-fel közös projektjét népszerűsítik. „Egymillió éve élek a Földön, alkalmazkodtam, fejlődtem, és mindent túléltem. […] Csak azt veszem el, amire szükségem van, de többet adok vissza, mint gondolnád. Mégsem veszed észre, hogy segítségre van szükségem. Bőgésemet már alig hallani, és mire a gyerekeid megöregszenek, lehet, hogy már el is hallgatok. Már nem én vagyok az erdő ura, hanem te.” Szünet. Rám néz, és csak annyit mond: „Ezt majd írd bele a cikkedbe, anya! Jó?”
Tavaly óta minden online pénztárgéppel rendelkező üzlet számára kötelező, hogy valamilyen digitális fizetőeszközt is elfogadjon. A törvény miatt rengeteg kkv szerzett be bankkártyaterminált, viszont a többségük még mindig nem igazán bízik benne – mutatott rá a PSC CEE Kft. vezérigazgatója.
Ránézésre mintha kakukktojásként került volna az ikonikus kalauz által ajánlott budapesti éttermek közé a Hoppá! Ez az érzésünk egészen közelről megnézve sem múlt el.
A nagyvárosok mindig szélsőséges érzelmeket szültek. Ez az egyszerű megfigyelés adta az ötletet, hogy öt évvel ezelőtt, az első Forbes Urban különszámba megírjuk vállaltan szubjektív, ámde annál szórakoztatóbb budapesti listánkat. Bagi úr ismét elővette karcos ceruzáját.
Értsd: a májusi Kilövésen ketten is ott voltak a nemrég leleplezett 30 sikeres magyar 30 alatt listánkról. Ne csak a magazint, Tiktokunkat is pörgesd ezerrel (hiszed vagy sem, semmi ciki nincs benne), telis-tele 30/30-as gondolatokkal, aranyköpésekkel.