„Megyek Dániába gasztrotúrára!” Erre a bejelentésre tizenöt éve még értetlenkedő fejcsóválás lett volna a reakció, ma már irigykedés. És ez a Noma miatt van így.
Írta: Jókuti András
Nem könnyű a világ legjobb étterméről írni, hiszen ez a legjobb a világon. De az biztos, hogy nagyon kellemes az „anyaggyűjtés”, még ha nem is mindig egyszerű. Én például éveken keresztül hiába próbáltam bejutni az albániai macedón René Redzepi éttermébe, ami alapvetően feltette Dániát a gasztrotérképre. Erre – a Noma 2004-es megnyitása előtt – egyszerűen esély sem volt, a helyiek sertéssültet ettek főtt burgonyával és petrezselyemszósszal, esetleg a legnagyobb addigi találmányukat. A smørrebrød még Sandwich grófját is lenyűgözte volna, aki – legalábbis Woody Allen szerint – hosszas kísérletezés után jutott el a tökéletes formulához: két szelet kenyér között a töltelék. De a dánok nem torpantak meg itt, megszabadultak a felső szelet kenyértől, és azóta is óriási büszkeséggel tekintenek erre a kreációra.
De vissza a Strandgade 93. szám alá, ahol a helyi Mautner–Molnárbé–Gerendai ötvözete, Claus Meyer ötletéből elindult egy étterem, ami alig hat évvel később máris a csúcsra ért a világ legjobb étterme (World’s 50 Best Restaurants) szavazásán, letaszítva a trónról az addig szinte egyeduralkodó El Bullit, Ferran Adriá legendás éttermét.
Írta: Simó György Jonas Bendiksen, a Magnum Photos, a fotós újságírás egyik, ha nem a leghíresebb intézményének fényképésze 2021-ben jelentette meg legújabb munkáját, a The Book of Velest – avagy a Velesz könyvét. Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon.Júliusban más jön! Velesz a kereszténység előtti pogány szláv hitvilág egyik fontos istene, a föld, a vizek és az alvilág ura, az ég, a villámok […]
Írta: Simó György
A színpadon: „Elmondani az igazat arról a hamisságról, amit mindenki igaznak akart hinni.” — Simó György
Jonas Bendiksen, a Magnum Photos, a fotós újságírás egyik, ha nem a leghíresebb intézményének fényképésze 2021-ben jelentette meg legújabb munkáját, a The Book of Velest – avagy a Velesz könyvét.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Júliusban más jön!
Velesz a kereszténység előtti pogány szláv hitvilág egyik fontos istene, a föld, a vizek és az alvilág ura, az ég, a villámok és a viharok főistenének, Perunnak örök ellenfele volt. A kereskedelemmel is összenőtt sötét isten a 10. század, a kereszténység drámai változásokat hozó felvétele óta leginkább csak szláv településnevekben élt tovább. Közülük is a legismertebb a valaha szebb napokat látott macedón iparváros, Velesz. A kisváros nevét a világ 2016-ban ismerte meg, és mindjárt leesett állal: néhány helyi tinédzser Délkelet-Európának ebben az isten háta mögötti sarkában hozott létre – az amerikai elnökválasztást meglovagolva – több száz angol nyelvű, klikkvadász, kamu politikai weboldalt, és ezek amellett, hogy szép pénzt hoztak a tini minivállalkozóknak, járulékos mellékhatásként jelentősen hozzájárultak Donald Trump elnökké választásához is.
Más szavakkal: egy macedón falu ügyeskedő kisvállalkozói eldönthetik az amerikai elnökválasztást, és hozzájárulhatnak a nyugati demokráciák vezető hatalmának drámai elhiteltelenedéséhez. A fake news néhány hónap alatt az év szava lett.
Bendiksen könyve a két Velesz történetét kombinálja. Egyrészt jellegzetes, erőteljes, a helyszínen készített dokumentarista képekben mutatja be a negyvenezres iparváros alakjait és díszleteit, melléjük idézi a trumpista hagymázsajtó szövegeit, másrészt összekeveri mindezt Velesznek, a káosz, az átverés és a szélhámosság istenének és a korai szlávok életének történetével. Utóbbi egy 1919-ben felfedezett szenzációs régészeti lelet, a Velesz könyvének ősi szláv írással írt fatábláinak szövegeire és fakszimileképeire támaszkodik. Ez a mű, bár nagyon népszerű a szláv nacionalisták körében, számos tudós szerint maga is hamisítvány.
Híres és elismert fotós, érdekes történet, eredeti anyag. Nem csoda, ha a Magnum fotósközössége imádta, a legrangosabb fotósfesztivál egész estés presztízsbemutatót szervezett az apropóján, komoly világlapok szerettek volna belőle részleteket megjelentetni. Nem mellesleg a könyv is szépen fogyott. Aztán Bendiksen néhány hónap elteltével előállt az igazsággal: habár mind a fake news gyár, mind az ál-őskrónikák története igaz, a könyvben levő képek és szövegek egytől egyig mesterségesen előállított hamisítványok.
Valóban járt kétszer a városban, alapos munkával készített is üres díszleteket ábrázoló képeket, de az ezeken látható emberek általa fabrikált digitális avatárok, ő maga egyetlen, a hamis hírgyárakkal kapcsolatban levő emberrel sem beszélt. A könyv szövegeit, a hamis hírekből vett idézeteket és saját, ötezer szavas tanulmányát is mesterséges intelligencia készítette. Azt hitte, hamar lebukik, de mivel ez sehogy sem akart megtörténni, önmaga lebuktatásához is potom pénzért vásárolt Facebook- és Twitter-trollprofilt, majd ezeken vádolta meg magát a hamisítással, míg végül nagy nehezen, de sikerrel járt. Nem volt könnyű elmondani az igazat arról a hamisságról, amit mindenki igaznak akart hinni.
A káosz és a megtévesztés különféle szintjei ellenállhatatlanul és különös módon keveredtek össze ebben a történetben. Bendiksen meglátta benne a lehetőséget, hogy mint szakmája etikus hekkere szembenézzen a nyilvánosság, a demokrácia és a 21. század talán legfontosabb kérdésével: merrefelé tart az a világ, ahol a tech forradalom újabb és újabb hullámai nyomán az újságírás felismerhetetlenül keveredik össze a valósághű hamisítványok előállításával és a manipulációval? Ahol a politikai hatalom és a kereskedelem a színfalak mögött birkózik a szintetikus média – és ezzel a társadalmi nyilvánosság – ellenőrzésének fel- és kihasználási jogáért?
„Végig az volt a hipotézisem, hogy ha egy átlagos számítógépes ismeretekkel rendelkező szabadúszó fotós össze tud egy ilyen projektet rakni a pincében, akkor nagyon rázós idők elé nézünk. Ha optimista akarnék lenni, azt mondanám, egy aknamező felé közeledünk. A legjobb, ha mindenfelé figyelmeztető táblákat teszünk ki, mielőtt belegyalogolunk” – mondta egy interjúban Bendiksen. Már benne is vagyunk. Aki csak teheti, tegye ki a maga tábláit.
A szerző a Day One Capital kockázatitőkealap-kezelő ügyvezető partnere.
Hozunk pár újdonságot. Itt van rögtön egy világpremier, a sztárkommentelő, aki a lap szélén pár személyes mondatot hozzáfűz a cikkhez – én még ilyet nem láttam máshol. Alföldi Róbert vállalta, hogy ő lesz az első, és így rögtön két igazi Forbes-arc is került a megújuló lap címlapjára. Hány évesen kapott Commodore-t, hányszor nem volt pénze zsemlére, és hány cégével […]
Új, mégis ismerős területekre merészkedett az Épduferr a tavalyi évben. Az új üzletágak hatalmas sikernek bizonyultak, a cég mégis inkább lassan, fokozatosan építkezik tovább, a legfontosabbnak ugyanis a hosszú távú stabilitást tartják. Palkovics Milán Dániellel, az Épduferr igazgatóságának elnökével ültünk le beszélgetni.
Egy nyíregyházi vegyész negyvenévesen besokallt a munkahelyén, és bár előtte sosem vállalkozott, belevágott a környezettudatos tisztítószerek fejlesztésébe és gyártásába. Kulcsár Ildikó cége, a Natur Cleaning termékek gyártója kerüli a szokványos megoldásokat, ami nemcsak azon látszik, hogy az irodában alapfelszerelés a járóka. A Natur Cleaning története a mosószertől a forraltbor-illatú mosogatószerig és a több százmilliós árbevételig.
Burján Safirát megviselte a közösségi média, volt férjét, Zsombort pedig az ügyvezetés, ezért úgy döntöttek, közös vállalkozásuk, a Szafi Products nagyobb részétől megválnak. A mindenmentes termékekben itthon úttörőnek számító cég vezetését az Ipsits házaspár veszi át tőlük – ők korábban a Schobert Norbi féle Update-franchise építésében edződtek.
