Aknay Csaba és Kotschy Gábor, avagy az Orbital Strangers a mostanival 103 lapszám óta a magazin állandó fotósai. Áprilisban megnyílt harmadik önálló kiállításuk, a Kincső. A páros kommentárja a szubjektív fotósorozathoz.
Fotó és szöveg: Orbital Strangers
Hol? Vajda Múzeum – Szentendre, Hunyadi utca 1.
Mikor? Június 5-ig, csütörtöktől vasárnapig, 10 és 18 óra között.
Ha már megvetted, csak jelentkezz be!
Nem is kávézó, inkább közösségi hely – időnként mindenki beszélget mindenkivel, és a Forbes több munkatársának is kedvelt találkozóhelye lett az Ó utcai
Coffee Cat. Törzsvendégből avanzsált főnökké Domokos Gábor is.
Tizenkét éve volt már a Malév utaskísérője Domokos Gábor, és éppen belefáradt a hektikus munkabeosztásba, amikor 2010-ben, egy tavaszi napon régi barátja, Bodolai Zsuzsa, a Coffee Cat tulajdonosa felvetette neki: miért nem viszi tovább ő a kávézót? Gábor és Zsuzsa az ezredforduló környékéről, egy berlini baráti társaságból ismerték egymást, Zsuzsa ott volt építész, Gábor pedig akkoriban, még mint közgázos egyetemista, sok időt töltött a német fővárosban.
A Coffee Catet (a név ellenére nincsenek macskák) Berlinből hazatérve, 2004 márciusában nyitotta meg Zsuzsa, eredetileg egy sarokkal beljebb, egy régi bérház aljában, amit aztán lebontottak, és a helyén épült fel a Hard Rock Hotel. A kávézó 2010. szeptember 1-jén a Nagymező utca túloldalára költözött.
Gábor már a régi helyen, szinte kezdettől törzsvendég volt, és gyakran beugrott a pult mögé kávét főzni, ha a tulajdonosnak akadt egy kis elintéznivalója. Nem csoda, hogy Zsuzsa – aki éppen akkor fáradt bele a kávézózásba, amikor ő a repülésbe – egyszerre rá gondolt. Az ajánlat után Gábor kért egy kis gondolkodási időt, ám mindössze pár órával később már igent is mondott. „Mivel szakszervezetis is voltam a Malévnál, kellett azért néhány hónap, hogy kilépjek. Emlékszem, az utolsó utam Athénba vezetett 2010 novemberében.”
Az első nagyjából két évben egyedül vitte a körülbelül harminc négyzetméteres kis üzletet. Ma már hárman dolgoznak nála, napi váltásban. Az alkalmazottak a covid alatt is megtarthatták a munkájukat, a kisebb kényszerű bércsökkentést munkaadójuk azzal igyekezett kompenzálni, hogy alkalmanként ebédet főzött nekik.
Hetente párszor besegít Gábor nyugdíjas édesapja is, beszerez, pakol, beszélget az ott ücsörgőkkel – egyébként ő is hosszú éven át malévos volt, csakúgy, mint a nagymama, aki alapítója is volt az egykori nemzeti légitársaságnak.
Bár Gábor a legtöbb napon ma is tíz–tizenkét órát dolgozik – a nyolcórai nyitás előtt beszerez és szendvicseket készít, a délután négyes zárás után árut rendel, és takarít –, már megteheti, hogy néha csak beszélget a vendégekkel, míg kollégái kiszolgálnak. A törzsközönség tagjai pedig annyira ismerik egymást, hogy gyakran látni, amint átülnek a másik asztalához, mindenki mindenkivel szóba elegyedik. Sokan járnak ide az Operaházból (amíg zajlott a felújítás, a Jókai utcai próbateremből), meg a környékbeli színházakból is. A vendégeknek csak a fele turista, de 2020-ban így is veszteségbe sodorta a céget, hogy kevesebb külföldi érkezett.
A kávé egy bécsi pörkölőből jön, a sütemények több kisebb beszállítótól. „Hogy ne legyen teljesen sztenderd a kínálat, mint az összes budapesti specialty kávézóban” – mondja Gábor. Napi húsz szendvics, harminc–negyven sütemény biztosan elmegy, kávéból két kiló, még szombaton is, amikor csak délelőtt vannak nyitva. „Ilyenkor egyrészt több külföldi jön, másrészt a környékbeliek, illetve azok, akik hétvégén is beszaladnak ügyet intézni a belvárosba, és beugranak hozzánk egy kávé-süti kombóra. És akad, aki Budáról autózik át mindennap, hogy a szokásos risztrettóját elfogyassza.”
Doma Coffee Kft.
Alapítás:
2010
Árbevétel
(millió forint):
2020
18,8
2021
26,1
Adózott eredmény
(millió forint):
2020
−1,9
2021
4,3
Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
A 103. Small & sweet. Ez az utolsó, jövő hónapban valami új jön.
A pesti bulinegyedes tivornya egyre szorul és kacsingat a belvárosból kijjebb. Ez valahol jó tud lenni: munka után vagy hétvégén egy kis bringa, majd jöhet a nyugis léleksimogatás, falatozás-italozás. Szerkesztőségünknek van is erre tíz kedvenc rejtekhelye.
Fónagy Péter tizenöt évesen, menekültként érkezett Londonba, és nem túloz, amikor azt mondja, a pszichoterápia mentette meg az életét. A nehéz indulás után Peter Fonagy néven generációjának egyik legelismertebb gyermekpszichológusa, a mentalizáció fogalmának megalkotásával pedig a kötődéselmélet úttörője lett. Életének a hála lett a vezérelve, és ma is név szerint sorolja osztálytársait a budapesti Trefort Gimnáziumból.
„Ukrajnából megmenekült, nem menekült” – határozza meg magát Eszter Prudnikova. Nagy, fekete hátizsákkal ballag mellettem a fotózásra. A hátizsákról kiderül, hogy a férjéé. Oleg ezt nem vitte magával a háborúba. A stúdióban előkerülnek belőle Eszter fotózásra hozott ruhái. „Kicsit gyűröttek, ezek inkább hétköznapi szettek, ennyi fért a bőröndbe, amikor eljöttünk Csernyihivből” – veszi elő a […]
A Forbes CLOUD 50 listájának megjelenése egy sokak által várt lehetőség arra, hogy ennek az ökoszisztémának a szereplői jobban megismerjék egymás képességeit – osztották meg véleményüket a T-Systems Magyarország szakértői. „További hozzáadott érték a software-as-a-service cégek megjelenése, és örülök neki, hogy akár napi szinten is elindul újabb és újabb cloud architektúrák építése” – fogadta lelkesen a Forbes legújabb listáját a T-Systems Magyarország Strategy & Governance divíziójának igazgatója. Bódi Gábor számára azok a legérdekesebb szereplők, akik vertikális területekről érkeznek és start-up jelleggel tűnnek fel a piacon. „Ez nagyon jó irány” – vélekedett, azzal érvelve, hogy a piacvezető Észak-Amerika hasonló listájára most már nagyon sok start-up felfér. Az ilyen vállalkozásoknak a pályáját jól nyomon lehet követni, lévén „a piacnak van egyfajta evolúciója, ami sok korábbi, integrátor szerepbe bújt vállalattól ered, élükön épp a T-Systems-szel” – fűzte hozzá.