Aknay Csaba és Kotschy Gábor, avagy az Orbital Strangers a mostanival 103 lapszám óta a magazin állandó fotósai. Áprilisban megnyílt harmadik önálló kiállításuk, a Kincső. A páros kommentárja a szubjektív fotósorozathoz.
Fotó és szöveg: Orbital Strangers
Kincsőt két éve ismertük meg egy filmforgatáson. Csendes, elmélkedő magánya, mint utóbb kiderült, nem csupán az aktuális szerepe volt. Önazonossága megragadta fantáziánkat, élettörténetét megismerve kezdtük el érlelni ennek az anyagnak a gondolatát. Balról jobbra: Aknay Csaba, Orbital Strangers; Blénesi Kincső, a kiállítás ihletője és modellje; Kopin Katalin, a kiállítás kurátora; Kotschy Gábor, Orbital Strangers Fotó: Deim Gábor
Az anyag készítése közben szándékosan és gyökeresen szakítottunk a tradicionális Erdély-ábrázolásokkal. A helyszínek itt díszletek csupán, így emeltük el az anyag értelmezési körét az explicit Erdély–Budapest-relációban bejárt útról.
Amikor úgy döntött, hogy otthont vált, pontosan tisztában volt vele, hogy múltját, kapcsolatait, a hátrahagyott tájat csak egy másik hely és egy másik élet tükrében tudja igazán megismerni és megérteni. A megértés és megismerés iránti vágy óhatatlanul magában hordozza a mintázatok keresését. Ezeknek a mintázatoknak a képpárportrékon való ábrázolása a sorozat legfőbb feladata.
Kincső peer to peer roadmovie-ja egy olyan belső utazás, ahol a végpontok között látszólag csupán légüres tér van. Kincső egyszerre van lélekben Gyergyón és Budapesten. Bár a képi ábrázolás erre a két helyszínre korlátozódik, a képek közötti vákuumot rengeteg történelmi, kulturális, társadalmi és infrastrukturális tényező tölti ki. Ezek határozták meg Kincső útját új otthonáig, amelynek felfedezése egyben önmaga felfedezése is.
Kincső nem passzív modellje a fotósorozatnak, mint ahogy mi sem csupán megfigyelők vagyunk. Hármónk alkotói együttműködése inkább írható le többdimenziós kirakós játékként, mintsem horizontális vagy vertikális modell-művész viszonyként.
Hol? Vajda Múzeum – Szentendre, Hunyadi utca 1. Mikor? Június 5-ig, csütörtöktől vasárnapig, 10 és 18 óra között.
Monokróm és metálszínű ruhák, futurisztikus formák, ABBA-sláger, gospel és táncdalfesztiválos giccs: mindegyikből jutott az Örkény Színház extravagáns, bizarr előadásába annak ellenére, hogy az nem egy mai sci-fi-regényből, hanem Szabó Magda Az ajtó című klasszikusából készült.
„Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a betörhetetlen üvegű kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat.” Szandtner Anna hátat fordít a közönségnek, úgy kezdi énekelni Az ajtó című regény első sorait visszatérő, szorongásos rémálmáról, amelyben képtelen kinyitni egy ajtót, és amikor segítségért kiáltana, csak tátog, mint a hal. Ezüst-fekete csíkos avantgárd ruhája David Bowie egyik emblematikus outfitjét idézi, a teret egy Colosseum-szerű, monumentális díszletelem uralja. Mintha az volna a cél, hogy a darabbéli Szabó Magda már a nyitányban leszögezze, méghozzá a 80-as évek underground zenei világának segítségével: ikon, sztár vagyok.A következő jelenetben a másik főszereplő, Emerenc, az író bejárónője (Pogány Judit) a mesebeli kripta kettős karéjának közepén landolt, fémesen csillogó, repülő csészealjban ül – hiszen olyan maga is, mint egy ufó. Idegenként csöppent ebbe a világba, és mindenkitől távolságot tartva érzi csak biztonságban magát, a lakásába se enged be senkit. Ők ketten mégis jól kiegészítik egymást – ahogyan a két kör alakú, időnként egymásba forgó Colosseum-részlet a színpadon.
Vad kezdés – kell pár jelenet, amíg a néző kényelmesen kezdi érezni magát Antal Csaba futurisztikus díszletei és Szabados Luca monokróm és metál, plasztikhatású jelmezei láttán. „Mivel a regény is tele van ókori görög, római és egyéb mitikus utalásokkal, valami archaikus látványt akartunk az előadásban, és olyan jelmezeket, amelyek a Colosseumot és az ufót összekötik. A 70-es, 80-as évek absztrakt formákból építkező stílusa pedig hordoz magában mitikus elemeket” – mondja Gáspár Ildikó rendező.
Szabó Magda maga is klasszika-filológusnak készült, ezért sem véletlen, hogy az európai civilizációnk alapjául szolgáló görög–római kultúra mindig jelen van az írásaiban. De nincs jelen Emerenc életében, aki a vidékről fővárosba jött, sokat megélt, kemény, elveihez minden áron ragaszkodó, titokzatos matróna. Aki nem érti, hogy mitől értékes egy Nautilus-kagyló, és ráförmed emiatt a „fekete agyagdarab” miatt Magdára, miközben a végletekig ragaszkodik ahhoz, hogy a giccses, csonka fülű kutyaszobrot az íróházaspár a lakás fő pontján állítsa ki. Emerenc nem lát különbséget az orosz és a német katona közt sem – mindkettejüket rejtegette annak idején, csak az elesettet látva bennük, akit segíteni kell.
Emlékkoncert A történetben az egykori villa földszintjén Emerenc, a szomszédságban pedig Szabó Magda és férje, Szobotka Tibor (Vajda Milán) él, és a magányos asszony az íróházaspárhoz jár takarítani. Már az is bizarr, hogy Emerenc informálja le a megbízóit, mielőtt az állást elfogadná, nem fordítva. A büszke, makacs öregasszony és a világot teljesen másképp látó írónő között mégis elemi kötődés alakul ki. Amikor Magda férje beteg lesz, Emerenc még élete nagy titkait is elárulja, és egyszer a lakásába is beereszti az írónőt, rábízva titkait – legalábbis azok egy részét. Ám Magda a kritikus pillanatban elárulja Emerencet, aki belepusztul a szégyenbe.
Szabó Magdáéknak a való életben is volt egy házvezetőjük, Szőke Juliannának hívták, és a Júlia utcai lakásukat ismerők elmondása szerint ő is zárkózott, határozott asszony volt, és szerette a macskákat. Élete utolsó éveit elhanyagolt körülmények között töltötte, és az írónő végakaratának megfelelően urnáját a Farkasréti temetőben, a házaspár közös sírjában helyezték el.
Az előadás a Szeredás Emerenc emlékkoncert alcímet viseli, és a sajátos dramaturgiában a zenei egységek tagolják a történetet. Szandtner Anna szemünk láttára öltözik át egy-egy újabb pazar szettbe a jelenetek között: amikor Csabadulba, Emerenc szülőfalujába megy író-olvasó találkozóra, akkor például táncdalfesztivált idéző pepita ruhát vesz, a díjkiosztóra ezüstösen csillogót. „Én író vagyok, nekem nincs magánéletem, nekem játszanom kell, mint a színésznek, akkor is, ha otthon baj van” – fakad ki az előadás egy pontján. Néha meghatóan lírai, máskor kegyetlenül kikarikírozó a zenés műfaj, ám jól látszik, hogy Magda tényleg szeretné megérteni Emerenc világát, sőt csodálja tapasztalatát, tanácsra vágyik tőle, és ezért időnként még a gőgjét is félredobja. „Én csak papíron tudom, mit kell csinálni, az életben nem” – mondja.
Mintha tényleg André Courrèges-nek, az űrkorszak divattervezőjének 1964-es space age kollekciójából léptek volna elő.
A mellékszereplőket szándékosan elrajzolták: bizarr, ahogy az öreglány-barátnők, Adélka, Polett és Sutu sci-fi estélyiben dalolnak, „Józsi öcsém fia” ezüst űrhajósruhában rohangál fel-le a négyméteres emelvényen, a fertőtlenítőosztag Kleopátra-parókát és eszkimószemüveget visel. Mintha tényleg André Courrèges-nek, az űrkorszak divattervezőjének 1964-es space age kollekciójából léptek volna elő.
És folyton csak énekelnek, hol gospelt, hol francia sanzont, máskor boogie-woogie-t, kultikus popslágert vagy Bánk bán-áriát. A színészek időnként gitárt vagy szájharmonikát kapnak elő, a dobot kezdik ütni, és a zenét szerző Matisz Flóra Lili maga is ott van a színpadon hegedűvel, énekkel. A zenével pulzál a vizualitás, van, hogy dobütésre lüktet a lépcsőre vetülő árnyék, máskor, egy régi történet felidézésekor csillogni kezdenek az ablakkeretek. A fények az előadás végén mutatják meg legnagyobb szerepüket: amikor Magda végül beléphet azon a bizonyos ajtón Emerenc titkos, belső szobájába, hogy örökségét megnézze, a díszlet nyers felületére vetítve feltárul a pompa. Ám csak néhány pillanatra.
Másfél évtizede nem volt ekkora az egy évvel ezelőtti árakhoz viszonyított infláció, mint most márciusban. Mondhatnád erre: kösz, Sherlock, én is érzem! De akkor is, hol csúsztak így félre a dolgok? Te megrágtad már magadban, hova jutottunk a covid kezdete óta?
A Vivetech nagyvállalatoknak és országos intézményeknek nyújt kockázataikat kezelő, hatékonyságukat növelő megoldásokat, a magyar cég azonban most emelni készül a tétet. A tőzsdére készülő vállalat kisebb ügyfeleknek is fejleszt izgalmas termékeket és szolgáltatásokat, mi több a nemzetközi terjeszkedést illetően is komoly tervei vannak.
Néha Besenyő Pista bácsinak is feladja a leckét az abszurd közélet, a háború pedig még Laár Andrást is ki tudja zökkenteni a nyugalmából. Interjú választás utáni szélsőséges érzelmekről, Bhutánról, háttérhatalomról, humorról és a Galla Miklós-szexshow-ról.
A pesti bulinegyedes tivornya egyre szorul és kacsingat a belvárosból kijjebb. Ez valahol jó tud lenni: munka után vagy hétvégén egy kis bringa, majd jöhet a nyugis léleksimogatás, falatozás-italozás. Szerkesztőségünknek van is erre tíz kedvenc rejtekhelye.
Beckhoff Automation Kft.
2022 Május Támogatói tartalom Beckhoff Automation Kft.
A Beckhoff Automation megoldásait világszerte számos területen alkalmazzák, míg Magyarországon az autóiparban kiemelkedő a jelenléte. Az 1980-ban alapított német vállalat ma már több mint 75 országában van jelen, és határozza meg fejlesztéseivel az ipari automatizálás irányait. Hogyan tud a folyamatosan növekvő cég több mint 40 éve rugalmasan működni, és mindig versenytársai előtt járni? Kell-e tartanunk a gépek fokozódó térnyerésétől, és hogyan menthetik meg a világot a mérnökök? Hans Beckhoff-fal, a vállalat alapító-tulajdonosával és ügyvezető igazgatójával, valamint Perecz Tamással, az idén 10 éves magyar leányvállalat ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.