Lokáció, lokáció, lokáció – néhány éve, a boldog békeidőkben még ezt válaszolta több szakértő is arra, hogy mitől függ a lakásár-emelkedés üteme, mi határozza meg a kereslet nagyságát. Rezsi, rezsi, rezsi – ez lett belőle mára. Három év alatt másodszor áll feje tetejére a piac, alakul át pillanatok alatt, hogy mire lőnek a vevők, mihez kell alkalmazkodjanak az eladók. Ebben a helyzetben kellene jó döntést hoznia annak, aki lakástulajdonosként a megélhetéséért küzdve menekül az energiaválság elől, illetve annak is, aki az inflációtól próbálja óvni a megtakarítását, és értékőrző befektetésért kacsint az ingatlanpiac felé.
Padlófék
Még csak négy hónapja annak, hogy Túl a csúcson címmel terjedelmes írásban foglalkoztunk a lakáspiaci trendekkel és kilátásokkal (Forbes, 2022/06). Akkor az apropót egyrészt az adta, hogy az év első felében a piaci szereplőket is meglepő mértékben lőttek ki újra felfelé az árak, miközben már ténykérdéssé vált az infláció, vele együtt pedig a hitelkamatok elszállása, vagyis brutálisan megdrágult, illetve kis jövedelműeknek lényegében ellehetetlenült a lakásvétel finanszírozása. Már ez önmagában előrevetítette a padlófékezést, lényegében minden megkérdezett szakértő arra számított, hogy a tranzakciószám visszaesik, a vélemények csak abban tértek el, hogy ez átragad-e az árakra is. A konszenzus nagyjából az volt, hogy nagy átlagban stagnálásba, illetve kis, bőven infláció alatti emelkedésbe fékezhet a piac.
Azóta azonban történt néhány alapvető változás. Az infláció a májusi várakozásokhoz képest sokkal nagyobb lesz, sokkal lassabban fut le, és sokkal később tetőzik. Az energiaárak tovább emelkedtek, és a mostani előrejelzések szerint a tavasszal vártnál sokkal tovább maradnak nagyon magasak, mert az orosz gáz kiesését Európa csak több év alatt tudja más forrásokból pótolni, és akkor is a korábbinál sokkal drágábban.