A fürdőszoba egyszerű hősei
Manapság szinte minden háztartási problémára lapul a tarsolyunkban egy külön tisztítószer (a hozzá tartozó keféről, szivacsról és négyrétegű papírtörlőről nem is beszélve), ám hiába foglalnak el egy egész polcot a konyhában, olyan mintha minden héten újra fel kellene tölteni a készleteinket. Pedig nagyszüleink ezek nélkül is képesek voltak tisztán tartani a házat mindössze néhány filléres összetevő felhasználásával: ecetes ronggyal estek neki a zsírnak és a vízkőnek, szódabikarbónával az odaégett edénynek és a koszos szőnyegnek, az illatosításról citromhéj vagy szárított levendula gondoskodott. Az eredmény pedig ma is magáért beszél, nem hiába esküsznek rájuk felmenőink. 

Kedves naplóm!
A háztartási könyv hajdanán egy rendes háztartás alapkelléke volt, és bár népszerűsége kissé visszaesett, ma is sok rajongója akad. Ez a módszer évszázadok óta segít minket a tudatos költekezésben, amennyire egyszerű, annyira hasznos is: csak egy füzet (modernebb változatban egy telefon) és egy kis kitartás kell hozzá. Felmenőink ebben a naplóban vezették szorgalmasan a ház minden kiadását, az élelmiszertől a ruhákon át a benzinig, hogy a hónap végén világosan látható legyen, mire is ment el a pénzük.

Okosba fűtünk
Régen sem kellett palotában élni ahhoz, hogy házunk fűtése a téli időszakban komoly nehézségekkel járjon. Sokunknak ismerősek lehetnek a nagyszülők zsúfolt konyhájában töltött decemberi napok, miközben a fűtetlen hálóban uralkodó csontig hatoló hidegen csak estére illett enyhíteni. Ha pedig arra sem volt lehetőség, hogy ilyenkor teljesen felmelegítsük a szobát, jött a melegvizes palack, a forró tea és a kemencében hevített tégla. Ideálisnak azóta sem neveznénk ezeket a megoldásokat, de működni működtek, és azokat a kis térben, közösen átvészelt téli órákat a világért se cserélnénk el.