Markánsan romlottak tovább a gazdasági kilátások a harmadik negyedévben, a tavasszal felvázolt legrosszabb forgatókönyv, az elnyúló stagfláció megvalósulásának hétről hétre nő az esélye. A recesszió mindenesetre 2023-ban egyre biztosabbnak látszik, a mélysége és elnyúlása kérdéses.

Sok minden történt, és sok minden változott ahhoz képest, mint amiről az előző negyedéves összefoglalóban beszámolhattunk. Június végén például még ezt írhattuk: „Az elmúlt hónapokban nem igazolódott az a várakozás, hogy a kormány kész komoly engedményeket tenni a jogállamisági vitában azért, hogy hozzájusson a visszatartott, illetve később érkező uniós forrásokhoz.” Mára kiderült, a kormány júliusig valóban csak szórakozott ez ügyben, de akkor hirtelen hátraarcot vett, és látványos korrupcióellenes vállalásokat téve kezdett Brüsszelben kuncsorogni a pénzért. Bizonyára azért, mert nem sokkal korábban lett egyértelmű számukra, hogy a válság súlyosabb a vártnál, az első körös különadós megszorítás kevés lesz a költségvetés bedőlésének megakadályozásához.


A pénzek biztos elvesztését sikerült elkerülni, novemberig kell a kormánynak megvalósítania a vállalásait, utána szigorú monitorozás mellett megindulhat a pénzáramlás, ha az Európai Tanácsban a minősített többség is így látja jónak. Továbbra sem tudhatjuk, hogy ha a konkrét korrupciós vonal, az uniós pénzek nem megfelelő felhasználása mellett fennmaradnak a jogállamisággal kapcsolatos nyilvánvaló problémák, azokat akarják-e büntetni, mindenesetre a lehetőség most meglenne rá. Talán ezért nem reagált a forint egyértelmű erősödéssel, amikor szeptember közepén az Európai Bizottság elvonási, de haladékadási javaslattal pattintotta tovább az ügyet a Tanács felé.