Nekem van, neked nincs, vagy fordítva – a luxus sok definíciója közül ez az egyik. Az óraipar luxusdarabjainál eggyel bonyolultabb a képlet: hiába van sok pénzed, nem biztos, hogy birtokolhatod azt, amitől kiváltságosnak éreznéd magad.
Írta: Schwarz Gábor és Ligetfalvi Viktor
Az elmúlt években kialakult a várólista mint jelenség a luxusórák piacán. Elmegy az ember a három-, négy-, tízmillió forintjával a zsebében vásárolni, majd szomorúan hallja, hogy a kiválasztott modell két, négy, hat év múlva talán megérkezik, ha szorgosan érdeklődik iránta. Nem különlegességekre kell gondolni, elég egy Rolexre, Patek Philippe-re vagy egy Audemars Piguet-re, azokból is az egyszerűbb, acéltokos, vízállóbb modellekre.
Persze minden elérhető, legfeljebb nem a butikban. Miután csalódottan elhagytuk a helyszínt, az online piactereken szembesülhetünk azzal, hogy az újonnan két-, három-, négymilliós darabot használtan, de azonnal megvehetjük tíz–tizenötmillió körül, ha nincs kedvünk kivárni azt a pár évet, a bolti áron hat–tizenkétmilliós modellekért pedig akár harminc–ötvenmilliót is elkérnek. Ez a jelenség 2015 környékén ütötte fel a fejét, majd eltelt pár év, és 2019-re teljesen elharapózott. Egyre többeket bűvölt el az óraipar luxusszegmense, egyre nagyobb hájpot generáltak bizonyos modellek és néhány árverés köré, egyre több embernek lett egyre több pénze, ahogy egyre távolodott a 2008-as gazdasági válság, és pörgött fel világszerte a gazdaság. És mind többen érezték a piaci tendenciákat látva, hogy érdemes órába fektetni a pénzüket.
Írta: Simó György A startupokról, vállalkozókról hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint távoli, kissé egzotikus üzleti közegről, a mesés gazdagodások és bukások ránk nem vonatkozó világáról. A tech óriások esetében talán értjük már, mennyire meghatározók mindennapi életünk szempontjából, de az, hogy olyan idegen és drámai környezetben, mint amilyen az ukrajnai háború is, mennyire számítanak ennek a világnak a kulcsfogalmai, talán […]
Írta: Simó György
A startupokról, vállalkozókról hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint távoli, kissé egzotikus üzleti közegről, a mesés gazdagodások és bukások ránk nem vonatkozó világáról. A tech óriások esetében talán értjük már, mennyire meghatározók mindennapi életünk szempontjából, de az, hogy olyan idegen és drámai környezetben, mint amilyen az ukrajnai háború is, mennyire számítanak ennek a világnak a kulcsfogalmai, talán kevésbé nyilvánvaló. Messze még a nap, hogy akár csak megközelítő pontossággal érthessük, mi és hogyan vált döntővé ebben a korszakfordító történelmi drámában. Az az érzésem, a vállalkozói szemlélet és a 21. századi technológiák iránti nyitottság bizonyul majd az egyik döntő különbségnek, ami az ukránok javára fordíthatja ennek a megnyerhetetlennek tűnő háborúnak a kimenetelét.
A színpadon: „A háborút sosem csak katonák nyerik meg.” — Simó György
A hírek pusztítást, kibombázott menekülteket, szétrombolt infrastruktúrát mutatnak. Ukrajna gazdasága egyharmadával csökkent, kisvállalkozásainak egyötöde megszűnt, az ország külső segítség nélkül összeomlana. De a háború közben kisebb és nagyobb, összhatásában hatalmas vállalkozói energiákat is felszabadított. Vállalkozóit – entrepreneurialt – mondok, nem hazafiast, ösztönöst vagy hitbélit. Bátorságot, találékonyságot, hitet abban, hogy minden ellened szóló körülmény ellenére is sikerrel jársz. Olyan hozzáállást, ami gyakran ellentétes a gyerekkorod óta tanultakkal, küldetéses és termékeny egyszerre, képes az alkalmazkodásra a továbblépés érdekében, gyors, bizakodó, és mindenekelőtt cselekvésorientált.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Novemberben Pistyur Veronika tér vissza!
Kockázati befektetőként nap mint nap ilyen embereket, gondolkodásmódot keresek a startupalapítókban, mégis hátborzongató látni, amint a háború százezreket kényszerít rá, hogy tragédiájuk és a veszteség elviselése mellett felfedezzék magukban ugyanezeket a képességeket. „Ez még mindig hazardírozás – mondta új vállalkozásáról a Bucsából elmenekült matematikatanár, aki a második kávézóját nyitja Lvivben. – Ha mindent elveszítünk a végén, az is rendben lesz, mert semmink sem volt, amikor elkezdtük. De talán megcsináljuk. Talán a miénk lesz a következő nagy sikertörténet.”
A vállalkozás a túlélése eszköze. Az egykori színházi kosztümtervező ma egyszerre akar segíteni és pénzt keresni. Nem egyszerűen átállt a golyóálló mellények és sisakok haditermelésére, de olyan kerámiabetétes mellényt fejleszt, amihez a megszállt orosz területeken lévő használaton kívüli atomerőműből kellett kicsempésznie a kemencét, hozzá nyolcvanas éveikben járó exszovjet tudósok agyából kiügyeskedni a technológiai tudást. Természetesen befektetőt is keres hozzá. „Több százan utasítottak eddig el. De a végén megszerzem a pénzt, mert meg fogják látni, hogy meg tudjuk csinálni.”
A háborút sosem csak katonák nyerik meg. Sok ezer, kényszer szülte kisvállalkozás mellett az ukrán piac minden rendű és rangú szereplője, magánvállalkozók, közgazdászok, startupperek, az emigráció üzletemberei gyorsan és eredményesen forgatták át napi működésüket, s ezzel a gazdaság jó részét háborús üzemmódba. Gyorsan és hatékonyan használják fel tudásukat, kapcsolatrendszerüket, gondoskodnak a munkatársaikról, alkalmazzák a modern technológiát és a vállalkozói módszertanokat. Ez a mentalitás ott van a hadsereg mögött felépülő logisztikában éppúgy, mint a gazdasági minisztériumban az oroszok pusztításait az első napoktól részletesen dokumentáló, s ezzel a majdani kárpótlást megalapozó kis csapat működésében.
Felülről is ez a dal szól. Valóban különleges katonai művelet ez, ahol az ukránok és a sors választotta vezető nem tábornok, király, arisztokrata vagy évtizedes múltú politikus, hanem kreativitását sikeres üzletbe szervező vállalkozó, aki elnökként is egykori üzlettársaira és az üzletben megszerzett képességeire támaszkodik. Zelenszkij ma olyan alaknak tűnik, aki képes szikláról leugorva repülőt összeszerelni, hogy a startupvilág megmondóemberének, a Linkedin-alapító Reid Hoffman kedvenc képével éljek. Vezetési stílusa, kommunikációja nem színészlétében, hanem vállalkozói énjében gyökereznek.
A kelet-európai népek nehezen szabadulnak meg a múltjukba kódolt végzettől. Ukrajna intézményeibe, reflexeibe mélyen épült be a korrupció, keleti részei jobban emlékeztetnek a második világháborúra, mintsem prosperáló, huszadik századi demokráciára. Valaha Berlin is így nézett ki. Mégis, az az Ukrajna, ami egyszer újraépül a romokon, talán nemcsak múltjának nyomasztó terhei és a geopolitikai kényszerek gúzsa között formálódik, hanem a háborús krízisben sikeresnek bizonyuló modern, vállalkozói mentalitás és tapasztalatok erejét is megőrzi majd.
A szerző a Day One Capital kockázatitőkealap-kezelő ügyvezető partnere.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
Rácz Judit online sivatagban kezdte, mára milliárdos szépségbirodalom-oázist épített. A Krémmánia, a Skinsmart és a Geek & Gorgeous anyja szubkultúrát és a tudatos, klinikai kozmetika híveinek könnyen elsajátítható bőrápolási rutint teremtett.
A családi cégek a rendszerváltás óta számos válságon sikeresen túljutottak, köszönhetően annak, hogy többségük a hosszú távú tervezést, a kollégák és ügyfelek megtartását, valamint a folyamatos fejlesztéseket helyezi a középpontba. Ezt a generációkon átívelő gondolkodásmódot díjazta immár hetedik alkalommal a K&H, amikor átadta a K&H családi vállalatok kiválósági díjat azoknak a hazai cégeknek, akik a családi értékek megőrzése mellett kiemelkedő teljesítményt mutatnak hosszú távú stratégia, innováció, sikeres generációváltás és fenntarthatósági programok megvalósításában.
Ha valaki Budapest egy viszonylag könnyen megközelíthető pontján szeretne az egyetlen európai vendég lenni egy étteremben, ahol kivételesen friss tengeri ételeket ehet ázsiai hangolásban, annak jó hírünk van. Annak is, aki nem evett még semmit a koreai konyhából. Akik új ár-érték bajnok kedvenceket keresnek ezekben a vészterhes időkben, vagy tökéletes elsőrandi-helyszínt, azok lapozhatnak.
Modernista építészeti örökség, friss dizájnmegoldások, úszómedencével és portaszolgálattal csábító loftlakások találkoznak a maga nemében teljesen egyedi ingatlanban. Még a liftbe is jutott kis kuriózum, ahol – emeletek vagy szobaszámok helyett – hadvezérek neveit olvashatjuk, és azon se csodálkozzunk, ha valaki azt meséli a pesti éjszakában, a Hannibálban lakom, Napóleon és Kutuzov fölött.
