Nekem van, neked nincs, vagy fordítva – a luxus sok definíciója közül ez az egyik. Az óraipar luxusdarabjainál eggyel bonyolultabb a képlet: hiába van sok pénzed, nem biztos, hogy birtokolhatod azt, amitől kiváltságosnak éreznéd magad.
Írta: Schwarz Gábor és Ligetfalvi Viktor
Az elmúlt években kialakult a várólista mint jelenség a luxusórák piacán. Elmegy az ember a három-, négy-, tízmillió forintjával a zsebében vásárolni, majd szomorúan hallja, hogy a kiválasztott modell két, négy, hat év múlva talán megérkezik, ha szorgosan érdeklődik iránta. Nem különlegességekre kell gondolni, elég egy Rolexre, Patek Philippe-re vagy egy Audemars Piguet-re, azokból is az egyszerűbb, acéltokos, vízállóbb modellekre.
Persze minden elérhető, legfeljebb nem a butikban. Miután csalódottan elhagytuk a helyszínt, az online piactereken szembesülhetünk azzal, hogy az újonnan két-, három-, négymilliós darabot használtan, de azonnal megvehetjük tíz–tizenötmillió körül, ha nincs kedvünk kivárni azt a pár évet, a bolti áron hat–tizenkétmilliós modellekért pedig akár harminc–ötvenmilliót is elkérnek. Ez a jelenség 2015 környékén ütötte fel a fejét, majd eltelt pár év, és 2019-re teljesen elharapózott. Egyre többeket bűvölt el az óraipar luxusszegmense, egyre nagyobb hájpot generáltak bizonyos modellek és néhány árverés köré, egyre több embernek lett egyre több pénze, ahogy egyre távolodott a 2008-as gazdasági válság, és pörgött fel világszerte a gazdaság. És mind többen érezték a piaci tendenciákat látva, hogy érdemes órába fektetni a pénzüket.
Egy éppen mélyre zuhanó részvény? Ingatlan, mert az legalább megfogható? Vagy a jó öreg állampapír? Mibe érdemes menekíteni a pénzünket, ha van? Ács Gábor három elemzésben veszi végig a lehetőségeket és a buktatókat is, mert ami elsőre logikusnak tűnik, nem biztos, hogy másodszorra is az. Jó ilyenkor egy olyan embert meghallgatni, aki már pár válságot pénzügyi újságíróként végigélt és […]
Egy éppen mélyre zuhanó részvény? Ingatlan, mert az legalább megfogható? Vagy a jó öreg állampapír? Mibe érdemes menekíteni a pénzünket, ha van? Ács Gábor három elemzésben veszi végig a lehetőségeket és a buktatókat is, mert ami elsőre logikusnak tűnik, nem biztos, hogy másodszorra is az. Jó ilyenkor egy olyan embert meghallgatni, aki már pár válságot pénzügyi újságíróként végigélt és végigírt.
Ez a magazin mindenesetre jó befektetés volt. Egy 32 oldalas személyes pénzügyi melléklet, két lista, benne mélyfúrás és mintavétel a magyar gazdaság egy-egy pontján, Gárdos Péter- és Uj Péter-portrék, és olyan üzleti sztorik, mint a magyar Skinsmarté és a cseh Rohliké (utóbbit Kifli.hu-ként az ajtód elől ismered).
Az idei exitlistán látszik, hogy 2021 még jó éve volt a magyar gazdaságnak, erős számokat tudtak mutatni a befektetőknek, és talán vonzó volt az is, hogy a közelgő válság előtt pénzhez lehet jutni. (Igaz, mindegyik tulajdonos azonnal feltehette magának a kérdést: részvény, ingatlan vagy állampapír?) Exitlistáink történetében a mostani az egyik leghosszabb és a legszínesebb. Gyártócégek, tanácsadók, startupok vannak a listán, aki végigolvassa, garantáltan meglepődik majd, mennyi olyan értékes, izgalmas, előremutató magyar cég van, amikről keveset hallani. Igaz ez az új e-kereskedelmi listánkra is, bár itt azért több az ismert név. A pohár mégis csak félig van tele, mert a cseh és a szlovák Forbes magazinnal összedolgozva készítettük ezt a listát. Mindkét országban jelentősen fejlettebb az online kereskedelmi piac, több és nagyobb cég nőtt fel az elmúlt tizenöt évben, magyarként fájó volt ezt megtapasztalni.
A legnagyobb cseh siker a sorozatvállalkozó Tomáš Čupr cége, a Rohlik. Az elnevezés csehül kiflit jelent, így már tudjátok is, hogy ők a magyar kifl.hu tulajdonosai is. A vállalkozás máris Csehország legsikeresebb startupja. Ha nem is ekkora, de azért látványos siker Rácz Judit cégcsoportja is. Aki nem krémmániás – mint ő –, talán nem is ismeri, pedig közel kétmilliárdos forgalma és milliárdos eredménye magáért beszél, ennek szól a különleges belső címlap is. Könnyen lehet, hogy a legtöbbet mégis azzal adjuk ebben a magazinban, hogy hagytunk benne egy üres lapot is. Az utolsó oldalas Rapid interjú helyén most egy kockás lapot helyeztünk el. Végül ugyanis minden itt dől el.
Nem tanult rendezőnek, mégis kora egyik legnagyobb történetmesélője lett. Gárdos Péter a 80-as, 90-es években nemzetközi díjak sorát elnyerő filmekkel szórakoztatta a mozinézőket, amióta pedig nem kap lehetőséget forgatásra, regényeket ír, ami bevallása szerint egyre nagyobb örömöt okoz neki. A Hajnali lázban – először könyvben, aztán a filmvásznon is – holokauszttúlélő szülei szerelméről mesélt, legutóbb a kortársai által lesajnált zseni, Semmelweis Ignác
rövid boldogságát írta meg.
Rekordévet zár az építőipar, hallani az egyik helyen. Válságban van a húzóágazat, mondják egy másikon. Hol az igazság, mit várnak a piac szereplői, és hogyan lehet felkészülni egy olyan időszakra, amikor a válságtényezőkre a határokon belül nincs megoldásunk?
Írta: Simó György A startupokról, vállalkozókról hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint távoli, kissé egzotikus üzleti közegről, a mesés gazdagodások és bukások ránk nem vonatkozó világáról. A tech óriások esetében talán értjük már, mennyire meghatározók mindennapi életünk szempontjából, de az, hogy olyan idegen és drámai környezetben, mint amilyen az ukrajnai háború is, mennyire számítanak ennek a világnak a kulcsfogalmai, talán […]
Uj Péter ugyanúgy áll az újságíráshoz, mint a három kilométerhez, amit mindennap leúszik: ha már elhiszi, hogy megy, nem gondolkozik rajta, csak csinálja. Kétszer ugrott neki egy újság felépítésének, miután 2011-ben úgy érezte, nincs más választása, mint felállni az Indextől, nekiállt újra, jóval nehezebb körülmények között. Vezetői stílusa egyedi, szétszórtsága legendás, de kevés olyan ember van a magyar médiapiacon, akihez annyira ragaszkodnának az újságírói, mint hozzá.
