A koronavírus-járvány előtt, 2014 és 2020 között a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, azaz a NEAK összesen harmincmilliárd forintot költött a kórházi műtétek eposzivá duzzadó várólistájának csökkentésére. Az átláthatóság és a gyorsaság reményében 2019-ben új szabályokat vezettek be az egészségügyi intézményekben: szétválasztották a várólistát és az úgynevezett előjegyzési listát. Utóbbira azok kerülnek, akiket saját kérésükre vagy állapotukra hivatkozva nem operálnak meg a lehető legkorábbi időpontban. Esetenként negyvenezer forintos büntetéssel kapott hibalistát a szolgáltató, ha többször, orvosi indoklás vagy betegnyilatkozat nélkül soroltak valakit későbbi időpontra, és a NEAK az ellátást sem fizette ki.
Az alapkezelő számításai szerint a páciensek hatvannégy százalékánál – főként a nőgyógyászati, mandula-, szürkehályog-, csípő- és térdprotézisműtétekre várók esetében – hozhatott volna jelentős megkönnyebbülést a lista átalakítása. Ha nem is járt volna a kórházi ellátások strukurális problémáiban gyökeres változással, az eddigi várólisták negyedének büntethetősége ugrásszerűen javíthatta volna a számokat.
Javíthatta volna, ha a koronavírus nem ír új világrendet.
Vársz
Nemhogy maradt a status quo, de az időközben kialakuló, a magyar egészségügyi ellátást sorscsapásként érő pandémiás helyzet a covidtesztek eredményén kívül mindent negatív irányba tolt. A kapacitásban keletkező fojtó szűkület miatt a halasztható műtétek és a nem életkritikus ellátások várakozási ideje hetekről hónapokra, hónapokról évekre nőtt, ugyanakkor az ellátásért sorban állók száma is növekedett. A járványtól, a kórházi megfertőződéstől és a túlterhelt osztályoktól félő – és emiatt távol is maradó – páciensek tömege ezt ugyan halványan ellensúlyozta az első hullám alatt, de a várakozási időket megnyújtó hatásokat hosszú távon nem egyenlíthette ki.
