A világ száguld. És te? – kérdezzük a Forbes Money Summit hirdetésein, amit idén először szervezünk meg a Forbes Flow előtti napon, október 6-án. A helyzetleírással sokan azonosulhatnak, kiugróan jól fogynak a jegyek, annak ellenére, hogy az augusztus nem a jegyvásárlás időszaka – ezt tudjuk, évek óta adunk el jegyeket a Flow-ra. Az infláció minden pillanatban velünk van, nem csoda, hogy legtöbben információt […]
A világ száguld. És te? – kérdezzük a Forbes Money Summit hirdetésein, amit idén először szervezünk meg a Forbes Flow előtti napon, október 6-án. A helyzetleírással sokan azonosulhatnak, kiugróan jól fogynak a jegyek, annak ellenére, hogy az augusztus nem a jegyvásárlás időszaka – ezt tudjuk, évek óta adunk el jegyeket a Flow-ra. Az infláció minden pillanatban velünk van, nem csoda, hogy legtöbben információt próbálnak szerezni, és iránymutatást szeretnének kapni. Azt a legtöbben saját kútfőből is megoldják, hogy ha az OTP árfolyama tízezer alá megy, érdemes bevásárolni belőle, egy-két-három év alatt majd feljebb megy. Hogy tényleg így van-e, arról Ács Gábor értekezik a lap hátsó részén.
Nem Magyarországra figyel, nem is itt értékesíti termékeit, hanem szerte a világban. Csendben, fókuszáltan.
Nem az OTP az egyetlen befektetési lehetőség, amiről írunk. Kicsit Forbes-történelem, részben cégsztori, de befektetési lehetőség is a magyar Graphisoftot tizenöt éve felvásárló német Nemetschek Group sztorija. Fekete Emese cikkéből most kiderül, miért megy jobban, mint a versenytársai, és hogyan lett Budapestről az egyik elsőszámú vezetője az a Várkonyi Viktor, aki egyszer régen programozónak jelentkezett a Graphisofthoz.
Írta: Orbán Krisztián Elmennél tanácsadónak, ha rendszerint járadékvadászokat kellene segítened? Lennél menedzser, ha az összes fontos kérdés külföldön, a fejed felett dőlne el? Vállalkoznál, ha pusztán uniós pénzt égetnél el reménytelen ötletekre? Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Októberben Simó György tér vissza! Nem? Pedig ha húszas éveidben jársz, nagy eséllyel ez a jövő vár rád. […]
Írta: Orbán Krisztián
Elmennél tanácsadónak, ha rendszerint járadékvadászokat kellene segítened? Lennél menedzser, ha az összes fontos kérdés külföldön, a fejed felett dőlne el? Vállalkoznál, ha pusztán uniós pénzt égetnél el reménytelen ötletekre?
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Októberben Simó György tér vissza!
Nem? Pedig ha húszas éveidben jársz, nagy eséllyel ez a jövő vár rád. Öt–tíz év múlva épp úgy fogod magadnak magyarázni a rossz kompromisszumaidat, mint most a harmincasok. Valamiből fizetni kell a lakáshitelt! Mindenki ezt csinálja! Váltanék, de nincs jobb! Bla-bla-bla. A hazai üzleti szférában igenis lehet egyszerre értelmes munkát végezni és tisztességesnek maradni. Csak nem könnyű. Aki a tömeg „bölcsességét” követve sodródik, és legfeljebb egy lépéssel tekint előre, az viszonylag hamar rákényszerül, hogy a két cél egyikét feladja. Persze, Magyarország nem Németország vagy Amerika. Itt meg kell küzdened azért, hogy magabíró ember lehess.
A színpadon: „Igenis lehet egyszerre értelmes munkát végezni és tisztességesnek maradni. Csak nem könnyű.” – Orbán Krisztián
Kis leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság három nagy részből áll. Az első a globálisan integrált szegmens. E vállalatok döntő többsége külföldi tulajdonú, a globális ellátási lánc egy viszonylag alacsony hozzáadott értékű fázisában tevékenykedik, és elhanyagolható stratégiai autonómiával rendelkezik. A második csoport a járadékvadászokból áll. Testre szabott törvények, állami vagy önkormányzati megrendelések, EU-s vagy kormányzati pénzek, kirívóan kedvezményes hitelek, különlegesen megértő hatóságok: ezeket fordítják nyereségre, majd villámgyorsan osztalékra. A harmadik csoport a klasszikus versenypiacon működő, stratégiai autonómiával rendelkező vállalatok köre. A hazai gazdaság jellegzetessége, hogy ez elsősorban kicsi, maximum közepes méretű cégeket jelöl, akiknek horizontja nem mutat túl Magyarország határain.
Az üzleti életben most elinduló fiatalnak mindez azt jelenti, hogy az előtte álló út tele van olyan korlátokkal és csapdákkal, amilyenekről az egyetemen és a karrierexpón egy büdös szó nem esett. Az itt működő globálisan integrált cégekbe elsősorban szellemi szakmunkásokat keresnek és képeznek. Stratégiai gondolkodásra, komplex döntési kompetenciára és szélesebb perspektívára nincs szükségük, azokat a vállalati központban intézik. Óhatatlanul beszűkülsz majd, cserébe kiszámítható, többé-kevésbé teljesítményelvű és főleg tisztességes környezetben dolgozhatsz. Nem mondható ez el a magyar gazdaság titánjainak döntő többségét felsorakoztató járadékvadász csoportban. Mivel náluk az üzleti modell lényege a hatalom kiszolgálása és a közös vagyon megpumpolása, az összes többi „üzleti” feladat csak amolyan teljesítési igazolás. A teljesítményt nem tisztességes és értelmes munkában, hanem a közösből való lenyúlás mennyiségében mérik. Ez a környezet jó esetben kiégett cinikussá, rossz esetben gazemberré tesz majd. Ilyen környezetben dolgozni nemcsak lélekölő, de végső soron értelmetlen is.
Elméletileg a harmadik csoport vállalatai nyújtják a legtöbb lehetőséget arra, hogy magabíró emberként élj. Ők azonban rendszerint túl kicsik és túl hazai fókuszúak ahhoz, hogy egy pályakezdőnek vonzó tanulási lehetőséget biztosítsanak. Ráadásul sokuk jövője bizonytalan, mert a magyar gazdaságban a másik két csoportnak lejt a pálya.
Ebben a felállásban az egyszerű, kitaposott pályák szinte mind zsákutcába vezetnek, így értelmetlen az előtted járók tömegeit követni. Aki értelmes és tisztességes munkát szeretne húsz év múlva is, annak az első lépéstől nagyon tudatosan kell lavíroznia az egyes és a hármas csoport cégei közt, és kerülnie kell a másodikba tartozókat, mint a pestist.
A szerző az Oriens vállalatcsoport tulajdonosa.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
Legendás magyar alapítója szokatlan módon már a szocializmusban is a nyugati világ piacát célozta meg, ma német tulajdonban és egy amerikai nagyágyú irányítása alatt fejlődik a Graphisoft. Közben kinevelt egy globális pályán jegyzett magyar csúcsvezetőt, és termékeit Malajziától Budapesten át Peruig hatmillióan használják. Valami Amerika – negyven éve Budapesten. És valami Magyarország – negyven éve mindenhol a világon.
A Pride of Africa maga a síneken gördülő luxus. Komótosan zakatol Fokvárosból Pretoriába, miközben luxuskabinokban úri étkezéseket és pazar panorámát kínálva kiránt a pörgésből.
Ha valamire nem számít az ember, akkor az az, hogy Riminitől mindössze egyórányi autóútra, a napágyakkal és -ernyőkkel telezsúfolt homokos tengerparton olyan strandétterem működik, ahova a világ legtávolabbi pontjaiból is érdemes elzarándokolni.