Addigra teljesen úgy voltam vele, hogy én fél éve kvázi feleslegesen tornázgatok otthon. Úgysem látszik rajtam. Merthogy közben nem különösebben figyeltem arra, mit eszem, az édességek is sokszor elcsábítottak, de azért heti háromszor kigurítottam a tornaszőnyeget, ha máskor nem volt időm, este tízkor. „A normális étrend már elúszott, de a tornát azért toljuk végig becsülettel” – gondoltam. Aztán pont fel „kellett” venni a fürdőruhát július elején, amikor elhangzott mellettem a mondat, hogy „te azért kipattintottad magad”. Néztem kikerekedett szemekkel, hogy mi van?
Akkor jöttem rá, hogy – bár pontosan tudom, honnan, mennyit és hogyan lehetne még lefaragni – nagyon is csináltam valamit a korábbi hónapokban. A rendszeres mozgás meglátszik, a hiánya (jött a nyár és a lazaság, na meg persze a fagyi) pedig nagyon is érződik. Utóbbit akkor vettem észre, amikor a szokásos napi tízperces sétához legalább tizenöt perc kellett, és a végén nemcsak a negyvenfokos meleg miatt lihegtem.
Kádár-Papp Nóri, a Gyerünk, anyukám! mozgalom és ma már vállalkozás alapítója is lihegve érkezett meg a Margitszigeti nagyrétre 2014 tavaszán. Gyerekkorában versenysportoló volt, viszont az akkor háromgyermekes anya épp húsz kiló súlyfelesleggel küzdött, és egészen addig azt várta, hogy valaki megmentse. Azon a napon viszont kézbe vette az irányítást, és ikreivel a babakocsiban elindult mozogni. Nemcsak egyszer, sokszor.
Aztán kiderült, hogy annyira inspirálóan hat más, hasonló helyzetben lévő anyákra, hogy végül is ebből nőtte ki magát a Gyerünk, anyukám!, ami mára több százmilliós vállalkozás, és különböző edzésprogramokat kínál előfizetéses rendszerben. Nóri azt mondja, szakmailag sok mindenki oké rajtuk kívül is, de ők közösséget is szerveznek mellé. Olyat, hogy neki tényleg elhiszik a nők, hogy be lehet vezetni a rendszeres mozgást a mindennapi rohanásba.
