Legendás magyar alapítója szokatlan módon már a szocializmusban is a nyugati világ piacát célozta meg, ma német tulajdonban és egy amerikai nagyágyú irányítása alatt fejlődik a Graphisoft. Közben kinevelt egy globális pályán jegyzett magyar csúcsvezetőt, és termékeit Malajziától Budapesten át Peruig hatmillióan használják. Valami Amerika – negyven éve Budapesten. És valami Magyarország – negyven éve mindenhol a világon.
Van múltja, van jövője, egészséges. Augusztus 17-én a Simply Wall Street – a világon kisbefektetők millióit segítő globális részvényelemző szájt – friss elemzése ezt jelezte a frankfurti tőzsdén forgó Nemetschek csoport részvényeiről. Három nappal korábban viszonylag hosszan értekeztek arról is, hogy van-e most helye a tucatnyi építészeti és építőmérnöki szoftvergyártót – így a magyar alapítású és ma is magyar központú Graphisoftot is – tulajdonló cégcsoport részvényeinek egy aktuálisan összerakott tőzsdei portfólióban.
Arra jutottak, hogy azoknak a befektetőknek kifejezetten izgalmas lehet, akik nem a veszteséges, de egyébként hájpolt és tőkét könnyen bevonzó, magas kockázat-hozam arányú cégeket keresik, hanem a masszívan nyereséges, ám növekedésben lévő papírokat lesik. A Nemetschek ugyan nincs kifejezetten alulértékelve (más szoftvercégek részvényeihez képest nem olcsó), de különösebb kockázatokat nem hordoz, a cégcsoport növekedési kilátásai meggyőzőek. Nyeresége stabilan két számjeggyel – átlag 16,9 százalékkal – nőtt az utóbbi öt évben, és egy év alatt 37,7 százalékkal ugrott meg, jócskán meghaladta a német piac és a szoftveripar bővülését. És ami fontosabb: a következő három évre is évente átlagosan 13,7 százalékos további profitjavulásra számít – és a mostani részvényárnál 25 százalékkal magasabb éves célárat tart fenn – a tizenöt megkérdezett elemző.
Georg Nemetschek 1963-ban alapított müncheni vállalkozása hiába közeledik a hatvanhoz, nem tűnik öregecskének, holott olyan iparágban aktív, ahol hetenként jönnek ki új technológiák, és évente képes nagyot fordulni a világ. Mérnök alapítója, ahogy házon belül hívják, Professor Nemetschek, ugyan már visszavonult a cégvezetéstől – részesedése még van, irodája már nincs, nyolcvannyolc évesen leggyakrabban dubrovniki villájában élvezi jól megérdemelt nyugdíjas nyarait –, de a csoport tizenhárom leányvállalatából és márkájából álló portfóliója erős kezekben és remek formában van. Szoftvereiket hatmillió ember használja Új-Zélandtól Chiléig a világon nagyjából mindenhol, köztük a 2007-ben megvásárolt magyar Graphisoft termékeit is.
Írta: Orbán Krisztián Elmennél tanácsadónak, ha rendszerint járadékvadászokat kellene segítened? Lennél menedzser, ha az összes fontos kérdés külföldön, a fejed felett dőlne el? Vállalkoznál, ha pusztán uniós pénzt égetnél el reménytelen ötletekre? Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Októberben Simó György tér vissza! Nem? Pedig ha húszas éveidben jársz, nagy eséllyel ez a jövő vár rád. […]
Írta: Orbán Krisztián
Elmennél tanácsadónak, ha rendszerint járadékvadászokat kellene segítened? Lennél menedzser, ha az összes fontos kérdés külföldön, a fejed felett dőlne el? Vállalkoznál, ha pusztán uniós pénzt égetnél el reménytelen ötletekre?
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Októberben Simó György tér vissza!
Nem? Pedig ha húszas éveidben jársz, nagy eséllyel ez a jövő vár rád. Öt–tíz év múlva épp úgy fogod magadnak magyarázni a rossz kompromisszumaidat, mint most a harmincasok. Valamiből fizetni kell a lakáshitelt! Mindenki ezt csinálja! Váltanék, de nincs jobb! Bla-bla-bla. A hazai üzleti szférában igenis lehet egyszerre értelmes munkát végezni és tisztességesnek maradni. Csak nem könnyű. Aki a tömeg „bölcsességét” követve sodródik, és legfeljebb egy lépéssel tekint előre, az viszonylag hamar rákényszerül, hogy a két cél egyikét feladja. Persze, Magyarország nem Németország vagy Amerika. Itt meg kell küzdened azért, hogy magabíró ember lehess.
A színpadon: „Igenis lehet egyszerre értelmes munkát végezni és tisztességesnek maradni. Csak nem könnyű.” – Orbán Krisztián
Kis leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság három nagy részből áll. Az első a globálisan integrált szegmens. E vállalatok döntő többsége külföldi tulajdonú, a globális ellátási lánc egy viszonylag alacsony hozzáadott értékű fázisában tevékenykedik, és elhanyagolható stratégiai autonómiával rendelkezik. A második csoport a járadékvadászokból áll. Testre szabott törvények, állami vagy önkormányzati megrendelések, EU-s vagy kormányzati pénzek, kirívóan kedvezményes hitelek, különlegesen megértő hatóságok: ezeket fordítják nyereségre, majd villámgyorsan osztalékra. A harmadik csoport a klasszikus versenypiacon működő, stratégiai autonómiával rendelkező vállalatok köre. A hazai gazdaság jellegzetessége, hogy ez elsősorban kicsi, maximum közepes méretű cégeket jelöl, akiknek horizontja nem mutat túl Magyarország határain.
Az üzleti életben most elinduló fiatalnak mindez azt jelenti, hogy az előtte álló út tele van olyan korlátokkal és csapdákkal, amilyenekről az egyetemen és a karrierexpón egy büdös szó nem esett. Az itt működő globálisan integrált cégekbe elsősorban szellemi szakmunkásokat keresnek és képeznek. Stratégiai gondolkodásra, komplex döntési kompetenciára és szélesebb perspektívára nincs szükségük, azokat a vállalati központban intézik. Óhatatlanul beszűkülsz majd, cserébe kiszámítható, többé-kevésbé teljesítményelvű és főleg tisztességes környezetben dolgozhatsz. Nem mondható ez el a magyar gazdaság titánjainak döntő többségét felsorakoztató járadékvadász csoportban. Mivel náluk az üzleti modell lényege a hatalom kiszolgálása és a közös vagyon megpumpolása, az összes többi „üzleti” feladat csak amolyan teljesítési igazolás. A teljesítményt nem tisztességes és értelmes munkában, hanem a közösből való lenyúlás mennyiségében mérik. Ez a környezet jó esetben kiégett cinikussá, rossz esetben gazemberré tesz majd. Ilyen környezetben dolgozni nemcsak lélekölő, de végső soron értelmetlen is.
Elméletileg a harmadik csoport vállalatai nyújtják a legtöbb lehetőséget arra, hogy magabíró emberként élj. Ők azonban rendszerint túl kicsik és túl hazai fókuszúak ahhoz, hogy egy pályakezdőnek vonzó tanulási lehetőséget biztosítsanak. Ráadásul sokuk jövője bizonytalan, mert a magyar gazdaságban a másik két csoportnak lejt a pálya.
Ebben a felállásban az egyszerű, kitaposott pályák szinte mind zsákutcába vezetnek, így értelmetlen az előtted járók tömegeit követni. Aki értelmes és tisztességes munkát szeretne húsz év múlva is, annak az első lépéstől nagyon tudatosan kell lavíroznia az egyes és a hármas csoport cégei közt, és kerülnie kell a másodikba tartozókat, mint a pestist.
A szerző az Oriens vállalatcsoport tulajdonosa.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
Szecessziós elemek, törökfürdő ihlette mozaikok, saroktorony és tetőtéri műteremlakások – a Matild-palota százhúsz éve is izgalmas volt, most is az. A legdrágább lakosztályban is jártunk.
Heves gesztikuláció, pimasz grimaszok és egy szállóigévé vált ellenfélhergelés: „Ma nem!”, vagyis kábé, hogy „apukám, te ma itt biztos nem fogsz nekem gólt lőni”. Aki látott téged védeni a vízben, erre biztosan emlékszik. A szárazföldön is hamar elszakad a cérna?Fiatalon elég hirtelen haragú voltam, aztán huszonöt évesen apa lettem, majd bekerültem a felnőtt válogatottba, és húztam egy nagyon éles […]
Kádár-Papp Nóri életében kétszer mondott hangsúlyos nemet. Egyszer kislánykorában a szertornára és az olimpiai álomra, egyszer felnőttként arra, hogy diplomája után valóban testnevelő tanár legyen. Aztán egy tavaszi napon újra elkezdett mozogni, és megszületett egy mára százmilliós üzlet, a Gyerünk, anyukám!
