Volt, aki a luxusrehabról ugrott ki napközben tárgyalni

„Egy időben feküdtünk a Lipóton. Ő is a heroin miatt volt bent. Az egyik leghitelesebb szakember itthon a témában, és pont ezért. Nem könyvekből tanulta a tudományt, hanem ő is masszívan cuccozott.” Ezt Szabó Győző, az ismert színész és bő húsz éve felépült heroinista mondja Dudits Dénesről, a Dudits Józanság Programok alapítójáról és vezetőjéről. Mint sokan a segítői szakmában, Dénes is a maga példáján át került közel a témához. „A segítői szakma tulajdonképpen szabad függő lét” – mondja budai rendelőjében évekkel később. Ma már jókedvű, vigyorgós figura, teljesen absztinens. Alkoholt sem iszik, a józan mámor híve.


Pedig nem így indult. Fiatalkorában éveket töltött a kábítószerek, különösen a heroin világában, képtelen volt egyedül kiszállni. A sztereotípiákkal ellentétben jó családba született, szülei jómódú értelmiségiek, testvérei is rendezett családban élnek. Dénesnél viszont nagyon félrement valami, egy idő után tipikus narkós társaságban találta magát, hasonlóan lecsúszott emberek között, teljes kilátástalanságban.


Egy nepáli drogtúrát emel ki, hasisért mentek az ázsiai országba. „Az utcán üldögélő, pizsamás gyógyszerész dobozában találtunk morfiumot. Csorba tűvel szúrtam magamba, igazi hentesmunka volt. Aztán a hazaúton meggyötört az éhezés, a pénztelenség, a hajléktalanság. Szófiában befostam az elvonási tünetektől.”