Dubaj a szürke hétköznapokon is a legek földje, de most, amikor az expónak is otthont ad, tényleg a világ leghajmeresztőbb luxusjátszótere. Nehéz nem a hatása alá kerülni.
Írta és fotózta: Mészáros Antónia
Több mint egy évtized telt el, amióta Dubajban jártam, és bár már akkor is szürreálisnak tűnt a homokdűnék közül előtűnő csillogó metropolisz, most mégis újra meg kellett dörzsölnöm a szemem. Annak idején az épp frissen átadott Burdzs Kalifa tetejéről lenézve még viszonylag közel volt a sivatag, mára minden irányban tömött sorokban nyújtóznak az ég felé a kérkedő építészeti megoldásaikkal versengő felhőkarcolók.
„A Burj” azóta is őrzi első helyezését a világ legmagasabb épületeinek rangsorában, de mi sem mutatja jobban Dubaj ambíciójának mértékét, mint hogy ugyanitt épül a trónfosztó is, épp idén adták volna át, ha közbe nem szól a koronavírus-járvány.
A látvány letaglózó, de az érzés ismerős. Kínában éltem át korábban, amikor Sanghajt láttam viszont tíz év után. Mintha ezekben a városokban hatszor olyan gyorsan telne az idő, már ha lehetne az időt betonban, acélban és üvegfelületekben mérni. Utazásom célja is egyezett, ismét világkiállításra jöttem, mégpedig ismét egy olyanra, ahol a szervező ország nagyon meg akarja mutatni a szinte korlátlan lehetőségeit.
2010-ben még újságíró voltam, és a Magyar Televíziót tudósítottam minden idők legnagyobb és legdrágább expójáról, ezúttal beszélgetni hívtak egy illusztris körbe, amiben volt miniszterelnöktől jelenlegi minisztereken át nagy nemzetközi szervezetek diplomatái foglaltak helyet. Az engem is a résztvevői között tudó nyilvános eseménysorozat fókuszában az ENSZ fenntartható fejlődési céljai voltak, nem függetlenül attól, hogy a vírus miatt végül csak 2021-ben megnyitott, de nevében változatlanul hagyott Expo 2020 is harmadrészben a fenntarthatóság témája köré szerveződött.
Hogy az ország egyik legnagyobb és legrégibb magánklinikája nem a fővárosban, hanem Pécsen van, az sokéves csendes építkezés, tőkeerős tulajdonosi háttér és egyértelmű koncepció eredménye – öt szóban a lényege: egy kórházat ne orvosok vezessenek. Ez tíz évvel ezelőtt még szokatlan volt, és ellenérzéséket is szülhetett, 2021 végére viszont elhozta a Da Vinci Klinikának a piac eddigi legnagyobb magánegészségügyi felvásárlási ajánlatát. Kovács Antal az élén marad.
A történet szokványosan indult. Pécs belvárosában több mint tizenöt évvel ezelőtt különböző szakterületeken magánrendelőket nyitottak helyi orvosok, mások mellett nőgyógyászok és plasztikai sebészek. Ezen a két területen igen hamar jelentkezett az igény fekvőbeteg-ellátásra, így az akkori öt-, majd háromfős lokálpatrióta tulajdonosi kör álmodott egy nagyot, és belevágott egy kórház építésébe. A belevágott itt szó szerint is történt: a Mecsek oldalában tizenhat méter magas sziklafalak között kellett megteremteni az infrastruktúrát. Az első épület hétszázmillió forint körüli beruházásba és több évbe került.
Még messze nem olyan idők jártak, hogy gombamód szaporodjanak a magyar magánkórházak: az első és sokáig egyetlennek ismert Telki Magánkórház – Budapesttől nem messze – épp a csőd felé tartott, majd beütött a 2008-as pénzügyi válság is. A pécsi klinika így 2011-re jutott oda, hogy – már Da Vinci néven – minden engedély birtokában működni tudjon, és még ezzel is megelőzte sok konkurensét.
Kovács Antal ekkor vette át a vezetést. Erős tulajdonosi támogatást élvezett – bankár apja a már emlegetett lokálpatrióta alapító tulajdonosok között meghatározó hányaddal bírt. Bár fia alig volt harminc, több év kaposvári önkormányzati pályázatíró tapasztalattal és saját definíciója szerint problémamegoldó szemlélettel állt neki, hogy rendbe tegye a formálódó klinika ügyeit.
„Eljövök egy-két évre megoldani a problémákat” – idézi fel, milyen távon gondolkozott tíz éve, amikor is azt látta, hogy nem jó struktúrában, kevés orvossal, kevés pácienssel, magas rezsiköltségekkel, gazdaságtalanul működik az akkor két műtővel felszerelt intézmény. Szabad kezet kért és kapott, hogy echte kapitalista módjára gazdasági szempontok mentén szervezze meg a működést, és végigvigye azt, amit nem lehetett könnyű. Azaz, hogy nagyon kevés kivétellel semmit nem csinálnak, ami gazdaságilag nem racionális, és nem csak az orvosok hozzák meg a fontos döntéseket. „Akivel nem értettünk egyet, az már nem dolgozik itt” – mondja röviden az ebből fakadó konfliktusokról, de váltig állítja, ez a jó modell, az orvosok tanácsadó szerepben legyenek a felsővezetésben.
A stratégiát a fekvőbeteg-ellátás kiépítésére fókuszálta, hiszen „járóbeteg-szakrendelést nagyon alacsony kockázattal, elég jó profittal, kis munkával, viszonylag könnyű üzemeltetni”, sokan is csinálják az országban. Rendes fekvőbeteg-magánkórházi részleget nyereségessé tenni, az a kunszt, ezt 2014-re érték el. Onnantól újabb szakágakat hoztak be (például a jelentősebb befektetést igénylő ortopédiát), és 2016-ban kuriózumnak számított, hogy olyan magánszülészetet nyitottak, ami nem valamelyik állami kórházra ráépülve működött. Az is a stratégia része volt, hogy megpróbálják lefedni a lehető legszélesebb kört. Ma tizenkét orvosi szakágban van fekvőbeteg-ellátásuk, ami tavaly úgy csúcsra járt, hogy megduplázódott a páciens forgalmuk, és 2021-et 80 százalékos bevételnövekedéssel zárták (a covid előtti utolsó békeévhez, 2019-hez képest).
Ehhez az is kellett, hogy öt éve megvásárolták az ország egyik legrégebbi Bauhaus épületét, az egykori Kikelet szállót – a felújított és átalakított műemléképület is a Mecsek oldalában áll. A 350 millió forintos ingatlanvásárlásra még 400 millió forintot kellett rákölteniük, hogy mostanra hatezer négyzetméteren (24 ággyal, két nagy- és egy kisműtővel, 18 rendelővel, 123 orvossal) láthassák el a betegeket. És még így is szűkek a kapacitásaik – mire ez a lapszámunk megjelenik, újabb műtőblokk- és ágyszámbővítésbe kezdenek, a tervek további négyezer négyzetméterről szólnak.
„Így várjuk a közös jövőt” – mondja Kovács Antal már azután, hogy Pécsen a jelképes kulcsátadás is megtörtént, a Doktor24 és az Union közös cége megvásárolta a klinikát (az ingatlanokat nem, csak a szolgáltatót), és ezzel új korszak nyílik. „Konszolidáció van a piacon, már mi magunk is gondolkoztunk, hogy veszünk egy-két kisebb budapesti intézményt, mert valahová tartoznunk kell, hogy tovább növekedhessünk – mondja a motivációkról, amelyekkel tavaly megkezdték a tárgyalásokat. – És a dolgozóinknak is kell a fenntartható jövőkép.” A csapat így együtt folytatja, és Kovács Antal sem áll fel a főfőnöki székből. Ahogy annak idején, most is marad egy-két évre, hogy megoldja a problémákat.
Da Vinci Kft. Alapítás: 2003 (2011-ig Lézerklinika Kft. ) Tulajdonosok (a tranzakció előtt): id. Kovács Antal (többségi), Masszi György, Tizedes György Árbevétel (milliárd forint) 2019 2,1 2020 2,3 2021: 3,8 Adózás utáni eredmény (millió forint) 2019 113,1 2020 129,7 2021 nincs adat Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
Visszaszámlálás. Ez a szó sokszor jutott eszünkbe a lista összeállításakor, hiszen az április 3-ai országgyűlési választások minden kategóriában átrendezhetik az erőviszonyokat. Mégis, fontos pillanatkép ez a mostani arról, hogy mi ma a befolyás Magyarországon. Nem indulhattunk ki kizárólag olyan konkrétumokból, mint a pozíció és az árbevétel, mindig a kulisszák mögé kellett néznünk, hogy összerendezzük és sorrendbe rakjuk azt a tudásból, kapcsolatokból, momentumból, politikából és pénzből álló egyveleget, amit befolyásnak nevezünk.
Lackfi János 17 éves volt, amikor egy álszerelem kihozta belőle az állatot: „a köttőt”. Az elmúlt harminc évben több mint száz kötete jelent meg, de a műhelyteremtés is legalább annyira hajtja, mint az írás. Mostanra megtanult lassítani is – legalábbis a maga lackfis, hiperaktív módján.
Egy év. Mindössze ennyi kellett a Billingónak, hogy a kissé őrültnek tűnő víziót a valóságba ültessék: azaz kilépjenek az online számlázás szűk keretei közül és egy feszes stratégiaváltás mentén többtermékes digitális üzleti platformmá alakuljanak. Ehhez szükség volt egy alaposan kidolgozott üzleti tervre, egy közel egymilliárd forintos tőkebevonásra, egy kiváló csapatra, valamint fókuszra, hitre, alázatra. A részletekbe a Billingo két vezetője, Sárospataki Albert és Besztró Szabolcs avatott be bennünket.
A Dunakanyar nem csak a sűrű börzsönyi hegyek miatt a túrázók zarándokhelye, sokan járnak Mosonyi Annamária családias hangulatú műhelyébe is. A Mauna bakancsaiban Erőss Zsolt is mászott.
