Amikor 1884-ben hivatalosan is megnyitották a Magyar Királyi Operaházat, a tömeg tüntetést szervezett, és betört az épületbe, hogy lássa A zene apoteózisa című Lotz Károly-falfestményt. Ilyen veszély manapság talán nem fenyeget, de sok operarajongó várta türelmetlenül, hogy az épület nehéz fakapui idén tavasszal újra megnyíljanak. Valóban sokáig voltak zárva, de a tizenhétezer négyzetméteres épület majdnem minden sarkában akad egy kis aranyozás, márvány vagy Zsolnay-kerámia. Na, meg ott vannak az egyedi gyártmányú ajtók, ablakok, kilincsek, bútorok, kárpitok, falfestmények és szobrok, ráadásul mindezt úgy kellett rekonstruálni, hogy az eredeti tervek régen elvesztek. Az épületet a tervezést vezető Zoboki Gábor építésszel jártuk végig, és többek között arról is beszélgettünk, hogy mi volt az operaházak szerepe egykor, és miért sikerült ilyen kivételesen jól a budapesti.
NÉVJEGY A Magyar Királyi Operaház 1884. szeptember 27-én nyílt meg az akkori Sugár úton. Ybl Miklós mesterműve építésének idején a korszak német és olasz operaházainak építészeti szintézisét, vagyis a 19. század második felének világszínvonalát képviselte. Ráadásul egyetlen olyan hasonló épület sem maradt a régióban, amelyiket ne sújtott volna bombázás vagy tűzvész. Az elmúlt évtizedek átalakításai alaposan megbontották a neoreneszánsz palota összképét, és a nézőtér akusztikája is drasztikusan átalakult. A rekonstrukció legfontosabb célja az volt, hogy a kivételes épület megtisztuljon és visszatérjen a gyökerekhez, Ybl terveihez.
Készülsz már a tüntetésre? Elég jóban vagyok most Lotzcal meg Ybllel. Valószínűleg megoldom majd a küszöb alatt ezt a bejutást.
Hogy az ország egyik legnagyobb és legrégibb magánklinikája nem a fővárosban, hanem Pécsen van, az sokéves csendes építkezés, tőkeerős tulajdonosi háttér és egyértelmű koncepció eredménye – öt szóban a lényege: egy kórházat ne orvosok vezessenek. Ez tíz évvel ezelőtt még szokatlan volt, és ellenérzéséket is szülhetett, 2021 végére viszont elhozta a Da Vinci Klinikának a piac eddigi legnagyobb magánegészségügyi felvásárlási ajánlatát. Kovács Antal az élén marad.
A történet szokványosan indult. Pécs belvárosában több mint tizenöt évvel ezelőtt különböző szakterületeken magánrendelőket nyitottak helyi orvosok, mások mellett nőgyógyászok és plasztikai sebészek. Ezen a két területen igen hamar jelentkezett az igény fekvőbeteg-ellátásra, így az akkori öt-, majd háromfős lokálpatrióta tulajdonosi kör álmodott egy nagyot, és belevágott egy kórház építésébe. A belevágott itt szó szerint is történt: a Mecsek oldalában tizenhat méter magas sziklafalak között kellett megteremteni az infrastruktúrát. Az első épület hétszázmillió forint körüli beruházásba és több évbe került.
Még messze nem olyan idők jártak, hogy gombamód szaporodjanak a magyar magánkórházak: az első és sokáig egyetlennek ismert Telki Magánkórház – Budapesttől nem messze – épp a csőd felé tartott, majd beütött a 2008-as pénzügyi válság is. A pécsi klinika így 2011-re jutott oda, hogy – már Da Vinci néven – minden engedély birtokában működni tudjon, és még ezzel is megelőzte sok konkurensét.
Kovács Antal ekkor vette át a vezetést. Erős tulajdonosi támogatást élvezett – bankár apja a már emlegetett lokálpatrióta alapító tulajdonosok között meghatározó hányaddal bírt. Bár fia alig volt harminc, több év kaposvári önkormányzati pályázatíró tapasztalattal és saját definíciója szerint problémamegoldó szemlélettel állt neki, hogy rendbe tegye a formálódó klinika ügyeit.
„Eljövök egy-két évre megoldani a problémákat” – idézi fel, milyen távon gondolkozott tíz éve, amikor is azt látta, hogy nem jó struktúrában, kevés orvossal, kevés pácienssel, magas rezsiköltségekkel, gazdaságtalanul működik az akkor két műtővel felszerelt intézmény. Szabad kezet kért és kapott, hogy echte kapitalista módjára gazdasági szempontok mentén szervezze meg a működést, és végigvigye azt, amit nem lehetett könnyű. Azaz, hogy nagyon kevés kivétellel semmit nem csinálnak, ami gazdaságilag nem racionális, és nem csak az orvosok hozzák meg a fontos döntéseket. „Akivel nem értettünk egyet, az már nem dolgozik itt” – mondja röviden az ebből fakadó konfliktusokról, de váltig állítja, ez a jó modell, az orvosok tanácsadó szerepben legyenek a felsővezetésben.
A stratégiát a fekvőbeteg-ellátás kiépítésére fókuszálta, hiszen „járóbeteg-szakrendelést nagyon alacsony kockázattal, elég jó profittal, kis munkával, viszonylag könnyű üzemeltetni”, sokan is csinálják az országban. Rendes fekvőbeteg-magánkórházi részleget nyereségessé tenni, az a kunszt, ezt 2014-re érték el. Onnantól újabb szakágakat hoztak be (például a jelentősebb befektetést igénylő ortopédiát), és 2016-ban kuriózumnak számított, hogy olyan magánszülészetet nyitottak, ami nem valamelyik állami kórházra ráépülve működött. Az is a stratégia része volt, hogy megpróbálják lefedni a lehető legszélesebb kört. Ma tizenkét orvosi szakágban van fekvőbeteg-ellátásuk, ami tavaly úgy csúcsra járt, hogy megduplázódott a páciens forgalmuk, és 2021-et 80 százalékos bevételnövekedéssel zárták (a covid előtti utolsó békeévhez, 2019-hez képest).
Ehhez az is kellett, hogy öt éve megvásárolták az ország egyik legrégebbi Bauhaus épületét, az egykori Kikelet szállót – a felújított és átalakított műemléképület is a Mecsek oldalában áll. A 350 millió forintos ingatlanvásárlásra még 400 millió forintot kellett rákölteniük, hogy mostanra hatezer négyzetméteren (24 ággyal, két nagy- és egy kisműtővel, 18 rendelővel, 123 orvossal) láthassák el a betegeket. És még így is szűkek a kapacitásaik – mire ez a lapszámunk megjelenik, újabb műtőblokk- és ágyszámbővítésbe kezdenek, a tervek további négyezer négyzetméterről szólnak.
„Így várjuk a közös jövőt” – mondja Kovács Antal már azután, hogy Pécsen a jelképes kulcsátadás is megtörtént, a Doktor24 és az Union közös cége megvásárolta a klinikát (az ingatlanokat nem, csak a szolgáltatót), és ezzel új korszak nyílik. „Konszolidáció van a piacon, már mi magunk is gondolkoztunk, hogy veszünk egy-két kisebb budapesti intézményt, mert valahová tartoznunk kell, hogy tovább növekedhessünk – mondja a motivációkról, amelyekkel tavaly megkezdték a tárgyalásokat. – És a dolgozóinknak is kell a fenntartható jövőkép.” A csapat így együtt folytatja, és Kovács Antal sem áll fel a főfőnöki székből. Ahogy annak idején, most is marad egy-két évre, hogy megoldja a problémákat.
Da Vinci Kft. Alapítás: 2003 (2011-ig Lézerklinika Kft. ) Tulajdonosok (a tranzakció előtt): id. Kovács Antal (többségi), Masszi György, Tizedes György Árbevétel (milliárd forint) 2019 2,1 2020 2,3 2021: 3,8 Adózás utáni eredmény (millió forint) 2019 113,1 2020 129,7 2021 nincs adat Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
Visszaszámlálás. Ez a szó sokszor jutott eszünkbe a lista összeállításakor, hiszen az április 3-ai országgyűlési választások minden kategóriában átrendezhetik az erőviszonyokat. Mégis, fontos pillanatkép ez a mostani arról, hogy mi ma a befolyás Magyarországon. Nem indulhattunk ki kizárólag olyan konkrétumokból, mint a pozíció és az árbevétel, mindig a kulisszák mögé kellett néznünk, hogy összerendezzük és sorrendbe rakjuk azt a tudásból, kapcsolatokból, momentumból, politikából és pénzből álló egyveleget, amit befolyásnak nevezünk.
Az IBUSZ annak az 1902-ben alapított vállalatnak a jogutódja, melyet a Magyar Királyi Államvasutak hivatalos menetjegyirodájaként hoztak létre. Neve 1926-tól Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Rt., röviden IBUSZ lett.
Újbuda egyik eldugott utcájában működik Deme Mózes kerékpárüzlete. Már több bővülést és költözést is átélt, egy idő után mindig „égig érnek a bringák”.
A fenti kérdésre adott egyértelmű válasz: igen, sőt, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) egy része már most is az, csak nem tud róla. Sok olyan kkv létezik Magyarországon, ahol csak a kezdő lökés hiányzik, azonban a körültekintő tervezés alapfeltétel. A HEPA ebben (is) segít.
