„Meg tudjuk oldani, hogy ne csak én, hanem mindenki, az egész csapat rajta legyen a fotón?” – kérdezi Berczeli András, ahogy lendületesen körbemutat az irodában. Péntek és járvány lévén furcsa, hogy tele van, le sem tudunk ülni a tárgyalóban, a home office korszak ellenére a kollégák szeretnek bejárni, jó a hangulat. Ha össze tudja trombitálni a harminc csapattag többségét, lefotózzuk a teljes gárdát, mondom. András bőszen bólogat, hangsúlyozni akarja a csapat fontosságát, nála ez az elsődleges szempont. Magát sem operatív vezetőnek, pláne nem főnöknek, hanem szervezetfejlesztőnek tartja, kis túlzással a vérében van a csapatépítés. Kicsit vakarom a fejem, alkalmas lesz-e a helyszín egy tömegjelenetre, elég jól ismerem az épületet a földszinten lévő Hatszín Teátrumtól a tetőről élvezhető panorámáig.
Szinte hazajárok ugyanis a Corner Sixbe, a Pest belvárosában álló régi MSZP-székház ma a Forbes-arcok valószínűtlen, de létező gyűjtőhelye. A viseltes, pártállami kockaságot idéző épületben van a Móra Kiadó központja, Janikovszky János tulajdonosról már írtunk üzleti és műgyűjtői portrét is (Forbes, 2022/02). Itt van a Móra által már felvásárolt Bookr bázisa is, a cég alapítója, Horváth Dorka az öt évvel ezelőtti 30 sikeres 30 alatti listánk után felkerült idén bemutatott selfmade-listánkra is (Forbes, 2022/02).

Az épület tetején pedig a Munch főhadiszállása van, a négy alapító mindegyike szerepelt a 2021-es 30/30-as listán, Wettstein Albert még címlapon is volt (Forbes, 2021/05). Sőt, egy korábbi rendezvényünk, a Forbes Flow után a munchos srácok meghívták a szerkesztőséget bulizni az épület felső szintjére, fiatal startupperektől hemzsegett az emelet, megdöbbentő volt látni, a magazinunk hány korábbi portréalanya nyüzsgött a konyha és az erkély között.

A bankszektor pénzügyi szolgáltatásai és termékei annyira komplexek tudnak lenni, hogy az már engem is leköt.

Egy bennszülött pénzügyes
Persze nem a buli és nem is a helyrajzi szám miatt kerül be valaki a lapba, a véletlen hozta így, de most is egy korábbi Forbes-arccal ülök szemben az első emeleti iroda helyett a földszinti kávézóban. Berczeli Andrást öt évvel ezelőtt válogattuk be a legsikeresebb 30 alatti 30 fiatal közé. Akkor 26 éves volt, de már az OTP eBIZ pénzügyi és stratégiai vezetője: a kisvállalkozásoknak szolgáltató, felhőalapú pénzügyi, számlázási, cash flow tervezést nyújtó kvázi startupnál hozzá tartoztak a pénzügyek, a kontrolling és a stratégia, övé volt minden „adatos” projekt, az elején még az online értékesítés és a marketing is.

Energikus és laza, nehezen tudom elképzelni öltönyben, pedig a londoni fintech cégek és multik IT-vezetőihez abban jár tárgyalni. Gyorsan beszél, bőven van víziója és mondanivalója is, nehéz belefojtani a szót.
„Őszintén, nem tudtam, hogy a Sprintform beférhet-e a Forbesba, nem tudtam, vagyunk-e már elég nagyok” – magyarázza szinte hadarva. De megnyugtatom, az idénre tervezett 350 milliós nettó árbevétel már az a szint, főleg, ha 31 éves korára, a semmiből, nulla kezdőtőkével építette fel a cégét.

András natív pénzügyesnek írja le magát. „Már ötévesen tudtam ATM-et használni, nem ismertem a számokat, de felismertem a bankjegyeket” – magyarázza nevetve. Mégis, első önálló lépéseinek nem sok közük volt a területhez: egyet tudott csak, hogy csinálni akar valamit. Azt, hogy mit, még nem volt tiszta. Jellemző, hogy már egyetemre is teljesen eltérő szakokra adta be a jelentkezését, üzletet is akart tanulni, formatervezést és szoftverfejlesztést is. Végül a Corvinus lett a befutó, kereskedelem és marketing szak után pénzügy mesterszakot végzett.

Ő volt az InCube nevű, vállalkozásfókuszú diákszervezet egyik alapítója és első elnöke. A szervezet ma is létezik, több hazai startup keltetőhelye volt, a vállalkozói létre igyekszik felkészíteni az egyetemistákat. András fejében is ez járt, mindenképp saját bizniszt akart, rengeteg ötlete is volt, és sikerült közülük a lehető legrosszabbat kiválasztania.
„Három érdeklődési köröm volt, azok köré szerettünk volna vállalkozást: a drónok, a bitcoinbányászat és a 3D nyomtatás. Az első kettő sikeresebb lehetett volna, de én a 3D nyomtatást választottam, a legrosszabb lóra tettem, hamar befürödtem vele.” A 3D Revolution Bt. pár év után elhalt, profitot sosem termelt.

Szóval egy időre feladta a vállalkozói karriert, a K&H-nál tanult bele a nagyvállalati légkörbe, 2,5 évig befektetésitermék-fejlesztéssel foglalkozott. A szakdolgozatát viszont közben az OTP-ről írta, és az akkori céges kapcsolattartó felfigyelt rá. „A bankszektor pénzügyi szolgáltatásai és termékei annyira komplexek tudnak lenni, hogy az már engem is leköt” – hadarja, sokat gesztikulálva.

Közben kereste a lehetőségeket, hogyan tudja összekapcsolni startuptechnológiai érdeklődését a pénzüggyel. Ez lett a fintech. Akkoriban még alig foglalkoztak a területtel, legalábbis nem volt ilyen jól bejáratott neve, mint ma. András viszont látta, hogy a külföldi LinkedIn-profilokon rendszeresen feltűnik a fogalom. Egy szembejövő lehetőséget kihasználva többedmagával megalapították a FinTech Meetup-sorozatot, jelenleg is fut.

Már ezzel is nevet szerzett, de a meetupsorozat kapcsán szembesült egy olyan problémával, ami meghatározza a gondolkodását. „Sok menedzsernél egészségtelen a láthatóság és a teljesítmény aránya. Ott vannak mindenhol, beszélnek mindenről, de közben a teljesítmény elmarad. Úgy gondolom, nem beszélhetek úgy vállalkozásfejlesztésről, ha nem vagyok jó vállalkozásfejlesztő.”

Az OTP-n belül a friss, induló startup, az eBIZ egyik vezetői pozícióját ajánlották fel neki. „Alig tudták itthon, mi az a fintech, az eBIZ már felhőben fejlesztett pénzügyi alkalmazást, igazán nagyon szólt!” Ekkor írtunk először Andrásról, akkor még csak párszáz karaktert a 30/30-as listára. Pedig az igazán jó sztori ezután jön.

Volt lehetősége kockáztatni
„Vállalkozásról beszélek, úgy, hogy nem vagyok vállalkozó? Hát vállalkozni kell. Ez így hiteles, nem?” – mondja, és tényleg összeálltak két barátjával, az eBIZ-ben megismert Németh Dániel IT-tanácsadóval, valamint Czakó Péter UX-dizájnerrel. Hármójuk közt összejött több kompetencia, IT- és szoftverfejlesztés, dizájn, András oldaláról pedig a vállalkozásfejlesztés és a scrum.

A scrumnak és a scrum masternek nincs magyar neve, nagyjából és leegyszerűsítve egy összetett vállalatfejlesztési keretrendszert, az úgynevezett agilis termék- és szolgáltatásfejlesztés módszertanát jelenti. Andrásék egyrészt az eBIZ-ben is scrumban fejlesztettek, másrészt mentalitásából, jelleméből fakad a csapat- és szervezetépítés.

De ami a legszebb: egyikük sem tudta pontosan, mivel is foglalkozik majd a vállalkozásuk. Az elején felmerült, hogy fintech céget alapítanak. „Ehhez óriási kezdőtőke kell. És őszintén: mi nulla pénzből akartunk indulni. Ezt most már kicsit szégyellem is” – mondja, bár valódi szégyenérzet nem látszik rajta. Gondolkodtak egy prototipizálással foglalkozó, design sprinteket (rövid, pár napos munkafolyamatok termék- vagy szolgáltatásfejlesztésre) futtató, tanácsadó cégre is. És az is a fejükben volt, hogy scrum és hasonló módszertanok bevezetésében fognak segíteni nagyvállalatoknak. András képzett scrum master, a módszertan egyik alapítójától, Jeff Sutherlandtől is tanult.

Többször hangsúlyozza az állandó tanulás fontosságát, elmondja, mi mindent tanult, hogyan képezi magát, vagy hogy például a Menedzserek Országos Szövetségének mentorprogramján milyen jó emberekkel találkozott, milyen remek kapcsolatokat szerzett, mi mindent szedett fel azokról a helyekről, ahová a mentorprogram alatt jelentkezett. Kürti Sándor, a Kürt Zrt. alapítója a mentora, minden péntek reggel együtt teniszeznek. „Nem emlékszem egy mentoráltamra sem, akivel együtt is teniszeztem volna” – mondja Kürti, amikor Andrásról kérdezem. Határozottan állítja, hogy András vezetőnek termett, nagyon széles skálán gondolkodik, kifejezetten jó meglátásai vannak, és tele van dilemmával, ami egy jó vezetőnél alapvető tulajdonság. „Ha nem foglalkozol kételyekkel, ha nem mozdulsz ki a komfortzónádból, abból nem lesz sem fejlődés, sem innováció.”

A vezetői mentalitás tehát már megvolt, az ötlet azonban még nem, miről is fog szólni a közös cég. Ennek ellenére mindhárman főállásban szálltak be a projektbe. „Nem tudom, mi volt velem. Abban az életszakaszban voltam, hogy csak a kutyánkat kellett eltartanom, volt lehetőségem kockáztatni és nagyot lépni.”

Berczeli András nulla pénzből akart céget indítani. „Ezt most már kicsit szégyellem is.”

Elkezdték hát a Sprintformot, mindenki saját erőből, minimális tőkével és mutatós, de a saját tanácsadó cég szempontjából elégtelennek tűnő referenciával. Végül követve a keresletet és a kínálatot – újabb angol szavak jönnek –, a resource management (bodyleasing) irányába mentek el. Ennek az a lényege, hogy a munkavállalókat, a scrum mastereket, fejlesztőket, üzleti elemzőket kiszervezik idő- vagy projektalapú munkákra a partnerekhez. Akkor még úgy gondolták, hogy azonnal be tudnak hozni komoly projekteket.

A komoly projektek azonban elmaradtak, Dániel és Péter is elhagyták a Sprintformot egyéb lehetőségek miatt, András 2019-re magára maradt. Pedig innen indult el a gyors növekedés. 2019-ben vette fel az első embert, ekkor jöttek az első munkák, majd a csapat is nőni kezdett. Kisebb projektekben vettek részt a Wizz Air, a Mol és a Raiffeisen alvállalkozójaként, fejlesztőt, scrum mastereket és üzleti elemzőket szerveztek ki.

Dolgoztak a KMPG Global Services Hungarynek is, Bukovszki Attila IT-igazgató úgy meséli: több csapatot kipróbáltak, köztük a Sprintformot is. „IT-területen működtünk együtt egy olyan projektben, aminek volt üzleti elemzési és fejlesztési része is. Jó árat adtak, és a referenciáik is meggyőzőek voltak.” A konkrét munka egy addig manuálisan elkészített, hosszú és pepecselős adóbevallás automatizálása volt, erre szerződtek a Sprintformmal úgy, hogy Andrásék üzleti elemzőt és szoftverfejlesztőt is hoztak. Attila visszafogott, de egyértelmű: „Meg voltunk elégedve velük és a termékkel is, amit fejlesztettek. Az akkori munka fókusza, az elvégzendő feladat és a Sprintform jól passzoltak egymáshoz.”

Ahogy híre ment a cégnek, sokasodtak a projektek, nőtt a csapat (2020 végére már tízen voltak, tavaly decemberre már harmincan, és közben Németh Dani is visszatért), bővült a referencialista is olyan illusztris nevekkel, mint a Groupama, az Uniqa biztosítók, a Graphisoft vagy a Vodafone. A szolgáltatási paletta is szélesedett, egyedi szoftverek és fintech termékek fejlesztése, digitális tanácsadás, scrum és agilis coaching, tesztelés, és közben vissza tudtak kanyarodni az eredeti útjukra is. Körvonalazódott a Sprintform víziója, amit a csapattagok együtt fogalmaztak meg: kulcsrakész digitális megoldásokat szállítanak komplett scrumcsapatokkal, és ezzel fokozatosan kiváltják a fejlesztőik, üzleti elemzőik kiszervezésére épülő resource management profilt.

Vállalkozásról beszélek úgy, hogy nem vagyok vállalkozó? Hát vállalkozni kell. Ez így hiteles, nem?

Andráson érződik, milyen lelkes, amikor a cég növekedéséről beszél, ezt élvezi a legjobban. „Akik szoftverfejlesztőből lesznek vezetők, nem biztos, hogy a miénkhez hasonló skálázódást fel tudnak mutatni.” Nagy átéléssel magyarázza, hogy kizárólag csapatjátékosokat vesznek fel, nem pusztán a szakmai teljesítményre, hanem az emberre kíváncsiak, de mindenkitől elvárják, hogy azonosuljanak a cégkultúrával. Persze minden startupper elmondja, hogy milyen kiváló céges kultúrájuk van, hogy milyen különlegesen jó a csapatuk, és hogy náluk élmény dolgozni. De a Sprintform gyakorlatában tényleg van pár pont, ami nem általános a hazai piacon.

Minden munkavállaló tudja, hogy amikor projekt- vagy időalapon kiküldik egy partnerhez, pontosan mennyit számláz ki utánuk a cég. A belső fizetésekre is van transzparenciaszabály: nem nyilvánosak, de aki akar, beszélhet róla. „Az új jelentkezőknek legtöbbször azonnal megadjuk azt a bérezést, amit kérnek. Ha valaki nagyon sokat kér, azt válaszoljuk, hogy térjünk rá vissza egy kis idő múlva, de ez ritkán fordul elő.” András nyílt, közvetlen, lelkes csapatot akar maga köré, a skálázódás még bőven folyik, most is van felvétel, scrum mastereket és fejlesztőket, tesztelőket is interjúztatnak.
Tavaly nagyjából kétszázmillió forintos árbevételük volt, idén már a tavaly megkötött szerződések alapján 350 millióra számítanak, de ha sikerül az új, tervezett projekteket is elnyerniük, 500–600 millióra is felmászhat a szám. Rendszeresen jár ki Londonba, a világ fintech központjába kapcsolatot építeni, tanulni és potenciális partnereket megismerni.
„Magyarországon a cégkultúránk jelenti a versenyelőnyünket, külföldön viszont a szoláltatásaink jó ár-érték aránya.”
Jól mutatja a csapathoz való hozzáállását, amikor rákérdezek, meddig akarja elvinni a céget. „A New York-i tőzsde jó válasznak tűnik” – mondja tűnődve. És azonnal folytatja: „Az IPO és az exit is olyan állomás, ahol óriási vagyoni érték jön be a cégből. Én ezt mindenképpen úgy szeretném meglépni, hogy mindenki, ne csak a menedzsment, hanem tényleg mindenki, aki velem kezdte el és építette ezt az egészet, tudjon magának abból legalább egy házat venni.”

Sprintform Europe Kft.

Alapítás:
2019
Tulajdonos:
Berczeli András
Árbevétel
(millió forint):
2019
4,0
2020
94,8
2021
206,0
Adózott eredmény
(millió forint):
2019
−0,4
2020
−4,9
2021
32,0

Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés