Üzleti szereplő több évtizedes karriert maga mögött hagyva civilnek áll. Láttam pár ilyet a közelmúltban. Még nem trendgyanús, inkább első fecskék, de üdvözlendő a bátorság, tulajdonképpen vakmerőség. Nyilvánvaló jószándékkal és hittel elkövetett egzisztenciális kamikaze. Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Áprilisban Tilesch György tér vissza! Pályámat az üzleti oldalon kezdtem. Majd amikor tíz éve a Bridge Budapest […]
Üzleti szereplő több évtizedes karriert maga mögött hagyva civilnek áll. Láttam pár ilyet a közelmúltban. Még nem trendgyanús, inkább első fecskék, de üdvözlendő a bátorság, tulajdonképpen vakmerőség. Nyilvánvaló jószándékkal és hittel elkövetett egzisztenciális kamikaze.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Áprilisban Tilesch György tér vissza!
Pályámat az üzleti oldalon kezdtem. Majd amikor tíz éve a Bridge Budapest Egyesület társalapítójaként és ügyvezetőjeként a civil oldalon találtam magam, azt is megtapasztaltam: valahogy kevésbé voltam komolyan vehető. Ez nem kishitűség. Csak egy tipikus reakció: „Szép, szép, de meddig csinálod még? Valami komolyat is az asztalra kellene tenni, a nagy dolgok mégiscsak az üzletben történnek.”
Ezzel akkor szembesültem élesen, amikor újra visszatértem, és már párhuzamosan vittem a két szerepet mint kockázatitőke-befektető és üzletikultúra-formálásért dolgozó civil. Ahogy újra lett üzleti identitásom is, ott kerültem újra térképre. Az üzleti és a civil pálya közt ingázni nem kimondott típustörténet, minek is belőle messzemenő következtetéseket levonni? Mégis valami rendszerhibára hívja fel a figyelmet, és ez nem pusztán a térképre kerülés vagy az egzisztenciális pálfordulások okán jön elő.
A gigászi metropolisz lakossága meghaladja egész Magyarországét, nem éppen a csendről és a nyugalomról híres. Emiatt különösen fontos, hogy legalább pihenni jó körülmények között lehessen.
Alapvetően nagyon szeretem a nyüzsgő nagyvárosokat, de beletelt pár évbe és látogatásba, amíg sikerült megszeretnem a thai fővárost, és megtaláltam azokat a helyeket, amik elviselhetővé teszik a tömeget, a zajt, a forgalmi dugókat és a többi kényelmetlenséget. Még élénken él az emlékeimben, amikor – hátizsákos turistaként – először látogattam ide, és a híres-hírhedt Khao San utca tűnt megfelelő megoldásnak. Árban tényleg kiváló volt, értékben már kevésbé, így a landolás után pár órával már a menekülésemet terveztem, majd másnap reggel fel is szálltam az első gépre Kambodzsa felé.
Itt keresd! Four Seasons Hotel Bangkok at Chao Phraya River 300/1 Charoen Krung Road Bangkok, Thaiföld 400–800 euró (lakosztály alatti szinten)
Azóta eltelt pár évtized, és megtanultam, hogy mégis érdemes Bangkokban is időt tölteni, rengeteg fantasztikus étterem van mindenféle kategóriában, nagyszerű modern művészeti múzeumok, galériák vannak, és persze sok egyéb látnivaló is akad. És van a városnak olyan része is, ahol ki lehet szakadni a felfokozott lüktetésből. A Csaophraja folyó szolgáltatja talán a város egyetlen kényelmes oázisát, ahol tér, levegő és nyugalom is megadatik. Ügyes építészeti megoldásainak és a hatalmas területnek köszönhetően a Four Seasons luxushotel tényleg ideális körülményeket nyújt, a szálloda hatalmas medencéje, a belső átriumok vízfelületei és a vízcsobogás sikeresen feledtetik a kinti nyüzsgést, miközben a legjobb szobákból és lakosztályokból fejedelmi a kilátás a hatalmas folyóra az óriási üvegfelületeken keresztül.
A kényelem természetesen kifogástalan, a szoba minden luxust megad, és rengeteg odafigyelést tükröznek az apró figyelmességek mint az intelligens világítás, a koktélreceptekkel is ellátott, naponta többször is friss jégkockákkal szolgáló minibár vagy az alternatívaként kínált hajdinapárna (amit sürgősen otthonra is rendszeresítek). És óriási előny, hogy nemcsak taxival lehet nekivágni a városnak, hanem a hotel kishajójával is, de még akár sétálva is, ami nem igazán jellemző ebben a városban.
Vízi úton elérhető Bangkok legfontosabb látnivalói közül is jó néhány, például a Királyi Palota, a Smaragd Buddha vagy a túlparton a Hajnal Templom (Vat Arun) is, sétatávnyira pedig a Warehouse 30 egyre jobban kiépülő művésznegyede, benne egy egészen meghökkentő és kiváló rejtett kávézóval, a Mother Roasterrel. A házon belüli éttermi kínálat is lenyűgöző. A Michelin-csillagos Yu Ting Yuan étteremben komoly degusztációs menü is fogyasztható, de az étlapról is érdemes válogatni, mert így domborodik ki igazán, mekkora mesterei a kínai BBQ-nak. A kínai konyha egyébként cseppet sem tájidegen (thai-idegen, bocs) itt – Bangkokban van talán a világ legnagyobb Chinatownja, százezres lakossággal, önálló thai–kínai konyhastílussal.
Ez egy feltehetően tényleg jó szálloda, de a magam részéről, ha a jó szálloda miatt megyek valahová, akkor nem Bangkokot választom.
Bárki lehet tulajdonosa egy horgászappnak, egy sörfőzdének vagy egy vegán étteremláncnak, ha minicápának szeretné magát érezni, fantáziát lát egy startupban, és van kockáztatni való pénze. Szeles Nóra több évtizedes tőkepiaci rutinnal és átlagon felüli energiával csinál mindent, amit csinál, most éppen a befektetési célú közösségi finanszírozás kultúrájának építését. Hogy a Tőkeportál tudja-e sikerre vinni ezt a crowdfundingot Magyarországon, az szerinte lehet kérdés, de hogy maga a modell működik, az nem.
A világ nagyot változott az elmúlt 30 évben, és ez talán hatványozottan igaz a pénzügyi szolgáltatások, biztosítások piacára Magyarországon. Ha egy személyes kapcsolatokra és bizalomra építő cég nemcsak meg tudott maradni ezen a piacon, hanem az alapoktól indulva eljutott a piacvezető pozícióba, az azért jelent valamit. Az OVB magyarországi leányvállalata pedig pontosan ezt tette. Az […]
Csíphet-e a fine dining? Thaiföldre gondolva mindenkinek megvan a maga nagy kedvence, legyen az pad thai, tom yam, zöld curry vagy épp a som tam (zöldpapaja-saláta). De hogy lehet ezeket a markáns, erőteljes ízeket lefordítani a fine dining nyelvére úgy, hogy ne sérüljön meg az eredeti étel identitása?