Infláció és jegybanki kamatok – a világgazdaság és a befektetők számára 2023 őszén ez a két legnagyobb kérdés. A covid okozta lezárások feloldása és a nyugaton a lakosságnak juttatott pénzügyi támogatások nyomán hirtelen árfelhajtó kereslet jött létre. Az árak több országban a béreket is elkezdték magukkal húzni, ami a jegybankok rettegett inflációs ár-bér spiráljához vezethet. A kamatemelések célja nem csupán a megtakarítások ösztönzése, hanem a gazdasági aktivitás és azon keresztül a munkaerőpiac lehűtése a finanszírozási költségek emelésével. Ezt a jegybankok nem szeretik hangosan kimondani, de az infláció visszaszorításának általában velejárója a fogyasztás és a foglalkoztatottság átmeneti csökkenése is.

A folyamatok alakulása szempontjából különösen az amerikai jegybankra (Fed) és az OPEC olajkartellre érdemes figyelni. Előbbi kamatemeléseivel igyekszik megtörni az inflációt, és egyben befolyásolja a többi ország (ideértve Magyarország) kamatpolitikáját is. A Fed elég közel került a sikerhez, viszont az elmúlt hónapokban a szaúdiak vezette OPEC termeléskorlátozása nyomán újra megugrottak az olajárak, és ha ez tartós marad, ismét felerősítheti az inflációt. A közeljövő e két ellentétes erő küzdelméről szólhat, és a kimenetelétől is függhet, hogy lesz-e globális recesszió. Ha a Fed további érdemi kamatemelésekre kényszerül, az a világgazdaság több fontos szereplőjét megroppanthatja, élen az európaiakkal.

Az EKB kamatszintje (4%) alacsonyabb a Fed által kijelöltnél (5,5%), jóllehet az eurózóna inflációja (5,2%) magasabb az amerikainál (3,7%). Az alacsonyabb kamatszint ellenére a közelmúlt gazdasági adatai alapján az európai gazdaság lényegesen ingatagabb az amerikainál. Az EU gyengeségének több oka is van. A fogyasztás visszaesőben, az exportot rontja a kínai lassulás, és visszafogják a protekcionista amerikai intézkedések, ráadásul Peking hirtelen vevőből versenytárs lett az autógyártásban. Közben az orosz energiáról levált német ipar versenyképessége is csökkent. Összességében az európai recesszió kockázata nagy, és Magyarországot is érintheti.

Mibe lehet ilyenkor fektetni? A fix kamatozású államkötvények általában csökkenő, míg az inflációkövetők emelkedő infláció mellett teljesítenek jól. Mivel az infláció sorsa jelenleg még a jegybankok szerint is bizonytalan, rövid távon érdemes legfeljebb 1–1,5 éven belül lejáró fix kamatozású vagy diszkont papírokban tartani a pénzünket, amikből aztán a kép tisztultával át lehet váltani hosszabb lejáratú fix papírokra, vagy visszatérő infláció esetén követőkre.

Az ingatlanpiacnak éveken át hátszelet biztosított az alacsony kamatkörnyezet, most ennek az ellenkezőjét látjuk. A befektetési hozamot keresőknek lett alacsonyabb kockázatú alternatívájuk, a megemelkedett jelzálogkamatok pedig sok vevőt kiáraztak a piacról. A lakáspiacon meginduló árcsökkenés aligha áll meg, amíg a kamatok újra tartósan alacsonyan nem lesznek, ha pedig a kamatcsökkenés oka egy tartós recesszió lesz, akkor a kilábalás még hosszabb lehet. Az előző ingatlanciklusok hét, illetve öt évig tartottak, ennek alapján legalább pár éves lejtmenet várható.

Az év vége október közepétől szezonálisan erős a részvénypiacokon, bár a magas kamatok miatt nagy a bizonytalanság. A blue chipek helyett inkább azokat a szektorokat preferálom, ahol a kereslet-kínálat egyensúly valamiért felborult. Ilyen például az atomerőművekben használt urán, amiből Fukusima után egy évtizedig túlkínálat volt, de mostanra jelentős hiány lett belőle, amit erősít az új és újraindított erőművek kereslete. Hasonlóan rossz évtizedük volt a tengeri olajfúró cégeknek, az amerikai palaolajboom sokakat csődbe vitt közülük, most viszont a megmaradtak nem győzik kiszolgálni a keresletet, új kapacitás pedig még évekig nem várható. Érdekesnek tartom még a tankerhajók piacát is: a korábban optimális szállítási útvonalak az orosz szankciók nyomán sokkal hosszabbra nyúltak, és szintén kapacitáshiány lépett fel, ezt egy esetleges téli európai dízelhiány is fokozhatja majd.

A szerző befektető, az Oktogon Ventures alapító partnere.