Mi kell ahhoz, hogy hirtelen kisbefektetők tömegei számlanyitásra vagy megbízásadásra várva jelenjenek meg a magyar brókercégek irodáiban? Harminc százalék hirtelen zuhanás az OTP-ben. Talán túlzott leegyszerűsítés ez, de tény, hogy az elmúlt húsz évben többször is előfordult, hogy a bankpapír meredek zuhanásba kezdett, amire a kisbefektetők menetrendszerűen elkezdték áttalicskázni a pénzüket a magyar sztárrészvénybe. Nem is ok nélkül. 1995 óta működő aranyszabály, hogy aki belevásárol a nagy zuhanásokba, mindig tisztes nyereséggel jön ki a befektetésből.

Volt, hogy éveket kellett rá várni, de az OTP valóban mindig kiment új csúcsra, meghálálva a remegő kezűnek csúfolt kisbefektető bizalmát. Ez természetesen pont semmit nem jelent a jövőre nézve, tűntek már el a tőzsdetörténelemben törhetetlennek tűnő cégek is pár év alatt a süllyesztőben, de az OTP pozícióját és eredményességét látva teljesen érthető, hogy a hazai magánbefektetők bíznak benne, és a nagyobb gyengüléseit vételi lehetőségnek értékelik.
Az OTP-részvény persze csak a jéghegy csúcsa, a kisbefektetők tömeges felbukkanása pedig inkább csak ritka érdekes jelenség. A magyar tőkepiacon ugyanis a lakosság súlya sokkal kisebb az európai átlagnál, és a részvénykínálat is szerényebb a budapesti tőzsdén, mint tőlünk nyugatabbra vagy akár csak a lengyel piacon. Évtizedek óta próbálnak ezen a tőzsde és a hozzá kapcsolódó szolgáltatók változtatni, kevés sikerrel.

Igazi nagy forgalmú, nagy piaci értékű blue-chip részvény is már csak három-négy forog a Budapesti Értéktőzsdén – az OTP, a Mol és a Richter státusza egyértelmű, de a Telekomot igencsak beszűkült forgalma miatt már egyre kevésbé sorolták ide az elmúlt években. De legalább az elmúlt tíz évben látványosan megerősödött a második vonal, a midcap kategóriában igazi szép üzleti történetet írt néhány cég, ez pedig általában magával hozta részvényeik komoly áremelkedését is.

Az elmúlt évek fontos tapasztalata, hogy nem kellett ahhoz napi szinten követni a piacok mozgását, hogy a jó sztorikat akár komoly pénzügyi tudás nélkül, tisztán józan paraszti ésszel felfedezze, illetve akár ki is használja egy kisbefektető. Időről időre kitermeli a tőzsde az aktuális kedvenceit, akik akár az általános trendtől eltérően is tudnak mozogni. Ahogy a következő oldalakon megismerkedünk 10+1 fontos, illetve érdekes tőzsdei vállalat történetével és aktuális kilátásaival, a grafikonjaikból is jól látszik, hogy sokféle iparágban tevékenykednek, sokszor eltérő hatások érik őket, eltérő életciklusban is vannak, így valamennyire érthető, hogy eltérő időszakokban voltak kedvencek, és árfolyamaik rendszeresen egymással szembe is mozognak.
Hatalmas király, aki pattogni tud az aktuális felülteljesítők között, és mindig a legjobban muzsikáló részvényekben ül. Kár, hogy ő tényleg csak a mesékben létezik. Utólag könnyű okoskodni, de egy adott pillanatban jól kiválasztani a legjobbakat, az már kemény mutatvány. Az biztos, hogy sose árt ismételgetni az egyik legfontosabb jótanácsot: ne tegyük az összes tojást egy kosárba, az összes pénzt egy részvénybe.

Nemcsak az fontos, hogy a pénzét maga forgató kisbefektető átgondolja a kockázatvállalási hajlandóságának megfelelő részvényarányt (tehát hogy a pénze mekkora hányadát tartja kockázatmentes eszközökben és kockázatosokban), de az is, hogy diverzifikáljon, azaz mindenképp részvényportfólióban gondolkodjon néhány egyedi részvény helyett. Egy adott céggel és annak részvényével bármi történhet, nagy szakadások is becsúszhatnak. Sokkal kisebb az esély a nagy bukásra, csökkenő kockázat mellett kisimul a hozamunk, ha minél több részvényből építünk portfóliót.

Adja magát a kézenfekvő kérdés, hogy miért görcsöljön egy magyar kisbefektető a hazai részvényekkel, ha ma már bármit elérhet globálisan, választhat gyakorlatilag a fél világ összes papírja közül. Valamennyit természetesen számít, hogy ha magyar befektetési szolgáltatót veszünk igénybe, náluk ma is olcsóbban lehet a BÉT-re bevezetett papírokat adni-venni. De talán fontosabb, hogy a hazai cégekről sokkal több információhoz juthat egy kisbefektető.
Természetesen a gyorsjelentések, nagy bejelentések ugyanúgy jönnek minden cégtől, de sokaknak segít, ha magyarul is elérhető. És ha ért is a befektető hat nyelven, külföldi cégekkel kapcsolatosan sokkal kevésbé fér hozzá apró hírekhez, interjúkhoz, akár csak piaci híresztelésekhez. A magyar tőzsdei vállalatokról minden fontos nyilvános információ ott van a bet.hu oldalon, de a hazai gazdasági sajtó is nagy terjedelemben követi a fontos eseményeket, mindenféle apró hír, vagy akár csak elhintés potenciális hatásait az egyes cégekre.
Ha hús-vér bróker vagy befektetési tanácsadó segítségét is igénybe vesszük, ők is leginkább a magyar cégekkel vannak képben. A hazai elemzők rendszeresen találkoznak a cégek vezetőivel, pontosabb elemzéseket, prognózisokat tudnak készíteni, mint aki csak valahol a távolban ül, és a pénzügyi adatokból meg az elérhető sajtóhírekből dolgozik.

Ez persze azt is jelenti, hogy a magyar piac speckó kockázatait is jobban érti, aki itt él, és tisztában van az eltérített magyar kapitalizmus működésével. Mindenekelőtt azzal, hogy a NER-gazdaságban bizonyos jól látható irányokban lejt a pálya, a kapkodó kormányzás pedig összevissza alakítja a szabályozást, a cégeknek különösen nehéz tervezniük, ha tudják, tapasztalták, hogy az állam bármelyik pillanatban belenyúlhat a pénztárcájukba, hogy tetszőleges összeget csatornázzon át onnan a tévedései finanszírozására. Emellett az itt élők jobban tudják, hogy bizonyos nagy magánbefektetők milyen kapcsolatokkal bírnak, hova kötődnek, ez pedig komolyan segíthet egyes tőzsdei vállalatoknak is, miközben mások versenyhátrányba kerülhetnek a saját piacukon.

Ez valóban egyszerre riasztó és előnyös is lehet, de semmiképp se jelenti azt, hogy érdemes mellőzni a magyar részvényeket. Egyrészt az állandó bizonytalanságot nagyjából beárazta a piac, persze ha hirtelen újabb külön­adók vagy más szabályozási szigorítások esnek be, az érintett cégeket a piac kénytelen átárazni. Ez azonban akár pozitív irányú is lehet, idén is láttunk rá példát az OTP-nél, a Richternél és a Telekomnál is.

Másrészt a tőzsdei társaságokat és tulajdonosi körüket jól megismerve, a kisbefektető eldöntheti, hogy a tiszta versenypiacon jól muzsikáló vállalat részvényei érdeklik, vagy a NER-lovagok mellé áll be potyautasnak abban bízva, hogy az ő cégeiknek mindig több lapot osztanak.
Mindezen túllépve a helyzet végső soron az, hogy a magyar cégek krémje ott van a tőzsdén, és sok olyan vállalat van, amelyik évek óta nemcsak jókora profitot termel, hanem a kilátásai is kedvezők. Ebből pedig miért ne részesednénk azzal, hogy tartjuk a részvényeiket?

Mit mutat a grafikon?
Ha a budapesti tőzsdeindex mozgását tanulmányozzuk, az látszik, hogy a nagy cégeket érintő állami pénzelvonások okozta sokkok nem látványosak rajta. Osztottak már sallert az összes blue-chipnek, láttunk öt–tíz százalékos hirtelen szakadásokat az árfolyamokban, de a BUX-grafikonon mindez kisimul. Az index mozgása azt üzeni: épp azért tudja időnként fejőstehénnek használni az állam a legjobb cégeket, mert elbírják, olyan jól teljesítenek, és felállnak mindenből.
Az állandó csapolás, illetve a bármikori további csapolástól való félelem nélkül nyilván magasabban állna az index, de ezzel együtt is nagyon jól járt, aki az állampapíron túl a legjobb magyar tőzsdei cégekbe fektetett az elmúlt harminc évben. És az elmúlt tizenhárom NER-évben is ez látszik, persze az időszak nagy részében jellemző igen alacsony kockázatmentes kamatszintet könnyebb is megverni.

Az elmúlt öt évet felölelő BUX-grafikonon két nagyobb megbicsaklás látszik. Mindkettőt külső hatás okozta, és a világ vezető piacaihoz hasonló mozgást mutatott be akkoriban a magyar index is, csak nagyobb kilengéssel. Az elsőt a váratlan covidsokk okozta, 2020 tavaszán fogalma se lehetett senkinek, hogy mekkora pusztítást hoz a járvány, utána pedig attól lett hatalmas bizonytalanság, hogy meddig tart a felborult ellátási láncok kiegyenesítése, mennyire gyűrűzik tovább a csiphiány.

Az év második felében aztán látványosan lemaradt a magyar piac. Ahogy jöttek a hírek a covidoltások bevezetéséről, a világ legtöbb tőzsdéje megelőlegezte a bizalmat annak, hogy hamarosan visszatér az életünk a normális kerékvágásba, közben viszont itthon a kormány választási kiköltekezése után jött a kijózanodás, és beestek az első különadók.

A következő évben, 2021-ben jó nagy késéssel, de a magyar piacra is átragadt a külpiaci optimizmus. A világ jegybankjai ész nélkül nyomtatták a pénzt, mintha nem lenne holnap, és csúnyán benézték az inflációt – de ez csak később derült ki. Lett is nagy kiábrándulás 2022-ben, amikor csak nagyon gyors kamatemelésekkel tudták megakasztani az árak elszabadulását.
A piacok már egyértelműen lefelé tartottak, amikor az orosz elnök úgy döntött, hogy lerohanja Ukrajnát. Pont amikor már gyógyultak az ellátási láncok, jött az energiaválság, az egyik legnagyobb maflást pedig értelemszerűen az az ország kapta, amelyiknek esze ágában nem volt csökkenteni az orosz energiafüggőségét, és kiszolgáltatottan vergődve imádkozhatott, hogy zuhanjon vissza a gázár.

Újabb látványos alulteljesítő szakaszba lépett ekkor a BUX, és most már egy évnek kellett eltelnie, hogy a magyar papírokat elkezdjék kevésbé utálni a külföldi befektetők. Nem tudni pontosan, hogy mitől kezdett látványos hegymenetbe a piac idén tavasszal, az elemzők leginkább azzal szeretik megmagyarázni, hogy az energiaárak visszaesése megoldotta a mérleghiány-problémát, a forintot a magas kamattal sikerült stabilizálni, csökkent az országkockázat, és a nagy cégek profitja szépen nő. Eszerint lényegében a lefelé túlreagálásból mászott vissza a piac, vagy ha úgy tetszik, a nagy cégek válságállóbbaknak bizonyultak a piac által vártnál.

Lapzártakor aztán éppen kiújult a bizonytalanság. Az összevissza beszélő és minden bajért a másikat okoló gazdaságpolitikai irányítók megnyilatkozásai nem túl vonzók az árakat alapvetően meghatározó külföldi befektetők számára, de mivel tavasz óta sok papír elég szépen ment felfelé, azt is meg lehet magyarázni, hogy időszerű volt egy korrekció, most megjött az eladásokhoz a tökéletes kiváltó ok.

Történelmi csúcs közelében levő BUX mellett valószínűleg nem a legjobb jelenleg a részvényvételek időzítése. De ahogy eddig, úgy valószínűleg a következő időszakban is meglesznek a piac nagy nyertesei, akik akár árral szemben is tudnak mozogni. Érdemes megismerkedni a cégek helyzetével és kilátásaival, aztán szárazon tartani a puskaport, hogy ha az árak is megfelelőnek tűnnek, megpróbáljuk kiválasztani a legjobbakat. De addig is: elő a TBSZ és NYESZ számlákkal, hogy adómentes legyen a nyereség.

1. OTP: Az örökös bivaly

A legnagyobb forgalmú magyar blue-chip, állócsillag, zászlóshajó, hívjuk bárhogy. Egyben lakmusz­papír abban az értelemben, hogy mozgása kiválóan mutatja a külföldi befektetők Magyarországról, a magyar gazdaságról alkotott véleményét, ítéletét. Annak ellenére vagy attól függetlenül, hogy már sok éve jócskán túllépett a bank az országhatárokon, szép nemzetközi hálózatot épített, és profitjának nagyobbik része a külföldi leányoktól jön.

Az OTP Bank részvényeit 1995-ben vezették be a tőzsdére, azóta sokszor égbe szállt, majd összeomlott az árfolyama, de lényegében mindig külső sokkok következtében. Gazdasági ciklusokon átívelően lassan harminc éve szállítja a kiváló pénzügyi eredményt, és kifejezetten vonzó a befektetőknek, hogy a menedzsment stabil, nagyon megbízható. Az OTP lassan, de rendületlenül terjeszkedik Kelet-Közép-Európában, de azon túl is, kelet felé.

Tavaly, a háború kitörését követő nagy árfolyamszakadás jó része az orosz–ukrán kitettség miatt lehetett. Legalábbis elsőre így tűnt, hiszen ütötték a hasonló profillal működő többi európai bankot is. De az esés hamar jóval nagyobb lett, mint amit akár a két érintett leánycég nullára leírása okozhatott volna, az OTP egészen hosszú ideig tartózkodott a tízezer forint alatti régióban. Idén tavasszal jött a látványos fordulat, a gyors emelkedés, amiben nyilván szerepet játszott, hogy kiderült: az összes leánybank nyereséges – momentán az orosz és az ukrán is.
Az emelkedés közepette aztán olyan második negyedévet villantott a bank, hogy az elemzők szeme igencsak kigúvadt a számokat meglátva. A három hónap alatt összehozott 380 milliárd forintos profit több mint százmilliárddal volt magasabb a várakozásoknál, és noha voltak benne olyan egyszeri tételek, amikkel nem számolhattak az elemzők, ezek nélkül is hatalmas pozitív meglepetést okozott. Ez tovább hajtotta a részvényt felfelé, egészen 14 500 forint fölé, amikor is elkezdődött egy korrekció.

Sose tudjuk meg, hogy magától mekkora lett volna, mert jött a pénzügyminiszter, aki olvashatta az OTP gyorsjelentését, és belengette, hogy túl sokat keresnek a bankok, tudna ő jobb helyet a fránya profit egy részének, például át lehetne csatornázni belőle egy újabb adaggal a – finoman szólva is komoly kihívásokkal küzdő – költségvetésbe. Hiába tartotta rossz ötletnek mindezt a fél kormánypárt, az árfolyam két nap alatt tizenháromezer forint alatt találta magát. Így aki szeptember végén kezdte tervezni a belépést, mégse az éves csúcson, hanem tíz százalékkal alacsonyabb áron számolgathatott, hogy megéri-e.

Ehhez mindig nagy segítség megnézni, hogy milyen célárakat határoznak meg az elemzők, illetve milyen értékeltségi szinteken forog egy részvény. Ami a célárakat illeti, nem túl magasak, és nagy a szórás is bennük. Ráadásul nem mindegyik elemző frissített előrejelzésén a bivaly negyedéves jelentés után – aki igen, az természetesen felfelé módosított, de így is akadnak a lokális árcsúcs, 14 500 forint alatt célárak.

Pedig értékeltség tekintetében az OTP jól áll, a régiós banki szereplők körében enyhén alulértékeltnek tűnik. Csakhogy a fő mutatók kizárólag az aktuális és a várható profitból képződnek, nem tudják figyelembe venni például az országkockázatot, ami mindig is jelentősen befolyásolta a bankpapír megítélését.

Azt tehát a befektetőnek kell mérlegelnie, hogy a magyar makrogazdasági kilátások ismeretében mekkora diszkontot tart megfelelőnek a legfontosabb blue-chip esetében. Jórészt ezen múlik, hogy olcsónak vagy drágának találjuk az OTP-t tizenhárom-, tizennégyezer forint tájékán.

Hol vannak az igazi NER-részvények?
Az idei év legnagyobb tőzsdei nyertese az Opus: árfolyama lényegében a nagy semmire felrobbant, és nyáron néhány hét alatt ugrott fel százról négyszáz forintra – miután előtte meg évekig csúszott megállíthatatlanul lefelé. Miért nincs a listán? Egyrészt épp azért, mert egy ekkora ugrás semmivel sem magyarázható, olyan nincs, hogy ennyit változtak a cég kilátásai. Más áll a háttérben, de senki se tudja, hogy mi – zűrös az egész, ahogy az értéktelen kis tőzsdei cég kezdeti felmachinálása is az volt annak idején.
De nincs itt a 4IG sem, pedig piaci értékben és forgalomban már közelíti a blue-chipeket. Azért nincsenek itt, mert ezeknél a cégeknél annyira domináns az állami szerepvállalás, annyira a kormányzati preferencia határozza meg a létüket és eredményességüket, hogy ez komoly kockázatokat is hordoz. Láttuk, hogy van út lefelé is, elég egy strómancsere vagy az állami pénzek máshova csoportosítása, és komoly veszteség érheti az efféle cégek kisbefektetőit is.

2. Mol: Stabil, kérdőjelekkel

Miközben a Molról is elmondható, hogy erős és stabil menedzsmenttel rendelkező, jól vezetett regionális multi, a leendő eredményességét nehezebb előrejelezni, mint például az OTP-ét. A nyersanyagárak minduntalan és nem ritkán drasztikus ugrabugrálása mellett a Molnál az orosz és a többi olajtípus árkülönbségének változása is nagyon komolyan befolyásolja a profitabilitást, mivel a társaság finomítói az Ural típusú olajat használják, a feldolgozott termékek eladási ára viszont a Brenthez igazodik.

Tavaly kiemelkedően jó évet zárt a Mol, a háború egyik következményeként ugyanis kitágult a Brent–Ural spread, az orosz típus ára messze lemaradt a Brent mögött. De erre is lecsapott a magyar kormány, az extraprofit nagy részére különadót vetve ki. Részben ezért nem reagált látványos emelkedéssel az árfolyam a cégnek kedvező változásra, a másik ok pedig az, hogy a piac eleve úgy számolt, hogy csak rövid időre pottyant a Mol zsebébe a sok pénz.
Idén meredeken szűkült ez a Brent–Ural-árolló, de még mindig jóval tágabb, mint a háború előtt. Nagyon leegyszerűsítve a működési környezet már nem olyan kimagaslóan kedvező a Molnak, mint 2022-ben volt, de még mindig jónak mondható – főleg, hogy az olajár ősszel újra egyértelműen felfelé tartott.

A részvény árfolyamának emelkedése idén tavaszra össz­pontosult, amikor az osztalékfizetés közelgett. A cég egyszeri kiegészítéssel együtt nagyon magas osztalékot fizetett, részvényenként 350 forintot. Ez az ekkoriban háromezer forint fölé emelkedő árfolyamra vetítve is bőven tíz százalék feletti osztalékhozam volt, ráadásul az osztalék kifizetése után az árfolyam visszaállt oda, ahonnan az emelkedés elindult. Vagyis az osztalékot tisztán megnyerték a befektetők.
A Mol értékeltségi szintje a régiós versenytársakénál alacsonyabb, csak a lengyel PKN van alatta. De ez is indokolható a magyar szabályozási kockázattal, sose lehet tudni, hogy épp milyen összegeket vesz ki a cég zsebéből a magyar kormány úgy, hogy ehhez igazából nincs rossz szava a NER-közeli vállalkozónak számító Mol-vezérnek, Hernádi Zsoltnak.

3. Richter Gedeon: Nehezen hagyható ki

A Richter Gedeon Vegyészeti gyárat épp száz éve alapította a névadó gyógyszerész vállalkozó, de a cég története egészen 1901-ig nyúlik vissza, amikor Richter megvásárolta a Sas patikát Budapesten. Ma az egyik legfontosabb, innovációra sokat költő, magyar székhelyű és irányítású iparvállalatnak számít.

A Richter 1994-ben került a tőzsdére, azóta is az egyik legfontosabb blue-chip papír. Ikonikus vezetőjét, Bogsch Eriket 2007-ben váltotta a vezérigazgatói székben Orbán Gábor, de Bogsch a cég elnöke maradt, és ma is ő áll az igazgatóság élén. Ő fakadt ki akkor is nyilvánosan, amikor a kormány összevissza variált a különadókkal, tavaly decemberben egyik napról a másikra életbe léptetve egy újat.

Teljes joggal hangsúlyozták a Richter vezetői, hogy a zsebükből hirtelen kihúzott összeg kutatás-fejlesztési célt szolgálhatott volna, a gyógyszercégnél kevesebben költenek Magyarországon többet árbevétel-arányosan k+f-re. Meg is lett az eredménye: az elmúlt években a Richter kutatóinak egyik saját fejlesztése, a kariprazin röviddel a piaci bevezetése után a legnagyobb árbevételt hozó termék lett, már négy betegségtípusra engedélyezték a használatát.

A Richter kiváló tőzsdei szereplését az elmúlt években nem kis részben a kariprazinsztori húzta, de a többi termékével is mindig erős eladásokról számol be – három év alatt lényegében duplázta a profitját. Idén az is jó hírnek számít, hogy a cég növelni tudja a forgalmát, a profit pedig kis mértékben csökken, a forint erősödése ugyanis ebbe az irányba hat a bevételei nagy részét devizában realizáló Richternél. A devizaárfolyam-változás hatásait kiszűrve kiváló, tizenöt–húsz százalékos bevétel- és eredménybővülés látszana a Richternél, a második negyedéves eredménybeszámolóhoz kapcsolódva felfelé módosította a terveit a cég.
A részvényárfolyam a történelmi csúcs közelében tanyázik, de egy, a legjobb magyar cégeket tömörítő portfólióból a Richter-papír nehezen hagyható ki.

4. Magyar Telekom: Egy váratlan sztori

Miközben lassan már mindenki eltemette, hirtelen az év egyik legnagyobb tőzsdei sztorijává avanzsált a Magyar Telekom részvénye. A papír évekig nem tudott emelkedni semmit se, a 2000-es dotkomlufi idején elért 2600 forint körüli történelmi csúcsától pedig fényévekre áll. A 2018 és 2022 közötti éveket a papír a szinte szünet nélküli lecsorgással töltötte, tavaly már sok magyar intézményi befektető kritizálta nyilvánosan és a cég közgyűlésén is a Telekom fő tulajdonosát azért, hogy nagyon szerény osztalékot fizet, szinte nyűg neki a tőzsdei jelenlét. Vagy legyen olyan osztalék, mint a többi Deutsche Telekom-cégnél, vagy vezessék ki könyv szerinti értéken, ami 660 forint körüli részvényárat jelentett volna – javasolták a befektetők. Az akciónak lett is következménye, a tavalyi év után már magasabb osztalékfizetést vállalt a Telekom.

Részben emiatt tavaly az év második felében az árfolyam már megindult felfelé, 300-ról 400-ig küzdötte fel magát. De ehhez az is kellett, hogy ugyanekkor felfelé módosítsák az eredménytervet, majd még azt is felülteljesítsék. A társaság ügyesen bevezette az inflációkövető díjemelést is, ami nem járt ügyfélvesztéssel, mivel a többi szolgáltató is követte a példát.

Idén sokáig jól elvolt az árfolyam 400 és 430 forint között, és már rég szépen menetelt az OTP felfelé, amikor a Telekom a nyár második felében szintén északnak vette az irányt, és legyűrte a 450-es szintet. Szeptember közepén aztán napon belül ugrott potom tíz százalékot a papír arra a hírre, hogy a Deutsche Telekom és a Magyar Telekom vezetői Orbán Viktorral találkoztak, ahol is a miniszterelnök megerősítette a távközlési különadó 2025-ös kivezetését, mellé tette a közműadó megszűnését, a Telekom pedig 120 milliárd forintos fejlesztéseket vállalt.

A Telekomot alapvetően az osztalékhoz árazza a piac. A kisebb közterhek, nagyobb növekedés kombó természetesen jót tesz a profitnak, és emeli a kifizetendő osztalék várható nagyságát is. Persze a kiszámíthatatlan magyar környezet meg a DT korábbi hozzáállása miatt még az ugrás után is alulárazza a piac a Telekomot az európai távközlési szektor átlagához képest, de az biztosnak látszik, hogy a korábbi években szinte alvópapír-szintre süllyedő részvény újra a figyelem középpontjába került. Érdemes a befektetőknek számolniuk vele.

5. ANY Biztonsági Nyomda: Alig ismerik

Nincs a középpontban, kevesen ismerik, de a surranópályán haladó Nyomdával lehetett az elmúlt öt évben is az egyik legnagyobb nyereséget elérni a tőzsdén. Ez ugyanakkor az árfolyamgrafikonra pillantva nem tűnik föl, mivel a haszon legfontosabb komponense nem látszik rajta: az osztalék.

A Nyomda a teljes nyereségét kiosztja részvényeseinek, emellett növekedés is van a cégben, ami ritka szerencsés együttállás. Biztos hosszú távú megrendelésállománya mellé időről időre új megrendelések esnek be, a magyar okmányok mellett Angola lassan húsz százalékot tesz ki az árbevételéből. A Concorde előrejelzése szerint az idei év után kifizetendő kétszáz forint feletti osztalék biztosnak tűnik, a 2024-es év után pedig 236 forint a várakozás. Utóbbi a jelenlegi 1750 forintos részvényár alapján 13,5 százalékos osztalékhozamot jelent. Az inflációkövető állampapír persze most a lakossági befektetőknek ennél többet hoz, de a piaci kamatszint már bőven kisebb ennél.

Emellett persze ott van a potenciál az árfolyam emelkedésére is. Az elmúlt öt évben még rövid távra, osztalékfizetés előtti hetekben is érdemes volt megvenni a papírt, mert szelvényvágás után pár héttel általában visszatért az árfolyam a korábbi szintre, vagyis színtisztán pár hét alatt be lehetett zsebelni az osztalékot. Az egyetlen kivétel a 2022-es év volt, amikor az energiaár-robbanás miatt úgy tűnt, hogy elszállhat a cég költségszintje, csökkenhet a profitráta. De ezt is nagyrészt sikerült kimozognia, illetve az áraiban érvényesíteni tudta a Nyomda a költségemelkedést.

Jelenleg jóval nagyobb esély van arra, hogy újabb megrendelések növeljék a profitot, mint hogy ne legyenek tarthatók a meglévő állománnyal a profittervek. A Concorde mindenesetre 2490 forintos célárat jegyez a papírra.

6. Masterplast: Óriási fordulat

Van olyan, sőt tök természetes, hogy a tőzsdei hangulat hirtelen fordul, a nagy emelkedés esésbe vált, vagy fordítva – bármilyen időtávon. De hogy egy cég eredményessége forduljon meg igen látványosan szinte egyik pillanatról a másikra, az elég ritka. Márpedig a Masterplastnál ez történt.

Az építőanyagokat gyártó céget nagyon profin építették fel és vitték sikerre az alapítók, Tibor Dávid és Ács Balázs. A befektetők igazából 2020-ban cuppantak rá igazán, amikor a covid nagyon furcsa piacot hozott létre. Egyrészt megnőtt az igény az építőanyagok iránt, amikor a járvány miatti bezártságot sokan lakásfelújításra használták ki, míg mások elkülönülni akarván, házépítésbe kezdtek. Ezzel párhuzamosan felborultak az ellátási láncok, alapanyaghiány alakult ki, nagy mértékben emelkedtek az építőanyagárak. Emellett a Masterplast egészségügyi termékeket is gyártott, ez is kedvezett a cégnek a járvány idején. Nem meglepő, hogy a hirtelen elszálló profit az égbe repítette a részvény árfolyamát is.

A covid lecsengése után kitört a háború, de ekkor még kisebb megingásokkal négyezer forint felett tudott maradni a Masterplast árfolyama, mivel az energiaválságban valószínűsíthető volt, hogy tartósan megnő az igény az épületek modernizációjára, szigetelésére. Logikus lett volna, hogy Magyarországon is tesz valamit az állam ebben az ügyben, sokan számítottak rá, hogy sok más országhoz hasonlóan energiahatékonyságot növelő támogatásokkal rukkolnak elő.

De nemcsak ez nem következett be, hanem szinte minden külső körülmény a Masterplast ellen fordult. A nagy választási osztogatás után kiürült az állam kasszája, nem sokkal később az embereké is. A jogállamisági problémák miatt kérdésessé vált az uniós támogatások sorsa, pedig ebből lehetett volna energiahatékonyságra is költeni. Gyakorlatilag leállt a lakásépítés is, és az állami infrastrukturális beruházások nagy részét is kukázták. Megszűnt a hiány az építőanyagokból, visszaestek az árak. A Masterplast árfolyama szépen lekövette, hogy a cég kénytelen hirtelen visszavágni a profitterveit, és elbocsátásokra is kényszerül.

Idén nyáron 2500 forintról 3000 fölé pattant az árfolyam, amikor olyan hírek terjedtek, hogy lesz lakossági energetikai felújítási program, de hamar újra ejtőzni kezdett a kurzus. Miközben az uniós források sorsa továbbra is teljesen bizonytalan, éledeznek a várakozások, hogy a reálbérnövekedés visszatérésével jövőre beindulhat valamiféle növekedés a lakásépítésben és felújításban, az építőanyag-iparág szereplői pedig kitartóan lobbiznak, hogy legyenek támogatott energiahatékonysági beruházások. Rövid távon ezektől a hírektől függhet a Masterplast ártrendje, de a növekvő exportarányt figyelembe véve az európai konjunktúra visszatérése akkor is segít a cégnek, ha itthon elnyúlik a recessziós időszak.

7. Pannergy: Ígéretes a chart

Nagyon kijött a lépés idén eddig a Pannergynek, szép profitugrásról tájékoztatta befektetőit a cég az első fél évről szóló jelentésében. Hosszú út vezetett odáig, hogy a geotermikus energiatermelésben utazó vállalat eljusson a milliárdos féléves profitig.

A Pannergy a 2008-as nagy kiugrás, majd összeomlás után évekig lefelé tendált a tőzsdén, mondhatni, lassan építkezett. Nyolc éve, 2015-ben nézett be az árfolyam többször is háromszáz forint alá, onnan kezdődött a nagyon lassú emelkedő periódus. Az évtizedforduló környékén évekig mozgott nyolcszáz forint körül, a covid lelökte hatszáz alá, hogy aztán másfél évvel később elérje az ezerforintos szintet. Idén kúszott 1300-ig, majd nagyot esett vissza majdnem ezerig, hogy aztán a gyorsjelentést 1250 körül várja. Ugrott is rá egy százast, de a februári csúcsát egyelőre nem tudta áttörni. Ezzel együtt ígéretesen néz ki a chart.

Az első fél évben kedvező volt, hogy a hatósági hőár, amin a társaság értékesít, magas volt, a költségei megugrását pedig kordában tudta tartani, növelve a marzsot. Mennyiségben három százalékkal értékesített több hőt, mint az előző évben, de ebből kijött 64 százalékkal bővülő árbevétel és 58 százalékkal emelkedő nettó profit. A közeljövőben a cég a mostani profitráta fennmaradására számít, és jövőre a miskolci projekt eredménye is beépül. Komoly kockázat azonban, hogy miként alakul a továbbiakban a hatósági eladási ár.

8. Waberer’s: A kormányközeliség előnye és hátránya

Nagy siker volt, csúnyán beborult, de az elmúlt években visszaerősödött a stabil és növekvő nyereségű működésbe a Waberer’s. Ha csak a pénzügyi eredményt vesszük alapul, az látszik, hogy a vállalat alól 2018-ban csúszott ki a talaj, és a következő évben is veszteséget termelt. A covid tisztítótűz gyanánt is szolgált, leálltak a kamionok, majdnem a felére esett az árbevétel, de 2020 második felében sokkal hatékonyabb működésre átállva elkezdtek kimászni a gödörből.

A névadó-alapító Wáberer György 2016-ban szállt ki a cégből, ezzel maradt fő tulajdonos a Mid Europa Partners befektetési alapja. Láthatóan nem tudták az akadályokat megfelelően megugrani, a költségek elszálltak, nyugatról az ottani fuvarozók fúrták a kelet-európaiakat, keletről az olcsóbban dolgozó román és bolgár versenytársak szorongatták a Waberer’st. A Mid Europa Partners végül az exit mellett döntött, helyükre magyar tulajdonosok jöttek: előbb Jellinek Dániel, majd húsz százalékkal újra beszállt Wáberer György is.

A cég működését új menedzsmenttel javították fel, közben megjelent Tiborcz István előbb kisebbségi részesedéssel, majd miután idén májusban kivásárolta a másodszor is kiszálló Wáberer Györgyöt, övé lett a többség. Aki tehát fantáziát lát a Waberer’s részvényekben, a full-NER Tiborcz és minimum NER-közeli Jellinek mellé száll be kistulajdonosnak – ennek minden előnyével és hátrányával.

A Waberer’s régóta működő sikeres vállalat, nem állami megbízásokkal emelte fel a politika, hanem komoly nemzetközi versenyben áll helyt. Ettől még az új tulajdonosi kör felállása befolyásolhatja a cég teljesítményét. A nemzetközi árufuvarozási versenyben nyilván nem sok előnyt jelentenek a magyar kormányzati kapcsolatok, de az itthoni megbízásoknál az eddigi tapasztalatok alapján joggal aggódhatnak a konkurensek, hogy nem tiszta piaci versenyben dől el, ki kivel szállíttat. A magyar kisbefektető meg eldöntheti, hogy bírja-e ezt a gyomra, élvezi ő is a kormányközeliség potenciális előnyeit, vagy inkább kerüli a céget, és marad a piaci alapon.

9. DH: Az osztalékbajnok

Az idei osztalékhozam-bajnok nem a megszokott osztalékpapírok egyike volt a tőzsdén, hanem a Duna House. Részvényenként 107,3 forintot fizetett ki tulajdonosainak a cég, amit ha az elmúlt évben jellemző ötszáz forint körüli árfolyamra vetítünk, bőven húsz százalék feletti osztalékhozamot kapunk.

A legjobban azok jártak, aki még tavasszal vettek a részvényből, akkor hetekig négyszáz forint közelében tanyázott az árfolyam. Utána szaladt fel az osztalékfizetéshez közeledve hétszáz forint fölé, és a szelvényvágás után is csak 550 környékére esett vissza. Szinte minden befektető nagyot kaszált, de aki tavasszal vett, mára az osztalékkal és árfolyamnyereséggel együtt bőven ötven százalék feletti nyereséget ért el.

Mindezt egy olyan céggel, amelyiknek idén nem állt túl jól a szénája. A lakáspiaci tranzakciók száma bezuhant, rég látott pangással indult az év. Igazából ez tükröződhetett a tavaly év végén rendre csökkenő árfolyamban, látszott a lefagyás. Utána a kurzust a nagy osztalék lódította meg, ez azonban nem a nyereség kifizetéséből jött. A cég osztalékpolitikája szerint a profit negyvenöt százalékát osztja ki, de ráteszi, ha jönnek extra bevételek, jutalékok például különböző ingatlanprojektek lezárásakor. Ez dobta meg az idei osztalékot is.

Kérdés, lehet-e valami hasonló jövőre? Úgy tűnik, hogy a magyar lakáspiac éledezik, és a Duna House lengyel érdekeltsége is javuló számokat produkál. Az egyszeri tételekkel, ha nem is száz forint feletti, de ötven és száz forint közötti osztalékkal jövőre is lehet számolni. Ez nem biztos, hogy megmozgatja a befektetők fantáziáját, tartósabb emelkedést az hozhatna, ha a lakáspiac újra erőre kapna. Idén év végén a régi csok kivezetése miatt jöhet egy löket, de az új támogatási rendszer részletei még nem ismertek, elég nagy a bizonytalanság.

10. Autowallis: Miért nézik levegőnek?

Ügyesen terjeszkedik, profitja szépen nő, egymást követik az akvizíciók és a remek gyorsjelentések. Két éve 108 forintos árfolyam mellett 153 forintos célárat adott meg a papírra a Concorde elemzője, azóta 205 forintra emelte. Mennyit ment fel közben az árfolyam? Semmit. Ugyanúgy 108 forint volt, amikor a friss elemzés született.

Nehéz megmagyarázni, hogy a piac miért nézi levegőnek az Autowallist. Még csak nem is kicsik, idén már eladtak több mint huszonötezer autót, a flotta mérete meghaladja a 3200-at, rengeteg márkát forgalmaznak, ott vannak az autókölcsönzésben, és nemrég akvirálták a ShareNow autómegosztót itthon üzemeltető céget. A részvényenkénti profit megduplázódott az első fél évben, most újra emelték a 2024-es tervszámokat.

Az árfolyam végül nagy nehezen kitört a száz forint körüli zónából, 110–120 között talált magának új sávot. Így is csupán négy alatti P/E mellett forog a részvény. Az alacsony likviditás miatt? Mert a hazai intézményi befektetők valamiért nem csipázzák? Mindenki pesszimista az autóbiznisz kilátásairól? Nem tudni. Értékeltség alapján nagyon vonzó célpont.

+1 Wizz Air: Csak pocséknak látszik

Plusz 1-nek kerül listánkra a magyar alapítású és budapesti központú Wizz Air, mivel elsődleges piaca nem Budapesten van. A papír a Londoni Értéktőzsdén forog, de a BÉT-en is kapható a BÉTA piacon, másodlagos jegyzésben. Árfolyama az elmúlt hónapokban vég nélkül esett, és éves mélypontra zúgott. Nem ritka jelenség ez, úgy viszont legalábbis szokatlan, hogy közben az érintett cég a vártnál jobb eredményt közöl, és a pénzügyi helyzete mellett a kilátásai is inkább javulnak.

A Wizz épp túljut az elhibázott üzemanyag-hedgelés időszakán. Fedezetlenül szaladtak bele a tavalyi nagy üzemanyagár-robbanásba, ez jókora bukót okozott. Idén nyárig nem is tudtak kijönni a veszteséges működésből, ma viszont már pont úgy hedgelnek, mint a versenytársak, így érvényesül működési modelljük hatékonysága. A piac viszont nem veszi figyelembe, hogy nyáron újra bőven kilencven százalék feletti töltöttséggel repültek, így pénzgyárrá vált a Wizz, és semmi sem utal rá, hogy az utazási kedv mérséklődne. Ha mégis, a korábbi tapasztalatok szerint nadrágszíjmeghúzásnál az utasok hajlandók az olcsó légitársaságok felé mozdulni.
Akkor mi állhat a kitartó esés mögött? Biztosan benne van, hogy a flotta nagyjából felét alkotó, új generációs A321-eseket visszahívták hajtóművizsgálatra, és egy-egy hónapra kiesnek a forgalomból. Ezt a kis forgalmú, általában veszteségtermelő téli szezonban próbálják megtenni, és kártérítést is remélnek az érintett hajtóműgyártótól.

Az egész utazási szektor eső trendben van, a légitársaságok különösen, főleg az újra emelkedő olajár és az erősödő dollár miatt. A Wizz-részvény hajlamos az iparági trendeket túlreagálni, talán ezzel lehet még magyarázni a pocsék szereplést. Ez viszont kedvező lehet a belépni szándékozó befektetőnek.