Huszonhárom és fél millió forint. Ennyit költött pusztán energetikai felújításra egy budai családi ház tulajdonosa az elmúlt hónapokban. Takaros kis kertes háza a Sas-hegy lábánál, csendes, csicsergő utcában fekszik – majdnem száz éve épült, kívül-belül már korábban átépítette, és esztétikailag modernizálta, de a zöldítése most lett kulcskérdés. „Így tudtam jól eladni” – indokolja a korszerűsítést, majd sorolja: kéménybélelés és kazáncsere két és fél millió forint, hőszivattyú beszerelése a kategória Rolls-Royce­-ából hatmillió, tizenöt centiméteres grafitos hőszigetelés és a járulékos kiadások (újravakolás, ablakpárkánycsere stb.) nyolcmillió, napelem a tetőre három és fél millió, akkumulátoros energiatároló még három és fél millió. A ház EE jelű energetikai besorolásából így AA++ lett – a ma létező legmagasabb –, az eladási szándékból pedig a jelenleg döcögő lakáspiacon egy jól sikerült tranzakció két és fél milliós négyzetméteráron.
Nemcsak az történt tehát, hogy így egy hónap alatt lefoglalózták a házát, de olyan áron kelt el, amennyit ma a 12. kerületben egy új lakás négyzetméteréért átlagosan kifizetnek. Az átlagosan itt vastagon aláhúzandó, mert jótékonyan elfedi az akár négymilliós árazású ingatlanokat a kerületben, és persze az olcsóbbakat is, de mindenképpen tekintélyes összeg.

Egy, kettő, négy
Az új lakások piacán – Budapesten és néhány vidéki településen – már régóta hozzá kellett szoktatnunk a szemünket a hat nullához négyzetméterenként, és ahhoz a körülményhez, hogy újabb és újabb lélektani határokat lépünk át. 2019-ben még attól pislogtunk, hogy a főváros egyes kerületeiben egyre tipikusabb lett az egymilliós négyzetméterár, amiből aztán 2021-re kétmillió, majd villámgyorsan 2,5–3 millió lett. Ma ott tartunk, hogy a legexkluzívabb új projektek legjobb lakásainak egyetlen négyzetméterét akár ötmillió forintért adják, és egy-egy ilyen házban az átlag is túllépett a négymillión.

Az áremelkedés persze a használtpiacon is igen látványos volt az elmúlt nyolc évben, de míg sokáig kéz a kézben járt a drágulás, az utóbbi időben az új építésűek arányaiban jobban elhúztak. A korábbinál szélesebbre nyílt az árolló, és ez úgy is igaz, hogy már mögöttünk van jó néhány negyedév, amikor is durván befékezett a komplett hazai lakáspiac. Visszaesett a kereslet, új lakásokból mostanában negyedévente alig hét-, nyolc-, kilencszázat adtak el az egész országban. (Mikor, mennyit, de riasztó, hogy 2009-ben volt ilyesmire utoljára példa.) Megdrágult a finanszírozás, így nagyon óvatossá váltak a beruházók is. Egy méreten felül persze muszáj fejleszteniük, hacsak nem akarnak kapacitásokat leépíteni, és ezzel hosszú távon lábon lőni magukat, de sokan most csak azt építik meg, amit már elkezdtek, és nem tudnak leállítani.
Hogy az újak relatíve még drágábbak lettek, az egyszerre több árfelhajtó hatás eredménye. Ez az a terület, ahová az infláció is közvetlenül begyűrűzött: a lakásépítési költségek (munkaerő és anyagköltségek) csak tavaly huszonkét százalékkal emelkedtek, amivel a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint egyedül Bulgária előz minket az Európai Unióban. (Igaz, ők elég rendesen: ott hatvan százalékkal lódultak meg a lakásépítés költségei, az uniós átlagos drágulás pedig tizenegy százalékos volt.)