Sokkoló árakkal találkozik, aki az új lakások közül csemegézne, és garantáltan töri a fejét, mi kerül Budapesten egy négyzetméteren akár négymillió forintba.
Huszonhárom és fél millió forint. Ennyit költött pusztán energetikai felújításra egy budai családi ház tulajdonosa az elmúlt hónapokban. Takaros kis kertes háza a Sas-hegy lábánál, csendes, csicsergő utcában fekszik – majdnem száz éve épült, kívül-belül már korábban átépítette, és esztétikailag modernizálta, de a zöldítése most lett kulcskérdés. „Így tudtam jól eladni” – indokolja a korszerűsítést, majd sorolja: kéménybélelés és kazáncsere két és fél millió forint, hőszivattyú beszerelése a kategória Rolls-Royce-ából hatmillió, tizenöt centiméteres grafitos hőszigetelés és a járulékos kiadások (újravakolás, ablakpárkánycsere stb.) nyolcmillió, napelem a tetőre három és fél millió, akkumulátoros energiatároló még három és fél millió. A ház EE jelű energetikai besorolásából így AA++ lett – a ma létező legmagasabb –, az eladási szándékból pedig a jelenleg döcögő lakáspiacon egy jól sikerült tranzakció két és fél milliós négyzetméteráron. Nemcsak az történt tehát, hogy így egy hónap alatt lefoglalózták a házát, de olyan áron kelt el, amennyit ma a 12. kerületben egy új lakás négyzetméteréért átlagosan kifizetnek. Az átlagosan itt vastagon aláhúzandó, mert jótékonyan elfedi az akár négymilliós árazású ingatlanokat a kerületben, és persze az olcsóbbakat is, de mindenképpen tekintélyes összeg.
Egy, kettő, négy Az új lakások piacán – Budapesten és néhány vidéki településen – már régóta hozzá kellett szoktatnunk a szemünket a hat nullához négyzetméterenként, és ahhoz a körülményhez, hogy újabb és újabb lélektani határokat lépünk át. 2019-ben még attól pislogtunk, hogy a főváros egyes kerületeiben egyre tipikusabb lett az egymilliós négyzetméterár, amiből aztán 2021-re kétmillió, majd villámgyorsan 2,5–3 millió lett. Ma ott tartunk, hogy a legexkluzívabb új projektek legjobb lakásainak egyetlen négyzetméterét akár ötmillió forintért adják, és egy-egy ilyen házban az átlag is túllépett a négymillión.
Az áremelkedés persze a használtpiacon is igen látványos volt az elmúlt nyolc évben, de míg sokáig kéz a kézben járt a drágulás, az utóbbi időben az új építésűek arányaiban jobban elhúztak. A korábbinál szélesebbre nyílt az árolló, és ez úgy is igaz, hogy már mögöttünk van jó néhány negyedév, amikor is durván befékezett a komplett hazai lakáspiac. Visszaesett a kereslet, új lakásokból mostanában negyedévente alig hét-, nyolc-, kilencszázat adtak el az egész országban. (Mikor, mennyit, de riasztó, hogy 2009-ben volt ilyesmire utoljára példa.) Megdrágult a finanszírozás, így nagyon óvatossá váltak a beruházók is. Egy méreten felül persze muszáj fejleszteniük, hacsak nem akarnak kapacitásokat leépíteni, és ezzel hosszú távon lábon lőni magukat, de sokan most csak azt építik meg, amit már elkezdtek, és nem tudnak leállítani. Hogy az újak relatíve még drágábbak lettek, az egyszerre több árfelhajtó hatás eredménye. Ez az a terület, ahová az infláció is közvetlenül begyűrűzött: a lakásépítési költségek (munkaerő és anyagköltségek) csak tavaly huszonkét százalékkal emelkedtek, amivel a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint egyedül Bulgária előz minket az Európai Unióban. (Igaz, ők elég rendesen: ott hatvan százalékkal lódultak meg a lakásépítés költségei, az uniós átlagos drágulás pedig tizenegy százalékos volt.)
„Csak gyártsatok, majd lesz piac” – mondta mindig Juhász Sándor a feleségének, Icának. Ketten építették fel az Izsáki Házitészta Kft. elődjét, amit sokáig ez a mondat vitt előre. Aztán egy másik mondat – „ezt így szoktuk, hagyjátok rám” – hét éve a csőd szélére sodorta őket. A kényszerű és fájdalmas generációváltás közben sikerült megmenteni az alföldi tésztagyárat, ahol ma naponta tizenöt tonna tésztát gyártanak.
Izsákra érve nem lehet eltéveszteni a családi házas övezetbe ékelt két nagyobb építményt, a tésztagyárat és vele szemben egy ezerötszáz négyzetméteres raktárépületet. A gyár bejáratánál tésztakészítő gép – Juhász Zsolt, a családi vállalkozás egyik tulajdonosa és ügyvezetője restaurálta –, mögötte a falon egy 1970-es, molinó nagyságúra nagyított fénykép. Rajta három asszony gyúrja a tésztát a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezetben, középen a későbbi izsáki tészta megálmodója, Ica. Vagy ahogy Zsolt emlegeti: Ica mama.
Zsolt tizenhárom éves volt, amikor meghalt az édesanyja. Édesapja, Juhász Sándor újraházasodott, Ica mama lett a második felesége. Ő első házasságából született lányát hozta a családba, ma Szilvia is fontos része a vállalkozásnak. 1988-ban két fél családból lett egy egész, írják a honlapjukon patchwork családjukról. A tésztás családi vállalkozás története is ekkor indult, bár Ica mama már jóval előbb megismerkedett a tésztakészítéssel.
„Mama hetvenkét évesen is bejár, nem lehet leültetni, örökmozgó. De nem is akarjuk kivenni a kezéből a munkát” – nevet Zsolt. „Elmondtam rólad szinte mindent, mama” – mondja, amikor Ica belép a tárgyalóba. A tésztakészítés – főleg ahogyan annak idején ő tanulta az édesanyjától – nem egy ideges műfaj. Belőle is nyugalom árad, jól kiegészíti Zsolt pörgését. „Ez nagyon szép szakma, nehéz elszakadni a tésztáktól. Büszke vagyok a gyerekeimre, hogy sikerült nekik átadni a tudást, de itt vagyok a háttérben.” Ica mama összesen ötvennégy éve „tésztázik”, harmincnegyedik éve a családi vállalkozásban.
Tarhonyával kezdték, aztán jött a rengeteg féle tészta.
Tizenhat éves korában került Kunszállásra, az Alkotmány Tsz-be, ahol a nulláról építették fel a tésztaüzemet. Ezt tizennyolc éven át vezette, közben minőségellenőri és laboránsi képzettséget is szerzett. Miután Juhászék az új családdal Izsákra költöztek, először házuk pincéjében rendeztek be egy tésztaüzemet, és a melléképületeket alakították át készáru- és alapanyagraktárrá. „Ennek a generációnak, akik a rendszerváltáskor lettek vállalkozók, nem tanították meg, hogy mit hogyan kell csinálni. De a túlélési ösztön és az akarás kihozta belőlük az eredményeket” – mondja Zsolt. Apja, Sándor agronómusból lett vállalkozó, kezdetben Ica mama szaktudása volt az egyetlen kapaszkodójuk.
Tarhonyával kezdték, aztán jött másik specialitásuk, a levestészta, napi négy-öt mázsa volt a házi üzem kapacitása. Az ekkor még „Juhászné száraztésztája” márkanéven árult termékeket egy Wartburg kombival terítették hatvan–hetven kilométeres körzetben. A hiánygazdaságban könnyű volt eladni, jól profitált a vállalkozás, és a bevételeket visszaforgatva fejlesztették az üzemet. Ha Zsolton múlt volna, ő inkább elmegy repülőgéppilótának, de végül nővérével beszálltak a családi vállalkozásba. „Gyerekkorunktól azt láttuk, hogy ez rengeteg munka, de megéri. Ráadásul vonzó volt fiatalon, hogy azonnal keresőképesek lettünk” – emlékszik vissza Zsolt.
Azt mondják, jó szolga módjára mindent maguk csináltak, a szállítástól a tojástörésen át a tészta szárításáig. Zsolt és felesége, illetve Szilvia és férje is aktívan részt vettek a munkában. Zsolt tizennyolc évig járt rendszeresen az Izsák–Záhony-útvonalon, a határon pakolták át és indították el a tésztát. Oroszország komoly megrendelőjük volt a 2010-es évek elejéig.
Olyannyira, hogy miután az otthonukból átköltöztek egy nagyobb, ugyancsak egy családi házból átalakított üzembe Izsákon, még onnan is tovább kellett bővíteni a gyártást, hogy ki tudják elégíteni a keresletet. Így került a gyártás másik része Kunszállásra, ahol a korábbi, Ica mama által már jól ismert téesz tésztaüzemét élesztették újjá. Innen már a multikat és egyre több bel- és külföldi partnerüket is ki tudták szolgálni. „Becéloztunk egy olyan piaci rést és volument, amire még nem volt meg a piacunk” – mondja Zsolt. Apja sokszor előre gondolkozott, amint lehetett, ingatlant vett, hogy bővülhessenek. „Csak gyártsatok, majd lesz piac” – mondta gyakran. Kunszálláson tojás nélküli körettésztákat gyártottak, de volt ott egy kisebb üzemük is, ahol a híres lúdgége tészta készült. Ez egyedi páratartalmat és szárítást igényel, nem lehet vegyíteni a többi tésztával. Ma is külön gyártják, levédett minta alapján.
Oroszország idővel önellátó lett tésztából, így Juhászék átszabták a gyártást, és a teljes automatizálás helyett egyes tésztákat – például a levesbetéteket – megtartották manufakturálisabb keretek között. Zsolt azt mondja, így az egyedi vevői igényeket is jobban ki tudják szolgálni. Havonta átlagosan 650–700 vevőjük van, és 48 féle tésztát gyártanak. A tésztákhoz a tojást – napi 45 ezer darabot – a közeli Kerekegyházáról, két partnertől vásárolják. Ők kifejezetten az Izsáki Házitészta Kft.-nek kifejlesztett genetikájú csirkéket nevelnek, tojásuk fehér héjú. Ennek köszönhető, hogy a tojássárgája, és maga az izsáki tészta is mindig ugyanolyan színű.
A huszonnegyedik órában „Oda soha nem hívtak, ahol minden működött” – mondja Ács Sándor. Igazi válságmenedzser, számos kisebb és nagyobb céget helyezett új alapokra, például a Vegyépszert és a GYSEV-et. Az Autóker privatizációjának előkészítésében is részt vett, és végigcsinálta a Ganz-Transelektro csoport reorganizációját. 2016-ban ment az Izsáki Tésztához, hogy sínre tegye a családi vállalkozást. Juhász Sándor ugyanis súlyos beteg lett, de az utolsó pillanatig, 2017-es haláláig nem adta ki a kezéből az irányítást. „Elcsíptünk mondatokat, abból tudtunk tanulni – mondja Szilvia. – Amikor édesapám – végül is így hívom – lebetegedett, minden egyszerre zúdult ránk. Akkor tudatosult bennünk, hogyan áll a cég.”
Zsolt is azt mondja, apja utolsó éveiben rossz irányba sodródott a cég, ráadásul volt egy nagyon rossz mondat, amit Sándor sokat hangoztatott. „Ezt így szoktuk, bízzátok rám.” Ezzel a megközelítéssel azonban havi tizennégy–tizennyolcmillió forint veszteséget termeltek, és mire Ács Sándor megjelent, 350–360 millió forintos határidőn túli tartozást görgettek maguk előtt. Zsolt szerint kicsit felettük is elment az idő, amikor képbe kerültek a multik. „Volt, hogy úgy jöttünk ki egy multival való tárgyalásról, hogy nem tudtuk, most eladtunk vagy vettünk.”
„A szülők, Sanyi bácsi és Ica néni – a vállalat lelke és tudása – nagy hatással voltak rám, úgy gondoltam, nem szabad tönkremennie egy ilyen cégnek” – magyarázza Ács Sándor, hogy miért vállalta el a megbízást. Úgy látta, a fiatalokban megvolt a vágy, hogy működjön a cég, de nem volt meg hozzá a tudásuk. Ugyanakkor elfogadták Sándor véleményét, és nagyon precízen végrehajtották a javaslatait. „Tulajdonképpen ez a fegyelem mentette meg őket, és hogy elhitték, munkával ki tudnak lábalni a nehéz helyzetből.”
Sándor szerint Szilviának oroszlánrésze volt a folyamatban, ő volt a siker kulcsa. Szilvia a családi munkamegosztásban a gyártásért felel, és nyolc éve öccsével együtt vezeti a céget, erre szerényen annyit mond, a szüleiktől látták az elveket, hogy merre kell menni. Olyan értékrendet kaptak, hogy a mélyponton is bekapcsolt az elhivatottság. „Zsolti a fej, én meg a kéz” – mondja arról, hogy mindkettejük temperamentumára szükség van.
Ács Sándor sok helyen látott már olyat, hogy eltörik a csapat, mert nem bírják a terhelést, de Juhászék a konfliktusos helyzetben is meg tudták tartani azt a családi békét, amivel meg lehetett oldani a súlyos problémát. Kockázatos tárgyalások után megegyeztek a fő szállítókkal, hogy tartsanak ki a cég mellett, és egy új kereskedelmi igazgatóval, a multiknál is edződött Rácz Róberttel újjászervezték a kereskedelmet. Az apa még látta, hogy helyreálltak a dolgok.
Ica mama és Juhász Zsolt, a patchwork család két tagja a restaurált tésztagéppel.
Legyenek szívesek gyártani egy kamion tarhonyát A tárgyalóban egy vitrinben a családi kép mellett néhány tasakos Maggi levest és egy óriási, maggis fémdobozt szúrok ki. Talán egy díj lehet. A svájci levesóriás tasakos leveseiben bő másfél évtizedig izsáki tészta (elsősorban préselt csiga és eperkocka) volt, és a Knorrnak is beszállítói voltak. Az utóbbi években kissé csökkent ezeknek a főzős leveseknek a forgalma, és átvette a helyüket az instant, amit csak meleg vízzel kell felönteni.
Ők viszont Izsákon kifejezetten a magyaros, hosszan főzött húslevesekbe is gyártanak tésztát, például gyufa- és cérnametéltet, lúdgégét. Próbálják megőrizni a gyártás manufakturális, kevésbé gépesített részét. Ez a nagyobb munkaerőigény miatt kevésbé jövedelmező, de nekik fontos, és egyelőre kereslet is van rá.
Termékeik a nagy multikban is ott vannak, de a nyitnának a diszkontláncok – Penny, Aldi, Lidl – felé is. Az Auchannak, a CBA-nak és a Coopnak gyártanak különböző sajátmárkás, soktojásos tésztákat is. Zsolt most az elszálló energiaárak miatt látja nehéznek a helyzetüket. Miután tavaly háromról harmincmillió forintra ugrott a havi gázszámlájuk, több tízmillió forintos beruházással villanykazánra álltak át, hogy legyen alternatíva. Költségeik harminc–harmincöt százalékkal nőttek, miközben most az áraikat az inflációs nyomás enyhülésével már lefelé kellene vinni.
Amikor az üzem publikus részére lépünk, úgy tűnik, Zsolt minden gondot maga mögött hagy. Nagyjából húsz percre azt is elfelejti, hogy elsősorban fotózni jöttünk a gyártórészre, és lelkesen meséli, hogyan lesz a lisztből és a tojásból tészta. Az egyik gépsoron tarhonya vár szárításra, a másikon még éppen nyújtják a tésztát. A tizenhat szárítóhelyiség egyikébe is benézünk, de csak rövid időre – itt azért jóval magasabb a hőmérséklet, átlagosan tizenkét óráig száradnak itt a tészták. A nyolctojásos tészta egyébként azért nyolctojásos, mert egy kiló liszthez adnak nyolc tojást. Csakhogy ebből a szárítási veszteség miatt nem jön ki egy kilogramm száraztészta. Az üzem elődjében a csomagolóhelyiség egy nagy asztal volt mérleggel, most jóval nagyobb területen csomagolnak. Egy asszony éppen a Csehországba induló izsáki tésztát teszi zacskóba olyan gyorsan, hogy nem is tudok közben fotózni.
Tizennégy országba exportálnak, a környező országok szinte mindegyikébe szállítanak, de negyedévente Amerikába is kiküldenek egy hatalmas konténer tésztát, és kóser termékeket is gyártanak. Kanadában és Svédországban több évtizede partnerük egy-egy ottani magyar bolt. Az első kanadai rendelést még a családi házas kisüzem kapta. Ica mama emlékszik, amikor megcsörrent a folyosón a piros telefon: legyenek szívesek legyártani egy kamion tarhonyát. Ma már naponta átlag tizenöt tonna tészta gördül le a gyártósorokról. Amikor azonban 2010-ben megvették azt a telket, ahol a gyár áll, és édesapjával leütötték a karókat a lucernás és vadszőlős területen, Zsolt úgy érezte, túlvállalják magukat a hatszáz millió forintos, hitelből finanszírozott beruházással. Az egész család megkérdőjelezte a hatalmas fejlesztést, és pár napos családi csetepaté is volt belőle. „Édesapám azt mondta, hogy »értsétek meg, ez kell«”.
Zsolt a gyártúra végén a raktár felé mutatva megjegyzi: ha nagyobb raktáruk lenne, jóval nagyobb forgalmat is kezelni tudnának. Bár konkrét lépéseket még nem tettek a bővülésre, szerintem gondolatban már leszúrta valahol az újabb négy karót.
Izsáki Házitészta Kft.
Alapítás: 2004 (A rendszerváltás óta gyártják a tésztát, eleinte egyéni vállalkozóként.) Tulajdonosok: Juhász Sándor Józsefné (41,3 százalék), Juhász Zsolt (36,3 százalék), Ö. Kovácsné Baranyi Szilvia (22,4 százalék) Létszám: 67 fő
Árbevétel (milliárd forint) 2021 1,3 2022 1,6
Adózott eredmény (millió forint) 2021 6,2 2022 40,8 Forrás: Dun & Bradstreet
Ezért van szüksége egy startupnak például egy olyan mentorra, aki akár többször is végigcsinálta már a folyamatot. Mert ő nem a termékbe, hanem a cégfelépítés problémájába szerelmes.
Bajban a magyar e-kereskedelem, jönnek a régiós titánok, és nehéz olyan tempóban nőni, mint korábban a covid alatt. Akkor mégis, mi ez a webshop, ami tavaly meg tudta duplázni a forgalmát, nemrég pedig újabb márkát kebelezett be? Csereklei Zoltán sorozatvállalkozó ilyen-olyan formában, de nem először építi fel azt, amit most épp Pelenka.hu-nak hívnak, és ami ma már a legnagyobb teljesen magyar tulajdonban levő online FMCG-kereskedő.
Aki olvasott már tőle valamit, egyetlen bekezdésből felismeri a stílusát. Jászberényi Sándor író, költő, haditudósító az utóbbi tizenöt év minden fegyveres konfliktusánál ott volt. Az ukrajnaihoz hasonlót még nem látott.
A dicső járványéveknek vége. Az e-kereskedelemben szinte mindenkinek jól ment a szekere, viszont a covid lecsengésével most már tényleg okosnak kell lenni, és a pénzzel meg a fejlesztésekkel is okosan kell bánni. Pláne olyan tőkeerős régiós titánok árnyékában, mint az Emag, az Alza vagy a Kifli – ezek ugyanis egyre agresszívabbak a magyar piacon. A Forbes és a Google három országban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon is feltérképezte a digitális hősöket. Közös listánkban hoztunk is tíz (plusz három) meggyőző sztorit – ezek a cégek, webáruházak az elmúlt évben is bebizonyították, hogy nem hiába biztosak a dolgukban.
Hát, ez egy scam volt. Ezzel hívott fel pár nappal ezelőtt a fiam, miután Angliába érve azzal szembesült, hogy a lakás, amit az egyetemi évre többedmagával bérelt volna, nem létezik. A ház fizikailag persze ott van, úgy néz ki, ahogy a képeken, csakhogy nincs benne kiadó szoba, és legfőképp van egy bent lakó tulajdonosa, aki mit sem sejtett arról, […]
